Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-14 / 214. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. SZEPTEMBER 14., KEDD Meciar és a kisebbségek Megváltoztatják a kerülethatárokat Miközben Vladimír Meciar szlovák kormányfő a kisebbségeket gúnyolja, testvéri szövetséget keres és talál Oroszországban — állapítja meg a Profil című osztrák politikai hetilap legfrissebb számában. A fenti tétel igazolására az újságíró, Gregor Mayer pozsonyi keltezésű cikkében beszámol Meciamak a cigányokkal kapcsolatban tett megjegyzéseiről, és azok viharos fogadtatásáról. Feleleveníti a magyar helységnévtáblák ügyét is, s leszögezi: minden ígérgetés ellenére sem garantálja semmilyen törvény a magyar névtáblákat, leszámítva az Európa Tanács ajánlását. Meciar közigazgatási reformja sem sok jót ígér a magyaroknak, hiszen könnyen lehet, hogy az eddigi 37 helyett kialakítandó hét kerület határait úgy vonják majd meg, hogy sehol ne élje el a magyar lakosság aránya a húsz százalékot. Márpedig ez fontos határérték: efelett használják anyanyelvűket a kisebbségek a közhivatalokban. Jelcin és Oroszország belefáradt egymásba Távolról szemlélve az orosz politika szomorú előadás. A mindennapi élet mocska, a kimerültség és a kiábrándulás úgy nehezedik az országra, mint valami kábítószer gőze. A reform tovább döcög, de hívei elvesztették lelkesedésüket, ellenfelei pedig a hagyományos orosz letargiára számítanak — írta tegnapi vezércikkében a The Times című brit lap. Az újság szerint a hatalmi harc mindenki tekintélyét tönkretette és Oroszországnak gyakorlatilag nincs már világpolitikai szerepe. Bár a The Times vezércikkírója úgy vélte, Oroszország már sokszor tanúsította, hogy képes átevickélni a legnehezebben is, mindazonáltal tény, hogy a reform leállt. Túl sok függ Jelcin személyes hatalmától, tekintélyét és egészségét mind többen kétségesnek mondják. IPU-kongresszus Canberrában Megkezdte kongresszusát teg- pontjai között humanitárius nap Canberrában az Interpar- kérdések, az idősek és a me- lamentáris Unió (IPU). nekültek helyzete, gazdasági A 124 ország törvényhozá- és politikai témák egyaránt sának képviselőivel lazajló szerepelnek — jelentette az 90. kongresszus napirendi ITAR—TASZSZ. RUH-nyilatkozat Követelik a Ukrajnában az ellenzéki sorok rendeződésére utaló jelnek értékeli a RUH, hogy a múlt héten sikerült kerekasztal-kon- ferenciát tartani. Ezt Alekszandr Lavrinovics, a legbefolyásosabb nacionalista szervezet alelnö- ke jelentette ki az Ukra- inszka Preszova Agen- cia (UPA) nevű független sajtószolgálatnak adott interjúban. A RUH kezdeményezésére 9 párt, továbbá 16 társadalmi tömörülés, parlament feloszlatását alapítvány, az egyre erősebb Független Bányászszakszervezet, valamint a vasutas- és a tengerészszakszervezet képviselői egyeztető konzultációt folytattak a politikai rendszerváltás menetéről. Az MTI-hez is eljuttatott felhívásban egyebek között a következőket írták: Követelik a parlament azonnali feloszlatását, általános választások kiírását legkésőbb 1994 tavaszára, ezzel egyidejűleg a parlament maximum egy hónap alatt határozza meg, hogy milyen alkotmányjogi lépések szükségesek Leonyid Kravcsuk törvényes elmozdításához. E fenti szándék alátámasztására a közlekedési csomópontok megbénítására szólítanak fel a parlamenti ülésszak kezdetének napjára (szeptember 21.), egyidejűleg tüntetésre hívják a lakosságot a parlament épületéhez. Klaus a NATO-ról Harcok Mogadishuban Két és fél órát tartó heves ösz- szecsapások voltak tegnap reggel Mogadishuban különböző Szomáliái fegyveres csoportok és az ENSZ-erők között. Az kéksisakosokat harckocsik, valamint helikopterek is támogatták. Az AP jelentetése szerint a harcokban legkevesebb három amerikai katona életét vesztette. Amerikai gyalogsági egységek a mogadishui ENSZ- főhadiszállás közelében vették fel a harcot a Szomáliái támadókkal. Az összecsapások akkor törtek ki, amikor az ENSZ- erők hajnalban akciót indítottak fegyverek után kutatva a Medina és a Benadir Kórház körzetében. Az AFP szerint az ENSZ- erőknek a Cobra típusú harci helikopterek bevezetése után sikerült úrrá lenniük a helyzeten. Václav Klaus cseh miniszterelnök szerint Lengyelországban, Magyar- országon és Csehországban a katonai és a hadiipari lobby érdekelt a NATO-hoz való csatlakozás mielőbbi időpontjának kitűzésében. Ez azonban többéves fegyverzet-átalakítási folyamatot tenne szükségessé — hangoztatta a kormányfő, a Hospodárské Noviny című prágai gazdasági napilap tegnapi számában megjelent interjújában. Klaus szerint az, aki most a NATO-hoz való csatlakozás szándékát hangoztatja, egyben az Egyesült Államok európai jelenlétének a szükségességét is vallja. Aki most nem beszél a NATO-ról, az elégedett az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlettel, a helsinki folyamattal, vagy a Balladur- tervet támogatja. A cseh kormány — nem csupán tisztán katonai szempontból — fontosnak tartja Amerika európai jelenlétét. „Már régen kinyilvánítottuk, hogy igent mondunk a NA- TO-ra” — jegyezte meg. Klaus szerint azonban „annak hangsúlyozása, hogy ma, holnap, vagy holnapután kell-e belépni a NATO-ba, kétségkívül a katonai és a hadiipari lobby érdeke Lengyelországban, Magyar- országon és a Cseh Köztársaságban”. VÉLEMÉNY A nagyvilág hírei A hét végén 23 embert gyilkoltak meg Johannesburg feketék lakta elővárosaiban — jelentette a Reuter helyi rendőrségi forrásokra hivatkozva. Grúzia tegnap cáfolta, hogy akadályozná az abháziai rendezést célzó háromoldalú megállapodás megvalósítását, és ezzel meghiúsítaná az abház és az orosz fél béke-erőfeszítéseit. Tbiliszi egyben azzal vádolta Szuhumit, hogy a Gudau- ta folyó térségében állomásozó abház erők számos harci eszközt eleve elrejtettek a kivonás elől. Teng Hsziao-Ping, Kína első számú vezetőjének lánya szerint, apja jó egészségnek örvend, és mint minden más idős polgár, élvezi az életet. Bili Clinton amerikai elnök felszólította Jász- szer Arafatot, hogy ítélje el militáns palesztinoknak négy izraeli — három katona és egy autóbusz-vezető — halálát okozó fegyveres támadását. A The Washington Post tegnapi számában megjelent nyilatkozatában azt mondta: egy ilyen gesztus egyértelműen tükrözné, hogy a PFSZ elkötelezett híve a békemegállapodásnak. Dabas-Sári állóvizébe olyan erővel csobbant az iskolaügy botrányköve, hogy hullámai, végigaraszolva az országon, a határon túlra is átgyűrűztek. Híressé lett. Ha nem is feltétlenül rossz, de mindenképpen kétes hírűvé. Egy mélyebb elemzést is megérdemelne, hogyan válhatott egy szelíd, keresztényi óhaj — az egyházi iskola megalapítása — ilyen nagyerejű dinamittá, amely a robbanás epicentrumában élő közösséget szétverte, s amelynek számos Dabas-Sáriban élő iskolás gyerek is áldozatául esett. De Sári felnőtt- és gyermektársadalmán túl megsínylette a robbanást a demokrácia valahány helyi intézménye, akárcsak az egyház. A mindkét oldali jogértelmezők értelmetlenné tették a jogot, a szabadságban járatlanok a szabadság eszméjét zatyulták zagyva péppé. S mint ahogy ilyenkor lenni szokott, a helyszínen máris felütötte fejét a kór, a morbus hungaricus, a magyar betegség, a pártoskodás. Az is meglehet persze, hogy az elemző tanulmány épp az ellenkezőjét deríti ki, nevezetesen, hogy a pártoskodás nem következménye, hanem oka a dabas-sári kataklizmának. Minden jel, a helyszínen hagyott és rögzített újlenyomatok mindegyike ezt látszik igazolni. Vegyük csak sorjába. Azt megelőzően, hogy júniusban a katolikus egyháznak átadták a sári iskolát, készítettek egy felmérést ennek várható fogadtatásáról. Az egyébként templomjáró hívő közösség, beleértve azokat is, akik nem szándékoztak ide íratni gyermekeiket, csaknem egyhangúlag helyeselték a katolikus iskola működtetését. Egy fontos bizonyíték — a felmérésről készült jegyzőkönyv Dabas-sári — viszont kézen-közön eltűnt. Jegyzőstől, mindenestől. Amikor, már később, a köztársasági megbízott azt kifogásolta, hogy az átadás előtt nem történt meg a munkáltatói egyeztetés, a gyújtogatás alapos gyanúja ismét csak a jegyzőre terelődött, aki az erről készített, utólag a polgármester és a kanonok által bemutatott, jegyzőkönyvet „elmulasztotta” a javaslathoz csatolni. Az oknyomozó vizsgálat bebizonyíthatja tehát, hogy szándékos gyújtogatás történt. Lett légyen bárhogy is, az indulatok még mindig lángolnak, s bár jelentékeny erővel vonult fel a tűzoltóság — köztársasági megbízott, művelődési minisztérium —, mind ez idáig nem sikerült megfékezniük a vörös lángnyelvek terjedését. Szélcsendes időkben ez talán meg is történhetett volna, de a jelen idő nem ilyen. Szél fúj, tudni is véljük honnan, s a gyújtósnak használt újságcikkekkel együtt ez továbbra is gerjesztette, s gerjeszti a tüzet. A háttérben alighanem a hatalomból kiszorult, az előző rendszer által a huncutkodáshoz szabad kezet kapott emberek állnak, azok egyeneságú leszármazottai, akik 1948-ban, lévén, hogy az erkölcsös élet kényelmetlen volt számukra, államosítás címén felszámolták Sári kétszázharminc éves múltú római katolikus iskoláját. Nos, ezek az emberek, más lehetőségük nem lévén, gyermekeik által zsarolták meg a szülőket, s osztották ketté a közösséget. Egy elrettentő jövőképet vázoltak fel, a még csak alakuló egyházi iskoláról — ahol mint mondták —, amellett, hogy fizetni kell, sűrű botütések közepette csak papolni és szenteskedni tanítják majd a gyerekeket, akik így az oktatásban elmaradnak és a jövő tekintetében esélytelenekké válnak. Ráadásként a helybéliek nemzeti öntudatába is szálkát szúrtak, mondván, nem is botránykő fogják ott a szlovák nyelvet oktatni. (Megjegyzendő, hogy a négyezer lakosból a legutóbbi népszámláláskor csak huszonheten vallották magukat szlováknak.) És a szülők egy része ezt elhitte annak dacára, hogy a kanonokplébános már tavasz óta ismétli: az iskola továbbra is állami tanterv szerint oktat, kiegészítve ezt az erkölcsi neveléshez hozzátartozó valláselméleti tudnivalókkal, s az iskolában változatlanul szlovák nyelven is tanítanak. Az ellenpropaganda számos esetben erősebbnek bizonyult. A dabas-sári huncutok a maguk javára fordították hajdani vereségüket. Azzal nyertek ütközetet, amivel szűk négy évvel ezelőtt csatát veszítettek. Az ő művük, s az ő vétkük, hogy az emberek jobban hisznek ma a rossz eljövetelében, mint a jó jelenvalóságában. Lángolnak tehát az indulatok. Idő múltával persze minden tűz, így ez is, elalszik, lángja lelohad, füstje elszáll, parazsa elhamvad, de a tüzek emléke nagyon makacs, roppant nehezen huny ki. A lélek szaglószervei még sokáig érzik majd a levegőben megpörkölődött önérzetek sajátos szagát. Az okozott kár felbecsülhetetlen. Vajon hogyan vélekedik minderről — a gyermekáldozatok láttán — Nepomuki Szent János, a szlovákok védőszentje, az iskola névadója, aki maga is vallotta a krisztusi mondást: „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, azt velem cselekedtétek”. (Paizs Tibor)
