Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-28 / 226. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. SZEPTEMBER 28., KEDD J3 Az önkormányzat csak bűnbak T] A „Ki jogosult támo- gatásra?” című írás- ü'i. ban a Népjóléti Mi- nisztérium, a Mozgáskorlátozott Egyesület és az orvosok egyértelműen az önkormányzatokat teszik felelőssé a mozgáskorlátozottaknak járó támogatások körében kialakult visszásságok miatt. A cikkben szereplők megnyilvánulásai nagyfokú járatlanságról tesznek tanúbizonyságot az érintett ügyben. Ha alaposan ismernék vagy mélységesen tájékozódtak volna a mozgáskorlátozottság megítélésének menetéről vagy a járandóság kifizetésének feltételeiről, valószínűleg. rájönnének, bogy az ön- kormányzatokat alaptalan váddal Hletik. Nem vonom kétségbe, hogy a támogatási rendszer rosszul működik, és azt sem, hogy az emberek egy része jogosan veszi igénybe ezt a szociális támogatást. A kérdés csupán az, hogy ki követi el az eljárás során a hibát, és miért épp az önkormányzatokat marasztalják el. Határozottan állítom, hogy az önkormányzatok nem. Még csak módjában sem áll az önkormányzatnak, hogy ezt a támogatást szociális segélyként alkalmazza, hiszen a mozgáskorlátozottság tényét mindenkitől függetlenül, és az önkormányzatra kötelező feladatot róva, az orvosszakértői bizottság állapítja meg. Ha az eljárás menetét következetesen elemezzük, akkor a feltett kérdésre a választ megkapjuk. Mielőtt erre rátérnék, megjegyzem, hogy az érintett kormányrendelet humánus, emberi megítélés alapján született, amikor a mozgásukban, szabadságukban korlátozott emberek megsegítésére jött létre. De ezzel visszaélni nem szabad. Sajnos az,élet azt bizonyította, hogy az igazi szándék nem tisztán érvényesül, mert igen szélsőséges ítéletek születtek, melyek szerint olyanok is részesültek a járandóságból, akiket nem illetett meg, és olyanok is kimaradtak, akik számára ez létszükséglet lett volna. A mozgáskorlátozott jogosult évi 12 ezer forint közlekedési támogatásra, gépjárműadó-mentességre és felelősségbiztosítási támogatásra. Ezen felül jogosult 240 ezer forint gépkocsi-vásárlási támogatásra is. A kormány- rendelet egyik szakasza arról is rendelkezik, hogy a mozgáskorlátozottak egyesületének javaslatára, aki hatvanhét százalékos mozgáskorlátozott, jogosult 150 ezer forint visszatérítendő állami támogatásra, melynek keretén belül lehetőség van az épületbe víz, gáz bevezetésére, vagy fürdőszoba kialakítására. Ezt a támogatási formát az önkormányzatok bevonása nélkül a Mozgáskorlátozottak Egyesülete és a helyi OTP bonyolítja. A mozgáskorlátozottságot az orvosszakértői bizottság állapítja meg, sok esetben úgy, hogy be sem rendeli a kérelmezőt, csupán irat alapján döntenek. A szakvélemény alapján az önkormányzat állapítja meg a közlekedési támogatást, valamint az adómentességet és a biztosítási támogatást, mégpedig úgy, hogy az orvosi véleményt nem vitathatja, csupán azt kell megállapítani, hogy a kérelmező családjának az egy főre eső jövedelme ne haladja meg a mindenkori öregségi nyudíj 2,5 szeresét. Jelen esetben ez 16 500 forint. Sajnos a jövedelmek olyan alacsonyak, hogy az egy főre eső jövedelem a fenti értéket soha nem éri el. így az önkormányzat köteles a mozgáskorlátozott részére a támogatást megelőlegezni és kifizetni, majd pedig az államtól ezt visszaigényelni. Az önkormányzatnak ebből nemhogy haszna, inkább kára származik, hiszen elesik az adóbevételtől és a megelőlegezett pénzt sokszor egy félév múlva kapja meg a költségvetésből. Jelenleg az ön- kormányzatunknak több százezer forinttal tartozik a költségvetés. Úgy gondolom, ha egy jogszabályról kiderül, hogy rossz, vagy rosszul hajtják végre, és ezáltal maradéktalanul nem szolgálja a jogalkotó szándékát, akkor azt módosítani kell. A módosításokhoz ki kell kérni az érdekeltek — jelen esetben az önkormányzatok — véleményét is. Így elejét vehetjük annak a rossz gyakorlatnak, hogy a hibák okán bűnbakot keressünk. Megítélésem szerint alapos előkészítéssel olyan jogszabály alakítható ki, amely HISTÓRIA Egy brémai geográfus feljegyzései Magyarországról, 1842-ból A magyart ott ta- • láljuk a ló és a szarvasmarha mellett. Éppen elég alkalom kínálkozik itt a csikósok lovaglóművészetének bemutatására. A hullámzó embertömeg között magabiztosan galoppíroznak, hogy kedvet csináljanak a vevőnek. Megfigyeltem az egyiket, aki különösen élénken sürgött-forgott a piacon. A vevő, aki előtt a lovát parádéztatta, azt a megjegyzést tette, hogy neki úgy tetszik: a ló nehezen fordul. „Micsoda? Nehezen fordul?” — kiáltott föl a csikós, majd oldalba vágta a lovát, úgyhogy az magasra ágaskodott, s a hátsó lábán forogva, piruettet bemutatva, háromszor megfordult tengelye körül... Sok a cigány a piaci tömegben. Az egyik helyen egy tucat cigányasszony asztalkákra kirakott vásznat árul. Azt mondják: szlovák vászonkereskedőktől kapták viszontel- adásra... ...Ezen a piacon hallottam először életemben magyar cigányzenét, éspedig a vásártér melletti tánchelyiségben, ahol egész nap folyt a táncmulatság. Természetesen, csak parasztok és a magyarság legalsóbb néposztályából valók gyűltek itt össze. Bár a helyiség szűk volt a nagy tömegnek, a férfi táncosok mégis roppant szorgalmasan emelgették és forgatták a lányokat a cigányzene ütemére... Az egész országban főként, sőt csaknem kizárólag, két nemzetiségből kerülnek ki a zenészek: Rémetekből és cigányokból. A németekhez számítom természetesen a cseheket, a morvákat stb. is. A magyaroknak általában kevés tehetségük van a zenéhez. Ha összehasonlítjuk őket például az énekben oly gazdag szlá- vokkal, „unmuzikális- nak” mondhatók. Nem mondom, hogy érzéketlenek a dallamok harmóniája iránt — mert melyik nép az? —, csupán zenei érzékük, nevezetesen ~alkotó zenei talentumuk fejletlen. A német muzsikusok természetesen a legrangosabbak, őket alkalmazzák a színházakban, templomokban, a művelt osztály báljain, a nagyobb pesti fogadókban stb. Az alsóbb osztályoknál azonban a cigányok mindenütt erős versenytársaik, a kisebb színházakban, sőt igen sok nagyobb városban is, mindenkor ők a hivatalosan elismert zenészek. A németek, csakúgy mint nálunk, rendesen német, olasz vagy francia zenedarabokat játszanak. A cigányok azonban, akik igazi magyar népzenészek, önálló, sajátos kompozíciókkal lépnek fel, melyekben eredeti szellem érvényesül. A magyarok azt állíják, hogy ez a zene sajátosan eredeti, magyar muzsika, a magyar szellemet árasztó nemzeti zene. S valóban, ha összehasonlítjuk azokkal a dalokkal, amelyeket a magyar parasztok énekelnek, be kell vallanunk, hogy hangzásban és ötvözetben, mindenben egyeznek... A magyar nóták közül a legekedveltebb a Rákó- czi-mars, ez a magyar Marseillaise, mely a múlt századbeli, ismert Rákó- czi-féle felkelés emléke. Az hiszem, nem későbbi kompozíció, hanem az akkori idők, a Rákóczi-féle felkelés szülötte. Bizonyosan azonban ezt nem tudom. „Ha a Rákóczi-in- dulót hallom — mondotta nekem egy már nem is egészen fiatal magyar —, úgy érzem, nyomban háborúba kell vonulnom, meghódítani a világot...” Valóban, egy teljes cigánybanda előadásában, magával ragadó a Rákó- czi-mars... Az egyik építésvezetővel fölmentem a Duna közepén levő hídpillérre. Kíváncsian nézegettem az angol, olasz, német, magyar és szlovák munkásokat, amint itt, a Duna közepén mint a hangyák nyüzsögtek az állványzatokon... A munkások irányítói, vezetői mindenütt azok a munkások, akik Angliából jöttek ide az építkezéshez. Rangban utánuk következnek az olaszok, Triesztből és Velencéből valók, ők rendelkeznek a legtöbb tapasztalattal a vízi "építésben. A pestiek az utolsók a rangsorban: a német, a magyar és a szláv munkások. Az angolok, akikkel beszéltem, nemigen dicsérték, s több ízben „stupid people” (buta nép- ség-nek) nevezték őket. Csupán egyetlen, szolgálatukban álló magyar munkásról szóltak elismeréssel, a legnagyobb dicséretben részesítve őt: „Yes, yes, he is somewhat like an Englishman. There is some spirit about him.” (Igen, igen, hasonlít valamicskét az angolokhoz. Van valami sütnivalója.) Hogy az olaszokkal összevetve, általában mennyire becsülik a pesti munkásokat, az a kettőjük munkabére közötti különbségből köny- nyen megállapítható. Az szolgálja az érintettek érdekét, kiszűri a visszaéléseket, és a jogszabályt végrehajtóknak korrekt ügyintézést tesz lehetővé. Tóth Tibor, polgármester Hévízgyörk Csupán egy vessző! »T]».A Pest Megyi Hír- *aP augusztus 20-i pEjá* számában jelent meg eszmefutattá- som a házak fel lobogózásáról. Ebben szerepelt egy mondat, idézem: „És ekkor már megjelentek a magyarság eszmevilágától távoli Árpád-sávos hazug, nyilaskeresztes zászlók.” Szóvá tette tanult újságírótársam, hogy az Árpád-sáv nem áll távol a magyarság eszmevilágától és nem hazug. Persze zavaró volt, hogy az eredeti megjelenésben még egy vessző, ami a mondatot egyértelművé tette volna, hiányzott. Én, m"ég a hiányzó vessző ellenére is, úgy érzem, hogy a cikk értelme nyilvánvaló és más szövegezésben: a nyilasok zászlójukon hazug módon sajátították ki a magyarság eszmevilágához tartozó Árpád-sávokat. Talán magyarázkodnom sem kell, hogy csakis erről van szó és nem arról, hogy az Árpád-sá- vok a magyarság eszmevilágától távol állnak. Itt jut eszembe a Gertrudis megölésével kapcsolatos tanács — ékezetek nélkül és latinról magyarra fordítva, így hangzott: „a királynőt megölnötök nem kell félni ha mindenki beleegyezik én nem ellenzem." Ami, a vesz- szőket kitéve úgy is értelmezhető, hogy nyugodtan öljétek meg a királynőt, ha mindenki beleegyezik, én nem ellenzem. Vagy: ...megölnötök nem kell, és ha mindenki beleegyezik, én nem! Írásom már csak azért is egyértelmű, mert annak bal sarkában ott a helyi címerünk, benne az Árpád-sávok- kal. Amit tanult barátom tervezett. Befejezésül hadd idézzem az angol térdszalagrend feliratát: Honny sóit, qui mai y pense — szégyellje magát az, aki rosszra gondol. Fazekas Mátyás Veresegyház olaszok heti huszonöt forintot kapnak, a magyarok és a németek azonban csak tíz forintot... ...A hídépítők udvarán, ott, ahol az anyagokat raktározzák, több műhely is van: kovácsműhely, asztalosműhely stb. Itt van a két iroda is. Az egyik irodában, amint elmondták nekem, a Sina- beliek fizetnek, a másikban az angolok... (Folytatjuk) Merénylet Gertrud királyné ellen A mai Pilisszentkereszt község mellett állt a középkorban a ciszterciek pilisi monostora. Itt történt az a merénylet 1213. szeptember 28-án, amely nagy nemzeti drámánk, a Bánk bán ihletője volt. Kisebb könyvtári szakirodalom foglalkozott az elmúlt évtizedekben KatonaJózsef drámájának forrásaival, hitelességével. Bár nem zárható ki teljesen, hogy a személyes sérelem is motiválta a merényletet, valószínűbbnek tűnik, hogy a királyné politikája ellen fordultak az urak. Gertrud (Gertrudis) 1202-ben lett Endre herceg felesége. Mikor 1205-ben trónra lépett, hitvese nagy és káros befolyást gyakorolt döntéseire. Németek — „merániak” — kerültek az ország vezető tiszségeibe, a király mérhetetlen kiterjedésű birtokokat adományozott a Gertrúddal együtt érkezetteknek, többek között családja tagjainak is. Mindez kiváltotta az elégedetlenséget, amely 1213-ban összeesküvésbe és a királyné elleni merényletbe torkollott. II. Endre úton volt Halics felé, a királyné és udvara a pilisi erdőben időzött. Az összeesküvők az ország vezető méltóságainak betöltői voltak, Bánk bán mellett Péter comes és Bánk veje, Simon. Nem sikerült azonban a sok sérelmet elszenvedett János kalocsai érsektől egyértelmű beleegyezést kapni a főuraknak. Az óvatos főpap központozás nélküli választ írt, melyet lehetett így is és úgy is értelmezni: „A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz és ha mindenki beleegyezik én magam nem ellenzem. ” Pogány György
