Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-01 / 203. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. SZEPTEMBER /.. SZERDA A börtön falán az emléktábla Mindszenty József hercegprí­másra emlékezik egykori saját tulajdonukról, a nosztrai parasztembereknek lett volna joguk dönteni. így aztán a kezelők csak a lyukas csizmától szabadulnak. Nincs állami tartalék ingatlan. Nem jelöltek kárpótlásra például er­dőket, amiknek négyszeres aranykorona szorzatuk van. Itt most annyi az összevissza­ság, bizonytalanság, meg a kisember tőkehiánya, hogy at­tól kell félni: tavaszra parla­gon maradnak a földek. Márianosztrának ma 834 la­kója van. Egy század eleji ki­mutatás szerint még 1918-ban 1 ezer 760-an éltek a község­ben. Gombos Mihály képviselő úr szerint részint azért csökkent a népesség, mert a fiatalok oda költöztek, ahol jobb és köny- nyebb munkát adó helyek köze­lébe kerülhettek. Másrészt be­szorította a falut a börtön, az ál­lami gazdaság, s nem maradt hely lakások építéséhez. Noszt­rát még ma is hátrányos hely­zetbe hozzák olyan intézkedé­sekkel, mint például a szobi kő­zúzó idetelepítése. Azt gondol­ták: nyeltek ők már elég port, nyelje most már a szomszéd. A helyi bánya nagy robbantásai megremegtetik az öreg házak falait. Volt úgy, hogy a porták­ra is bezúdult a kő. Ilyen viszonyok között éli mindennapjait Márianosztra, ahol az optimizmus és szívós akarat jeleként az elmúlt há­rom évben új utak épültek, az iskola udvarán sportpályát nyi­tottak meg, új tornatermet, öl­tözőt építettek. A múltból meríteni, a jelen­ben építkezni. Ez a gondolat határozza meg ebben a köz­ségben is a mindennapok tette­it. A Szent István-napi ünnep­ségek alkalmával felavatták a II. világháború áldozatainak emlékművét. Kovács T. István Szűkebb hazánk kincse Nagy Lajos alapította Új utak, új sportpálya A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata. Márianosztra r.k. templomának magasba szökő két tornya már messziről látszik a tájban. A templomhoz csatlakozó női fegyintézet miatt a templom a legkevésbé ismert középkori erede­tű műemlékeink közé tartozik. A település tör­ténete és egyben az épület története is a XIII., illetve a XIV. századra nyúlik vissza, amikor 1352-ben Nagy Lajos a pálos rendnek itt „in Nostre” adományozott területet az akkor még elhagyott, sűrű erdőkkel borított börzsönyi hegyvidéken. Remete Szent Pál rendjét — az egyetlen hazai alapítású szerzetesrendet — Nagy Lajos király különösen pártfogolta és maga is gyakran tartózkodott a Nosztrán fel­épült kolostorban. Sok adománnyal és kivált­sággal látta el a rendet, amely kiváltságokat Zsigmond és Mátyás is megerősítette. A török időkben a nosztrai szerzetesek Vi- segrádra mentek és a jobbágyokkal együtt a várat védték. Ezalatt a kolostor úgy 1566 tá­ján nem annyira a török, mint inkább a kör­nyéken garázdálkodó urak miatt tönkrement. 1711-ben kezdik meg az újjáépítést és 1729-ben fel is szentelik a templomot, amely- lyel egy időben a kolostor is felépül, nagyjá­ból a középkori elrendezését követve. Mivel a kolostornak asztalosműhelye is volt, a temp­lom és a kolostor berendezését és faszobrait is maguk a rendhez tartozó laikus testvérek készítették és faragták. A kéttornyú templom a hazai érett barokk építészet egyik jellegzetes példája, csak a gó­tikus szentély középkori eredetű. A gazdagon 1948-ban oszlatja fel a hata­lom. Ezután következik a mai, közbűntényes férfiak bör­tönének újkori, sötét előtörté­nete. Az ötvenes években a politikai elítéltek, koncepciós perek áldozatai kerültek ide, s vált a leghírhedtebbé a mária- nosztrai kínzóhely. Mindennapok krónikája A déli órákban majdnem nép- telen főtéren begördül és visz- szaindul Szobra az autóbusz. Néhány asszony mutogatta vá­rakozás közben, hogy néz­zem csak: A szép ABC-áruhá- zat otthagyta a bérlő, a szobi áfész meg nem nyitja ki. Ko­molyabb vásárlás végett, így például húsért is inkább Szob­ra utaznak az emberek mosta­nában, mert ha van is már pri­vát kereskedelem, az még nem az igazi. De hisz Szob itt a központ más vonatkozásban is. Oda járnak dolgozni a kő­bányászok, a vasutasok. Itt meg volna a nem túl bőven termő föld, az erdő, de most semmi sem olyan igazi, s ezért már itt is sok a munka- nélküli. Akiknek egy része, miután hazakerültek, most már ha hívják őket, akkor sem sietnek munkába. Vár­nak. A kis pénzt ígérő állások helyett jobb jövedelemre. Boltban, kocsmában vélik úgy az emberek, hogy ha majd nem lesz más, akkor úgyis a földművelésre kény­szerül a lakosság. Egyelőre csak tizenketten igényeltek földet a nagybirtokos gödi Dunamenti Termelőszövetke­zet által kezelt területekből, s Szajbert István jegyzőnek ép­pen ezért gyűlt meg a baja. — Valószínű, hogy fellebbez­ni kell a kárpótlásra kijelölt területek miatt — mondja. — A szövetkezet döntötte el, hol parcellázhatunk, holott mint kiképzett, három boltszakaszos belső térben — a bordás boltozató gótikus szentélyben álló impozáns főoltáron kívül — hat mellék­oltár található. (A főoltárt Hasenmiller János pálos fráter szép faszobrai díszítik. Az egyik mellékoltáron a lengyelországi Czestochowa Mária-kegyképének másolata látható, mivel a lengyel kolostort is a márianosztrai szerzete­sek alapították 1384-ben.) 1786-ban a pálos rendet feloszlatták és a templomból plébániatemplom lett, a kolostor épületéből pedig 1809-ben katonai raktár, majd 1854-től női fegyintézet. A templom műemléki védettséget élvez, az egykori kolostor, a fegyin­tézet épülete műemlék jellegű. Pamer Nóra 1989-ben kezdődött újra az it­teni pálos rend élete. A ház története először 1526-ban, Mohács eleste után, 1535-ben szakadt meg, mígnem 1711-ben két pálos érkezik, és újrakezdi a munkát. II. József 1786-ban az egész birodalom területén feloszlatja a páloso­kat. Ezután 1850-es években lesz börtön a kolostorból. A női fegyházban a vincés nővé­rek próbálják a társadalom ki- Márianosztrán a kő a kenyeret jelenti az itt élőknek rekesztettjeit visszavezetni a Hancsovszky János felvételei normális emberi életbe. Őket A Börzsöny hegyoldalain kí­gyózó erdei úton egyszer csak véget ér a sűrűség. Tágas fenn­sík tárul ki az út bal oldalán. Szemben az Ipoly fölötti hegy­ség csúcsai lebegnek. Balról a dombok fölött a Dunát kísérő hegyvonulat kékellik. Nemrég még az Alagi Állami Gazda­ság ridegtartású marhái legel­tek errefelé, melyek talán a gazdaváltás miatt tűntek el, mióta magánkézbe került a te­rület. Az is lehet, hogy a szá­razság vette el a jószág ked­vét, hisz nem zöld, hanem színtelen, száraz és poros most ez a táj, mely fölött köz­vetlenül a márianosztrai kőbá­nya teraszai kanyarognak. Szent volt és trafikos Ha azt mondom, Márianoszt­ra, feltétlenül a börtön jut az eszembe. Sajnálom, hogy ilyen igazságtalan vagyok a tisztelt helybeliek iránt, de nem tehetek róla, hogy az öt­venes években ez került be minden magyar ember tudatá­ba. Pláne azokéba, akiket a legtragikusabban érintett a ko­rabeli önkény. Mint az én ked­ves János bátyámat, aki cser­készparancsnokként tanítga- tott kisiskolás koromban a versmondásra, vezényelte a számháborúinkat. Aki térkép­jeleket tanított. Megmutatta, hogyan lehet a terepen tájéko­zódni, pedig csak egyszerű fodrászmester volt. Egyszerű? Még a rádióamatőrködéshez is értett a kor színvonalán, s ez lett a veszte. Hírszerző gya­nújába keveredett, s egy este, amint a mozielőadásról haza­tért, lakása belső ablakfüggö­nye mögül lépett elő egy pisz- tolyos katona. A következő percben már a lefüggönyözött fekete autóban találta magát. Nem tudta senki, hová vitték. Évekig nem jött hír felőle, s ta­lán ő maga sem sejtette, hogy nevezik azt a helyet, azt a he­gyet, ahová naponta munkára vezénylik, ahol olyan szenve­déseknek vetik alá, melynek örökké a testén viselt nyomait a nyolcvanas években muto­gathatta már a falu strandján. Minderről soha nem tehe­tett Márianosztra békés és szorgalmas népe, amely szeré­nyen és szegényen élt a szigo­rú, tőle elkülönülő őrzők kör­nyezetében. Mindig nagyon nehezen. Azt meséli az idős Gombos József nyugíjas kőfaragó, aki­vel a „ritzerek” közismerten nehéz munkájáról szót vál­tunk, hogy az ő fiatalsága ide­jén nekik, kétkezi dolgozók­nak olyan nehéz volt itt a hely­zetük, hogy még az egyetlen szórakozásra alkalmat adó he­lyen, a kocsmában is csak ket­ten tudtak kifizetni egy kis- fröccsöt. Mindig megállapod­tak, melyikük mennyit iszik a pohárból. A harmincas évek ilyen nyomort hozó gazdasági válsága után meg jött a világ- politikai krízis. Katonaság, há­ború, fogság, szüntelen újra­kezdés. Eredetileg a gazdálko­dást választotta volna, de a föld körüli huzavona, a tsz- szervezések következtében mégiscsak a kőbányászat adta a legbiztosabb kenyeret. No meg az is vette ki az erőt így elmélkedés közben merítsen erőt birodalma ügyeinek inté­zéséhez, önmaga erősítésé­hez. Mielőtt a velencei hadjá­ratra indult, itt jövendölte meg leendő győzelmét a szent­életű Lukács házfőnök. Mária- nosztráról küldött 1382-ben Lajos 16 pálos remetét Len­gyelországba, s ott unokaöcs- csével megalapította a czesto- chowai kolostort. Vannak pá­los történészek, akik azt állít­ják, hogy Hedvig lányának, lengyel trónörökösnek, a len­gyelek szeretve tisztelt Jadvi- gájának is Márianosztra volt a nevelőhelye. Más feljegyzé­sek szerint Kapisztrán János is járt ezen a világ zajától tá­voli helyen. Ezekhez az ismeretekhez a Pálos Kolostor és Plébánia se­gítségével jutok hozzá, ahol A főtéren mindig van megbeszélnivaló idősebb korra, de azért a közü­gyekre jut még a maradéká­ból. Gombos József önkor­mányzati képviselő Mária- nosztrán. Lajos király ajándéka Márianosztra híre és történel­me semmiképpen sem a bör­tönnel kezdődik. Több köze van az egyháztörténetnek ah­hoz a sajátos fejezetéhez, melyből az egyetlen magyar alapítású pálos rend krónikája ismerhető meg. Márianosztrát még 1352-ben alapította ré­szükre Nagy Lajos király, s a név azt jelenti: A Mi Mári­ánk, vagy: Magyarok Nagyasz- szonya. A krónika szerint ez volt a király legkedvesebb ko­lostora. Gyakran járt ide viseg­rádi palotájából, hogy ima és Györkös János, más megszólí­tás szerint Gyula atya adja ke­zembe a forrásmunkát, s kala­uzol a templomba, ahol töb­bek között B. Hajdú László modern felfogású Mária-fest- ményét is megláthatom. Az építészmérnök-művész, a Pári­zsi Függetlenek Szalonjának tagja, a hazai, hasonló mű­vészcsoportosulás egyik meg­szervezője is Nosztrát kedvel­te meg, s gyakran felejti maga mögött budapesti lakásukat, hogy az itten csendes kerti lak­ban festegessen. A templom szomszédságá­ban áll a hajdanvolt pálos ko­lostor, ma börtön, melynek fa­lán emléktábla hirdeti, érte­lemszerűen azt, hogy a sztáli­nizmus önkényének áldozatai legyőzőitekből lettek győzők, a gonoszság uralma sehol nem tarthat örökké. A történelem sok viszontag­sága után kerültek vissza ide a fehér reverendát viselő szerze­tesek, akik ma az engesztelés, lelki vezetés szertartásait, a hí­res kegyhely zarándoklatait és búcsúit vezetik. Minden hó­nap 13-án este 9-kor engeszte­lő virrasztást kezdenek szent­misével, s utána rózsafüzér és szentóra következik.

Next

/
Thumbnails
Contents