Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-07 / 183. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. AUGUSZTUS 7.. SZOMBAT 5 Még egyszer a gyomról mártírokról A gyilkosok köztünk éltek A Torok Gábornak küldött fenyegető' levelek egyike. A feladó persze fiktív. A macskakaparásban kevésbé jártasoknak íme a záró passzus: Egy biztos, hogy ön a húsvétot nem fogja megérni, de nem önszántából fog megdögleni. nincs kegyelem! ezvárrád Török Gábor. Leszmég ünnep a mi utcánkba SZTÁLIN. Negyvennyolc év után a közvéleményt még mindig élénken foglalkoztatja az 1945 tavaszán elkövetett gyömrői gyilkosságsorozat, sokan — kivált az áldozatok külföldön élő rokonai —- napjainkig nem kaptak átfogó tájékoztatást a Legfőbb Ügyészség által időközben lefolytatott nyomozás eredményeiről. Erre utal az a levél is, melyet nemrég küldött Garádi István gyömrői polgármesternek a Svájcban élő Kenessy Csaba. Levelében több mint száz áldozatról tesz említést, és sérelmezi azt a tényt, hogy az eseményt megörökítő márványtábla csupán szűkszavú megemlékezés, de nincs rajta feltüntetve az áldozatok neve. Valóban. Miért nincs név az emléktáblán és miért nem számoltatták el a gyilkosság tetteseit? A kérdést dr. Török Gábor országgyűlési képviselőnek tettük fel, akinek nagy része van abban, hogy a Legfőbb Ügyészség — a Történelmi Igazságtételi Bizottság indítványára — 1990-ben lefolytatta a nyomozást. Alábbi írásunkhoz Futó Dezső egykori — ma is élő — kisgazdapárti képviselő 1946-ban elmondott interpellációját, Török Gábor leveleit, s az 1991-, majd 1992-ben elmondott parlamenti beszédeit és a Legfőbb Ügyészség összefoglaló jelentését használtuk fel forrásként, valamint elbeszélgettünk néhány olyan emberrel, akik megélték a ’45-ös eseményeket. Beszélt, utána eltűnt A gyilkosságokról 1948 után tilos volt beszélni, s ez a kényszerű némaság 1988-ig, Kádár bukásáig tartott. Hogy mennyire veszélyes volt megbolygatni ezt a szennyest még a rendszerváltozás után is, arra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy Török Gábor jó néhány névtelen fenyegetést kapott telefonon és levélben 1991-ben, sőt még tavaly is. Pedig a gyilkosságok elkövetésével gyanúsítható személyek — egy kivételével — akkor már nem éltek. Viszont élnek a rokonok, s az „eszme” töretlen hívei. Akik az áldozatokat bűnösnek, a bűnösöket hősöknek aposztrofálják. Nem csoda tehát, ha a túlélőket ma, 1993-ban is nehéz szóra bírni, s ragaszkodnak a névtelenséghez. Egy Kanadában élő volt gyömrői lakos elmondta, 1975-ben nyomtalanul eltűnt az egyik ismerőse, aki volt olyan meggondolatlan, hogy beszélt az eseményekről, s megnevezte a kivégzésekben részt vevők egyikét (név és cím a szerkesztőségben). Beszéltünk viszont olyannal, aki kijelentette, nem vér-, csak névrokona az egyik áldozatnak. Hogy valóban így van, vagy csupán fél, ezt soha nem fogjuk megtudni. A közvélemény 1946 februárjában szerzett tudomást a Gyomron végbement gyilkosságsorozatról, s ekkor került terítékre az Ideiglenes Nemzetgyűlésben is. íme a történet dióhéjban: A front átvonult, de a háború még nem ért véget, következésképpen a közbiztonság olyan labilis volt, hogy sürgősen meg kellett szervezni a rendfenntartást és a közigazgatást a térségben, amit az akkori, részben megváltozott politikai viszonyok következtében a helyi kommunisták sajátítottak ki. Ezeket az embereket a politikai analfabétizmus, az elfogultság és gyűlölködés jellemezte, s erre nem más, mint Steinmetz Miklós, a szovjet hadsereg politikai tisztje figyelmeztette Rákosi Mátyást egy 1944. december 23-án írt levélben. Steinmetz az új hatalom képviselőit túl baloldalinak minősítette, s nem járult hozzá, hogy megalakítsák a KMP helyi csoportját. Ez viszont nem zárta ki egy aljasul megszervezett leszámoló akciót, melynek a mai ismeretek alapján tizenkilenc biztos, és tizenhét feltételezett áldozata volt. Ezek a Horthy-közigazgatás Gyöm- rő járási vezetői és beosztottjai közül kerültek ki, de nem kímélték az értelmiséget és a kisbirtokosokat sem, sőt ami logikailag érthetetlen, egyszerű parasztembereket, kézműveseket, vendéglősöket is elfogtak, majd elnémítottak örökre. A kommunista rendőrség a jog teljes sárbatiprásával, állati kegyetlenséggel gyilkolta le a köztiszteletben álló, javarészt családos férfiakat, köztük olyanokat, akik Szá- lasi idején zsidókat bújtattak vagy megakadályozták települések kiürítését. Kivégzés előtt kínzás, csonkítás Elvetemültségük az egyház szolgáit sem kímélte, végeztek Péteri község evangélikus papjával és Ecser plébánosával. De mielőtt sor került volna a kivégzésükre, vallatás címén súlyosan megkínozták, megcsonkították őket, levágták a nemi szervüket és patkószöget vertek a sarkukba (exhumálás utáni boncolási jegyzőkönyvek alapján). Áldozataik holttestét ötletszerűen kaparták el Gyöm- rő környékén, volt, akit csak a községi jégverembe dobtak be. Az ügy szükségszerűen kipattant, a hozzátartozók orvoslásért kopogtattak az illetékes fórumokon, de nem sok sikerrel, a vizsgálatokat sikerült mellékvágányra terelni, majd az 1948-ban meghirdetett amnesztiával végleg bezárni. De ezt megelőzően megindult a ködösítés, a kommunisták nem tétlenkedtek. A Nép Hírlap 1945. július 15-ei számában arról számolt be, hogy. Gyömrőn a volt rendszer vezetői pucs- csot szerveztek. Vagyis volt ok a leszámolásra. Csakhogy nem volt bizonyító eljárás, tárgyalás, ítélethozatal, az önkényes likvidálások kompromitálták a hatalomra törő kommunistákat. Ezért a legmagasabb politikai és pártszinten indult meg az ügy eltus- solása. Egy 1945. december 7-én kelt, Farkas Mihályhoz címzett levél a gyilkos rendőrök eltávolítását sürgette az ország távolabbi részébe, ahol nem éri el őket az ügyészség, ha elfogató parancsot adnak ki ellenük. A levelet Rákosi is olvasta, levéltárba helyezése előtt szignóval látta el. A „nemzet atyja” — ahogy egyesek nagy előszeretettel nevezték a magyar Sztálint — több esetben is hangoztatta: ezek az emberek nem gyilkosok, hanem forradalmi kommunisták, akiknek nem szabad, hogy bántódásuk essen. Nem is esett, valamennyien megúszták a felelősségre vonást, békésen ágyban haltak meg. Amnesztia a gyilkosoknak Név szerint huszonhárom személyről állapította meg a Legfőbb "Ügyészség, hogy közvetlen vagy közvetve részük volt a gyilkosságokban. Nevük nyilvánosságra hozatalára még nincs lehetőségünk, mert mint az ügyészség megfogalmazta: a fennmaradt dokumentumok és tanúvallomások alapján csak az elkövetés alapos gyanúja áll fenn. Túl ezen, a húsz év után az ilyen ügyek elévülnek, utólagos elszámoltatásra a törvény nem ad lehetőséget. Arról már nem is beszélve, hogy az 1948-as amnesztia a gyömrői gyilkosokra is kiterjedt. Hozzájárulást kaptunk viszont az áldozatok nevének közléséhez, a teljes listát Török Gábor bocsátotta a rendelkezésünkre. Sajtóban, nagy nyilvánosság előtt lapunk vállalta először a mártírokkal szembeni adósság törlesztését. ACZÉL KÁROLY uradalmi ügyintéző, Mende. BAJNOCZI ANDRÁS főjegyző, Úri. BOGNÁR JÓZSEF földbirtokos, Úri. Dr. BELLUS JÁNOS járásbíró, Maglód. Dr. CORINI- NI JÁNOS földbirtokos, Úri. CSABA GYULA evan gélikus lelkész, Péteri. DIÓSZEGI ISTVÁN főjegyző. Maglód. EPER JÓZSEF irodatiszt, Tápiósüly. JUHÁSZ SÁNDOR iroda tiszt, Maglód. MIKLA PÁL esperes-plébános, Ecser. MOORI ISTVÁN főjegyző, Tápiósüly. NÁDAS SÁNDÓR irodatiszt, Maglód. PÁLFFY KÁROLY irodatiszt, Tápióság. PINNYEI LAJOS főjegyző, Tápióság. RÉVAY JÓZSEF földbirtokos, Úri. RUBÁCS ISTVÁN gazdasági felügyelő, Mende. SO- PONYAÍ GYULA vendéglős, Gyömrő. STRAUB JÁNOS postamester, Gyömrő. ZAMBELLI BÉLA segéd jegyző, Maglód. Á következő személyekről nem lehetett egyértelműen bizonyítani, hogy a gyilkosságok áldozatai, avagy más ok miatt pusztultak el, vagy tűntek el a környéken. CZÓVEK JÓZSEF, Gyöm- rő. PETROVICS JÁNOS, Gomba. KULIK JÓZSEF, Gyömrő, HORVÁTH LAJOS, Maglód. BUDAI LAJOS, Maglód. SZABÓ MIHÁLY. Maglód. SENKER DEZSÓ, Ecser. KUCSE- RA ISTVÁN, Gvömrő. TÓTH SÁNDOR, Monor. CSUKA ISTVÁN, Gomba. ÚJVÁRI PÁL, Uri. DOB- RONISZKY ISTVÁN, Úri. Az érdem az MDF-é! Az áldozatokra valóban csak egy szűkszavú márványtábla emlékezik, annak az épületnek a falán, melynek pincéjében a gyászos események lezajlottak. Erről — negyven év után — 1988-ban hangzott el egy rádióriport, mely sok gyömrői lakost megdöbbentett, köztük Garádi Istvánt is. — Rendkívül elcsodálkoztam, mert mindeddig nem volt tudomásom a gyilkosságokról, jóllehet az életem negyrészét itt éltem le Gyömrőn. Mint tanácstag, az első gyűlésen felálltam, és javasoltam egy emléktábla felállítását. Gulyás László vb.-titkár letorkolt, mondván, először talán azt kellene kivizsgálni, valóban ártatlanok voltak az áldozatok vagy bűnösök. Ez az okoskodás felháborított, mert szerintem, gyilkosság esetében nem az áldozat bűnösségét vagy ártatlanságát kell bizonyítani, hanem a tettesek cselekedetét elítélni. A Népbíróság még a háborús bűnösök esetében is lefolytatta a vizsgálatot, s csak aztán mondtak ítéletet. 1989-ben több párt és helyi szervezet :— köztük a Gyomráért Baráti Kör és az id. Pál Mihály Baráti Kör — létrehozta a Történelmi Emlékbizottságot, mely felvállalta a Gyömrő környéki történelmi emlékhelyek fel- térképezését, Ebből — mint a helyi MDF-szervezet elnöke — Török Gábor is részt- vállalt (ma ő a kör elnöke). Az akkori vitákra Török Gábor így emlékszik vissza. — Legfontosabb témánk a gyömrői gyilkosságok és a második világháborús emlékmű ügye volt. Fontosnak tartottam és sikerült is elfogadtatnom azt a szemléletet, hogy a két dolognak semmi köze sincs egymáshoz. Emellett sok másban megoszlottak a vélemények, például 1990-ben, amikor felvetettem az emléktábla állításának kérdését, többen — köztük az SZDSZ képviselő- jelöltje — vonakodtak, nem merték vállalni az ezzel járó felelősséget. Ezek után döntöttünk úgy, hogy egyedül vállalja a helyi MDF. Beleértve a nemes ügy anyagi vonzatát is. Később akadtak olyanok, akik utólag magukat is úgy tüntetik fel, mint akiknek érdeme van ebben a dologban. Az igaz, hogy a költségekhez az áldozatok hozzátartozói is akadoztak, de maga a táblaállítás egyedül a gyömrői MDF érdeme! A tisztelet a szívünkben él Ami a feliratot illeti amikor, a tábla elkészült, még nem volt ismert az áldozatok neve és száma, sőt egyesekről még ma sem bizonyított, hogy valóban a gyilkosságok következtében tűntek el. Ezért talán jobb is, ha a tábla így marad, nevek nélkül, így nem érhet senkit méltánytalanság. Mert az áldozatok számát illetőleg még ma is megoszlanak a vélemények, erre enged következtetni a Svájcból kapott levél is, mely száznál több személyről tesz említést. — Meggyőződésem, hogy a mártírok iránti tiszteletet nem csupán a kőbe vésett betűkkel fejezhetjük ki — mondta Garádi István. — A tisztelet a szívünkén kell éljen, s a halottak napján meggyújtott gyertyák az ismeretlen hősöknek egyformán szólnak. A sors fintora: Gyömrőn nemcsak áldozatokat szedett a kommunista uralom, de ráadásul negyven évig szenvedték az eltussolás következményeit is. Rákosi parancsára megfosztották járász- székhelyi címétől, s ezzel évtizedekre meggátolták fejlő- -désében. Matula Gy. Oszkár
