Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-08 / 209. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. SZEPTEMBER 8., SZERDA Szűkebb hazánk kincse Egy hónappal átadás előtt az ócsai tornacsarnok. Méreteiben a legnagyobb lesz a környéken A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata Ócsa büszkesége az ősi kéttornyú — ma református — templom, amely eredetileg premontrei prépostság volt, és a XHI. században, még a tatárjárás előtt vagy közvetlen utána épült. Korai történetére vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésünkre. Feltehetően királyi alapítás volt. A prépostság a török időkben megszűnt, és a XVI. században a többségben levő református lakosság a templomot elfoglalta, de mivel a megromlott épületet nem engedélyezték kijavíttatni, 1737-ben a templom még mindig fedetlen volt, és csak a szentélyekbe húzódva tarthattak istentiszteletet. A katolikusok kétszer is megkísérelték visszafoglalni az épületet, de miután csaknem az egész község református lett, felhagytak az amúgy is meghiúsult visszafoglalási szándékkal. Csak a XVIII. század végén sikerült a reformátusoknak annyira rendbe hozni a templomukat, hogy végre felszentelhették mint saját egyházukat. A XIX. században több tűzeset és villámcsapás tett kárt az épületben. A beszakadt mennyezetű templomot a század végén a Műemlékek Országos Bizottsága állíttatta helyre, majd 1922-ben az egyház kívánságára a tornyokat egy szinttel megemelték. Az épületet még többször restaurálták, de mindig csak részlegesen. Az utóbbi években (1986) az Országos Műemléki Felügyelőség végre nekilátott a teljes helyreállítást megelőző régészeti kutatáshoz, és az ennek alapján végzett helyreállítás már csaknem befejeződött. Az ócsai háromhajós, kéttornyú és kereszthajós bazilika, román stílusú templomaink egyik legjelentősebb emléke. Nemes egyszerűségű, szép kváderkő falait ma már csak ívsoros párkánymaradványok, a béiletes kapu faragványai, s néhány kőomamentika töredéke díszíti. A hajókat pillérek és pillérkötegek váltakozó sora választja el egymástól, amelyeket díszes bimbós és levélomamentikás fejezetek, valamint állatalakos fejezetek koronáznak; ezek eredetileg festettek voltak. A hajók sík- mennyezetűek, a kereszthajóhoz csatlakozó három szentély boltozott. A középső szentélyben, még 1900-ban falképeket fedeztek fel, amelyeket most újra restaurálnak. A régészeti feltárásnak sikerült tisztáznia az egykori monostorépület alaprajzát is. A helyreállított műemlék csakhamar újra megtekinthető lesz. Pamer Nóra * Ocsai képeslap Három év hét évszázad történelméből Váltott lovakkal utazott ősöm — írja Falu Tamás ócsai költő e; ihlette, % ik versében, mely állítását a község helytörténete 'csáról egy 1264-ben kelt oklevél tesz először említést. Ebben Olcha néven szerepel. Lévén királyi birtok, IV. Béla még a tatárjárás előtt premontrei szerzeteseket telepített ide frankföldről, akik kiváló ismerői voltak az építészetnek, de emellett a jóvalta fejlettebb francia földművelés mesterfogásait is elhozták Ócsára. A tatárok elvonulása után IV. Béla újraszervezte az ország közigazgatását, s ezen belül öt irányba jelölte ki azokat az utakat, melyek Budát összekötötték a távoli vármegyék székhelyeivel. Az utak mentén egy járóföldnyi távolságra — 30-40 kilométerre — lóváltó állomásokat létesítettek. A Kecskemét irányába vezető út első állomása Ócsa volt. — A régi korok történeteit magam is szívesen olvasom. De engem, mint polgármestert sokkal jobban foglalkoztat a közelmúlt, nevezetesen az a kérdés, miként alakult volna a község sorsa, ha nem fosztják meg a járásszékhelyi státustól. Búza Attila az ócsaiak huszonöt éves sérelmének ad hangot, s még ma is azt a felülről érkezett döntést vitatja, mely nemcsak rangját, előjogait nyirbálta meg a községnek, de fejlődésében is akadályozta. — Az önkényes döntés után a térségnek szánt központi támogatás zöme Dabasra irányult, s rólunk, mint egy mostohagyerekről, megfeledkeztek. Hogy mindez mivel járt, csak azután tudtam igazán felmérni, amikor polgár- mesterként nekem kellett kézbe vennem a község ügyeit. Vegyük sorjába. Itt van az ivóvíz gondja, mely évtizedes adósság. Az előbbi rendszerben még a kezdő lépéseket sem tették meg, noha már akkor is tudták, hogy a kútjaink elnitrátosodtak. Ráadásul — és erről ’90-ig nemigen esett szó — az is kiderült, hogy a szennyvíztárolónkba nehézfémek kerültek. Ezek szép lassan átszivárogtak a községszéli kutak vizébe. Ebben kellett elsőként lépni. A szennyvíztelepet bezártuk, a talajba védőréteget injektáltunk, hogy ne terjedjen tovább a nehézfém, majd megkezdtük á terület rekultivációját. (Egyes vélemények szerint az injektálás mértéke közel sem kielégítő, ezért időről időre próbafúrásokat végeznek a szennyezett terület és a község közti szakaszon.) Ezzel párhuzamosan megépült az új szennyvíztisztító állomás a legkorszerűbb technológiával, ötvenmillió forintért. Ez év elején kezdett el üzemelni. A szennyvíztisztító megépítése miatt sok támadás érte a fiatal polgármestert, s a körzetben először Ócsán írtak ki emiatt népszavazást. Búza Atkát rákötötték az ócsai-néme- di közös gerincre. A portánként befizetett 45 ezer forint 15 százalékát visszatérítették a lakosságnak, s ez nem kis summa volt. — Nagyobb gond volt a Bolyai Gimnázium sorsa. Aládúcolva, lelakva vettük át, noha a község egy olyan sajátos színfoltja, mely építészetileg és szellemiségében is egyedülálló a környéken. Bezárni sajnáltuk, inkább felvállaltuk a felújítással járó nehézségeket. És ha már felújítjuk, bővítjük is — hangzott el az akkori testületi ülésen. Első lépésben beépítettük a tetőteA község szellemi és kulturális bázisa, az Egressy Gábor Művelődési Ház tila és az őt támogató képviselők győztesen kerültek ki a vitából, a lakosság többsége melléjük állt. Csakhogy ez nem kis pénzébe került a községnek. — A vízprogramról is a lakosság döntött. Viszont ez érthető. Olyan nagyméretű beruházásról van szó, amire még nem volt példa Ócsa történetében. Csak a tervdokumentáció elkészítése négymillió forintunkat vitte el, s a vízbázis megteremtése újabb ötmilliót. De hol van ez attól a 250 milliótól, ami a kilencezer lélekszámú nagyközség vízgondját megoldja?! Állami támogatás nélkül kivihetetlen. Amíg erről nincs döntés, állunk és várunk. A teljes beruházás önerős finanszírozását az önkormányzat és a lakosság közösen sem tudja felvállalni. Nem tudják, mert mindkét fél kiköltekezett. Két és fél éves küzdelem után az idén végre befejezték a gázprogramot, a 2500 porta 95 százaléret és megfiatalítottuk a régi szárnyat. A második ütemben egy kétszintes tornacsarnokot építünk, mely jól illeszkedik a főépülethez. Öktóberben kerül átadásra. A beruházási ösz- szeg 60 százalékát, 36 millió forintot az önkormányzat állta. Van aztán, amire végképp nem jut pénz. Ilyen a községi strand, amelynek ajtaján évek óta lakat lóg. Az üzemeltetése veszteséges volt, s azok az elképzelések, melyeket magánvállalkozók terjesztettek be az önkormányzathoz, nem nyerték meg a képviselők tetszését. — A strand az Ócsai Tájvédelmi Körzet peremén húzódik, s bár ez felügyeletileg nem hozzánk tartozik, számunkra sem mindegy, hogy mi történik ebben a körzetben. Egy túl mozgalmas, zajos vállalkozás ártana a madár- és állatvilágnak, sőt a növényzetnek sem kedvezne. Ezért úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk az Országos Madártani Egyesület ajánlatát. Tíz évre bérbe adtuk nekik a területet, illetve bérleti díj fejében ők tartják rendben a strand épületeit és a környékét. A számos pozitív megvalósítás ellenére az önkormányzati testület — és a polgár- mester — megítélése közel sem egységes, s ennek jelei — no meg a jövőre esedékes választás előszelei — már fellelhetők a közhangulatban. — Ön hogyan értékeli az önkormányzat hároméves munkáját? — kérdeztem Tóth Péter Domonkostól, Ócsa plébánosától. A kérdés a templom tövében hangzott el, melynek pillanatnyilag nincs tornya, pontosabban most készül az új torony. Mint megtudtam, ehhez — pénzhiányra hivatkozva —- az önkormányzat nem tudott hozzájárulni. — Nem tudott, de én nem ennek az alapján ítélek. Az önkormányzat valóban sokat tett az elmúlt három év során, még azt is mondhatom, erején felül építkezett. De mindezt a község javára. Az egyház és önkormányzat kapcsolata a támogatásoktól függetlenül korrekt és tisztességes. A napokban itt járt a polgár- mester úr, hogy érdeklődjön, be tudjuk-e fejezni az építkezést az ősz beállta előtt. Egy ilyen gesztus néha többet ér, mint a lélek nélkül csöpögte- tett látványos adomány. Arra a kérdésre, hogy milyen a hitélet Ócsán, Tóth Péter Domonkos Esterházy herceg szavaival válaszol. — A rendszerváltás után csúcsforgalom volt Damaszkusz útjain, de mindez csak hetekig tartott. Nyolc-tíz új arc, a többi a régi. Én megértem azokat, akik évtizedekig másban bízTóth Péter Domonkos: Az emberek békességben élnek egymással, ami elsődleges feltétele a fejlődésnek tak és hittek, s ma restellnek beülni a misére. Az álszentek nincsenek hasznára az egyháznak. Ócsa lakossága három felekezet közt oszlik meg, de a hit iránt fogékonyak szép, példás egységben élnek egymással. — Ökumenikus egységben .— teszi hozzá a plébános úr mosolygós arccal, majd sorolja azokat az egyházi ünnepeket, melyeken a lelkészek felváltva hirdetik az igét egymás templomában. Falujáró utam során az Egressy Gábor Művelődési Házba is betértem, melyet hosszú évek óta Földiné Hajdú Anna irányít. — Hozzáértéssel és nagy lelkesedéssel — mondja róla a polgármester. — Pedig nincs könnyű dolga ebben a befelé forduló, felemás világban. A tulajdonosi viszonyok megváltozása, s a meglódult vállalkozói kedv új irányba tereli az emberek figyelmét. Ez részben érthető. Aki most kapta vissza a földjét, vagy tegnap nyitott egy butikot, annak kisebb gondja is nagyobb, minthogy színházba, mulatságba járjon. Ennek ellenére a meghirdetett előadásokra mindig van közönség, és a hatnapos ócsai napok rendezvényei is telt ház előtt zajlottak a nyáron. A kulturális intézmények mindenütt vegetálnak és ráfizetésesek, fenntartásuk jelentős tehertétel. Ennek ellenére nem szabad bezárni őket. Rosz- szabb helyre soha ne adjunk ki pénzt -— mondja Búza Attila mély meggyőződéssel. Egy csendes, halk szavú poéta négy strófában mondta el mindazt, ami számára a hazát, a szülőföldet, Ócsát jelenti. Az a haza, ahol anyám szólít. .. hol a tüzet szítom, s csendes otthon fénye hull rám. Az a haza, hol iskolám vénül, és nélkülem árva már a pad. Ahol annyit kaptam szent emlékül, forrást, mely ki sosem apad. Falu Tamás e sorokat írva mindvégig Ócsára gondolt. Ócsára, mely nem több, mint porszem a földkerekségén, benne öröm és fájdalom. Ehhez a kis porszemhez kilencezer ember ragaszkodik, bízva, hogy egyszer eljön az ideje, amikor több lesz az öröm és kevesebb a gond. Akkor talán majd azok is megtérnek, akik nem váltott lovakon, csak vonattal vágtak neki a nagyvilágnak, egy jobb élet reményében. Matula Gy. Oszkár
