Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-30 / 228. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. SZEPTEMBER 30.. CSÜTÖRTÖK Reneszánsz művész Magyarországon a XX. század végén Évadnyitó társulati ülés Beszélgetés Jánosi András képzőművész-íróval (II.) Jánosi András: Győztes Niké (1973) — Úgy tudom, önálló előadói kazetta kiadására is készül, amelyen saját költői szövegeit énekli majd. — Valóban. Hamisítatlan „örökzöld dallamok”-ra írtam, és mennyivel nagyobb feladat ez, mint az ember elsőre gondolná! Én ugyanis elképzelhetetlennek tartom, hogy az úgynevezett „könnyű műfajban” csak banális dolgokról lehessen énekelni. — Olvasva megjelenés előtt álló új regényét, „Az utolsó ti- cket”-et, magam is pontosan nyomon követhetem alkotómódszerének összetettségét és cizel- láltságát, pedig ez a mű igazán formabontó, valóban új — még műfaját tekintve is. Honnan ez a rengeteg kifejezési forma önben?: festmények, szobrok, grafikák, irodalom (ezen belül is sok műfaj), aztán zenei és előadói témák, és még ki tudja, mennyi minden... — Biztos vagyok abban, hogy én az üzenethordozói kódot kaptam meg kegyként. Ennek meg kell felelnem. Ezért aztán, hogy meg ne szakadjon életemben egy pillanatra sem az üzenet befogadása, hordása és továbbküldése, egyik munkámat a másikkal pihenem ki. Ez állandó feszültség és permanen- cia, de ma már tudom, hogy erre születtem, és gyötrelmei ellenére is boldoggá tesz. Hálás vagyok és nem szenvedek miatta. — MituJig eligazodik a lehetséges alkotói módszerek között? — Előfordulnak ingadozások, de akkor azonnal megtanulom azt, ami éppen kell. Ma is így van, és remélem, életem végéig így lesz. Az anyagot tisztelni kell. Ez nagyon fontos. Ne legyen a kép szobor, a szobor festmény. — Több évszázad eltelt már a reneszánsz óta, amikor természetes volt, ha egy művész a művészetek minden ágában otthonosan mozog. Hogyan éli meg a támadásokat, amikor arra ösztönzik, kössön már ki valamelyik műfajnál? — Ez a korunkban már különlegességnek számító sokoldalúság nem úgy alakult ki bennem, hogy egyszer kijelentettem: én a művészetek minden ágában alkotni fogok. Nem. Jöttek a témák — az üzenetek, ha úgy tetszik —, és hol ebben, hol abban a műfajban éreztem meg, melyikben kell és tudom kifejezni magam. Rengeteget tanultam. Állandóan képzem magam ma is. Valahogy így van ez. Aztán amit elkezdek, befejezem, lehet, hogy nem „állá prima” de befejezem. Nem kapkodok. Nem csinálok egyszerre több műfajt. Ezért nem félek a szétforgácsolódástól. Eddigi életművem is eléggé tekintélyes. Nem hinném, hogy ha tízezer grafikát csinálok mindössze egész életemben, többet mondanék velük, mint így, hogy a „tízezret” műfajokra osztom. (Ezzel nem azt mondom, hogy aki csak grafikát rajzol, kevesebbet ér — mivel az az ő útja, oldja meg!) Ez meg az enyém, remélem, megoldom. Természetesen én is, mint minden alkotó, egy adott gondolatiságnak vágok alárendelve. Michelangelo erről így beszélt: „A kezem már megcsinálja azt, amit a fejem kigondolt.” Vagy Goethe eképpen: .Művészeted tartalmát a szellemed adja.” Nyilvánvaló, hogy magas műveltség és szerteágazó szakmai tudás nélkül nem létezhet hiteles alkotás. — Ars poetica... credo... művészi hitvallás... Mi jut eszébe önnek ezekről a fogalmakról? — A művészetet is úgy kell elfogadnunk, mint Isten létét. Mindkettő a létében hordozza a lényegét. Az a fontos, hogy van, és hihetünk megoldó erejében. Nélkülük felbomlanának az arányok, megszűnne az az ingatag egyensúly is, ami hál’ Istennek még jól-rosszul elkor- mányozgatja világunkat. — Jó lenne, ha erre a földi kormá- nyozgatók is rájönnének végre... — Hiszem, akad egy-két olyan ember a földi kormányoz- gatók között, akikkel ön azonos gondolatiságot képvisel. — Ezt bizonyítandó álljon itt egy hozzám írott levél. Kelt Nagyváradon. Idézem: „Kedves Jánosi úr! Kívánom, hogy kiállítása teljesítse a hozzá fűzött elvárásokat. Megjelenés előtt álló könyvéhez gratulálok. Isten áldja meg munkájában. Szeretettel és tisztelettel küldöm üdvözletemet Tőkés László” — Hiszek abban, hogy Jánosi András-féle különleges képességű művészek ma is léteznek kis hazánkban. Megfogalmazódik azonnal a kérdés: Megbe- csüljűk-e őket igazán? (Vége) Héderváry Katalin Zenekedvelő tanítókért Zsámbékon A muzsikát gyerekkorban kell megszerettetni Műhelymunka keretében vitatják meg és dolgozzák ki a mai igényeknek megfelelő, és a valós életre felkészítő tananyagot és módszereket az átalakuló Zsámbéki Katolikus Tanítóképzőben. A zenei oktatás lehetőségeiről és a tervekről beszélgettünk Szőnyiné Mészáros Erzsébet főiskolai tanárral, aki egyben alsó tagozatos vezetőtanárként a gyakorlatban segíti a hallgatókat, hogy az elméletben tanultakat alkalmazni tudják. Ha a 6 és 10 év közötti gyerekekkel nem sikerül a zenét megszerettetni, a hiány kamaszkorban alig pótolható. Pedig a muzsika a személyiség fejlődésére és a tanulási kedvre egyaránt jótékonyan hat — tudom meg a zenei nevelés fontosságáról. A zenei művelődés lehetősége a zenei nagyhatalomként számon tartott Magyarországon sajnálatos módon jóval a nemzetközi átlag alatt marad. Mert hiába vannak elsősorban a Kodály- módszer alapján kidolgozott kitűnő tananyagok (melyeket szerte a világon sikeresen alkalmaznak), hogyha hiányos felkészültségük miatt a tanítók ezeket nem tudják a gyerekeknek átadni — mondja Mészáros Erzsébet a mai helyzetről, amelyen mindenképpen változtatni kell, majd hozzáfűzi: — A főiskola énekfelvételije megegyezik a zeneiskolába jelentkező óvodások felvételijével. Tehát szinte a nulláról indulva kell a szűkös óraszámban hallgatókkal a komolyzenét megkedvelteim és megismertetni. Ami lehetetlen feladat. A tanítók épp ezért vagy mellőzik a komolyzenével való foglalkozást, vagy kényszerű kötelezettségként vállalják. Arról érdeklődtem, milyen lehetőségei és tervei vannak azért, hogy a hallgatók komolyzenei tudása fejlődjön. Jóllehet valamennyi főiskolai órámon bemutatok slágerdarabokat — mondja —, és ismerkedünk zenetörténeti hátterükkel, s a hallgatók a harmadéves zenetörténeti stúdiumokon (és Katanics Mária kórusában is) bővíthetik ismereteiket, mindez csak az alapokat adja meg, amin elindulhatnak. Ä hiányt az általános iskolai gyakorlati óráimon igyekszem pótolni. Az iskolában bemutatom, hogy kellő előkészítéssel a legkisebbekkel is lehet néhány percig igényes komolyzenét — főleg barokk muzsikát — hallgattatni. A hangszeres muzsikára épített alsó tagozatos anyagok bemutatása előtt a gyerekek kezébe adom a hangszereket, hogy megszólaltathassák azokat. Á zeneiskolásokkal rövid darabokat játszatok el, mert ez mindig nagy élményt nyújt az osztálytársak számára. Megpróbálom megteremteni a lehetőségeket az Orff-módszer alkalmazására, ami egyszerű ütős hangszerek közös megszólaltatásán alapul. Hiszen az aktív zenélés ugyancsak sokat segít a muzsika megszerettetésében. Gondolkodom azon is, hogy a jövőben Kokas Klára módszerét alkalmazva a zenehallgatás közben táncoltatni fogom a gyerekeket. Vagyis minden eszközt megragadok a figyelmük felkeltésére. A fő gondot az jelenti — tudom meg a tanárnőtől —, hogy félévenként csak két óra jut arra, hogy a hallgatók maguk is taníthassanak. Ezért a bemutató órákat videóra veszi, s ezáltal valamivel több gyakorlási lehetőség adódik. Még így is előfordulhat, hogy valaki anélkül végzi el a főiskolát, hogy maga is tanított volna. — Háromgyerekes anyaként megengedheti-e magának két állás betöltését? Hogyan tud folytonosan átállni a kicsik tanításáról a főiskolásokkal való foglalkozásra? — kérdezem. — Kisiskolásokat tizenkét évig, főiskolai hallgatókat négy évig tanítottam már, így a kellő gyakorlatot megszereztem. Egyébként is: meggyőződésem, hogy a legkisebbekkel is lehet — sőt, sokkal célravezetőbb — felnőtt módon beszélni. (veszelszky) Bölények a Mikroszkópban A Mikroszkóp Színpad október 8-án, a „Zsarukabaré” felújításával indítja az évadot. Miké István „Én vagyok a hunyó” című kabaréjának bemutatóját október 22-re tűzték ki — mondta Sas József igazgató a Mikroszkóp Színpad évadnyitó társulati ülésén. A „Bölények” című összeállításban elhangzó színdarabrészletek napjaink aktuális kérdéseit villantják fel és válaszolják meg. A műsor címének magyarázataként elhangzott: az abban fellépő művészek, mint például Kállai Ferenc, Sinkovits ImVendégjáték Kárpátalján már számon tartják a kecskeméti „Cantus kamarakórus” által szervezett, régi korok zenéjét bemutató hangversenysorozatot, melyre neves hazai és külföldi együtteseket is meghívnak. A hangversenyek hagyományos színhelyéül szolgáló Ungvári Szépművészeti Múzeum nagytermében ezúttal a renere, Agárdy Gábor, Bessenyei Ferenc legalább olyan védettséget érdemelnek ritka, pótolhatatlan művészetük miatt, mint a bölény, amely ugyancsak kihalófélben lévő állatfaj. Sas József elmondta azt is, hogy színházukat fokozatosan kulturális, szórakoztató központtá fejlesztik. Ehhez az épület több helyiségét át kell alakítani. Az új elképzelések megvalósításához a színházukat támogató Multi trade Kereskedelemi és Szolgáltató Kft. nyújt támogatást a Mikroszkóp Színpadnak. Kárpátalján szánsz muzsikából kapott ízelítőt a közönség, mégpedig a kecskeméti Renaissance Consort kamarazenekar jóvoltából. A vendégegyüttes XVI— XVII. századi angol és német zenei művekből, valamint magyar táncokból összeállított műsorával maradandó élményt szerzett az ungvári közönségnek. Jótékony célú orgonahangverseny A magyarországi műemlék orgonák megmentéséért rendez jótékony célú hangversenyt a Pro Renovanda Organis Hungáriáé Alapítvány és a Magyar Zeneművészeti Társaság október 2-án, szombaton este nyolc órakor Budapesten a Mátyás-templomban. A koncert programján Ella István, Kovács Endre, Solymosi Ferenc és Virágh András orgonaművészek Liszt Ferenc műveiből játszanak. Váci meghívó Jubileumi hangversenyre kerül sor holnap Vácott — a Mu- sica Humana Kamarazenekar negyedszázados évfordulója alkalmából — a Bartók Béla Zeneiskola hangversenytermében (este 7-kor). Karigazgató Brusznyai Margit, vezényel Farkas Pál.
