Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-29 / 227. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP LATOGATO 1993. SZEPTEMBER 29., SZERDA Németországi úti jegyzetek I. Hartyáni hagyományőrzők a Neckar partján Ezt az urat még a sváb zene sem tudta felvidítani. Nem csoda. Két nap alatt harmincnyolc disznócombot sütött meg nyárson a nyár végi melegben A szerző felvételei Még a tél folyamán Újhartyán- ban ismertem meg Freiberg polgármesterét, Herbert Schla- genhauf urat, aki a Pest Megyei Önkormányzat vendégeként a magyar—német kultúr- kapcsolatok lehetőségeit és az önkormányzatok működését tanulmányozta hazánkban, A lapunknak adott rövid interjú után reményének adott hangot, hogy beszélgetésünket Freibergben folytatjuk. Akkor azt hittem, a meghívás amolyan udvariassági gesztus, amit nem kell komolyan venni. Ám, mint kiderült, Schla- genhauf úr komolyan mondta, amit mondott, s a nyár végi Polgárok Ünnepére küldött meghívóban, a hartyáni Schwäbele Jungs zenekarral együtt, eíjgem is meghívott. A szíves hangú invitálást a zenekar vezetője, Fényes-Dausc László közvetítette, aki egy „rövidre” tervezett külföldi turnéról negyven év után, 1990-ben tért haza Magyarországra, s azóta a sváb zene tanítására és terjesztésére fordítja minden idejét. * Nyolc zenész és nyolc menyecske, műszakiak és kísérők — összesen huszonnégyen indultunk útra Németországba. A nagy Ikarus ennek ellenére dugig van pakolva, fényesre glancolt zeneszerszámokkal, hangfalakkal, keve- rőkkel és a jóég tudja milyen célt szolgáló ládákkal, dobozokkal. A parlamenti ajánlólevél jóvoltából a diplomáciai sávon gördülünk át Ausztriába, a tömérdek cucc láttán a vámtiszt csak annyit mond: remélem, hagytak valamit otthon is. Később tapasztalhattam, hogy a hartyániak sikerében nem kis szerepet játszott a technika, a jó hangeffektust szolgáló akusztikai berendezések. Huszonnégy órás zötykölő- dés után reggel érkezünk Frei- bergbe, pilledt csapatunkat a polgármester fogadja. Gyors reggeli, elszállásolás, majd elvezetnek a városka főterére, ahol már ácsolják a színpadot. Mint megtudjuk, az idei kétnapos rendezvénysorozatot nemcsak a hagyományos Polgárok Ünnepe alkalmából szervezték, de egyben Freiberg várossá nyilvánításának huszadik évfordulóját is ünnepük, melyen a Bundestagból Baden Würtemberg tartomány képviselője is jelen lesz. Néhány szót Freibergről. Három település egyesítése nyomán jött létre, s noha mint város csak húszéves, Hen- tingsheim, Beihingen és Gesingen a XV. század óta létezik, ám a korabeli feljegyzések szerint az első telepesek már az évezred fordulóján megjelentek a Neckar folyó menti lankákon, előbb a földművelést, majd a szőlészetet honosították meg a környéken. A folyó és a szőlődombok közt, festői környezetben húzódó városkának tizenötezer lakosa van. Ezek zöme a közeli Stuttgartba jár dolgozni, mindenekelőtt a Salamander és a Bosch céghez. Freibergen jól érződik az 1970—80-as évek gazdasági fellendülése, a műemlék jellegű régi, és az újonnan épült házak külleme egyaránt a jólétet tükrözik. Viszont a mai recesszió ide is elért, érezteti hatását. A stuttgarti gyáraknál folyamatos a létszámcsökkentés, vagy mint a Bosch cégnél, csak kétnaponként foglalkoztatnak egy-egy dolgozót. A gondokat növeli a főleg Ázsia és Afrika felől érkező migrációs hullám. Egy, még az ötvenes években hozott törvény alapján Németország minden politikai menekültnek oltalmat biztosít. A valóságban a bevándorlók nyolcvan százaléka gazdasági okok miatt választja új életteréül Németországot. Ennek kivizsgálása időigényes, ez idő alatt az önkormányzatok feladata az eltartásukról gondoskodni. Freibergben jelenleg 160-an élnek az adófizető polgárok terhére, ami nem kis feszültséget vált ki a lakosságból. (Hasonló a helyzet máshol is.) A nyár végén megrendezésre kerülő Polgárok Ünnepe sokban hasonlít a magyarországi búcsúkra. A színpad környékén harminc sátrat számoltam össze, melyben ki-ki megtalálhatta a magának valót. A férfinép a nyárson sült'disznó- cubákot és a sörös krigliket, a hölgyek a keleti konyha különlegességeit és a Rajna melléki vörösbort. Volt ringlispíl, céllövölde, tombola, bazár, sőt planétás papagáj. Csak egy cigányzenekar hiányzott, meg a magyar szó, hogy teszem azt, a hernádi őszi búcsún érezzük magunkat. Az egymást váltó zenekarok közt a Schwäbele Jungs másodiknak lépett a színpadra. A díszpáholyban akkor már ott ült Renete Hellwig, Baden Würtemberg tartomány bundestagi képviselője és Landtagsobgeordneton Claus Weyrosta úr, a Német Szociáldemokrata Párt elnökségének tagja. Bármilyen különös, de ez az igazság, eredeti, hagyományokat megelevenítő sváb zenét csak a hartyániaktól hallottam Freibergben. (Ez az egyik oka, amiért a polgár- mester meghívta őket az ünnepségre.) Lehet, nem általános jelenség, de a fellépő zenekarok repertoárja az Ámeri- kából importált zenére épült rá, még csak véletlenül sem hangzott el egy polka hopp- sza, valcer vagy landler. Ezekre már csak az ötven éven felüli korosztály emlékszik, s ez jól érezhető volt a közönség megnyilvánulásában is. Az idősebbek meleg tapssal, a fiatalok némi értetlenséggel reagáltak eleik zenéjére. Kerestük a jelenség okát. Schlagenhauf úr szerint a közeli Stuttgart a ludas, a nagyváros által kínált disco és gépi zenével a folklór nem képes megbirkózni. Hasonló kérdéssel fordultunk Günther Jungnioklhez, a Stuttgartban megjelenő Stuttgarter Nachrichten napilap szerkesztőjéhez, aki tudósítani jött Freibergbe. Jungnickl úr is azon a véleményen volt, hogy a hagyományoktól való eltávolodás általános jelenség a fiatalok között, lapjuk figyelemmel követi ezt a jelenséget, de nem tekinti feladatának a polgárok ízlésébe való beleszólást, mert ez ellentmondana a demokrácia szabályainak. A demokrácia ilyeténi értelmezésén lehet vitatkozni, mert szerintünk a sajtónak — és minden médiának — igenis feladata, sőt kötelessége a népi hagyományok ébrentartása, mély egyben az identitástudatot is táplálja. A hartyáni svábok elmondták, az 1945-öt követő nehéz években egyedül a folklór volt az —- zene, tánc, ének —, melyben átmenthették és megőrizhették kultúrájukat s ezen keresztül a nemzeti tudatukat is. Az más kérdés, hogy „elfelejtettek” németül, ma már alig néhányan beszélik az anyanyelvűket. Arra a kérdésre, vajon lesz-e folytatása a freiber- gi—hartyáni kapcsolatoknak, Herbert Schlagenhauf a következőket mondta a magyar- országi vendégek tiszteletére adott búcsúfogadáson: — Hartyáni látogatásom során megdöbbentett, hogy milyen kevesen beszélnek németül. Az okát tudom, a háború utáni németellenes propaganda nyelvében is diszkriminálta a svábokat, ezért — védekezésül — a szülők nem tanították a gyerekeiket az anyanyelvre. Ismerem a jelenlegi magyar kormány kisebbségi politikáját, és azokat az erőfeszítéseket, amelyeket annak érdekében fejtenek ki, hogy ezzel is felzárkózzanak az európai normákhoz. A további kapcsolattartást mi arra szeretnénk felhasználni, hogy segítsük a hartyániakat a nyelv- tanulásban. Szívesen fogadnánk pedagógusokat — óvónőket, tanárokat, népművelőket —, akik nálunk tökéletesíthetik tudásukat, majd hazatérve hasznosítják azt. A Schwäbele Jungs zenészei és a nyolc hartyáni menyecske ének-tánc produkciójáról Joos Bernhard, a frei- bergi önkormányzat kultúr- ügyek igazgatója így nyilatkozott: — Őszinte elismerésünk az együttes nyújtotta élményért, s ezúton fejezem ki a város köszönetét Fényes- Dausc úrnak, aki zenekarvezetőként és szervezőként is jelesen vizsgázott. Joggal mondhatjuk, az elnös, vendéglátóink mindent elkövettek, hogy az újhartyá- ni kultúrdelegáció felejthetetlen élményekkel térjen haza Németországból. Matula Gy. Oszkár Nyitány. A fúvósok egy gyors polkával mutatkoztak be a közönségnek Herbert Schlagenhauf a freibergiek köszönetét tolmácsolja Fényes-Dausc Lászlónak és zenekarának Az asszonykórus. Először hangzott el nyilvánosság előtt az Újhartyán üdvözöl című dal, melyet a zenészek közösen szereztek ismerés és köszönet kölcsö
