Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-27 / 225. szám
é PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. SZEPTEMBER 27., HÉTFŐ J3 Elmarad a lap Több mint 20 éve PH jár a lapjuk. Amió- ta Vödrös úr a fő- 'iíiísiV szerkesztő, azóta néhányszor előfordul, hogy elmarad a lap. Mindig a szombati. A húsvéti lapot sem kaptam meg azóta, s az augusztus 20-aít sem. Ha reklamálok, azt a választ kapom, hogy nem jött meg. Nem tudom megérteni, hogy a Pesthez 50 kilométerre lévő falunkba miért nem jut el a lap. Lapjukat szívesen olvasom, különösen a második oldalon írtakat, Vödrös úr írásait, no meg a 13-ik oldalt. Szira János Vácszentlászló Van, ami nem változott.., Tisztelt Fazekas Mátyás úr! Ön levelet írt a Pest Megyei Hírlapnak, amelyet az újság közölt is. Levelében azt kifogásolta, hogy a balesetbiztosítási térítés ma is olyan kevés, mint amilyen néhány évtizeddel ezelőtt volt. Úgy gondolom. Önnek abban teljesen igaza van, hogy az 500 forint igen csekély összeg egy baleseti sérülésért. Szeretném azonban felhívni a figyelmét arra, hogy bár a lakásbiztosítások díját évenként az inflációnak megfelelően emeljük, ez kizárólag a vagyonbiztosításra befizetett díjrészeket érinti, tehát a balesetbiztosítási díj semmit sem változott ugyancsak, évtizedek óta ugyanolyan alacsony, mint volt. Mód volt azonban korábban ennek az összegnek a megtöbbszörözésére. Az Ön biztosítása azonban csak egyszeres kifizetést tesz lehetővé, ezért ilyen alacsony. Kérem válaszom tudomásulvételét azzal, hogy sajnos a biztosító is csak akkor tud magasabb térítést nyújtani, ha magasabb díjat kap, mert az infláció bennünket is ugyanúgy érint, mint ügyfeleinket. Popper Klára az ÁB-AEGON Általános Biztosító Rt. biztosítási jogi ügyvezető igazgatója * Ez a válaszlevél csak részbeni magyarázat. Amikor az új biztosítási formára, megemelt díjjal, ügynökük újabb megállapodást kötött, erre vajon miért nem hívta fel a figyelmet? Van ugyan a 6 600664/1990. 03. 03. keltű ajánlat 6. pontjában egy sor „Balesetbiztosítás kiegészítő” 132 forint díjösszeggel, de ezt már végképp nem tudom, hogy mire vonatkozik? Tudtommal az^ emlegetett inflációt az AB a díjemeléssel kompenzálja, mint a levélben írják is, de miért nem vonatkozik ez a teljes biztosítási körre? Fazekas Mátyás Veresegyház Kinek áll érdekében? Vajon kiknek áll érdekében az árak, különösen az élelmiszerárak állandó és immár szisztematikus emelése? Kiknek és miért?! Maholnap oda jutunk, hogy a kisnyugdíjas, a nagycsaládos, és az átlagmunkás egyre nehezebben tud legalább szinten maradni. Nem csoda, hiszen a jövedelmük messze elmarad az elégségestől. És bizony ezek a rétegek alkotják a lakosság nagy többségét, tehát következésképpen az általános elégedetlenséget így sikerül a nagy többségben felkelteni. Pláne akkor, ha ezt némely politikai párt mesterszónokai nem kevés indulattal igyekeznek a kormány nyakába varrni. Csak éppen arról feledkeznek meg, hogy szálakat nem a kormány, még csak nem is a minisztérium mozgatja a központi vezérkarral, hanem a piac a felelős, a maga könyörtelen farkastörvényeivel. A kistermelő nem nevel sertést, mert drága a táp, a takarmány. Mit lehet tenni? Meg kell erhelni a fel- vásárlási árakat. Ha az emelkedik, akkor a fogyasztói ár sem maradhat a régi. És ez így megy folyamatosan. Ez a helyzet az egyéb terményekkel, és az élelmiszerekkel egyaránt. Ez tehát egy igazi, hamisítatlan ördögi kör! Adódik tehát a kérdés, kinek az érdeke mindez? A termelőé, a fogyasztóé, a közbe eső kereskedelemé? Talán itt sem található az igazi tettes. Az igazi tettes valójában nem megfogható. Mégis jelen van a gazdaságban, a politikában. A képviselt politikájuk állandóan befolyásolni tudja a gazdaságot, és ezen keresztül a lakosság hangulatát. Véleményem szerint tehát a hatalomnak valahol itt kellene belépni, úgy, hogy lehetetlenné tegye a közhangulat további rombolását. Hatósági úton kellene kiszűrni az indokolatlan árdrágítókat. Nem utolsósorban pedig a fogyasztók védelmével megbízott tanácsot nagyobb jogkörrel kellene felruházni azért, hogy adott esetben saját hatáskörben hatékonyabban tudjon eljárni. Természetesen ezeken kívül azonban a legHISTÓRIA Egy brémai geográfus feljegyzései Magyarországról, 1842-ból m Mint az ország föld- • rajzi középpontja, Pest egyúttal központja a magyar kereskedelemnek is. Négy nagy vásárt rendeznek itt évente, melyet jelentőségéhez mérten, joggal neveznek országos vásárnak. A legfontosabb mind közül az, melyet augusztus végén tartanak, mert ilyenkor vannak Magyarország közútjai a legjobb állapotban, ebben az időben kezdődik a télire való bevásárlás. Szerencsém volt, éppen a vásár idejére érkeztem a városba. Megkísérlem hát, hogy arról a furcsa, érdekes sürgés-forgásról, mely e vásárral együtt jár — amelyhez hasonlót nálunk sohasem láttam — valamiféle képet adjak. A pesti vásár legfontosabb színhelyei a következők: 1. A Duna-parton levő kikötőrész, ahol a hajók horgonyoznak, s ahol a magazinoknak hosszú sora áll. 2. A zsidó-negyed, ahol minden ház .teli áruval és emberekkel. 3. A belső városban levő piactér, mely bódékkal van megrakva; és végül 4. a Hatvani utca előtti józsefvárosi szabad-piac, melyet ló-piacnak vagy paraszt- piacnak neveznek. Megérkezésem után, másnap a szép Duna-partot jártam végig, mely már most is pompás, kényelmes, . s ha majd elkészül az új pesti híd, egyedülálló lesz a maga nemében. Hosszú, óra járásnyi, széles, szabad útvonal ez, melynek egyik oldalát a Duna, másik oldalát szép, nagy épületek sora zárja be. A házak utcára nyíló földszintjét végig magazinok, vásári boltok foglalják el. A parton már kora reggel ezrével nyüzsögnek az emberek. A kikötőben egymás hegyén-hátán horgonyoznak a hajók, köztük a nagy „Duna” gőzös, tiszai dereglyék, osztrák hajók a Felső-Duna vidékéről, mások Zimonyból, Belgrádból, Szmimából. Áruiknak egy része a parton halomba rakva... A hajók orrán, magas rúdra, ilyenkor kiakasztanak például egy nagy fazekat, vagy borosüveget, vagy széket, asztalt, seprűt, keresztet, fateknőt, vagy óriási kanalat stb. Eleinte azt gondoltam, bizonyára áruikat jelképezik ezekkel, később azonban azt hallottam, hogy csupán a hajók különleges jelvényei, s arra szolgálnak, hogy vevőik már messziről felismerjék őket... ...A hajókhoz legközelebb van a fazékvásár. Mondhatom, még soha életemben nem láttam ennyi, és főként ilyen sok csodálatos, egyéni rajzolatú, különös fazekat... A sokféle edény közül, hosz- szú sorban óriási fazekak és lábasok emelkednek ki; a magyarok ezekben őrzik a háztartásaikban, konyháikon olyan fontos szerepet betöltő sózott disznóhúst és sózott disznózsírt... A forgalom legélénkebb a zsidó-negyed udvaraiban, végig a nagy Király utcán, amely átszeli a Terézvárost, azt a városrészt, ahol a zsidók többsége lakik. Zsidók, magyarok, szászok, románok sürögnek-forognak itt; négy-hat-nyolc fogatú kocsik, hatalmas sátorponyvával fedve, gyapjúval vagy más áruval megrakva, járnak ki-be a kapukon. A hat ló mellett nemegyszer két-há- rom csikó is ugrándozik, s a szekér mögé kötve még néhány ló baktat, tartaléklónak vagy eladásra szánva. A házak belső udvaraiban hihetetlen piszok, rendetlenség, zsibvásár, rakodás, pakolás, futkározás. Az egyik oldalon magyar és lengyel zsidók, a másikon románok, szlovákok alkudoznak bűzt árasztó gyapjúra és tolira. Nem volna hiábavaló ezeknek a zsidó udvaroknak a leírása, ha a Hatvani-kapu előtti nagy állatvásárt, amelyet augusztus utolsó három napján rendeznek, érdekességben s minden másban túl nem szárnyalná mindezt. Augusztus 29-én, a vásár első napján, vasárnap délután mentem ki erre az érdekes piacra egy csehországi gyáros kíséretében — a legjobb kísérővel, akit csak választhattam. Mert ami az angol Európában, az a cseh az osztrák monarchiában: lelke a legtöbb ipari vállalkozásnak, és minden találmány valóravál- tója... A város különböző részeit jártuk be; azt a részt, ahol a nagy árvíz óta néhány épület még romokban hever, utána azt a másikat, ahol a magas gátakon a régi, vízben elpusztult épületek helyén kis, csinos házaknak egész sora épült már fel. Egy szabad térségen, amelyen áthaladtunk, töllpiac volt. Olyan vásár ez, amilyet még soha nem láttam. A tollat ládákban tartják, s ilyen, egymásra rakott tollasládákkal volt teli az egész tér... A cél, amely felé igyekeztünk, a paraszt-piac, nagy, puszta tér, teli mindenféle nemzetbeli emberekkel és mindenfajta állattal. Nyugodtan mondhatom: egy etnográfus hat hónapra elegendő vizsgálati anyagot találhatott volna. A téren és környékén, becslésem szerint, legalább harmincezer ember járt-kelt, zsivajgott. A tér talaja meglehetősen egyenetlen, itt-ott kisebb dombokkal, hajlatokkal szaggatott. Az egyik dombon nagyobb baj talán a forint elértéktelenedésében van. Mert maholnap egy 7-8 ezer forintos nyugdíjas, egy 10-15 ezer forintot kereső munkás megélhetése elégé veszélyben van. Pusztai József Tápiószecső Magyarságunk ócsárlása Őszintén szólva nem tudom, hova fordulhatnék panaszommal, de oly nagy a felháborodásom, hogy feltétlenül közölnöm kell olyan helyen, ahol remélhetőleg megértésre talál. A Magyar Rádióról van szó, melyet lehetne bármely szomszéd ország rádiójának nevezni, inkább, mint magyarnak. Hiszen nem szűnik meg kormányunkat, magyarságtudatunkat ócsárolni, önbizalmunkat aláásni. A Bartók adót hallgatom majdnem mindig. Azonban a prózát ezen az adón sem lehet a jóérzésű embereknek hallgatni. Nem akarok kitérni a sok romboló, pesz- szimista hangvételű felolvasásra, rádiószínházra. Kezdve a híreken, melyek egyáltalán nem tárgyilagos beállítottságúak, folytatva azokon a kitételeken, melyek tele vannak célza- tos, vagy egyenesen kimondott magyarellenességgel. Megkérdem: meddig még? Egyetlen nap három olyan élő adásba hallgattam bele, hogy sürgősen le kellett kapcsolnom a rádiót, nehogy felforduljon a gyomrom. Csak egyetlen egyet említenék ezek közül, amely az „Új Zenei Újság”-ban hangzott el. Hogy ki volt a riportalany nem tudom, mert adás közben kapcsoltam be. Ezt mondta: ... „Bánk bán mondja Gertrúd- nak, hogy gyógyító orvosnak vártunk sebeinkre, s helyette szenvedést hoztál. „Oké — mondja a riportalany —, legjobb védekezés a támadás; pedig Gertrúd sok mindent hozott, olyan szokásokat és tudást, ami ismeretlen volt a magyaroknak, s ő meg akarta nekik tanítani... a magyarkodásnak olyannak kell lenni, hogy ne bántsa a másikat, és befogadja, ami kívülről jön.” Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. Soha még befogadóbb nemzetet nem láttam, mint a magyart. És vagyunk annyira kultúrált nép, hogy nincs mit szégyellnünk. Mindenesetre akinek csak „magyarkodás” a nemzethez tartozás, az annyira idegen, hogy igazán nem tudom, miért eszi á magyar kenyeret. Szenes Lászlóné Göd néhány száz asszony üldögélt tyúkot, kakast, tojást árulva. A másikon hatalmas disznó- kondák pihentek; mellettük a rét sima talaján lovakat ad- tak-vettek. Odább egy másik sík területet juhnyájak özönlöttek el. Az árkokban és a lejtők alján szlovák vászonkereskedők üldögéltek. S közöttük véges-végig a pálinkásbódék nagy utcája kanyargón... Az egyik fűhalomra egy kintornás tűzte fel lobogóját, s az őt körülálló embereknek mesélni kezdte Napóleon császár életének „Utolsó négy, szomorú epizódját”; a császár eredeti képe egyébként ott függött a kintorna tapétáján. Megfigyeltem, hogy Napóleonén kívül egyetlen más nagy ember nevét sem emlegették ezen a nagy vásáron... (Folytatjuk) Vérdíj Rákóczi fejére Az uralkodó 1703. szeptember 19-én leirattal fordult Pest megyéhez, melyben felszólította a vármegyét „a már az ország belsejébe is átterjedt lázadás ” leküzdésére. A kuruc hadak akkor már elérték a megye területét, az uralkodó ellenük hirdette meg a nemesi felkelést. A közgyűlés szeptember 27-én rendelte el a mozgósítást. A főpapok, bárók és főurak birtokaik arányában is kötelesek voltak lovasokat kiállítani; a vármegye 4 járása 110 lovassal és 136 gyalogossal volt köteles hadba indulni. A fegyverbe hívottaknak 8 napon belül kellett megjelenni Pesten „hűtlenség és jószágvesztés terhe mellett”. A közgyűlés foglalkozott a zászló kérdésével is. „Mivel a vármegyének zászlaja nincs, a perceptor (vármegyei adószedő) készíttessen egy tiszta selyem zászlót, melynek fele piros, fele sárga, rajta Szűz Mária képe és a megye címere legyen”— olvasható a közgyűlési határozatban. Az udvar erélyesnek vélt intézkedésekkel próbálta a felkelés terjedését megakadályozni. Már október elején rendeletben csökkentette az adót; az országra kivetett 4 milliós hadiadóból 1 milliót elengedtek. Rákóczi fejére vérdíjat tűztek ki, holtan 10 000 forint jutalmat ígértek érte, fogságba ej- tóje 6 000 forintra számíthatott A felkelés azonban gyorsan terjedt Pest megye területének nagyobb része is a kurucok, Rákóczi kezébe jutott. A vármegye tulajdonképpen kettészakadt, 1703 őszétől külön „kuruc” és „labanc” megye szerveződött, apparátussal együtt. Pogány György
