Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-27 / 225. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. SZEPTEMBER 27., HÉTFŐ Dániel Kornél festőművész hetvenéves Klasszikus nyugalmat és mértéktartást sugárzó képek Dániel Kornél festő- ) művész neve isme- rősen cseng a Pest megyei tárlatokat lá­togató közönség számára. A születésének hetvenedik év­fordulóját ünneplő váciak kiállítást rendeztek munkái­ból a Műszaki és Természet­tudományos Egyesületek Szövetsége váci székházá­ban. A kiállítást, amely ok­tóber 2-ig látható, Czigány György és Burányi Ferenc költők nyitották meg. — Sok személyes emlék fűz a festőhöz abból a kor­ból, amikor még mint a ze- begényi Szőnyi István Em­lékmúzeum igazgatója köl­tőket, írókat hívtam szere­pelni oda — nyilatkozta la­punknak Czigány György. Azzal folytatva, hogy a Sző­nyi István által megfestett „Kerti pad” című kép szim­bolikus sugárzását elképzel­ve úgy is hívták ezeket a műsorokat, hogy Kerti pad irodalmi, zenés délutánok. Azzal, hogy a maga festé­szetét szerényen a háttérben hagyta, Szőnyi kultuszát szolgálta. — Számomra Szőnyi Ist­ván és Egry József volt meg­határozó — folytatta .Czi­gány György —, s mindig azt mondtam, hogy Dániel Kornél képei anélkül, hogy ezek követői volnának, ott van bennük az a klasszikus nyugalom, mértéktartás és józanság, ami a Szőnyi-ké- peken látható. No és az a ra­gyogás, fényesség, ami az Egry József képeiről sugár­zik. Külön öröm és élmény Dániel Kornél kiállítása — nyilatkozta Baranyi Ferenc —, hiszen nemcsak a festé­szet, hanem a közművelés egész területén hosszú ideje küzdőtársak a művésszel. Meglepetésnek is számíta­nak a kiállított képek, mert Dániel Kornél mindig meg tud újulni. Az ő művészete nagyon fontos manapság, amikor (például Juhász Fe­renc szerint) a művészetben a kizárólagosság dühseregei­nek vad és gúnyos eszme­csatája folyik a művészet alázatát és szelídségét mel­lőzve... Kornél szelíd kék­jei nem a hervadás jelei, ha­nem a humánum meglété­nek az igazolói. Körök, fényudvarok ural­ják a festő műveit. Látni ol­dottabb hangulatú képeket. Az „Angyali üdvözlet” című határozottan a tájra utal. A Dunakanyarra, Zebe- gényre az ultramarintól a ko- baltkékig terjedő színárnya­latban, a zöld sokféle válto­zatával. — A „Tél utolsó napja” című festmény egyik legsi­kerültebb munkája; zúzma- rás téli reggelen Forcisia Dániel Kornél: Önarckép (ceruzarajz) bokrot ábrázol — mondta benyomásairól Németh Ár­pád festőművész. — Olyan ez, mint a legfinomabb csip­kefüggöny. Apró ecsetvoná­sok. Fehérek, kékek, sár­gák. Költői látomás. Ez a bokor meg van áldva azzal, hogy megfestették — tette hozzá, majd a Karácsony című kép felé fordulva meg­jegyezte: — Ez egész más. Meg­szentelt pillanatokat ábrázol. Orvos András festőmű­vésznek is „A tél utolsó nap­ja” című kép tetszett legjob­ban. Papp László műgyűjtő a kiállított diófapác-rajzok iránt tanúsított nagyobb ér­deklődést. Mint mondta: — Úgy tudja megmutat­ni rajzkészségét a művész, hogy lelki szemeink előtt ott láthatók a meg nem hú­zott vonalak. Ezért állítha­tók ki még a vázlatok is. Dániel Kornél nemcsak festőként alkotott jelentő­sei. Közismert, hogy egyik létrehozója volt a zebegé- nyi Szőnyi István Emlék­múzeumnak, amely aztán az ő vezetése alatt bontako­zott ki. Szervező egyéniség­ként ő teremtette meg a ze- begényi képzőművészeti szabadiskolát, s 1983-ig, nyugdíjazásáig irányította is annak nyári programjait. Nevéhez fűződik a Zebegé- nyiek Baráti Körének létre­jötte is. Évtizedekig oltogat- ta a művészet szeretetét, alapos ismeretét, s tanítgat- ta az ifjú tehetségeket a váci Madách Imre Művelő­dési Központ képzőművé­szeti szakkörében. Ezt ma már csak súlyos betegsége miatt nem tudja folytatni. Lakásán viszont minden kü­lön díjazás nélkül foglalko­zik az arra érdemes tanítvá­nyokkal. Lélekben, művészetében fiatal maradt. — A kiállítá­son látható képek többsé­gét ebben az évben festet­tem — közölte. Alkotóked­ve tehát érintetlen az idő múlásától. Kovács T. István Palásti Erzsébet tárlatáról Kőkorszak és angyalok @ Az Ember tragédiá­ja utolsó színeinek a borzalmai sugall­ta kétségbeesésből, aggódó, de higgadtabb gon­dolkodásba merült a század második felére az emberi­ség bölcsebbik fele. Mert azok mindenképpen avatot- tabb ismerői, s talán kicsit értői már e világnak, akik tanultak a diktatúrákból — a fasizmusból-, a sztáliniz­musból, Dachauból, a Gu- lagból. Akik megértették az atomrobbantásokból, a sa­vas esőkből, a holt tavak és folyók látványából, hogy lé­tünknek e planétán nincs al­ternatívája. Mert a félelme­tes utolsó utáni szín, a ha­lott tavasz, a lélektelen, megdermedt anyagi világ számunkra nem értelmezhe­tő. A művészet számára sem. Olyan, még elérhető téma, amelynek képi megje­lenítése immár nem a léte­zés továbbgondolására ösz­tönöz, hanem a jövőnket megérni tanít. Palásti Erzsé­bet festőművész képeiről is első pillantásra kiderül, nem elibünk, egyedek, kö­zösségek, társadalmak elé tartott tükrök azok. Galakti­kus múltunk lenyomatai in­kább. A KEZDETNEK a fosszíliái. Vagy inkább a VÉGZETÉ! A kevés képi elemmel felépített festői lá­tomások, a csonka, kőtestű emberfigurák, a sötét égites­tek egy születésétől szenve­dő, de az imádásig szere­tett, holttá dermedt világ „előregyártott” fotókópiái. Az aggódásoktól terhes kö­zép-európai szellem és gon­dolkodás mással össze nem téveszthető vetületei, az eg­zisztenciális lét méltóságát csak hírből ismerő keleti ember ösztönös, néma kiál­tásai. A kritikusok, a művész- lelkekbe látók Jung pszicho­lógiai terminusaival, az or­namentika és az írás rituá­lis, mitikus keletkezésével rokonítják a drámai esemé­nyek beteljesülését Palásti Erzsébet tusrajzain, szita­nyomatain, cink- és rézkar­cain. Salvador Dali alkotó­módszerét építi tovább — mondják róla. Érzelmei sok­kal mélyebbről fakadnak, mint az ébrenlét, vagy akár az álom tudata. Az ősi motí­vumok a spirál, a labirintu­sok vissza-viszzatérése nem más, mint az egyensú­lyát vesztett világ globális és sajátságos veszélyei elől való menekvésnek, a kiútke­resésnek ösztönösen feltörő megnyilatkozása. Csak a fe­lületes szemlélődő vélné pesszimista álomlátónak. Valójában nyitott szemű, reális érzékű alkotó, csipet­nyi, de mégis a lelken sokat könnyítő derűlátással: ha megértjük e világról, azért élünk érte, hogy benne él­hessünk, akkor talán a kő­korszak helyett az angyalok jönnek el hozzánk. Palásti Erzsébet csaknem száz kiállításon vett részt eddig képeivel, idehaza és külföldön. Számos művé­szeti díj tulajdonosa, és al­kotóműhelynek tagja. Mos­tani tárlatát a nagykőrösi Arany János Művelődési Központban rendezték, és október 10-éig tekinthető meg. M. J. Amerikai balettdíj A Táncművészek a táncművé­szetért című október 18-ai jó­tékonysági balettgálán mind a négy magyarországi — a budapesti, a győri, a pécsi és a szegedi — balett-társulat szerepel — jelentette be Kaán Zsuzsa, a Táncművé­szet című folyóirat főszer­kesztője sajtótájékoztatóján. Ezen az operaházi táncesten adják át először a Philip Mor­ris magyar balettdíjat. Kaán Zsuzsa elmondta: az ameri­kai nagyvállalat első közép- kelet-európai balettdíját hoz­ta létre Magyarországon. A kitüntetésről kuratórium dönt, amelyben a hazai balett­együttesek neves képviselői mellett helyet kaptak a társ­művészetek — színház, zene — reprezentánsai is. Az ünne­pi est közreműködői fellépti díjukat a Táncművészet Ala­pítvány javára ajánlották fel. Az alapítvány vállalkozásá­ban jelenik meg a táncosok egyetlen szakmai orgánuma. A rendezvény bevétele a fennmaradásáért folyamato­san küzdő Táncművészet című szaklap „életben tartá­sát” segíti elő. Ehhez adta ön­zetlen támogatását, szinte egy emberként a szakma — közölte a főszerkesztő. Az anyanyelvi konferencia nyilatkozata Az anyanyelvi konferencia — A Magyar Nyelv és Kul­túra Nemzetközi Társaság választmánya, a közép- és kelet-európai régióban ta­pasztalható válságok között is kifejezi elkötelezettségét a kisebbségi sorban élő ma­gyarok kulturális felemelke­désének, és az egész ma­gyarság szellemi és lelki egységének szolgálata mel­lett. Meggyőződésünk — hangzik a választmány nyi­latkozatában, amelyet pénte­ken tettek közzé, hogy a szomszédos országokban élő magyarság nemzeti meg­maradását és szabad fejlődé­sét, valamint a közép- és ke­let-európai régió népeinek összefogását csakis a ki­sebbségi autonómiák alkot­mányosan megalapozott, nemzetközileg garantált és a gyakorlatban működő rendszere teheti lehetővé. Az a kulturális küldetés, amelyet magunkra vállal­tunk, elősegítheti a kisebb­ségi helyzetben élő magyar­ság autonóm intézmény- rendszerének: iskoláinak, felsőfokú oktatásának, sajtó­jának, kulturális műhelyei­nek megerősödését, vala­mint létrehozását. Ez hozzá­járul a régió belső megbéké­léséhez is. Kérjük barátain­kat és a magyar társadalmi, egyházi és kulturális intéz­ményeket, hogy munkánk­ban továbbra is támogassa­nak. Oktatási műhely tanácskozások A mechanika nem lezárt tudomány Két oktatási műhelytanácskozást tartottak nemrég egy­mástól függetlenül Gödöllőn. Az Új Magyar Iskoláért Pe­dagógiai Egyesület szakmapolitikai konferenciájának a művelődési központ, a felsőfokú iskolákban mechanikát oktatók rendezvényének pedig a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem adott otthont. Mindkét rendezvényen a válto­zó valóság kihívásaira keresték a választ. Az Új Magyar Iskoláért Pe­dagógiai Egyesület által szervezett eszmecsere a köz­oktatási törvényből eredő feladatok megbeszélésére volt hivatott. Az előadók kö­zött Nagy József, a JATE professzora az új tantervi szabályozás és a személyi­ségfejlesztési alapkövetel­mények kapcsán többek kö­zött elmondotta, hogy az ok­tatás átalakítása során szem­be kell nézni a kemény való­sággal: Magyarországon téglában és betonban is rög­zült a hagyományos 4 + 4 + 4 osztályos iskolaszerkezet. Ezek a határok szűkítik a mozgásteret. Ahogyan hazánkban, a fejlettebb országokban is feloldódóban van a hagyo­mányos, egytantervű köz­ponti szabályozás. Különfé­le rendszerek alakulnak ki, nincs , azonban közöttük olyan, melyet közvetlenül átvehetnénk. Az előadó évek óta kutat­ja annak a módját, hogy mi­ként lehetne az „oktató”, il­letve a „nevelő iskolák” elő­nyeit egyesítve egy harma­dik típust létrehozni, amely­ben a képességek kibonta­koztatása, a készségek fej­lesztése egyenrangú lehet a tudásanyag átadásával. A nagy figyelemmel kí­sért, tényekkel alátámasz­tott előadásban leszögezte: az iskolának minden lehet­séges eszközt igénybe kell vennie azért, hogy megta­nuljanak együtt élni a külön­böző képességű gyerekek. Úttörőnek minősül a má­sik, a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen rendezett tanácskozás abbán a tekin­tetben, hogy első alkalom­mal vitatták meg a mechna- nikaoktatók közös teendői­ket az egyetemi és főiskolai alapoktatás módszertani kér­déseiről. Megnyitó-előadá­sában Michelberger Pál an­nak a véleményének adott hangot, hogy a mérnökök számára a mechanika nem stúdium csupán, hanem min­dennapi kenyér. A kompu­terhasználat általánossá vá­lásával ugyan megjelent az a vélekedés, amely a mecha­nikát a lezárt tételek gyűjte­ményének tekinti, ezzel a professzor nem ért egyet. Ha a mechanika lezárt tudo­mány lenne, akkor is taníta­ni kell az általa elsajátítha­tó szemlélet érdekében. Sőt, éppen a komputerek te­szik lehetővé az új tudomá­nyos feladatok megoldását. A konferencia előadásait számítógépes oktatóprogra­mok bemutatója, számítás- és méréstechnikai eszkö­zök, valamint mechanika­jegyzetek és -könyvek kiál­lítása egészítette ki. B. G. Érdi kiállítás Szalui József festőművész kiállítása nyílik ma este 7 órakor Érden — a helyi népfőiskola és MDF- szervezet rendezésében — a Polgárok Házában (Alsó u. 3.). A kiállítást dr. Palotás János nyitja meg. Közreműködik Kovács Márta (szavalat) és Rédai Er­zsébet (cselló).

Next

/
Thumbnails
Contents