Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-02 / 204. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. SZEPTEMBER 2.. CSÜTÖRTÖK J3 Gyula és a nemzeti összefogás... Ahogy buzgó és ' Jte „független” hírköz- ^ szerveink tudtul acjták, szombaton (augusztus 21.) a Munkáspárt nagy mosolyé pankrá- tora, alias Gyula elvtárs, Orosházán össznemzeti ösz- szefogásra szólította föl országunk népét! Nagyon dicséretes és hasznos felhívás lenne, ha bántó és súlyosan sértő disz- szonancia nem árnyékolná be Gyula elvtárs kiáltványát. Gyula „vitéz” ugyanis sem többet, sem kevesebbet nem óhajt — mindennél jobban —, mint hogy a „mucsai” nép felejtse el az elmúlt évtizedek súlyos törvénytelenségeit, Recsket, Kistarcsát, a 301-es parcellát, és parolázva egykori hóhéraival, ismét kaparja ki számukra a gesztenyét. Ejnye, Gyuszi! Azért ekkora naivitást — mi több! — birkatürelmű ostobaságot nem szabadna feltételezni arról a plebsről, amelyet oly sok éven át kábítottak az internacionalista eszmék hazug maszlagéval... Jómagam csak egy szürke robotosa vagyok a népi-nemzeti irányzat fáradhatatlan csapatának, mégis lépten- nyomon kapok nyílt és burkolt célzásokat arra, hogyan képzelik el a jövőmet az össznemzeti összefogásra csábító „elvtársak”! Eme optimális jövőképből kitűnik, hogy „felmagasztalásomat” felfüggesztve képzelik el... Ezt a bosszúszomjat — valószínűleg — az motiválja, hogy a „vértelen forradalom” után még megnevezni sem volt lehetőségünk a véres tenyerű mészároslegényeket, de úgy látszik, az erre törekvő jámbor óhaj is főbenjáró véteknek számít?! Ezért figyelmeztetem ismét, nyomatékosan a potenciális választópolgárokat, jól gondolják meg: a demagóg „elvtársak” fasizmus felhívására hallgatnak-e, és egy tálból akarnak-e cse- resznyézni egykori és jövőbeli gyilkosokkal, vagy a vértelen forradalom kiteljesedésére adják voksaikat, s a nehezebb, ám feltétlenül egyenes úton akarnak jámi? Gyula „elvtárs” útját már — sajnos — ismerjük, s szemünk láttán tapasztalhattuk a világméretű zsákutca labirintusát, melyből menekülés nincsen! Bízom benne, hogy a józan ész és a „mucsai” nép bölcsessége nem törekszik a thürmeri összefogásra! Brezovieh Károly Vác / Uj alelnökök a médiumok élén? Úgy két hónappal ezelőtt láttam egy riportot a Nap Tv-ben Soros Györggyel. A beszélgetés egy részlete körülbelül így hangzott: Riporter: — Mit szól ahhoz, hogy Csurkáék kiváltak az MDF-ből? Soros György: — Én már régen mondtam Antalinak, hogy ennek így kell történnie. A pártatlan és független riporter így folytatja: — És ' ahhoz mit szól, hogy benn vannak a parlamentben, nem lenne jobb, ha kívül lennének? Soros György: — Nem, ha valamennyi százalékkal bekerülnek a választásokon, nem baj, de az viszont igen, és ezt fogom is mondani Antalinak, hogy a csurkisták benn maradtak a tv- ben. Ez pedig tarthatatlan. A riport már legalább két hónapja, vagy még régebben hangzott el, így természetesen nem tudom szó szerint idézni. Ezért elnézést kérek, de a tartalma biztosan éz volt. És most szeretném idézni a hétfői Népszabadságból Kulin Ferencet: — Az Országgyűlés kulturális bizottságának őszi munkarendjébe már be van építve a Televízió és a Rádió új alelnöke- inek meghallgatása. A jelenlegi alelnökök ugyanis túlterheltek. Óhatatlanul eszébe jut az embernek, hogy nincs-e ösz- szefüggés a két dolog között. Jó lenne hinni, hogy nincs. Egy ideje már érzékelhető volt a televízió műsorán a kedvező változás, igaz, kismértékben, halvány jelei mutatkoztak már a sajtószabadságnak. Óriási élmény volt Szörényi Levente, Makovecz Imre, Sára Sándor gondolatait hallgatni, a róluk készült portré- filmben. Ha ezeknek a pozitív változásoknak ősszel vége szakad, a magyarság minden reményét elveszti a nemzeti televízióval kapcsolatban. Ha a Tv liberális kezekbe kerül, az a választásokra is kihatással lesz, és nem nehéz kitalálni, hogy milyen eredménnyel. Reménykedjünk benne, hogy ez a feltételezés téves, a Televízióban és a Rádióban egyre inkább kialakul az egyensúly, a valódi sajtó- szabadság. Biztos vagyok abban, hogy az intézmények jelenlegi vezetői ezen fáradoznak. Kendrik László Szob Nemzetközi menetjegy Vácott Az augusztus 16-i „Biztosítás — alsó fokon” című cikkel kapcsolatban szeretnék néhány észrevételt tenni: — A cikk címében és a cikkben is a biztosítás és a menetjegyvásárlás kísérlete azonos fogalomként szerepel. — Feltételezhetően menetjegyvásárlás volt a kedves utas célja. Ebben az esetben sajnos nem tudtam vizsgálatot elrendelni, mivel a jelzett napon 3 nemzetközi személypénztár volt nyitva, és a cikk írója nem jelölte meg, hogy az eset melyik pénztárnál történt. Megjegyzem, hogy mindhárom pénztáros eddig panasz- mentesen végezte munkáját. Egyébként a pénztárosok azért sem küldhették el az utast, mert a bevétel alapján jutalékot kapnak. — Az tény, hogy a váci állomáson jelenleg nincs nemzetközi személypénztár. Idén két személy nemzetközi szempélypénztári vizsgát tett és rövidesen Vác állomásán is lehet nemzetközi menetjegyet váltani. Tudom, hogy a MÁV területén még sokat kell javítani a szolgáltatás színvonalán. Magam és munkatársaim azon vagyunk, hogy a hiányosságok kijavításával, jobb munkával az utasok elégedettségét kivívjuk. Ehhez minden konkrét kritikát, észrevételt köszönettel fogadok. A vétkesekkel szemben minden esetben szigorúan eljárok. Azonban a jelenlegi cikk általánosításaival és az abból levont következtetéseivel nem értek egyet. Az ilyen — konkrét dolgokat nélkülöző — cikk csak hitelrontásra alkalmas. Perger Imre főosztályvezető, MÁV Rt. vezérigazgatója HISTÓRIA Csehszlovákia megszállása 1968-ban m Július 27-én este a . csapatok elhagyták a laktanyákat. A lánctalpas eszközök vasúti szállítással, a kerekes járművek egy része pedig keréken haladva Ercsinél, más része a dunaföldvári hídon kelt át a Dunán és úgy érkeztek a kijelölt várakozási körleteikbe. A hadosztály csapatai Pásztó É, Salgótarján D és Ny, Rétság, Vác K, Aszód É körletbe települtek és megkezdték az állomány összekovácsolását. Kádár augusztus 12-15. között két napon át, tárgyalt Brezsnyevvel Jaltában. Kádár kénytelen volt érzékelni, hogy a szovjetek — hasonlóan az 1956-os magyar eseményekhez — 1968-ban sem fordítottak gondot a kialakult helyzetet kiváltó okokra. Kádár eleget tett a szovjetek kívánságának, hiszen nekik köszönhette a hatalmát. A csehszlovákok szabadságtörekvéseit éppúgy nem értette, mint a magyar népét 1956-ban. Jaltában ismerte fel, hogy visszaút nincs, a megszállás bekövetkezik és abban mi is részt veszünk. Kádár augusztus 17-én Komáromban találkozott Dubcekkel és figyelmeztette, ugyanakkor ki akarta szedni belőle a cseh vezetés szándékát. 1968. augusztus 18-án délután megszületett a döntés Moszkvában. Kádárt Komócsin Zoltán kísérte el, mert Fock miniszterelnök nem volt itthon. Brezs- nyev úgy látta, hogy a Csehszlovák KP augusztus végére tervezett kongresz- szusát nem szabad megvárni, ezért azonnal lépni kell. Azt mondta az öt ország vezetőinek (SZU, NDK, lengyel, magyar, bolgár), hogy az augusztus 3-án Pozsonyban megtartott értekezleten átadtak neki egy levelet, amelyben katonai segítséget kértek. Senki nem kívánta látni azt akkor, így soha nem is került sor annak bemutatására. Nem volt ilyen levél. Augusztus 18-án 12 óra 30 perckor Grecskó marsall elrendelte a csapatok készenlétbe helyezését úgy, hogy 19-én estétől bármelyik pillanatban elrendelhető legyen az akció megkezdése. A megszállás Augusztus 20-án 12 órakor a hadosztályparancsnok zárt borítékokat adott át a parancsnokoknak, amelyeket egy adott jelre bonthattak fel. Ebben szerepelt a határátlépés időpontja. Utasította a parancsnokokat, hogy 20 óráig osszák ki a lőszert és tájékoztassák az állományt. A hadosztály Délnyugat- Szlovákia területén tíz helyőrség megszállását kapta feladatul. A kijelölt 10 000 négyzetkilométernyi és mintegy 250 000 lakossal bíró területet, melyet északon Nagykürtös, Léva É, Nagytapol- csány É, Vágújhely É, nyugaton a Vág jobb partja, délen Szered D, Érsekújvár D, Párkány, illetve a Duna határolt, 5 körzetre osztották. A 8. hadosztálytól északra a 31. szovjet harckocsihadosztály, nyugatra és délre a 254. gépesített lövész és a 13. harckocsi-hadosztályok működtek. A magyarok által megszállt területen komoly csehszlovák katonai erők helyezkedtek el, de összeütközésre nem került sor, mivel Martin Dzúr, honvédelmi miniszter és Svoboda köztársasági elnök megtiltotta az ellenállást. Az elő- revonás 3 útvonalon történt. A kijelölt csoportok azonnal megszállták a városok fontosabb pontjait és körbezárták a csehszlovák laktanyákat. Ezután kapcsolatot teremtettek a helyi párt- és tanácsi vezetőkkel. A csapatok élén haladó felderítőcsoportok 20-án 24 órakor lépték át a határt. A baráti Csehszlovák Néphadsereg lefegyverzése ugyanolyan megalázó lehetett, mint 1956-ban a magyar csapatoké. Katonák szedték össze hajnalban a-városok vezetőit. A tárgyalások azonban sehol nem vezettek eredményre. A katonákkal szemben mindenütt ellenséges magatartást tanúsított a lakosság. Tömegtüntetésekre, utálko- zásokra került sor, köpködtek és sértegették a katonákat. Több helyen kényszerültek kivonni a csapatokat a városok szélére, hogy elkerüljék a fegyveres összetűzést. Ez történt Érsekújváron is, ahol Török Mihály alezredes, a 63. ezred parancsnoka saját elhatározása alapján vonta ki alegységeit. Provalov tábornok megelégedéssel vette tudomásul, hogy a magyar 8. hadosztály minden feladatát pontosan és határozottan teljesítette és ezt jelentette Grecskó marsallnak. A magyar katonákat megint becsapták. Szlovákia területén meglepte őket, hogy a nép egyhangúan elutasítja az internacionalista segítséget, gyűlölettel viseltetnek a megszállókkal szemben. A katonák azt hitték az egy hónapos politikai megfőzés után, hogy tárt karokkal fogadják majd őket. Nem volt kivel kapcsolatot létesíteniük. Mint idegeneket, megszállókat, nemkívánatos elemeket kezelték őket még az ott élő magyarok is. A KP vezetői is azonosultak a néppel, nem úgy, mint nálunk 1956-ban. A Magyar Néphadseregből egyetlen tiszt merészelt szólni a megszállás ellen, Újvári Gábor őrnagy, akivel gyorsan leszámolt az akkori katonai vezetés. A magyar katonai vezetés megérezte, hogy a magyar erőknek minél előbb el kell hagyniuk Csehszlovákiát. 1968. szeptember 2-i jelentésében Szűcs Ferenc vezérőrnagy — többek között — ezt írja: „... Feltétlenül meg kell keresnünk azt’ az időpontot, amíg a csehszlovák helyzet és a nemzetközi munkásmozgalom, a csehszlovákiai magyar kisebbség érdekében hasznos az ottlétünk és egy perccel sem maradni tovább...” A magyar katonai egységek 1968. október 24-én megkezdték a kivonulást Csehszlovákiából. Ez a beavatkozás örök szégyene marad országunknak és népünknek. (Vége) Berki Mihály Megalakul a vármegye iskolatanácsa A népiskolai törvény végrehajtása 1869-ben kezdődött meg. Eötvös miniszter májusban utasítást adott ki a tankerületi iskolatanácsok megalakítására. Pest vármegye iskolatanácsa 1869. szeptember 2-án tartotta alakuló ülését. Elnöke Szász Károly lett mint királyi tanfelügyelő. Személyében az egyik legalkalmasabb férfiú került a fontos tisztségre. Gazdag tanári pályát mondhatott magáénak, egy időben Nagykőrösön tanított együtt Arany Jánossal. Később a minisztériumban töltött be magas beosztást, de sikeres pályafutása egészen a dunamelléki református püspökségig és az akadémia tagságáig íveit. Az alakuló ülésen Szász Károly nagy beszédet mondott. Kifejtette a törvény jelentőségét a nemzet életében, rámutatott „önkormányzati, valódi demokratikus irányzatára”, mert az államnak és a vármegyének csak felügyelő és irányt mutató szerepe van, az iskolaügy első számú eleme a község. Remélte, hogy a törvény végrehajtása mentes lesz mind a párt-, mind a felekezeti szempontoktól, az „tisztán a kultúra és szabadság kérdése, vagyis nemzeti kérdés” marad. Utalt arra, hogy a tanfelügyelő a kormány politikájának híve, „és legyen bár Pest vármegye túlnyomóan ellenzéki e téren, a közoktatás felvirágoztatásának, a közoktatási törvény foganatosításának terén nemcsak meg- férhetetlen, de a legjobb lélekkel és a legnagyobb buzgó- sággal fogják egymást támogatni. ” Az alakuló ülést követően a tanács megkezdte tényleges munkáját. Pogány György
