Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-28 / 226. szám
_§ PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. SZEPTEMBER 28., KEDD 5 Biztonságra nevelés az iskolában Osztályfőnöki órán a rendőrök A Tápió mente értékeiért Összefogással közkinccsé tenni Egyhetes tanfolyamot rendeztek szeptember 20-ától Göd-Al- són negyven rendőr számára, akik az ország különböző megyéiből érkeztek. A téma Magyarországon még újdonságnak számít: felkészítés a D.A.D.A.-programra. A négy betű: dohányzás, alkohol, drog, AIDS szavak kezdőbetűi. A tanfolyam helyszínén, a Műszaki Egyetem Duna-parti alkotóházában nagyon lelkes a hangulat. A résztvevők, akik közül heten Pest megye kapitányságairól érkeztek, önként jelentkeztek a feladatra, melynek előkészítése a tanfolyam. Osztályfőnöki órákat tartanak már ebben a tanévben az általános iskolákban, elsőtől a nyolcadik osztályig. Havonta egy alkalommal találkoznak majd a kisdiákokkal, akiket felkészítenek arra, hogy a legkülönbözőbb helyzetekben minél könnyebben megtalálják a helyes döntés lehetőségét. Az ORFK bűnmegelőzési osztálya szervezte a tanfolyamot. Bató Éva főhadnagy, az osztály munkatársa elmondta, hogy ezt a programot, melyet hazai viszonyokra átdolgoztak, már tíz éve bevezették Amerikában. A biztonságra nevelést a négy fő témán kívül más dolgokra is kiterjesztik: így például szó lesz a rendőrök által tartott osztályfőnöki órákon arról, hogy a gyerekek ne üljenek be idegenek meghívását elfogadva gépkocsikba, kerüljék a „cukros bácsikat”. A munkában részt vevő rendőrök között több pedagógus van, de a többiek is — köz- biztonsági és bűnüldöző szakemberek — már sokat foglalkoztak fiatalokkal. Ebben a tanévben elkezdik a munkát, természetesen előzőleg a szülőkkel is megbeszélve, hogyan, milyen segítséget kapnak gyermekük biztonságra neveléséhez. A tanfolyamon orvosok, pedagógusok, pszichológusok készítik fel a rendőröket arra, hogyan foglalkozzanak, a gyermekek életkorának megfelelően egyes témákkal. A legfiatalabbak körében bizonyára népszerű lesz a D.A.D.A.-program kabalafigurája, melyhez mintául Gerald Durell, a népszerű természettudós egyik könyvének szereplője, az életerőt elszívó afrikai nyűvágó madár szolgált. Ez a kis figura — matricák formájában — megjelenik majd az alsóbb osztályokban. A tizenévesek természetesen más módszerekkel ismerkednek majd, azzal, hogyan lehet elhárítani helyes döntésekkel a biztonságukat fenyegető veszélyeket. (ga. j.) Kevés a véradó A bajban segítik egymást \Ef Az utóbbi hónapokban már nemcsak a főváros- ■jfcjiban, de a vidéki nagyvárosokban található vérellá- tó állomásokon is panaszolták: nagymértékben csökkent az önkéntes véradók száma. Bár még ez a tendencia nem okozott katasztrófahelyzetet a hazai vérellátásban, a szakemberek mégis egy olyan ad hoc bizottság felállítását kezdeményezték, melynek elsősorban az lesz a feladata, hogy egyrészről megoldást keressen az akut problémákra, másrészről távlatilag is elősegítse a rendszer korszerűsödését. Mi a helyzet a megyében? — kérdeztük Fülöp Lajost, a Gödöllői Vérellátó Alközpont adjunktusát. — Többször leírtuk, elmondtuk már —- válaszolta —, hogy elsősorban a gazdaságban végbement átalakulás, a nagyvállalatok, a nagyüzemi szövetkezetek sok kis egységre történt szétesésének egyenes következménye a véradásra jelentkezők számának nagyszámú csökkenése. Az egyéni vállalkozók — úgymond — nem engedhetik meg maguknak ezt az időkiesést, s hasonlóképpen gondolkodnak a tulajdonosok is az alkalmazottaik esetében. Senki sem vállalja azt a négyórás időkiesést, melyet egy korábbi minisztertanácsi rendelet előírt az önkéntes véradásra jelentkezők számára. — Nem gondoltak arra, hogy például más időpontok bevezetésével próbálják csalogatni a véradókat? — Megpróbáltunk magunk kedvezményeket nyújtani a mellettünk, illetve az ügy mellett kitartók számára. Többszöri kísérletet tettünk például arra, hogy munkaidőn túli időpontra, illetve szombatra, vasárnapra szervezzünk véradó napokat. Megjegyzem: míg ezeket az alkalmakat szívesen kihasználták az önkéntes véradók, az egészségügyben dolgozók számára azonban olyan megoldhatatlan munkaidőben és fizetési-elszámolási jellegű gondokat okoztak ezek a túlórák, hogy — nem utolsósorban a közalkalmazotti törvény szigora miatt — végül is el kellett állnunk ettől a gyakorlattól. Mindemellett úgy tapasztaltuk: ezek a hét végi, a vásárokhoz, sport- és kulturális rendezvényekhez kapcsolódó véradásos akciók nagyon kedveltek a lakosság körében. A gödöllői állomás mindezek ellenére jó helyzetben van. Itt alapjában véve nem is éreztük meg az utóbbi hónapokban országos szinten jelentkező csökkenő tendenciát. Olyan a készletgazdálkodásunk, hogy — éppen a közelmúltban —■ még egy jelentősebb nyíregyházi igényt is ki tudtunk elégíteni. Mindemellett konkrét elképzeléseink vannak arra, hogyan lehetne az alkalmanként jelentkező vérellátási zavarokon enyhíteni. — Mennyiben tartja megoldásnak a napokban megalakult országos ad hoc bizottság javaslatait? — A legsürgősebb teendő e téren — vélem, viszonylag kevés anyagi ráfordítással megvalósítható — egy olyan országos hálózattal működő, bárhol lehívható, összehangolt számítógépes rendszer kiépítése lenne, mely információival bármikor ki tudná segíteni a kórházakat, a traumatológiai részlegeket. Ugyanakkor a jövőt abban látjuk, hogy például a mentőkhöz hasonlóan a vérellátók is jogilag önálló, vállalkozói formában működtethető kiszolgáló állomásokká válhassanak. Amíg ez nem valósul meg, addig folytatódik az egymásra mutogatás: mi a kórházaktól kérjük a pénzt például elavult gépkocsijaink cseréjére, míg az említett egészségügyi intézmények egyenesen minket hibáztatnak azért, mert túl sokba kerül a vérellátás. Utóbbiak még azt is sérelmezik, mi közük nekik a megyei ellátás biztosításához, ők csak az adott területük betegeiért felelősek. Nekünk azonban az előbbi a feladatunk! Más tehát az elvárás, s mások az igények, a feladatok is. Ezt az ellentmondást — túl azon, hogy a véradást a társadalmi szervezetek, a humanitárius egyesületek, az egyházak bevonásával a mainál jobban népszerűsítjük — csak egy, a fenti szempontok alapján történő gyökeres változtatás oldaná fel. Maliár Éva A Tápió mente néprajzi, történelmi, építészeti és természeti értékeit csokorba gyűjtő ismeretterjesztő, valamint tudományos igényű kiadványok idei megjelentetéséről is szó esett azon a kiállításmegnyitón, amelyet Tápiószelén a Blasko- vich Múzeumban rendeztek a múlt héten. Az esemény fontos állomás, további ösztönzés lehet a kistáj sajátos arculatát ösz- szefogással megőrizni, közkinccsé tenni szándékozók munkájához. A Tápió-vidék civil szervezetei, baráti körei ugyanis — épp a tápiószelei Blaskovich Múzeum és a hozzá kapcsolódó helyi baráti kör kezdeményezésére — még tavaly, első közös összejövetelükön úgy döntöttek, hogy a mindannyiu- kat érintő ügyekben összefognak. Ilyen az értékek megőrzése, bemutatása. Áprilisi, tápió- szentmártoni találkozójukon — ahol Asztalos István, az aszódi múzeum igazgatója a szomszédos Galgamente néprajzi, történeti kutatásairól tartott előadást, s bemutatta az eredményeket rögzítő kiadványokat — felvetődött egy ismeretterjesztő füzet szerkesztésének igénye. Milyen hasznos lenne — hangzott el az összejö- vetlen — ha egy helyen megtalálható, olvasható lenne mindaz, amire a tápiómenti települések büszkék, s ami eligazítja a fiatalokat és a kíváncsi idegeneket. A tápiószeleiek által kézbe vett szervezőmunka gyümölcseként még ebben az esztendőben elkészül négyezer darab füzet a Tájak-Korok-Múzeu- mok kiskönyvtára sorozatban „A Tápió mente műemlékei és látnivalói” címmel. A tegnapi megnyitón Gócsáné Móró Csilla múzeumigazgató elmondta. hogy hét település baráti köre — Nagykáta, Szentmártonká- ta, Tápióbicske, Tápiógyör- gye, Tápióság, Tápiószecső és Tápiószele —, valamint Farmos és Tápiószentmárton ön- kormányzatai egyenként 10-10 ezer forinttal járultak hozzá a kiadási költségekhez. Pályázat útján a Pest Megyei Önkormányzat is adott támogatást idegenforgalmi alapjából, a "hiányzó forintokat pedig a tápiószelei múzeum barátai pótolták. A Tájak-Korok szerkesztő- bizottsága magának ugyancsak igényelt plusz kétezer füzetet. A költségekhez hozzájáruló települések 300-300 darabot kapnak, 46,50 forintért árusíthatják, amiben már benne foglaltatik a terjesztői részesedés is. A füzet mellett egy másik kiadvány idei megjelenéséről beszéltek tegnap délután Tápiószelén. A „Blaskovich-év- köny” kiadását a múzeum fennállásának 40. évfordulóján tavaly határozta el a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága. A 300 oldalas, fekete-fehér nyomtatású, 33 színes fotót tartalmazó könyv a Pest megyei múzeumi füzetek új sorozatának első kötete lesz. A tudományos igényű tanulmánygyűjtemények egy része a Blaskovichokat mutatja be: hogyan élt, gondolkodott Blaskovich György és Blaskovich János, mint a kor művelt, haladó középbirtokosainak két tipikus képviselője. A második rész a család történetét dolgozza fel, s elemzi a fivérek ritkaságszámba menő gazdag gyűjteményét. H. Takács Marianna művészettörténész például a festményeket mutatja be, külön tanulmány olvasható a fegyverekről, ötvösmunkákról, üveg- és porcelánanyagokról, a méltán híres pipagyűjteményről, s a legendás lóról, Kincsemről, továbbá a Blasko- vichok régészeti tevékenységéről. A könyv előszavát László Gyula régészprofesszor írta. Gócsáné Móró Csilla elmondta: amennyiben anyagi fedezetet találnak rá, a könyv kiadásakor egy tudományos tanácskozást is rendeznek. A tegnaptól egy hónapon át a Blaskovich Múzeumban látható kiállítás ugyancsak a Tápió-vidék értékeit hivatott megőrizni, közkinccsé tenni. Horváth László farmosi festőművész „Tápió menti templomok” című összeállításának húsz festménye a települések évszázadokon át, s a ma is legjelentősebbnek számító szellemi központjait, a templomokat örökíti meg a jelen és az utókor számára. A nagykátai művelődési központ kezdeményezésére, az Országos Köz- művelődési Alap támogatásával született alkotásokat — mint azt korábban már megírtuk — idén tavasztól vándorol- tatták a környező községekben, így több ezren megcsodálhatták azokat. Az ötlet olyan sikert aratott — tudtuk meg Szegedi Páltól, a nagykátai intézmény igazgatójától —, hogy a művelődési központ már a következő nagy festménysorozat elkészítését tervezi „Szülőföldem: Tápió mente” címmel. Megalkotására szintén Horváth László kapott megbízást. Az idegenforgalomra és a falusi turizmusra áhítozó Tá- pióvidéki települések jövőjének fontos építőkövei lehetnek a tegnapi tápiószelei rendezvényen nyilvánosság elé került, összefogásról tanúskodó hírek. Remélhetően a folytatás sem marad el. Tóth Ferenc Telefon kábeltévével együtt Csak a Matáv közreműködésével? Néhány évvel ezelőtt még gondolni sem lehetett arra, hogy telefonügyben magántársaságok is labdába rúghatnak... Ma pedig már ott tartunk, hogy szinte minden településen más és más szerveződés vállalja fel ennek a sokak által áhított beruházásnak az elvégzését. Versenyhelyzet alakult ki e téren is, melyben a magukat ajánló cégek igyekeznek árban, a vállalt munka elvégzésének határidejében, s a várható, az építéssel együtt járó kellemetlenségek csökkentésének ajánlásával egymásnak „aláígérni”. Egy azonban — úgy tetszik — változatlan: ahhoz, hogy meg is szólaljon a telefon a településeken, „nem árt” jóban lenni a Matávval. Mészáros István, a kerepestar- csai székhelyű Eurovia Kft. ügyvezető igazgatója egykoron a Magyar Posta dolgozója volt. így elég nagy szakmai hozzáértéssel s nem kis rálátással rendelkezik ahhoz, hogy megítélje: Magyarországon ma csak azok a telefonfejlesztő társaságok lehetnek sikeresek, amelyek közvetlenül a Matávtól nyerik el a beruházási jogot (pályázat útján), illetve olyan módon vállalják a várva várt létesítmény megvalósítását, hogy annak üzemeltetését, későbbi használatát is kizárólag a távközlési vállalat által szabott feltételek betartásával végzik. Utóbbi feltételeknek maximálisan megfelel az említett kft., az Eurovia. Eddigi tevékenységének nyomát ugyanis már több fővárosi és megyei beruházás is őrzi. Ők alakítottak ki távbeszélőrendszereket Sződ-Csörögön, valamint Kis- tarcsán, s legújabb vállalásuk Vecsésre szólította őket. (A közeljövő terveiben többek között Kerepestarcsa fejlesztése szerepel.) Ennek a sikersorozatnak a titka, hogy az Eurovia gyors és pontos határidőkkel dolgozik, s miként a legutóbbi vállalásuknál is bizonyították, arra is partnerek, hogy különlegesen kedvezményes hitelkonstrukció mellett kínálják szolgáltatásaikat a lakosságnak. Vecsésen például fizetésihatáridő-késleltetést ajánlottak fel ügyfeleiknek. Hol kapcsolódik a fejlesztésbe a Matáv? — kérdeztük az ügyvezető igazgatót. Mészáros István elmondta, hogy kft.-jük a helyi hálózat építését vállalta. Ennek a munkának két szélső állomása van: az egyik a telefonközpont létrehozása, a másik az előfizetők konnektoijának beszerelése. Ezt vállalta el az Eurovia, s ezután lép be az ügybe a Matáv, mely átveszi az elkészített hálózatot. Emellett a kft. tovább is a helyszínen marad: egy esztendőre ugyanis garanciát vállaltak minden elvégzett munkára. — Ami a Matávot illeti — egészíti ki a fentieket az ügyvezető igazgató —, az egykori monopolcég rugalmasságára bizonyíték az is, hogy nem szól bele abba, milyen készüléket használnak leendő partnerei, illetve nem írja elő kötelező jelleggel az általa forgalmazott telefonokat. Az Eurovia, élve ezzel a legetőség- gel, Vecsésen készülékbemutatót szervezett, melynek nem titkolt célja az volt, hogy lássák meg a leendő fogyasztók, milyen típusú felszerelések közül lehet választani. M. É.
