Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-24 / 223. szám

PEST MEGYE1 HÍRLAP GAZDAKOROK 1993. SZEPTEMBER 24.. PENTEK KERES Vágóhídra való 125-130 kilogrammos élőtömegű , sertés és 500 kilogram­mos vágómarha értékesí­tésére kínálkozik lehető­ség, kedvező feltételek­kel. A felvásárlási akció részleteiről a Pest Me­gyei Gazdakörök Szövet­sége ad bővebb felvilágo­sítást. * Továbbra is várják juhte- nyésztők jelentkezését egyesület megalapítása céljából. * Egykor saját ingatlannal rendelkező gazdakörök­nek nyújt segítséget a megyei szövetség. Amennyiben szeretnék visszaigényelni épületei­ket, a dokumentumokkal együtt keressék fel a szakembereket, akik szí­vesen állnak rendelkezés­re. * Együttműködési megálla­podást írt alá a Földmű­velésügyi Minisztérium és a Mezőgazdasági, Er­dészeti és Vízgazdálko­dási Dolgozók Szakszer­vezeti Szövetsége. Hama­rosan létrejön egy, főbb ágazati kérdésekkel fog­lalkozó érdekegyeztető fórum is, amely a privati­zációs ügyek ^intézésébe és végrehajtásába bete­kintést nyer majd. * Magyarországi német gazdák egyhetes tanul­mányúton vesznek részt Bajorországban, hogy gyakorlati tapasztalato­kat gyűjtsenek. * Módosult a mezőgazda- sági és élelmiszeripari exporttámogatások mér­téke a sertéshús, házi­nyúl, kolbász és különfé­le gyümöicsbefőttek ese­tében. * Az agrárpiaci rendtartás tárcaközi bizottsága újabb pályázatokat hir­det exporttámogatásra különféle élelmiszeripari termékekre. * Megjelent az Agrárrend­tartási Hírlevél szeptem­beri száma, amely hasz­nos információkkal szol­gál a törvénymódosítá­sok, valamint exporttá­mogatások legfrissebb hí­reiről. * A kalászos gabonák ve­tésterülete 1993-ban 7 százalékkal volt na­gyobb az előző évinél, sajnos a termés azonban 20 százalékkal maradt el a tavalyitól. — KÍNÁL Az agrárkereskedelem rugalmas Egyéni igényeket is teljesítenek Nagyon jó tapasztalatokat szereztünk a megyei mezőgaz­dasági gépeket s kerti felszereléseket forgalmazó kiskeres­kedőknél — mondja Zsigmond Miklósné a Fogyasztóvé­delmi Főfelügyelőség Pest Megyei Intézetének szakembe­re. Mindenütt azt láttuk, hogy az említett egységek tulaj­donosai a lehető legrugalmasabban alkalmazkodnak a mezőgazdaságban végbemenő változásokhoz, sőt az adott területen fokozatosan kiteljesedő ágazati privatizációhoz. pusú traktort beszerez, egyéni kérésre másféle ve­tőmagokat is hoz boltjába. Sőt, mint a helyszínen kiál­lított nagy kapacitású dará­ló is jelzi, bizonyos eszkö­zökkel elébe is megy a vá­sárlóknak: feltérképezve a Admira AenandUundniAW n Features Price and I M Admiml Outranks Tn& f? A BNV-n bemutatott Murray-kapálógép és -kistraktor akár az írásban is szereplő szadai magánkereskedő boltjában is bővíthetné a kínálatot A helyszín, ahová lapunk is elkísérhette a megyei fo­gyasztóvédelmiseket, ezút­tal Szada, a fővároshoz kö­zel eső kis település. Főút- ján, melyen Budapestről, il­letve Gödöllőről az idegen- forgalmáról híres Veresegy­ház vagy Vác felé haladnak át az autók, több mint egy évtizede működik már a me- zó'gazdasági kisgépeket, esz­közöket, anyagokat és ma­gokat árusító kiskereskedés. Fejögépet a gazdának E vállalkozás — éppen köz­ponti fekvése miatt — nem­csak a szadaiaknak, de az átutazóknak is igyekszik ki­elégíteni az igényeit. Sőt, ha kell — tudtuk meg a ki­szolgálóktól — akár egyedi kívánságokat is teljesíte­nek. Előfordult például már egy ízben — említik a fiata­lok —, hogy egy helybéli gazda fejőgépet keresett. A szadai tulajdonos (aki hely­színjárásunkkor éppen áru­ért volt, illetve a közelben található másik két boltját szemlézte) maga járt utána a kérésnek: nemcsak üzleti megfontolás vezette akkor, amikor beszerezte e különle­ges, egyedi terméket, arra is gondolt, hogy a változó mezőgazdasági szerkezet szinte napról napra alakít­ja a vásárlói szokásokat és igényeket. Egy rugalmasan gondolkodó vállalkozónak pedig követnie kell azt! Hasonló tapasztalatra tett szert a megyei fogyasztóvé­delem szakembere is: Zsig­mond Miklósné, aki „civil­ben” agrármérnök elmond­ta, hogy az általa eddig megvizsgált 27, azonos pro-. filú egységben mindenütt azt tapasztalta, hogy a tulaj­donosok a lehető legrugal­masabban alkalmazkodnak a helyi vásárlói igényekhez. A traktorok is kelendők — Ott például, ahol már át­alakult az egykori termelő- szövetkezet — magyarázta a szakember —, s most egyéni gazdák dolgoznak, a zömében kárpótlás címén visszakapott földeken, az egyszerű kerti megmunkáló­gépek mellett a legnagyobb teljesítményű traktorok is kelendők. Más tájain a me­gyének azonban, ahol még mind a mai napig rendezet­lenek a földügyek, a mező- gazdasági felszereléseket kí­náló kereskedések inkább a kisebb kapacitású és kisebb terület megmunkálására al­kalmas kapálógépeket, kist- raktorokat állítják ki a ve­vők elé. Ez utóbbi jellemzi a sza­dai vállalkozó magánkeres­kedését is: a fő profil eb­ben az üzletben a vetőmag, az öntözők, a kerítésanya­gok, a különféle növényvé­dő szerek, a szőlőprések, kistraktorok és a kapálógé­pek, a kiskertek locsolásá­ra alkalmas kiegészítő fel­szerelések, berendezések, az egyszerűbb típusú szi­vattyúk stb. Ugyanakkor, túl a fent felsorolt készle­ten, a szadai tulajdonos minden egyedi igényt vál­lal: ha kérik bármilyen tí­Erdősi Ágnes felvétele helyszínen várható igénye­ket, az említett magánkeres­kedő például több olyan áruféleség forgalmazásá­nak lehetőségét is felvil­lantja a vevők előtt, me­lyekre a változó agrárgaz­daságban dolgozóknak fel­tehetően a közeljövőben szüksége lehet. Beálltak a sorba — Annak a vizsgálatnak például, melynek keretében meglátogattuk a szadai ke­reskedőt — mondja Zsig­mond Miklósné —, éppen az a célja, hogy pontos ké­pet készítsünk arról, miként reagálnak a megyében a mezőgazdasági eszközöket forgalmazó vállalkozók az ágazatban végbement válto­zásokra. 1992-ben, mikor elkezdtük ezt a szemlekörú- tunkat, még főként a nö­vényvédő szerek és a vető­magok kínálatát térképez­tük fel. Ám az eltelt két esz­tendőben nagyon sok min­den megváltozott az agrár- szektorban, s ez a folyama­tos alakulás nyomon követ­hető a szakirányú kereske­delmi egységeknél is. Má­ra, a vizsgálatsorozat végé­re (október elején készül el a megyei szakfelügyelet e témában végzett szemléjé­nek összesítése) egyértel­mű tapasztalatot szereztünk arról, hogy a kereskedők — jó értelemben mondva — beálltak a sorba: rugalma­san követik az ágazatban zajló változásokat, s alkal­mazkodnak a helyi vásárlói igényekhez. Maliár Éva Nyáregyházi hagyományok és elképzelések Földhöz kötött szárnyalás A nyáregyházi gazdakör elnöke, Bernula István azzal a felté­tellel volt hajlandó nyilatkozni, ha az írás központjában maga a gazdakör, annak gondjai, tervei állnak és nem az ó' személye. Pedig érdekes ember a nyáregyházi gazda: élete a föld, az állatok, el sem tudja képzelni, hogy valaha is elsza­kadhat az őselemtól. A jövőt azonban csak a modernizáció ál­dásaival tudja elképzelni, telefonnal, számítógéppel és széles­körű információáramlással. Sok-sok generációra visszame­nően a Bernűla család földdel, állatokkal dolgozott. Parasz­temberek. És nincs abban sem­mi pejoratív, ahogy Bernula István ezt mondja. Szülei há­rom kateszteri hold szőlővel és két hold szántóval rendelke­ztek, ehhez béreltek még 10-15. holdat. A terményt ko­csival hordták a piacra, de pénzt nagyobb összegben nem tartottak otthon, beadták a hi­telszövetkezetbe, ahonnan a rá­szoruló gazdák kamatra köl­csönt vehettek fel. Önálló volt akkoriban a község, magántu­lajdonban volt a kocsma, a pékség. A háború persze min­dent tönkre tett, aztán jött a Rá- kosi-rendszer, amely serken­tett ugyan a munkára, de ab­ból a gazdák nem sok hasznot láttak. Bernula Istvánnak, a tagosí­tás után maradt a ház körül két holdja, és valami kevéske a falu szélén. Ketten maradtak a feleségével a családban, a gaz­daságban. Hogy művelhesse földjét, alkalmas munkahelyet kellett találnia: a Belügymi­nisztérium tűzoltóságánál ked­vezőnek bizonyult a munka­idő: 24 ledolgozott óra után 48 óra pihenés. Pihenés? Alka­lom a föld megművelésére, az állatok gondozására. Aztán 1970-ben megismerte a fóliá­zás adta lehetőségeket. Költsé­ges volt ugyan a beruházás, meg kellett venni nemcsak a tartószerkezetet és a sátrat, de a fűtőkazánokat is, hogy a pap­rika hamarabb, magasabb áron kerülhessen a piacra. A kárpótlás révén újabb 18 hektár került a család tulajdo­nába. Már ifjabb Bernula Ist­ván is főfoglalkozásként vállal­ja a növénytermesztést. Nem igazán volt eredményes az idei év, hisz;en márciusban egy elhanyagolt területet kaptak vissza, későn lehetett vetni, meg az idő is száraz volt. De majd jövőre. Akkor már tudja a gazda mit, hogyan kell ten­nie. Több odafigyelés kell. De talpon kell maradni. Gazdakörök a háború előtt is voltak, akkor azzal a céllal alakultak, hogy esténként le­gyen hol megbeszélni az ügyes-bajos dolgokat, legyen, kitől tanácsot kérni. Aztán megszüntették. 1989-ben már szerveződött a megújult gazda­köri mozgalom és a választá­sok után, 1990-ben Kiskunmaj- sán meg is alakult az országos szervezet, ahol megválasztot­ták a tizenegy képviselőt. Pest megyét Bernula István és Pod- maniczky Béla képviselték. Ta­lán jobban ki lehetett volna használni ezt a három évet — tűnődik a gazda, akinek kezde­ményezésére, a jobb kapcsolat­tartás, a hatékonyabb munka érdekében, elkezdődtek szerve­ződni a megyei szövetségek. Elsőként a Pest Megyei Gazda­körök Szövetsége alakult meg. A Földművelésügyi Minisztéri­um Pest Megyei Földművelés- ügyi Hivatalának vezetője, Tu- nyogi András sokat segített, irodát is tőlük kaptak. Az elnö­ki tisztségbe Bernula Istvánt választották, majd a megnöve­kedett tennivalók és betegsége miatt lemondott és Podma- niczky Béla vette át a helyét, akiben a tagság megbízik és tiszteli munkája miatt. Nyáregyházán 1991. május 10-én alakult a gazdakör. Fize­tő tag harminckettő van, de egy-egy gyűlésre ötvenen-hat- vanan összegyűlnek. Nehéz az emberekkel, bizalmatlanok — mondja Bernula István — amúgy pedig jól működik a csapat, csak nehéz felkelteni az érdeklődést az új tervek iránt. Németországi kapcsola­tok folytán lehetőség lenne be­hozni az országba mezőgazda- sági gépeket. Olyan magas azonban a vám és az áfa, hogy nem érné meg. Igyekeznek a gazdáknak vetőmagot, növény­védőszereket beszerezni, taná­csot adni, segíteni az ügyinté­zésben. Tervek, elképzelések lennének: kellene egy gazda­bolt, szaktanácsadást lehetne tartani, kicsi üzemeket létre­hozni, ahol 20-30 ember szá­mára lehet munkahelyet terem­teni. Mindehhez persze nélkü­lözhetetlen lenne a telefon, ami nincs. Az egyéni gazdálko­dók hátrányban vannak a tée­szekkel szemben — ezt a kü­lönbséget kellene valahogy megszüntetni. Mert például egy vadonatúj traktort a téesz megkap 80 ezer forintért, a ma­gángazdálkodó egy használtat 70 ezer forintért. Ä növényvé­dőszerek vásárlása sem egysze­rű, a nagyüzemit, az olcsóbbat csak szakember aláírásával le­het beszerezni. Ilyenkor a gaz­da keres egy szaktanácsadót, aki elmegy vele, aláír és felve­szi a tiszteletdíjat. A felelőssé­get a szer hatékonyságáért más senki nem vállalja. A gazdakörök jövőjével kap­csolatban csak az álmokat tud­ja sorolni Bernula István: tele­fon, számítógépes kapcsolat, szaktanácsadás, falusi bank, a kereslet—kínálat feltérképezé­se és közzététele. De a legfon­tosabb a biztonság. Termelhes­sen a parasztember azzal a biz­tos tudattal, hogy lesz vető­mag, lesz piac, lesz aki segít­sen az adminsztrációban. Ki kell használni minden lehetősé­get és talpon kell maradni, mert ez a legfontosabb — mondja búcsúzóul a gazda. Bartos Csilla Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége 1052 Budapest, Városház u. 7. II. em. 244. Telefon: 118-0111/367 Fáy András Alapítvány 219-98007 OTP Rt. Pest Megyei Igazgatósága, 760-000960

Next

/
Thumbnails
Contents