Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-14 / 214. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. SZEPTEMBER 14., KEDD Meciar és a kisebbségek Megváltoztatják a kerülethatárokat Miközben Vladimír Meciar szlovák kormányfő a kisebbsé­geket gúnyolja, testvéri szövet­séget keres és talál Oroszország­ban — állapítja meg a Profil című osztrák politikai hetilap legfrissebb számában. A fenti tétel igazolására az új­ságíró, Gregor Mayer pozsonyi keltezésű cikkében beszámol Meciamak a cigányokkal kap­csolatban tett megjegyzéseiről, és azok viharos fogadtatásáról. Feleleveníti a magyar helység­névtáblák ügyét is, s leszögezi: minden ígérgetés ellenére sem garantálja semmilyen törvény a magyar névtáblákat, leszámítva az Európa Tanács ajánlását. Me­ciar közigazgatási reformja sem sok jót ígér a magyarok­nak, hiszen könnyen lehet, hogy az eddigi 37 helyett kiala­kítandó hét kerület határait úgy vonják majd meg, hogy sehol ne élje el a magyar lakosság aránya a húsz százalékot. Már­pedig ez fontos határérték: efe­lett használják anyanyelvűket a kisebbségek a közhivatalokban. Jelcin és Oroszország belefáradt egymásba Távolról szemlélve az orosz po­litika szomorú előadás. A min­dennapi élet mocska, a kime­rültség és a kiábrándulás úgy nehezedik az országra, mint va­lami kábítószer gőze. A reform tovább döcög, de hívei elvesz­tették lelkesedésüket, ellenfelei pedig a hagyományos orosz le­targiára számítanak — írta teg­napi vezércikkében a The Ti­mes című brit lap. Az újság szerint a hatalmi harc mindenki tekintélyét tönk­retette és Oroszországnak gya­korlatilag nincs már világpoliti­kai szerepe. Bár a The Times vezércikkírója úgy vélte, Oroszország már sokszor tanú­sította, hogy képes átevickélni a legnehezebben is, mindazon­által tény, hogy a reform leállt. Túl sok függ Jelcin személyes hatalmától, tekintélyét és egész­ségét mind többen kétségesnek mondják. IPU-kongresszus Canberrában Megkezdte kongresszusát teg- pontjai között humanitárius nap Canberrában az Interpar- kérdések, az idősek és a me- lamentáris Unió (IPU). nekültek helyzete, gazdasági A 124 ország törvényhozá- és politikai témák egyaránt sának képviselőivel lazajló szerepelnek — jelentette az 90. kongresszus napirendi ITAR—TASZSZ. RUH-nyilatkozat Követelik a Ukrajnában az ellenzéki sorok rendeződésére uta­ló jelnek értékeli a RUH, hogy a múlt héten sikerült kerekasztal-kon- ferenciát tartani. Ezt Alekszandr Lavrinovics, a legbefolyásosabb naci­onalista szervezet alelnö- ke jelentette ki az Ukra- inszka Preszova Agen- cia (UPA) nevű függet­len sajtószolgálatnak adott interjúban. A RUH kezdeménye­zésére 9 párt, továbbá 16 társadalmi tömörülés, parlament feloszlatását alapítvány, az egyre erő­sebb Független Bányász­szakszervezet, valamint a vasutas- és a tengerész­szakszervezet képviselői egyeztető konzultációt folytattak a politikai rendszerváltás meneté­ről. Az MTI-hez is eljut­tatott felhívásban egye­bek között a következő­ket írták: Követelik a parlament azonnali feloszlatását, ál­talános választások kiírá­sát legkésőbb 1994 tava­szára, ezzel egyidejűleg a parlament maximum egy hónap alatt határoz­za meg, hogy milyen al­kotmányjogi lépések szükségesek Leonyid Kravcsuk törvényes el­mozdításához. E fenti szándék alátá­masztására a közlekedé­si csomópontok megbéní­tására szólítanak fel a parlamenti ülésszak kez­detének napjára (szep­tember 21.), egyidejűleg tüntetésre hívják a lakos­ságot a parlament épüle­téhez. Klaus a NATO-ról Harcok Mogadishuban Két és fél órát tartó heves ösz- szecsapások voltak tegnap reg­gel Mogadishuban különböző Szomáliái fegyveres csoportok és az ENSZ-erők között. Az kéksisakosokat harckocsik, va­lamint helikopterek is támogat­ták. Az AP jelentetése szerint a harcokban legkevesebb három amerikai katona életét vesztet­te. Amerikai gyalogsági egysé­gek a mogadishui ENSZ- főhadiszállás közelében vették fel a harcot a Szomáliái táma­dókkal. Az összecsapások ak­kor törtek ki, amikor az ENSZ- erők hajnalban akciót indítot­tak fegyverek után kutatva a Medina és a Benadir Kórház körzetében. Az AFP szerint az ENSZ- erőknek a Cobra típusú harci helikopterek bevezetése után si­került úrrá lenniük a helyzeten. Václav Klaus cseh mi­niszterelnök szerint Len­gyelországban, Magyar- országon és Csehország­ban a katonai és a hadi­ipari lobby érdekelt a NATO-hoz való csatla­kozás mielőbbi időpont­jának kitűzésében. Ez azonban többéves fegy­verzet-átalakítási folya­matot tenne szükségessé — hangoztatta a kor­mányfő, a Hospodárské Noviny című prágai gaz­dasági napilap tegnapi számában megjelent in­terjújában. Klaus szerint az, aki most a NATO-hoz való csatlakozás szándékát hangoztatja, egyben az Egyesült Államok euró­pai jelenlétének a szük­ségességét is vallja. Aki most nem beszél a NA­TO-ról, az elégedett az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekez­lettel, a helsinki folya­mattal, vagy a Balladur- tervet támogatja. A cseh kormány — nem csupán tisztán katonai szem­pontból — fontosnak tartja Amerika európai jelenlétét. „Már régen ki­nyilvánítottuk, hogy igent mondunk a NA- TO-ra” — jegyezte meg. Klaus szerint azonban „annak hangsúlyozása, hogy ma, holnap, vagy holnapután kell-e belép­ni a NATO-ba, kétségkí­vül a katonai és a hadi­ipari lobby érdeke Len­gyelországban, Magyar- országon és a Cseh Köz­társaságban”. VÉLEMÉNY A nagyvilág hírei A hét végén 23 em­bert gyilkoltak meg Jo­hannesburg feketék lak­ta elővárosaiban — je­lentette a Reuter helyi rendőrségi forrásokra hi­vatkozva. Grúzia tegnap cáfol­ta, hogy akadályozná az abháziai rendezést célzó háromoldalú megállapo­dás megvalósítását, és ezzel meghiúsítaná az abház és az orosz fél bé­ke-erőfeszítéseit. Tbiliszi egyben azzal vádolta Szuhumit, hogy a Gudau- ta folyó térségében állo­másozó abház erők szá­mos harci eszközt eleve elrejtettek a kivonás elől. Teng Hsziao-Ping, Kína első számú vezető­jének lánya szerint, apja jó egészségnek örvend, és mint minden más idős polgár, élvezi az életet. Bili Clinton amerikai elnök felszólította Jász- szer Arafatot, hogy ítélje el militáns palesztinok­nak négy izraeli — há­rom katona és egy autó­busz-vezető — halálát okozó fegyveres támadá­sát. A The Washington Post tegnapi számában megjelent nyilatkozatá­ban azt mondta: egy ilyen gesztus egyértelmű­en tükrözné, hogy a PFSZ elkötelezett híve a békemegállapodásnak. Dabas-Sári állóvizébe olyan erő­vel csobbant az iskolaügy bot­rányköve, hogy hullámai, végig­araszolva az országon, a határon túlra is átgyűrűztek. Híressé lett. Ha nem is feltétlenül rossz, de mindenképpen kétes hírűvé. Egy mélyebb elemzést is megérde­melne, hogyan válhatott egy sze­líd, keresztényi óhaj — az egyhá­zi iskola megalapítása — ilyen nagyerejű dinamittá, amely a robbanás epicentrumában élő kö­zösséget szétverte, s amelynek számos Dabas-Sáriban élő iskolás gyerek is áldozatául esett. De Sári felnőtt- és gyermektársadalmán túl megsínylette a robbanást a demokrácia valahány helyi intézménye, akárcsak az egyház. A mindkét oldali jogértelmezők értelmetlenné tették a jogot, a szabadságban járatlanok a szabadság eszméjét zatyulták zagyva péppé. S mint ahogy ilyen­kor lenni szokott, a helyszínen máris felütötte fejét a kór, a morbus hungaricus, a magyar betegség, a pártos­kodás. Az is meglehet persze, hogy az elemző tanulmány épp az ellenkezőjét deríti ki, nevezetesen, hogy a pártos­kodás nem következménye, hanem oka a dabas-sári ka­taklizmának. Minden jel, a helyszínen hagyott és rögzített újlenyo­matok mindegyike ezt látszik igazolni. Vegyük csak sorjába. Azt megelőzően, hogy júniusban a katolikus egyháznak átadták a sári iskolát, készítettek egy felmé­rést ennek várható fogadtatásáról. Az egyébként temp­lomjáró hívő közösség, beleértve azokat is, akik nem szándékoztak ide íratni gyermekeiket, csaknem egyhan­gúlag helyeselték a katolikus iskola működtetését. Egy fontos bizonyíték — a felmérésről készült jegyzőkönyv Dabas-sári — viszont kézen-közön eltűnt. Jegyzőstől, mindenestől. Amikor, már később, a köztársasági megbízott azt ki­fogásolta, hogy az átadás előtt nem történt meg a mun­káltatói egyeztetés, a gyújtogatás alapos gyanúja ismét csak a jegyzőre terelődött, aki az erről készített, utólag a polgármester és a kanonok által bemutatott, jegyző­könyvet „elmulasztotta” a javaslathoz csatolni. Az oknyomozó vizsgálat bebizonyíthatja tehát, hogy szándékos gyújtogatás történt. Lett légyen bárhogy is, az indulatok még mindig lángolnak, s bár jelentékeny erővel vonult fel a tűzoltóság — köztársasági megbí­zott, művelődési minisztérium —, mind ez idáig nem si­került megfékezniük a vörös lángnyelvek terjedését. Szélcsendes időkben ez talán meg is történhetett volna, de a jelen idő nem ilyen. Szél fúj, tudni is véljük hon­nan, s a gyújtósnak használt újságcikkekkel együtt ez to­vábbra is gerjesztette, s gerjeszti a tüzet. A háttérben alighanem a hatalomból kiszorult, az előző rendszer ál­tal a huncutkodáshoz szabad kezet kapott emberek áll­nak, azok egyeneságú leszármazottai, akik 1948-ban, lé­vén, hogy az erkölcsös élet kényelmetlen volt számuk­ra, államosítás címén felszámolták Sári kétszázharminc éves múltú római katolikus iskoláját. Nos, ezek az em­berek, más lehetőségük nem lévén, gyermekeik által zsarolták meg a szülőket, s osztották ketté a közössé­get. Egy elrettentő jövőképet vázoltak fel, a még csak alakuló egyházi iskoláról — ahol mint mondták —, amellett, hogy fizetni kell, sűrű botütések közepette csak papolni és szenteskedni tanítják majd a gyereke­ket, akik így az oktatásban elmaradnak és a jövő tekinte­tében esélytelenekké válnak. Ráadásként a helybéliek nemzeti öntudatába is szálkát szúrtak, mondván, nem is botránykő fogják ott a szlovák nyelvet oktatni. (Megjegyzendő, hogy a négyezer lakosból a legutóbbi népszámláláskor csak huszonheten vallották magukat szlováknak.) És a szülők egy része ezt elhitte annak dacára, hogy a kano­nokplébános már tavasz óta ismétli: az iskola továbbra is állami tanterv szerint oktat, kiegészítve ezt az erköl­csi neveléshez hozzátartozó valláselméleti tudnivalók­kal, s az iskolában változatlanul szlovák nyelven is taní­tanak. Az ellenpropaganda számos esetben erősebbnek bizo­nyult. A dabas-sári huncutok a maguk javára fordítot­ták hajdani vereségüket. Azzal nyertek ütközetet, ami­vel szűk négy évvel ezelőtt csatát veszítettek. Az ő mű­vük, s az ő vétkük, hogy az emberek jobban hisznek ma a rossz eljövetelében, mint a jó jelenvalóságában. Lángolnak tehát az indulatok. Idő múltával persze minden tűz, így ez is, elalszik, lángja lelohad, füstje el­száll, parazsa elhamvad, de a tüzek emléke nagyon ma­kacs, roppant nehezen huny ki. A lélek szaglószervei még sokáig érzik majd a levegőben megpörkölődött önér­zetek sajátos szagát. Az okozott kár felbecsülhetetlen. Vajon hogyan vélekedik minderről — a gyermekál­dozatok láttán — Nepomuki Szent János, a szlovákok védőszentje, az iskola névadója, aki maga is vallotta a krisztusi mondást: „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, azt velem cselekedtétek”. (Paizs Tibor)

Next

/
Thumbnails
Contents