Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-25 / 224. szám
_l PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1993. SZEPTEMBER 25., SZOMBAT 9 Harmincöt évig építették Beszélgetés Donald Haringtonné Szántó Anikó lelkészasszonnyal Megújul a református templom A ceglédi reformá- JfcS tus nagytemplom yl — amit a múlt szá- zadban Hild József álmodott meg — 1835-től harmincöt éven át épült nehéz körülmények között. Annál is inkább, mert az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc és az azt követő elnyomatás lelassította a megvalósítást. A monumentális létesítményt 1870-ben szentelték fel. A korabeli krónikás 1936. augusztus 6-át szomorú dátumként örökíthette meg: tűzvész pusztított. A sebeket két esztendő alatt tüntették el. Azóta többször felújították a templomot. Az utóbbi időben ismét elkerülhetetlen volt a teljes rekonstrukció. Lizik Zoltán református lelkésztől megtudtuk, az előkészületek már 1988- ban elkezdődtek. Az épületet első osztályú műemlékként tartják nyilván. Ezért az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség ragaszkodott ahhoz, hogy készüljön felújítási és kivitelezési terv. Ez másfél millió forintba került. A teljes helyreállítás — a felügyelőség becslésé szerint — mintegy százmillióba kerül. Mivel ekkora összeget nem könnyű előteremteni, a beruházás akár tizenöt esztendeig is elhúzódhat. Az első világháború idején a ceglédiek — akik nagy magyarok voltak — leszedték a két kis toronyról a rézlemezt, odaadták a harangokat és az orgona főbb sípjait is. A keleti torony már megfiatalodott, a nyugati munkálatait is befejezik néhány héten belül. A kupolákra a bádog helyett vörösrézlemez borítást raktak. A tornyok némiképp távolodtak egymástól. Elkészült az őket ösz- szekötő átjáró; egy mérnöki bravúrral megoldódott a stabilitás. A templomkertben játszó gyerekek és az ott elhaladó felnőttek testi épségét veszélyeztették a párkányzatot díszítő kőha- bák. Többségük szétfagyott, ezeket újra kellett öntetni. A főhomlokzatnál lévők megszépültek. Az óra — amely 1920 óta nem járt — mutatja az időt, zenél is. A létesítmény eddig kifestett falrészei pasztell színűek, kellemes látványt nyújtanak. A templom előtti rész díszburkolatot kapott, amely illeszkedik majd a Szabadság tér leendő új arculatához. Jövőre szeretnék felújítani a főbejárati oszlopokat és a lépcsőket. Nem szabad elfeledkezni a kivitelezőről, Vankó Józsefről. A lakiteleki kisiparos — aki korábban a ceglédi katolikus templomot varázsolta újjá, az idén pedig Csemőben épített új templomot — lelkiismeretes, precíz munkát végez. Az elődök sokat tettek a templomért, a mostani hívek is mindent elkövetnek, hogy a város szimbóluma minél előbb megújulhasson. Örvendetes, hogy nemcsak a református gyülekezet tagjai, hanem katolikusok is adakoznak. Rendkívül fontos az önkormányzat, az Országos Műemlék- védelmi Felügyelőség és a püspökség támogatása. (f. f.) A templom helyreállítása mintegy 100 millió forintba kerül Kisfaludi István felvétele A legendás i ^ // • /i ** hírű jotevo Szántó Anikó: Központi gondolatom, amit Jézus- mondott: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Vimola Károly felvétele Egyetlen unitárius lelkésznője van az erdélyi magyarságnak, Donald Haringtonné Szántó Anikó, aki Jánosfalván szolgál. Nevét nemcsak a magyarok ismerték meg szerte a világon — amikor két éve az igazságtalanul bebörtönzött zetelaki magyar fiúkért tiltakozásul levágatta a haját —, de Nyugat-Eu- rópában és Amerikában is nagy tisztelettel írnak róla. Elérte, hogy már nem tudták' titokban tartani a börtönbe vetett fiúkat a román hatóságok, s mára már annak keresik a jogi formáját, hogyan is bocsáthatnák úgy szabadon őket, hogy büntetlenségük ki ne derüljön. A lelkészasszonynak azóta megnőtt a haja és más égetően fontos munkát végez a Homoród völgyében, Jánosfalván. Teheti, hisz amerikai állampolgársága miatt támadhatatlan. Falumentés traktorral Története 1984-ben kezdődik, amikor rokoni látogatásra a tengeren túlra utazik. Nemsokkal utána nagynénjének megözvegyült félje, az amerikai unitárius egyház elnöke feleségül kéri. A korábban magányosan élő asszony átmenetileg kinnmarad, hogy elvégezze a teológiát. Példaképe Balázs Ferenc unitárius lelkész, aki a 30-as években Amerikából települt vissza Erdélybe és a kis falvakat mentő nagy munkába fogott. A hitelszövetkezeti mozgalom megszervezésével akarta talpra állítani a nehéz sorsú kis településeket. Jánosfalva Kőhalom és Székelyudvarhely között fekszik, Brassótól jövet a Homoród völgyének első faluja, ahol mindössze száznyolcvanán élnek. A völgyet szinte kizárólag magyar unitáriusok lakják. Két évvel ezelőtt amikor a főijével szolgálatra jelentkeztek, az erdélyi püspökségen, rossz helyzetben lévő kis falvat kértek, ahol egy lelkészt sem tudnak eltartani (Erdélyben százhar- mincöt-száznegyven unitárius egyházközség van, száz-száz- húszezres lélekszámmal, és így sok gyülekezetnek nincs lelkésze.) — Elmondom, hogy két év alatt mit hoztunk létre: tervünk az volt, hogy ott folytassuk a mai helyzetnek megfelelően, ahol Balázs Ferenc abbahagyta. Amikor megkérdeztük a gondnokunkat, hogy mi kellene a falunak, azt felelte, mindenek előtt egy traktor. Bizony igaza volt. Ölyan szükség van ott ma a traktorra, mint annak idején, a forradalomban, Gábor Áron rézágyújára. Az ágyúöntéssel bekapcsolták a székely nép egy részét az 48-49-es szabadságharc áramkörébe; ma a traktor az a fegyver, amivel mi a falvainkat meg tudjuk menteni. Ugyanis a tsz-ek felszámolása után azok volt vezetői, potom áron megvásárolták a mezőgazdasági gépparkokat, és most óriási haszonnal adják a gépeket bérbe. Egy hektár föld szántásáért huszonöt-harmincezer lejt is elkérnek, a székely paraszt átlagos jövedelme pedig mindöszsze kétezer lej. Dollárban számolva ezer lej egy dollár. Tehát összesen kettő dollár a nyugdíja, amiért négy darab kenyeret lehet venni. Láttam, amikor egy falusi bácsi fölment a padlásra (itt szinte csak öregek élnek) és lehozta a faekét, hogy fel tudja szántani a földjét. Első dolgunk volt tehát a falusi gazdakörök létrehozása, amerikai módra, teljesen demokratikus alapon. Ez óriási lendületet adott a falunak. A vezetőség a közösség által választott tizenkét férfi. Ezért is dönthettek úgy, hogy először is az özvegyasszonyok földjét szántják fel, ahogyan azt a szükséglet és az emberség diktálja. Tehát, erkölcsi hatása is van ennek a vezetési formának, s ezt nagyon fontosnak tartom. A gazdasági helyzet lehangoló errefelé, de az erkölcsi ártalom, amit az ötvenéves kommunizmus hagyott ránk, talán még nagyobb csapás. — Hogyan jutott a falu traktorhoz? — kérdezem. — Először is kft.-t hoztunk létre export-import joggal. Középső lányom Philadelphiában egy babagyárban dolgozik, babaruhákat tervez. A falu asszonyai szász, román, cigány és magyar népviseletes babaruhákat készítenek, és ezt szállítjuk Amerikába. Az első kétszáz darabból vettük a traktort. Ebből tellett a parabolára is, hogy a Duna Tv műsorait nézhessük. Felmérhetetlen a hatása társadalmi és kulturális szempontból. Arról nem is beszélve, hogy naponta hallják a tiszta szép magyar nyelvet, ami számukra igen nagy élmény. Most a férfiak foglalkoztatását szervezzük meg a kft.-ben. Ők festett ládikákat készítenek egy másik amerikai cégnek. Amerikai—erdélyi testvéregyházak — Az elöregedett faluban nincs iskola. Különleges iskolateremtő munkádnak már Budapesten is elterjedt a híre. — Ez nem is olyan rendkívüli. Ha nincs elég gyerek, vigyünk oda, fogadjunk örökbe Magyarországról! — gondoltam. — A nyáron tábort szerveztünk és tizenkét árva gyereket hívtunk meg Keresztúrról két hétre, és még Budapestről is kilencet. Így huszonegy különböző korú gyerek volt a vendégünk, és két nevelőt is hoztunk az árvaházból, hogy szakemberek is legyenek velük. Az amerikai babagyár vál- •lalta a költségeinket, ők ugyanis a jövedelmük nagy részét árvaházaknak juttatják. Csodálatos két hét volt! A gyerekeket a családoknál helyeztük el. Hallom, hogy egyik nap azt mondja a kicsi Józsika: Ma- mámpapa... Talán jövőre meg is tudjuk nyitni az iskolát... De hamarosan tejüzemet is szeretnénk létrehozni, mert Hollandiából igen kedvező feltételekkel kapunk gépeket. Ezért marhatenyésztéssel is meg kell próbálkoznunk. — Te nagyon tevékeny és eredményes ember vagy, legendás híred szárnyon jár. Nemcsak a bebörtönzött zetelaki fiúkon segítettél, de a kis erdélyi falvak is védelmet nyernek általad a Testvéregyház Mozgalom keretében. — Ennek a mozgalomnak az atyja, lelke, ereje Donald Harington, a férjem, aki ezt 1938-ban hozta létre, mint az unitárius egyház elnöke. Azóta több kísérlet kudarcba fulladt, még az 1989-es novemberi is, amit a falurombolás ellen szervezett. Azonban az idén januárban megjött az első csapat Amerikából, akik körbejárták az erdélyi egyházakat. A mozgalom célja, hogy minden erdélyi egyháznak legyen egy testvéregyháza Amerikában, akikkel állandó kapcsolatot tartanak, leveleznek, erkölcsi és anyagi segítséget is kapjanak tőlük... Már ott tartunk, hogy legutóbb hatezer dollárt küldött az egyik egyház, amiből most a falu megveheti a második traktort teljes fölszereléssel. A legnagyobb kincs azonban az, hogy naponta érezzük: nem vagyunk egyedül. Hogy ez milyen óriási dolog, azt csak az tudja, aki élt már megnyomorító kisebbségi sorban. Szeretetet és békességet hirdetek — Olyan szép ez., mint a mesében! Mintha gondjaitok nem is lennének... — Sajnos vannak. Már megmondták a román hatóságok, hogy nem hosszabbítják meg a tartózkodási engedélyünket. (Ami mindig fél évre szól.) Ezt annak köszönhetjük, hogy az erdélyi unitarizmus körében sem volt igazi rendszerváltás. Pontosabban; megerősödtek a régi rendszer hívei az egyház vezetőségében. A Vatta Roma- neasca nem nézi jó szemmel a mi munkánkat, és másként nem tudnak kikezdeni, csak így. Ezért megpróbálnak eltávolítani. — Te azonban bizonyára nem adod fel, és lelkészi munkáddal erősíted a falut is. — Minden vasárnap három istentiszteletet tartok, másodva- sámaponként a szomszéd faluban is. A lelkeket erősíteni kell. A csüggedés nem jó tanácsadó. — Ehhez gondolom, az egyik legfontosabb eszköz a szószék. — Igen. Az én prédikálási stílusom eltér a megszokottól. Kinn végeztem a teológiát és Amerikában a prédikáció nem kötődik a Bibliához, mint itthon. Én a szószékről nem egyszerűen Bibliát magyarázok, hanem azokról a kérdésekről beszélek, amelyek nap mint nap érintik a hívőket. Nagyon időszerű, valóságfeltáró a mondandóm lényege, de a mindennapokhoz példát hozok a Bibliából. Ha minden sokat változott is az évezredek során, az ember nem. Központi gondolatom amit Jézus mondott: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Szeretettel mindent meg lehet mozgatni, talán még ez a rettenetesen nehéz átmeneti időszak is áthidalható. Szeretek még a békéről is beszélni. A székely ember zsebében nagyon hamar kinyílik a bicska, ezért nyugalmat és békét hirdetek: Meggondoltan! Higgadtan! Szeretettel! — ezt ezerszer is elmondom. Azt hiszem ez az, ami leginkább hiányzik ebből a világból. Ónody Éva
