Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-30 / 228. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP TERMESZETBARAT 1993. SZEPTEMBER 30., CSÜTÖRTÖK INNEN' Gyógyító méz Súlyos égési sérüléseket szenvedett betegeknél alkal­mazzák azt az eljárást, hogy. az épen maradt bőrfe­lületről kioperálnak egy részt, és azt visszaültetik a sérülésnél elpusztult bőrfe­lület helyére. A kioperált bőrt átmenetileg „mézágy­ba” fektetik, amely sterili­zál éstökéletesen konzervál. Orvos-régészeti lelet Ókori orvosi szövegek az indiai kender, a cannabis gyógyító hatását gyakorta említik. A jeruzsálemi Hé­ber Egyetem kutatója most egy régészeti lelettel is alá tudja támasztani a cannabis ókori alkalmazását. Jeruzsá­lem melletti régészeti kuta­tás során feltártak egy sírt, amelyből 1600 évvel ez­előtt feltehetően szülésben elhunyt nő csontváza került a felszínre. A sírban indiai kender megkövült nyomait fedezték fel. Cannabist egé­szen a 20. századig alkal­maztak a javasasszonyok szülési fájdalmak enyhítésé­re. Oltalmazó istennő' aranyból A texasi Vízalatti Régésze­ti Kutatóintézet búvárai a török partok mentén érde­kes leletre bukkantak. Egy több ezer évvel ezelőtt el­süllyedt hajóroncsot fedez­tek fel. és találtak rárögzít­ve egy fém istennőalakot, amely részben arannyal volt burkolva, és ezért is maradt fenn a víz alatt jó ál­lapotban. Régészek szerint a hajó a bronzkor vége felé süllyedt el a török partok­nál, pontosabban Kr. e. II. évezredben. Talány, hogy mit keresett a fém istennő a hajón? A régészek e kérdés­re mindmáig nem tudtak egyértelmű választ adni. Életre keltett tetszhalottak Az elefánthoz hasonló masztodonok még az utol­só jégkorszak után is éltek Eszak-Amerikában. Ohió- ban most egy masztodon 11 ezer éves, jó állapotban levő maradványait találták. Szenzációvá az teszi a le­letet, hogy beleiben élő bak­tériumokat sikerült kimutat­ni, az Enterobachter cloa­cae egy fajtáját. Ilyen bakté­riumok ma is élnek az em­lősök beleiben. Ez lehetővé teszi, hogy a talált baktériu­mok öröklési anyagát össze­hasonlítsák a modem ente- robaktériumokéval. Mivel a masztodonban talált bak­tériumok számára 11 ezer éven át „megállt az idő”, az összehasonlításból fel le­het becsülni, hány mutáció történt ezalatt. —ONNAN Gödöllői kutatóműhelyek A cél: emelni a matematikai oktatás színvonalát Ez alkalommal a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem Mate­matikai és Számítástechnikai Intézetével, annak tevékenysé­gével ismertetjük meg olvasó­inkat. — Intézetünk három egy­ségből áll — mondta dr. Kása András igazgató —, a matematika és számítástechni­ka tanszékből és a számítás- technikai laboratóriumból. — Hányán dolgoznak az in­tézetben és milyen végzettsé­gűek? — Nagyon jó az összetétel. A harmincöt munkatárs zöme matematika szakon végzett, ugyanakkor van köztük fizi­kus, mérnök (olyan is, aki a GATE-n végzett). — Mivel foglalkoznak a számítástechnikai laboratóri­umban dolgozók? — Elsődleges feladatuk, hogy az oktatást segítsék, elő­készítsék a diákok számára az adott nap anyagát. Ők gondos­kodnak mindezeken felül az egyetemi számítógépes háló­zat működéséről is. — Mi a matematikai tan­szék feladata? — Tekintettel arra, hogy az egyetemen nemcsak agrármér­nökképzés folyik — hiszen gépészmérnökök is végeznek nálunk —, az a cél, hogy a matematikaoktatás színvona­lát egy modem egyetemtől el­várható szintre emeljük. Eb­ben sokat segítenek azok a kollégák, akik más egyete­mekről jöttek, közülük sokan külföldi intézményekben is dolgoztak. — És a számítástechnikai tanszék? — A számítástechnika rop­pant gyorsan fejlődő tudo­mányág. Az ott dolgozó kollé­gáim éppen ezért azon igye­keznek, hogy mindazt átadják a diákoknak, amire munkájuk során mindenképpen szüksé­gük lehet. Ezenkívül megfele­lő oktatási módszereket dol­goznak ki. — Kap a tanszék megbízá­sos munkákat? — A tanszék nem, de az ott dolgozók személyre szólóan igen. Kiváló programokat ké­szítenek, és így — ha közvet­ve is —, de az intézet és ter­mészetesen az egyetem is hasznát látja e tevékenységük­nek. — Milyen a diákok érdeklő­dése? — A számítástechnika iránt igen nagy, nem mondhat­juk el azonban ugyanezt a ma­tematikával kapcsolatban. — Mivel foglalkoznak mindezeken felül? — Megindítottunk egy in­formatikai folyóiratot, amely az egész egyetemre vonatko­zik, ezenkívül részt veszünk különböző versenyek szerve­zésében. Az agráregyetemek oktatói minden évben rendez­nek egy tudományos konfe­renciát, amelynek pillanatnyi­lag az az eredménye, hogy egységes tankönyv születik. — Milyen távolabbi céljaik vannak? — Szeretnénk feltérképez­ni a környék mezőgazdasági jellegét, alkalmazásait, hogy e szerint tudjunk oktatni. Ez igen nehéz feladat — éppen a számítástechnika rohamos fej­lődése miatt —-, nem könnyű előre megmondani, hogy há­rom-négy év múlva milyen is­meretekre lesz szükségük a végzőknek. Ugyanakkor résztvevői és irányítói vagyunk a Tehetsé­gért Mozgalomnak. Az alapít­vány huszonnyolcmillió forin­tos alaptőkéjének kamataiból önköltséges tanfolyamot ren­dezünk középiskolások szá­mára, és ebből támogatjuk a rászoruló diákokat is. Indítot­tunk egy 0-ik éves osztályt is, ahová a már érettségizet­tek jelentkezhetnek, s ahol az eddig tanultakat ismétlik át, majd felkészítik őket az egye­temen várható igényeknek megfelelően. Ez a kezdemé­nyezésünk is igen sikeresnek mondható, ugyanis a tanulók több mint felét felvették ez­után az egyetemre, s a többi­eknek is javult az elhelyezke­dési esélyük. Arpási Mária Karszt-vidéki barangolások A postojnai cseppkőbarlang A karsztosodás fogalma a szlovéniai Karst-hegységtől kapta nevét. A jelenség — a karsztosodás — Európában itt fordul elő leggyakrabban. Ebben a hazánknál ötször ki­sebb országban se szeri, se száma a karszti szakadékok­nak, a föld alatti folyóknak, de ottj áriunkkor egy fölöt­tébb érdekes karszti jelenség­gel is megismerkedhettünk: az elszivárgó, majd rövid időn belül ismét megjelenő ta­vakkal. Szlovéniai barangolá­sunk során a legnagyobb él­ményt az ország ötezer karsz­ti barlangja közül a legna­gyobb, a huszonegy kilomé­ter hosszú, postojnai cseppkő­barlang jelentette. Ez a barlang már méretei­nél fogva is egyedülálló Euró­pában, látvány tekintetében pedig annyira rendkívüli, hogy a világ természettudósa­inak zarándokhelyévé vált. A barlangot, a sziklafalakon lát­ható írások tanúsága szerint, már a XIII. században látogat­ták, ám teljes teijedelmében csak 1818-ban tárta fel egy szlovén barlangász. A bent ta­lált, kőből és csontból ké­szült szerszámok tanúsága szerint a barlang hajdan az ősember számára nyújtott me­nedéket. Feltárása után a nem mindennapi föld alatti vi­lágról szóló tudósítások a földkerekség minden tájáról idevonzották a tudósokat és kíváncsi látogatókat. A bar­lang vezetői szerint eddig hu- szonhatmillióan látogathatták meg. A turisták növekvő szá­mával egyidejűleg a barlan­got állandó jelleggel korsze­rűsítették. A barlangvasút, amely több kilométeren át ve­zet a gyönyörű látványok bi­rodalmában, s a világon egye­dülálló, a múlt század hetve­nes éveiben épült, az első mo­toros vonatot pedig a század elején állították forgalomba. Az is érdekessége a barlang­nak, hogy csodálatos képződ­ményeit már több mint száz éve elektromos árammal vilá­gítják meg. Körös-körül a valamikor vízi árkok sziklafalai övezik a látogató útját, amelyeket az elszivárgó Pifka-patak alakí­tott ki az évmilliók során. Az üregeket hófehér és színes cseppkövek csodálatos alak­zatai díszítik. Némelyek a mennyezetről függnek, eze­ket szaknyelven sztalakitok- nak nevezik, a sztalagmitok pedig a barlang aljából kőosz­lopként emelkednek a bolto­zat felé. A cseppkövek egy különle­ges fizikai és vegyi folyamat következményeiként alakul­nak ki. A föld felszínéről a barlangba szivárgó esővíz a mészkövet feloldva, egy sajá­tos vegyi folyamat következ­tében kálcium-karbonátot vá­laszt ki, amely aztán sztalami­tok formájában rögzül a meny- nyezeten. Azok a vízcseppek, amelyek a talajra esnek, a sztalagmitokat alkotják. A cseppkövek formája és színe a leszivárgó esővíz mennyisé­gétől és összetételétől függ. így a különböző korszakok­ban kialakult kövekre a for­ma- és színgazdagság a jel­lemző. Fölöttébb érdekes és ritka jelensége a barlangnak a karszti alvilág állatkája, a márványgyík. Ez a tizenöt­húsz centiméter hosszú, hófe­hér színű vak állatka a bar­lang kisebb-nagyobb tavai­ban él, kopoltyúval lélegzik és tojásokkal szaporodik. A természetnek ez a különleges és épp ezért különösen védett teremtménye a világon egye­dül csak itt fordul elő. A töobórás látogatás végé­re is tartogat még meglepe­tést a barlangjáró túra. Nem túl távol a kijárattól a barlang járata kiszélesedik, s egy százmétemyi magas, a termé­szet mérnöki pontosságával szerkesztett, óriási kupolate­remben találjuk magunkat. Vendéglátóink szerint itt oly­kor szimfonikus hangverse­nyeket is rendeznek. A „hang- versenyterem” kijáratánál is­mét vonatra ülünk, majd ott hagyjuk el a barlangot, ahol a Pifka-patak befelé tart. Paizs Tibor Múltidézd Czipszer János Harminc éve távozott az élők sorából Czipszer János, a ma­gyar matematika egyik oly so­kat ígérő, rendkívüli tehetsé­ge­Budapesten született 1930. november 16-án. Szüleit ko­rán elvesztette, így rokonok­nál nevelkedett. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1953-ban szerzett alkalma­zott matematikusi oklevelet. Ettől kezdve a Magyar Tudo­mányos Akadémia Matemati­kai Kutatóintézetében dolgo­zott 1963. június 15-ig, korai haláláig. Az érdeklődési köre tág volt. Jóformán minden témá­hoz, amellyel kapcsolatba ke­rült, volt érdemleges hozzá- tennivalója. így életművét fel­ölelő rövid publikációlistájá­nak csaknem minden tagja a matematikának más-más feje­zetébe illik: valós függvény­tan, funkcionálanalízis, parci­ális differenciálegyenletek, approximációelmélet, topoló­gia, izoperitmetrikus egyen­lőtlenség, gráfelmélet; e tu­dományágak mindegyike gaz­dagodott Czipszer Jánosnak egy-egy elegáns gondolatá­val. Kutatótársuknak vagy társszerzőjüknek tekintették őt olyan kiválóságok, mint Erdős Pál, Rényi Alfréd, Tú­rán Pál. Lektori tevékenysége pél­dásan lelkiismeretes volt. Tö­kéletesen bele tudott illesz­kedni a szerző gondolatvilá­gába, s az eredményeket pon­tosította, a bizonyításokat egyszerűsítette, olykor lénye­gesen továbbfejlesztett egy- egy elméletet. Szerénységének és alapta­lanul túlzó önkritikájának je­le, hogy kérte, kutatói munka­körből helyezzék át könyvtá­rosi munkakörbe (miközben újabb és újabb kutatói sikere­ket ért el). Ugyanez a sze­rénység tartotta vissza attól, hogy tudományos fokozatot szerezzen. Eredményeinek egyetlen hivatalos elismerése a Bolyai János Matematikai Társulat­tól 1959-ben elnyert Griin- wald Géza Emlékdíj volt. (P) Földrengés szökőárral A nyáron egy tenger alatti földrengés következménye­ként kialakult szeizmikus szö­kőár, japán nevén tsunami, hatalmas pusztítást végzett egy part menti kis japán szi­geten, Okushirin. Kétszáz- negyven ember halt meg, il­letve tűnt el. Nagy romboló hatását az azóta végzett vizs­gálatok szerint a kis sziget alakja erősítette fel. Ez ugyanis háromszöghöz hason­ló, és az ide érkező szökőár­ral szembe került csúcsán hegyfok helyezkedik el. így azután három oldalról zúdult az áradat Okushiri szigetére. A Richter-skála szerinti 7,8 erősségű tenger alatti rengés a szigettől 100 kilométernyi­re, 30 kilométer mélységben pattant ki, és a tíz méter ma­gas hullámok néhány perc alatt elérték a szigetet. Fokoz­ta a bajt, hogy ez az éjszakai órákban történt. A hullámzás, amely gyűrű­szerűén teljed a víz felszí­nén, a rengés fölött kezdődik, és sebessége eléri a 750—850 kilométert órán­ként. A nyílt vizeken nem ve­szélyesek ezek az árhullá­mok, hátuk ugyanis széles, hullámhosszúságuk 50—100 kilométer, magasságuk pedig jelentéktelen, úgyhogy a ten­gerészek nem is veszik észre, hogy hajójuk alatt szökőár­hullám halad. A partok közelében azon­ban, ahol a vízmélység foko­zatosan csökken, az óriás hul­lámok feltorlódnak, és gyak­ran akár tízméteres meredek vízfal formájában zúdulnak a partra. Ez történt Okushiri szigetén is. A tsunamik csak akkor alakulnak ki, ha a ren­gés központja nincs száz kilo­méternél mélyebben. Január közepén például hasonló ten­ger alatti földrengés volt Hok­kaido szigetétől keletre, de ennek központja 100 kilomé­ternél mélyebben volt, ezért nem is alakult ki tsunami. Fejtörd Az előző játék kérdéseire adott helyes válaszok a következők: 1. Sárga. 2. Skarlátpiros. 3. Brazíliában. A jövő heti játék kérdései: 1. Honnan származnak a nálunk tenyésztett ba- rotnfik? 2. Mikor ismerték meg az ókori egyiptomiak a lo­vat? 3. Hány állatfaj pusztult ki a történelmi időkhen? A múlt heti játékunk megfejtői a következők: Czinege Beáta Cegléd, Deák Tamás Veresegyház, Sós Gábor Érd. A helyes megfejtéseket beküldő játékosaink kö­zött három háromszáz forintos vásárlási utalványt sorsolunk ki. A válaszokat jövő hétfőig kérjük be­küldeni. A borítékra írják rá: FEJTÖRŐ, postací­münk: Pest Megyei Hírlap szerkesztősége, Buda­pest, Pf. 311. Irányítószám: 1446.

Next

/
Thumbnails
Contents