Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-09 / 210. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. SZEPTEMBER 9.. CSÜTÖRTÖK A Notitia Hungáriáé Emlékérem kitüntetettje Bogdán Zoltán Arany-díjas Tollvonások Polónyi Péter arcképéhez ö' Ha négyszáz évvel »«fejj korábban születik, bi- ifcjr zonyára nagy hírű végvári vitézként éli életét, aki egyaránt kedveli a jó bort, a szép asszonyt és mindenekfölött az igazságot. Jó Polónyi Péter azonban nem a török, hanem a szovjet hódoltság idejében vívta harcait, méghozzá főként olyanokkal, akik nem nyílt sisakkal, s nem a lovagiasság szabályai szerint küzdöttek. Mégsem lankadt, mégsem hátrált soha. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának könyvtár— magyar szakán végzett 1954-ben, s később Nagykál- lóban, majd a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, később a Tanítóképző Főiskolán dolgozott. 1974-ben Gödöllőre került, előbb közművelődési felügyelőként, majd pedig mint a Városi Helytörténeti Gyűjtemény vezetője szolgálta a hagyományos értékek minél szélesebb körben való megismertetését. Számos publikációja, még több előadása elbűvölő stílusban elevenítette fel a Galga mente, a gödöllői művésztelep, Gödöllő városa múltját, igyekezvén ráébreszteni olvasót és hallgatót, hogy milyen óriási kincs a saját hagyomány, a saját történelem, és hogy azt miképpen kell minden körülmények között megőrizni. Az effajta értékrendet követő ember munkája során természetesen lépten-nyo- mon belebotlott a politikai hatalomba és annak „magánszorgalmú” ebeibe. Amikor számtalan csatáik egyikén Pest megye hírhedt elsőtitkára, Cservenkáné azzal ripako- dott rá, hogy „Polónyi elvtárs, mi két különböző barikádon harcolunk”, ő így vágott vissza: „Nem, Cserven- ka elvtársnő, mi ugyanazon a barikádon harcolunk, csak különböző oldalon!” Igen, Polónyi Péterre is jellemző, amit Kodály mondott minden magyar ügyért tevékenykedő emberről: csak egyik kezünk dolgozhat a vakolókanállal, a másiknak a kardot kell forgatnia, hogy ellenségeinktől megvédelmezhessük vállalt ügyünket. Szinte természetes, hogy tevékenyen részt vett a honismereti mozgalomban, amely egyféle gyűjtőhelye volt azoknak, akik szolgálni kíVimola Károly felvétele vánták népüket, de a gyomruk túl kényes volt ahhoz, hogy a közvetlen politizálás útját válasszák. Helytörténeti kiadványokkal, helytörténeti gyűjtemény fejlesztésével, a honismeret minden ágának segítésével szolgált tehát Polónyi Péter is; s nem akadt szerte a megyében, de különösen Gödöllő körzetében olyan jó kezdeményezés, amiben valamilyen formában részt ne vett volna. Amióta a honismereti mozgalom is megszabadult a politika gyámkodásától, s szabad elhatározását nem korlátozza a tiltás és a tűrés határait latolgató óvatoskodás, megalapították a Bél Mátyás nagyszerű országleírásának címét viselő Notitia Hungáriáé Emlékérmet, amit immár második esztendeje, az Országos Honismereti Akadémián osztanak ki a mozgalom két-három kiemelkedő személyiségének. Ez évben a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Kováts Dániel főiskolai tanár, és Komárom helytörténésze, Kecskés László mellett Polónyi Péter kapta az emlékérmet. A „Gödöllői Helytörténeti Gyűjtemény” nyugalmazott igazgatója, aki csak most épült fel súlyos autóbalesetéből, nem tudta a helyszínen átvenni a kitüntetést, ezért nemrég a Honismereti Szövetség és a Megyei Honismereti Egyesület képviselői személyesen adták át azt neki. Egy-egy díjat, kitüntetést az is minősít, hogy kik kapták, kik kapják meg. A Notitia Hungáriáé Emlékérem egészen biztosan értékesebb lett az által, hogy tulajdonosai között ott van Polónyi Péter is. Halász Péter Régi váci képeslapok Ami már helytörténet Vác látképe 1858 körül a Duna felól A váci Katona Lajos Városi Könyvtárban minden eddiginél si- kerültebb kiállításnak tekintik a régi váci képeslapok bemutatóját. A Könyvtár Galéria nemrég megnyitott tárlatának anyagát a szerencsi múzeumból szerezték be, ahol az ország minden tájáról gyűjtik ezeket a sajátos történelmi dokumentumokká vált postai kártyákat. Legalább hétszázat kölcsönöztek közülük Vácnak, azokat, melyeket a valamikori váciak, vagy Vácott átutazó, esetleg itt üdülő polgárok küldözgettek rokonoknak, ismerősöknek, vagy a szeretett kedvesnek. Akárcsak napjainkban, akkor is népszerű fotótéma volt a váci komp, a teljes parti látványossággal. A város népének régen is kedvenc kiránduló- és pihenőhelye volt a Duna túlpartja, a Pokolsziget. A felvételeken hölgyeket látunk régimódi fürdőruhákban. Azokból a régi, szép időkből, amikor még olyan tiszták voltak a folyóvizek, hogy a mélyben sikló halakat is megláthatta a parton szemlélődő, s a szigetnek ez a szakasza természetes fürdőhelye volt a városnak. A korban most öregebb Vác arca, mintha sokkal derűsebbnek látszana. Ismeretlen körzetek tűnnek elő a régi lapokról. A Derecske- tó-part- ján két épület látható, s a képaláírás szerint ott korcsolya- csarnok volt. A mai Március 15.-e térre nyíló üzlet portálja fölött akkor még Ziher Sándor cégtáblája függött. Talán valamivel korábban lehetett még, hogy dinnyehegyek magasodtak a mostani reprezentatív tér kövein, ahol állítólag Kö- zép-Európa legszebb barokk tere épült. Más arcát is láthatjuk ennek a helynek: vaskerítéssel körülvett, ligetes formájában, ami az idők, szokások és az ízlés állandó változásait bizonyítja. Volt itt úgynevezett Műcsarnok kávéház, elegáns terasszal, zöld növényekkel körberakott utcai asztalokkal. Szálloda volt még a híres Kúria épület, ahol a legenda szerint vándorszínész korában járt Petőfi (itt írta a „Tintás- üvag” c. versét). Üdvözlő lapokra került a belváros mai legforgalmasabb útvonala, a Széchenyi utca is, melyet a főtérről nézve lombok zöld fala függöny öz el. Ez tehát még az a kor lehet, amikor ott ért véget Vác, ahol most a 2. sz. főútvonal kamiontankjai dübörögnek. A szakmunkásképző intézet régebben hadikórház volt, korábban a Kobrák cipőgyár épülete. A Dunakorzó ma óriás platánjai egy képen még törékeny csemeték. A kedvező fogadtatásról tanúskodó vendégkönyvben az alábbi sorokhoz hasonlók olvashatók: „... látni kellett volna a fiataloknak, hogy milyen kedves, szép, hangulatos város volt Vác. Kár, nagy kár, hogy tönkretették, báját elrontották. Talán a jövő ifjúsága rádöbben arra, hogy vissza lehet hozni a város hangulatát, csak össze kellene fogni.” A könyvtár nyitvatartási idejében október 13-ig látható a különös kiállítás. K. T. I. Vass Lászlóra emlékeznek A Pákh Albert Társság, a Csemadok és a Rákóczi Szövetség közreműködésével holnap, szeptember 10-én a szlovákiai Rozsnyón emlékünnepséget rendez Vass Lászlóról, a város egykori szülöttéről, az 1950-ben fiatalon elhunyt író-publicistáról. A Csemadok rozsnyói székházában, illetve a ház előtt sorra kerülő ünnepi megemlékezésen felavatják Vass László emléktábláját, és egyben bemutatják az író életét és munkásságát ismertető emlékfüzetet, amelyet a magyar hagyományőrző társaság je- lenletett meg, közreadva benne az író gömöri szülő- földjéről szóló írásainak legszebb darabjait. Az emléktábla-avatáson Krausz Zoltán, a Pákh Albert Társaság elnöke mond beszédet. Az ünnepi műsoron fellép a Rozsnyói Dalárda is. Az ezt követő emlékülésen, a tervezett program szerint Bo- ross Zoltán nyugalmazott ügyvéd (a 30-as évek elején Csehszlovákiában perbe fogott író védője) emlékezik a mindmáig méltatlanul mellőzött Vass Lászlóra. Majd Fonod Zoltán pozsonyi irodalomtörténész az írónak ma már mind Szlovákiában, mind Magyarországon alig ismert, önálló kötetben máig kiadatlan munkásságát méltatja. A hivatásom volt a passióm (Folytatás az 1. oldalról) —Miként tért visz- sza egykori gimnáziu- mába? — Velkey Imre osztályával Szegeden kirándult. Velük volt az akkori igazgató, Németh Ferenc is, aki felajánlotta nekem, a harmadéves egyetemistának, hogy jöjjek majd haza tanítani. Természetesen boldogan igent mondtam. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy tagja lehetek egy olyan tantestületnek, amelynek igazi egyéniségei voltak. Voltaképpen — ha az egyetemi éveimet leszámítom — ötven esztendeje ide járok ebbe az épületbe. Minden zegzugot ismerek. — Általában a matematika nem népszerű tantárgy. Hogyan kedveltette meg a tanítványaival, — Kétségtelen, hogy ez a tantárgy nem népszerű. S igazán azt hiszem, nem tudtam megkedveltetni. Viszont az is tény, hogy jó két évtizeddel ezelőtt még szinte divat volt azzal kérkedni, ha valaki nem ért a matematikához. Ez a szemlélet szerencsére megváltozott. A mai diákok tudják, hogy a matematikára szükség van. — Huszonöt éven át megyei szakfelügyelőként is tevékenykedett. Közben tanulmányokat írt, lektorált. Gondolom, ez szintén fontos volt önnek. — Az egyfajta szakmai rangot jelentett számomra, hogy szakfelügyelő lehettem. A kollégáimnak próbáltam segíteni. S örömmel mondhatom, ma sincs haragosom. A tanulókat pedig azzal is szolgáltam, hogy írtam néhány tankönyvet, feladatgyűjteményt. És jó néhány kartársam munkáját átnéztem. Ugyanakkor megtiszteltetés az, hogy immár egy évtizede munkálkodom a speciális matematikatagozatosok országos verseny- bizottságában. Sokszor csak ámulok, hogy milyen komoly tudású fiatalok vannak. Nagyon fontos nekem az az irodalmi tevékenység, amit a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok szerkesztőbizottsága tagjaként végzek. Annál is inkább, mert ez szorosan kötődik a pedagógusi munkámhoz. Itt említeném meg azt az élményemet, hogy áprilisban másodszor rendeztük meg — Vácott — a nemzetközi matematikai versenyt, délvidéki, felvidéki, erdélyi, kárpátaljai és hazai diákok részvételével. Jövőre a kárpátaljai Ungváron találkozunk. — Hogyan summázná pályáját? — Elmúltam hatvanéves, az év végén nyugdíjba vonulok. Gyönyörű volt ez a csaknem négy évtized. A hivatásom volt a passzióm. Szeretnék még tovább tanítani. Nem tudok elszakadni a diákoktól, kollégáktól, az iskolától. Büszke vagyok arra, hogy nem vándoroltam el, hűséges maradtam a ceglédi Kossuth Gimnáziumhoz. Nagyon örülök a szép kitüntetésnek; úgy érzem, ez egyetlen iskolámnak is szól. És attól a Pest megyei önkormányzattól kaptam, amelynek egész életemben munkálkodtam. F. F. PMH-Galéria * PMH-Galéria * PMH-Galéria Domonkos Béla: Kodály Zoltán „Ahogy a tenger, a Nap, a szél nem szünteti meg állapotát, Domonkos Béla is a szobrászi ősállapotot tartósítja, a környezettel, természettel, társadalommal kötött szövetséggel. A gondolatot tömörítő test stratégiai pontjait szállja meg, optimálisan gömbölyíti a formákat a szobrászi önbizalom jegyében... Egyenletes a témaválasztása. Nő, férfi, fiatal, öreg, kétkezi dolgozó, költő, tudós, muzsikus, író, magyar, külföldi, előd, utód, és növény, virág, madár, ló, bkia, kutya is éltető forrása. Miközben a Min- denség horizontjára tekint, leginkább az érdi valóságot pásztázza, a vétgelen tér ezen kiszögelési pontját, ez a hazája.” (Losonci Miklós) Domonkos Béla szobrász- művész 1934-ben született Kispesten, 1935-től Érden él.
