Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-21 / 220. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. SZEPTEMBER 21., KEDD 7 Rippl-Rónai művek Párizsban Évadnyitó szeptember 26-án A Táncfórum előadásai Széchenyi István Napló (Részletek)* Igen előkelő helyet foglalnak el a magyar festőművész, Rippl-Rónai József művei azon a nagyszabású gyűjteményes kiállításon, amely hétfőn nyílt meg Párizsban az úgynevezett „Nabis-csoport” művészeinek alkotásaiból. A századfordulót megelőző évek jelentős festői csoportosulása, amelynek tagjai között volt például Pierre Bo- nard és Edouard Vuillard, tagjai között tartotta számon az akkor Párizsban élő magyar művészt, akinek művei (Folytatás az L oldalról.) Egyik következtetésünkre éppen a Dabas-Sárival való összevetés vezetett. Szobot, a járási székhelyt nem éppen a vallás iránt elfogult vezetők uralták az elmúlt rendszerben, és elvbarátaiknak tekinthetők a lakosság többségét kitévő, a belügy kötelékében szolgáló határőrök, vámosok, fegyőrök is — tudtuk meg Juhász László plébános úrtól. Gondolkodásmódjuk továbbélése és hatása eredményezhette az emberek óvatos és közönyös válaszait, amikor ismeretlenül az új egyházi iskoláról érdeklődtem. Csak két, gyerekeit sétáltató mama mutatta ki örömét, hogy a kicsiket majdan szülőhelyükön iskoláztathatják. Szobot mégsem lehetett, a kilencven százalékban gyakorló vallásos Dabas-Sárit pedig igen eredményesen tudták az egyházi iskola elleni tiltakozásba levonni. Adódik a következtetés: egyedül a világnézeti ellenérdekeltség alapján nem lehet az embereket az általános érdekeik ellenében mozgósítani. Legyőzhetetlen érvek Hosszú ideig sorolták a gimnázium betelepítését, mind pedig a nevelőotthon átköltöztetését indokló józan érveket. — Gondolja csak el: egy háromezres lélekszámú falu ingyen és bérmentve, ajándékba kapott egy gimnáziumot. Működéséhez az önkormányzatnak egyetlen fillérrel sem kell hozzájárulnia. A kastély állami tulajdonú, így átadásával az önkormányzati vagyon sem csorbul — mondta Re- mitzky Zoltán polgármester, az egykori tanár, aki missziójának tekintette a tizenegy éve szerepeltek valamennyi kiállításon. A gyűjteményes bemutatón most Rippl-Rónai több mint egy tucat alkotásával ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Közöttük van a híres Nő kalitkával című alkotás, Vörösruhás nő című gobelinje és több ritka alkotása, például kerámiatányéijai. A műveket részben az Iparművészeti Múzeum, részben a Magyar Nemzeti Galéria adta kölcsön, de szerepelnek alkotások magángyűjteményekből is. megszüntetett helyi gimnázium újjáélesztését. — Az ön- kormányzat egy emberként szavazott az iskola mellett, és döntésünkről már 1991 februárjában tájékoztattuk a lakosságot. Senkiről sem tudok, aki ellenezte volna a gimnáziumot — jelezte a polgármester úr, majd hozzáfűzte: — A megyei közgyűlésen az oktatási szempontból elhanyagolt Ipoly-mente szétszórt településeinek több képviselője emelt szót a gondjaikat megoldó gimnázium érdekében. — Első—másodikban csak az egyik, harmadik—negyedikben csak a második idegen nyelvet tanuljuk heti hat órában, hogy két nyelvvizsgát tehessünk — érveltek a diákok a szünetben. — A kastély parkjában korszerű gimnáziumot és kollégiumot építünk — tudtuk meg Dániel Gyula igazgatóhelyettestől. — A rend a szegények és elesettek felkarolására tett fogadalmat, ezért például a kollégium teljes ellátással pusztán havi háromezer forintba kerül. A májusi meghirdetés miatt idén csak néhány szobi diákunk van, de a faluból és a környékből már annyian érdeklődtek, hogy országos beiskolázású gimnáziumunkban jövőre háromszoros túljelentkezésre számítunk. A világnézet másodlagos — Persze iskolánkba elsősorban a környékbeli fiatalokat várjuk — fűzte hozzá Sebestyén Imre lazarista atya, a gimnázium szervezője. — Sokan közülük nagyvárosi társaiknál hátrányosabb körülmények között tanultak, ezért alacsony létszámú — 20 fős osztályokat indítunk, hogy behozhassák lemaradásukat, és innen már a többiekkel egyenA Győri, a Pécsi és a Szegedi Balett, a Honvéd Táncszínház, a Duna Művész- együttes, az Állami Népi Együttes, a Magyar Állami Operaház és a Fővárosi Operettszínház Balettegyüttese, valamint a Company „Art of Dance” táncegyüttes képviselői az új évad programjairól számoltak be tegnap a Táncfórum — a szakma egészét befogadó szervezet — rendezésében tartott sajtótájékoztatón. A táncművész szakmai évadnyitója — a Szegedi és a Győri Balett vendégjátéka — szeptember 26-án lesz a Fővárosi Operettszínházban. Galambos Tibor, a Táncfórum igazgatója mutatta be az idén első évadját kezdő Company „Art of Dance” kortárs tánccsoportot, amely az Operaház és a Madách Színház társulatának tagjaiból jött létre. Három részből álló előadásuk címe „Bronte: Nővérek”. Folytatódnak a Honvéd Táncszínház általános és középiskolásoknak szóló előadásai: a „Ludas Matyi”, az lő felkészültséggel kerüljenek ki. — A nevelőotthonnak egy tapodtat sem kell mozdulnia, amíg megnyugtató elhelyezésről nem gondoskodtunk — tájékoztatott a ma újfent megismételt hivatalos álláspontról Noszeda Tibor főosztályvezető, a megye illetékese. — Úgy tűnik, a holland testvérmegyében megismert modell alapján családi házas kolóniát építünk fel a Duna partján, valahol Nagymaros és Dunakeszi között, akár egy éven belül is. A gyerekek oktatását Vácott örömmel vállalják. Noha a nevelőotthon pedagógusai nem titkolt ellenszenvvel szóltak a szolgálati szárnyban meghúzódó gimnáziumról, ázt ők sem tagadják, hogy a költözés a javukat szolgálja. — Összkomfortos lakóegységekben tudnánk csak gyerekeRippl-Rónai ablakmozaik „Antigoné” és „A helység kalapácsa” táncos változatát láthatják az érdeklődők. Az igazgató a Táncfórum műsorából kiemelte a Veszprémi Táncszínház és a Honvéd Együttes bibliai témájú egy- felvonásosait, amelyeket közösen adnak elő. A „Salome”-! és a „József és testvérei”-! először október 24-én mutatják be Budapesten. Az újonnan alakult Budapest Balett „Premier” című kortárs balettműsorával október 31-én mutatkozik be a nagy- közönségnek. Hargitai Ákos novemberben lép fel „Emlék trilógia” című önálló estjével. Előadásában a kortárs francia komolyzene, a pop és a rock keveredik. A tánc- együttesek képviselői szóltak önálló vidéki és külföldi előadásaikról is. Az Állami Népi Együttes a „Sárközi lakodalmas” című műsorával szerepel a dél-koreai expón, majd az USA-ba és Kanadába utazik. A negyvennégy éve alakult Honvéd Együttes pedig Olaszországban és Stockholmban lép fel. inket önellátásra nevelni — mondták céljaikról. — A régi építésű kastély hatalmas termeiben, amelyekhez nem tartoznak mellékhelyiségek, ezt lehetetlenség megvalósítani — vezetnek körbe. Az egymásnak tolt, kopottas rekamiékkal zsúfolt, száradó ruhákkal teli termek láttán nyilvánvaló: nem a gyerekek érdekében próbálkoztak egyesek a költözés elleni tiltakozásra buzdítani. Passzív pedagógusok Kudarcuk okára talán az egyik pedagógus panasza világít rá: — Állandó konfliktusban vagyunk a helyi iskolával — mondta —, mert a tanárok tiltakoznak nehezen kezelhető gyerekeink ellen. A túlkorosokat kénytelenek vagyunk magántanuló-rendszerben itthon nevelni — mondják ők. A faluban magam is nyílt ellenségeskedést tapasztalok a „nehezen kezelhető gyerekekkel” szemben, akiknek példájától a szülők féltik saját gyerekeiket. Elkeserítőek voltak ezek az érdektelenséget sugárzó vélemények, de elgondolkodtatóak is. Á helyi pedagógusok számára tehát a gimnázium nem teremtett fenyegető versenyhelyzetet a gyerekek elhódítá- sával; sőt, tehertől szabadította meg őket. A költözéstől idegenkedő nevelő-pedagógusok pedig eleve nem számíthattak arra, hogy a falut maguk mögött felsorakoztassák. Azért maradt el tehát Szobon az egyházi iskola elleni, úgymond menetrendszerű tiltakozás; mert nem voltak, vagy elszigeteltek voltak az ellenérdekelt pedagógusok? Az iskolabotrányokat a gyerekek érdekében helyeslőknek ezt a kérdést kellene megvizsgálniuk. D. Veszelszky Sára 1821. január 4-én Ma azt mondtam Brudem- nak, hogy egyévi jövedelmemet fordítom rá, ha Buda és Pest közt híd épül, s hogy ezért, jóllehet Pesten lakni alkalmasint sohasem fogok, egyetlen krajcár kamatot vagy akár visszafizetést sem fogok követelni. Az a Széchenyi 1812-ben, egyennr hában gondolat, hogy hazámnak fontos szolgálatot tettem, majd bőségesen kárpótol. 5-én Délután végre át a Dunán. Ilyen eset, hogy az átkelőhely lezárva, tíz esztendőben egyszer fordul elő. A tábornoki kar erőltetni akarta a Nádorhuszárok átkelését, „ils y ont été á demie fesse” (már fél- üleppel benne voltak), nem ment, — ezért jól megfontolandó, hogy az ember valami valószínűtlenség vagy éppen lehetetlenség végrehajtását soha ne kívánja, ha nem akarja a hitelét annyira elveszíteni, hogy a végén még a legkönnyebb vállalkozásainak is kudarcba kelljen fúlniuk. — Egy generális tehát soha se kerüljön olyan helyzetbe, hogy megverjék. — Egy züllött ember soha ne akarjon éppen az erénnyel kikezdeni. Kocsimat egy úgynevezett gabonás uszályra rakták fel kerekestül, s embereimmel együtt 25 forintért áthozták Budára. Negyed óra múlva megindult a zajlás — amit ágyúk dörgése adott hírül! Pesten megismertem az ifjú Teleki grófot, a Nádor-huszárok kapitányát. Ilyen igaz ember kevés van. Magyarországon! A Hét Választó Fejedelemnél láttam: a lelkesültségnek minő fokára emelhetné az ember a magyarokat, ha a nemzeti nyelvet tanulnák, s ezzel úgyszólván életüknek és küzdésüknek értelmet adna. 7-én Reggel 8-kor ideérkeztem. Bécs. (...) Atyám házában mindent úgy találtam, mint máskor — minden ugyanazon mederben és rendben, egyedül csak atyám hiányzott. — Meghalt, eltemet* Válogatásunkban a fiatal Széchenyi naplójából a Lánchíd-tervvel kapcsolatos passzusokat, és a könyvtáralapító apa alakját felvillantó részeket vettük figyelembe. ték, befalazták, s nemsokára elfelejtik. 10-én Felbontották atyám testamentumát. — Isten adja, hogy az emberek egyszer engem is úgy sirathassanak, mint őt. Ügyei a legteljesebb rendben voltak: örökösei és összes emberei egyaránt mélyen meghatódva idézték fel emlékezetét. (...) 13-án Anyám, aki boldogult atyám testamentumának végrehajtásakor igen nemesen és fennköl- ten viselkedett, úgy, hogy lelki nagyságával mindnyájunkat rendkívül lenyűgözött, mert minden kicsinyes gondolatot és gyarlóságot félretett: néhány nap óta hamis, házilag csinált pezsgőt szolgáltat fel nekünk — mely a legrosszabb almaborhoz hasonlatos, s kisebb nyavalyák mellett mindnyájunknak fájdalmas gyomor és hasgörcsöket okoz. Én ültem fel a leginkább neki. — Nem furcsa ez? (...) A jövőmről gondolkoztam. Számomra két út marad nyitva. Gúzsba kötve és megláncolva idegen ügyek után futkosni. Megbecsülést, jutalmat, jó hírt szerezni fáradsággal, verejtékkel, és szégyent, gyalázatot, büntetést egyetlen kurta pillanatban; az én koromban sok bajtársammal azonos sorsban osztozni, alárendeltjeim képzelt szeretetében találni vigasztalást! —Vagy szabadon, függetlenül és önállóan névtelen és senki lenni, mindenre fittyet hányni, ami az önszeretetnek, hiúságnak hízeleghet, és minden kedvezésre, amit a rang, a 1818—19-es keleti utazása idején renomé, és a cím adhat. „Szolgálni vagy nem szolgálni, ez itt a kérdés” — vajon nemesebb-é egy rabszolgai szolgálat minden sérelmét, igazságtalanságát és visszavettetését bátran és erővel a sírig viselni, az egész életet feláldozni, magáról teljesen megfeledkezni, mindig engedelmeskedni, soha parancsolni, mindig szolgálni, soha úr nem lenni? — Vagy jobb minden köteléket, minden bilincset széttépni, és lenni a világ ura? Vezérelj engem, csillagom, és mutasd meg, boldogságom hol található — ha számomra egyáltalán van még boldogság! (...) Rippl-Rónai: Falusi ünnep (1895) Lazarista gimnázium Békés iskolakezdés Szobon
