Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-06 / 182. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. AUGUSZTUS 6.. PENTEK Bécsi visszhangok Szlovákiai helységnévtáblák A magyar helységnévtáblák eltávolítása végleg olyan színvonalra süllyesztette a szlovákiai kisebbségi jogo­kat, amely kizárttá tette vol­na az ország felvételét az Európa Tanácsba — írta csütörtöki kommentárjában a Die Presse című bécsi lap a hírrel kapcsolatban, amelynek nagy figyelmet szentelt az osztrák sajtó. A cikk szerint nem ki­zárt, hogy a rendelkezés a szlovák nacionalistákkal fo­lyó koalíciós tárgyaláso­kon tett engedmény, vagy hogy a Meciar-kormány ilyen módon akarja vissza­hódítani az egykor naciona­lista jelszavakkal meg­nyert, de azóta elpártolt vá­lasztókat. Az is lehetséges, hogy a számítás taktikailag bejön, de politikai szinten szemlélve az intézkedés egyszerűen sértő kihívás. Szlovákiát az a veszély fenyegeti, hogy megbízha­tatlan partnerré válik, hi­szen éppen a magyarok ki­sebbségi jogainak biztosítá­sára tett ígéretekkel érte el, hogy felvegyék az Európa Tanácsba. Azok az osztrák politikusok, akik a Buda­pest által helytelenített fel­vétel mellett álltak ki, már akkor is úgy érezhették, hogy elárulták őket, ami­kor Meciar kormánya „át­dolgozásra” visszavonta a névhasználatra vonatkozó törvényt, a helységnévtáb­lák eltávolítása pedig a ki­sebbségi jogok olyan hely­zetéről tanúskodik, amely lehetetlenné tette volna Po­zsony felvételét az Európa Tanácsba — állapította meg a Die Presse. A Der Standard külpoliti­kai oldalán „Pozsony kon- frontációs irányvonala a magyarokkal szemben” címmel Prágából és Po­zsonyból keltezett terjedel­mes tudósításban számol be az eseményekről, s töb­bek között megállapítja: a Meciar-kormány nyilván a kisebbségekkel való erőpró­ba mellett döntött. „Az ügy azáltal válik kényessé, hogy Budapest az intézke­dést a magyarok elleni tá­madásként értékeli és — nem nagy örömmel — maga is részt vesz a vi­szályban” — írta a tudósí­tó, és a Národna Obroda című lapot idézi, amely a ti- roli példára hivatkozik, de hozzáteszi: mindkét olda­lon jó szándékra és türelem­re van szükség, továbbá el­tökéltségre, hogy egyik fél sem hagyja magát kihasz­nálni rövidlátó célok érde­kében. A Közép-európai Kezdeménye­zés (KeK) budapesti tanácsko­zását élénk figyelemmel kísér­te a nemzetközi sajtó egy ré­sze. Természetesen főleg az érintett országok lapjaiban le­hetett találkozni a regionális csúcstalálkozóról szóló írások­kal. A magyar, szlovák és cseh lapok kitüntetetten foglalkoz­tak az Antall-levélhéz kapcso­lódó nyilatkozatokkal. Miről is van szó? Antall József a KeK-találkozó előtt levelet írt a cseh (és a lengyel) miniszterelnök­nek, melyben kijelentette: „A magyar diplomácia haté­kony együttműködésre (kiemelés tőlem — T. B.) szá­mít az Európa Tanács tagállamaival, így Csehország­gal is az Európa Tanács ellenőrző-mechanizmusának fejlesztésében és alkalmazásában, abból a célból, hogy a Szlovák Köztársaság kormánya a megelőlege­zett bizalmat követően, a nemzetközi normáknak meg­felelően alakítsa Szlovákia jogrendjét, és biztosítsa a kisebbségek jogait.” Tehát nem kért semmiféle közve­títést (miként azt Klaus cseh miniszterelnök állította), csupán arra emlékeztette kollegáját, amire a cseh kor­mány elkötelezte magát, amikor elfogadta az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének határozatait. Tette ezt azért, mert a mindenkori magyar miniszter- elnök kötelessége minden olyan lépést megtenni, amellyel — véleménye szerint — használ a határain­kon kívül élő magyarok ügyének. A levél megírását különösen indokolttá tette Klaus kijelentése, melyet Svájcban tett nemrégiben Kádár Béla miniszter előtt, s melyben kifejtette aggodalmát a magyar—szlovák viszonnyal kapcsolatban. Aki aggódik, az együttérez, aki együttérez, az segítésre kész, különösen, ha egy testvérnép is érdekelt a dologban. Márpedig itt a szlo­vákok ugyancsak érdekeltek. A mai Európában ugyan­is egy kis nép (amely kezdő az önálló államalkotás­ban) a benesi nemzetiségi politikával nem élhet meg. Bár napjainkban van példa ősi kontinensünkön egész népcsoportok elűzésére (amit arcpirító képmutatással „etnikai tisztogatásnak” nevéznek), de a mai Szlová­kia nincs abban a helyzetben, hogy amit Az átmenet zavarai Még nincs új japán kormány A hatalmi váltásnak csak a fele történt meg csütörtökön Japánban. A Mijadzava Ki- icsi vezette kormány a dél­előtti órákban testületileg le­mondott, az új kormány vi­szont nem alakulhatott meg, mégpedig az új hétpárti koalí­ció és az ellenzéki szerepre kényszerülő Liberális Demok­rata Párt közötti feszültségek miatt. A Liberális Demokrata Párt (LDP) és az ellenzéki ko­alíció vezetői úgy döntöttek, hogy pénteken találkoznak is­mét, és akkor vitatják meg, mikor kezdődjön a kormány­főt megválasztó rendkívüli parlamenti ülésszak. Merénylet Berlinben Ismeretlen személyek leszúr­tak két amerikai katonát Ber­linben. Tanúk állítása szerint a két férfit Zehlendorf kerületében, egy útkereszteződésnél nyolc támadó vette körül, majd he­ves szóváltás után késsel le­szúrta. Mindkettőt életveszé­lyes állapotban szállították kór­házba, a rendőrség ezért még nem tudta őket kihallgatni. A tettesek elmenekültek. Az „átmenet zavarai” te­hát máris megmutatkoztak. — Ilyen esemény még nem volt a japán parlament törté­netében — mondják a képvi­selők, akik pártállástól füg­getlenül a káosz veszélyére, sőt — némi túlzással — arra is intenek, hogy mindez árt­hat az ország irányíthatósá­gának. Csütörtökön kora délután­ra tűzték ki a parlament rendkívüli ülésszakát, ame­lyen Japán 79. kormányfőjét kellett volna megválasztani. Mivel azonban estig a pár­tok nem tudtak dűlőre jutni a házelnök személyéről, a A boszniai békeerőknél szol­gálatot teljesítő egyik brit tá­bornok szerint nem a szer- bek, hanem a muzulmánok akadályozzák a segélyszállít­mányok Szarajevóba való el­juttatását. — A boszniai fővárost nem az Igman-hegységről foj­togatják, hanem a közép­boszniai muzulmán harci te­vékenység miatt vesztegel­nek a Szarajevónak szánt se­hatalomváltás történelmi pil­lanata csak késéssel követ­kezhet be. A parlamentnek ugyanis egész éjjel ülésez­nie kellene ahhoz, hogy megtörténjék a kormányfő­választás az alsó- és a felső­házban, majd Hoszokava Morihiro, a kormányfői poszt várományosa közzéte­gye kabinetjének listáját, és a kormány az uralkodó előtt letehesse az esküt. Akihito császár pénteken Belgium­ba, Baldvin király temetésé­re utazik, így az eskütétel ünnepélyes aktusára valószí­nűleg már csak hétfőn kerül­het sor. gélyszállítmányok — közölte Hyes tábornok. Hyes azt is el­mondta, hogy az Igman-hegy- ségben állomásozó szerb csa­patok csak a muzulmán vé­dők legfőbb fegyverszállítási útvonalát fenyegetik. A közép-boszniai harcok miatt már több mint egy hete nem juthatnak el a segélyszál­lítmányok Közép-Bosznia és Szarajevó több mint egymil­lió lakosához. Kik akadályoznak? Segélyszállítmányok VÉLEMÉNY A nagyvilág hírei Jk Butrosz Gáli ENSZ- főtitkár felszólította az afgán és tadzsik hatósá­gokat, hogy tanúsítsanak maximális önmérsékle­tet, és ne tegyenek sem­mi olyat, ami a térségbe­li ellenségeskedés sú­lyosbodásához vezethet. # A bolíviai parla- mant csütörtökre virra­dóra Gonzalo Sánchez de Lozadát, a legna­gyobb ellenzéki párt, a Nacionalista Forradal­mi Mozgalom (MNR) ve­zetőjét választotta meg az ország elnökének. Az új államfőt ma iktatják be hivatalába. Dél-Korea azt java­solja, hogy augusztus 10-én újítsák föl a Ko- rea-közi párbeszédet, tartsanak Panmindzson- ban megbeszélést az atomlétesítmények ellen­őrzéséről. ^k Zátonyra futott a Független Államok Kö­zösségéhez való csatlako­zás ügye a moldovai tör­vényhozásban, mivel a titkos szavazáson nem jött össze a FAK-szerző- dések ratifikálásához szükséges többség. Szomszédolás, ahogy illik 1945—46-ban (szovjet támogatással) sem tudott meg­csinálni, azt 1993-ban megtehesse. Ha a cseh kor­mányfő valóban aggódik a szlovák-—magyar kapcsola­tok miatt, akkor nem jelentheti ki, hogy „az esetleges közvetítői szerep nem áll Prága érdekében”. Közvetí­tői szerepre egyébként senki nem kérte föl, az Antall- levélben legfeljebb vállalt kötelezettségének teljesíté­sére történt utalás. A csehek történeti felelősségére még csak célzás sem található. A Népszabadság munkatársának adott nyilatkozat szerint Klaus miniszterelnök „nagy meglepetéssel érte­sült a (neki írt Antall-) levél budapesti közzétételé­ről”. Attól viszont nem lepődött meg, hogy ő eme el­ítélt közzététel előtt olyat magyarázott bele Prágában tett nyilatkozatában, ami nem is volt benne. Sajnála­tos módon a Magyar Rádió is e szerint a régi kommu­nista szokás szerint járt el, amikor a magyar hallgató­ságot anélkül tájékoztatta a cseh miniszterelnök kije­lentéseiről, hogy a kritizált levél szövegét ismertette volna velük. Már pénteken hallhattunk Klaus kommen­tárjáról a Magyar Rádió híradásában, a levél szövege azonban csak a szombati lapokban jelent meg. Ugyan­csak sajnálatos, hogy nem minden jelentősebb újság tartotta kötelességének az alapinformációt olvasói tu­domására hozni. A demokratikus tájékoztatás alapkö­vetelménye, hogy az állampolgárokkal ismertessék meg a tényeket, és bízzák rájuk azok értelmezését. A sajtó kommentárjai csak a tények ismertetése után publikálhatók. Különben visszasüllyedünk az ősbolse- vizmusba. Ez persze nemcsak a magyar, de a cseh és a szlovák sajtóra is érvényes. (A politikusokról most ne essék szó!) Igen örvendetes, hogy a Cesky Denik című prágai lap tiszteletben tartva a történelmi és a pillanatnyi té­nyeket, emlékezteti cseh olvasóit arra, hogy a szlová­kiai kisebbség problémája cseh probléma is. Trianon­ban a csehek (Benes) tevékenységének köszönhetően kerültek az új állam határai közé „szinte kizárólag ma­gyar etnikum által lakott területek”. A félre nem informált és valóban demokrata csehek úgy gondolkodnak, mint a Cesky Denik kommentáto­ra. Egy Prágában tanuló csallóközi magyar diák mesél­te, hogy jó barátságba keveredett egy cseh egyetemis­tával. Az egyik szünetben meghívta a szülői házba. A tiszta magyar községben, ahol mindenki magyarul be­szélt (csak a feliratok voltak szlovákok), a számára meglepő tények hatása alatt (úgy látszik, Trianonról nem tanították őket) így kiáltott föl a naiv cseh diák: „Ha itt mindenki magyar, akkor miért nem tartozik ez a falu Magyarországhoz?” Hogy hány ilyen cseh de­mokrata van, azt nem tudjuk. Reméljük, hogy számuk egyre nő. A Cesky Denik munkatársa szerint le kell szögezni, „hogy sem a szlovák kormány nem mond igazat, ami­kor azt állítja: a szlovákiai magyar kisebbség tényle­ges jogai megközelítik az európai gyakorlatot, sem azok, akik nálunk ismétlik ezt”. (A CTK szerint Klaus egyenesen ezt mondta: „Szlovákiában európai szintű a kisebbségek helyzete.”) Majd így folytatta a cseh lap kommentátora: „A cseheknek nincsenek konkrét írá­sos kötelezettségei a szlovákiai magyar kisebbség iránt, de tudatában kellene lenniük annak, hogy évek­kel ezelőtt a cseh politika is hozzájárult nem éppen irigylésre méltó helyzetük kialakulásához.” Ez nem Benes hangja, és nem a kosicei kormány- program szellemét tükröző megnyilatkozás. Remél­jük, hogy egyre több ilyen szemléletű írás fog megje­lenni — és nemcsak a prágai, hanem a pozsonyi újsá­gokban is. Ezt azonban nem mozdítják elő az egyik napilapunkban megjelent „Rossz szomszédság” című cikk egyes részei. Az Eötvös-idézetekben olvasható — még ma is aktuális — igazságok mellett disszonán­sak a szomszédokat bántó kitételek. Nem elég, ha iga­zunk van. Az igazat úgy kell elmondani, hogy az ne bántó, hanem elfogadható legyen. Indulatból nemcsak politizálni nem lehet, újságot írni sem szabad! Vl (Török^Bálint)

Next

/
Thumbnails
Contents