Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-04 / 180. szám
14 PEST MEGYE1 HÍRLAP TAJOLO 1993. AUGUSZTUS 4., SZERDA Ahol a fecskefészket is befestik Galgamácsa a sarkára állt Galgamácsa talán a legkisebb település Magyarországon, ahol megállnak a gyorsvonatok is. A Budapest— Aszód—Balassagyarmat—Szécsény között ingázó, három kicsi kocsiból álló szerelvényen egy óra alatt a Keleti pályaudvarra lehet érkezni. Hol van már az az idó', amikor a mácsai középiskolásokat az aszódi gimnázium tantermeibe is elkísérte a gózmozdony füstje! (Húsz éve még csühösök vontatták az akkor csak „úgynevezett” mácsai gyorsot.) A mai diákok álmát a Szergej dübörgése sem zavarja meg. Villamosították a váci szárnyvonalat, Gyarmatra dízel motorvonatok, Piroskák suhannak. Pestre már menetrend szerinti buszjárattal is utazhatnak az ezernyolcszáz lakosú faluból. Az alsó Galga mentéhez képest ez mégis csendes község. Galgamácsa jellegzetessége a karcsú tornyú katolikus templom. Külső' felújítása a befejezéséhez közeledik Ülök a főutca egyik portája előtti pádon. Nyugtatom a szememet az ápolt árokparton, a gyepen, s felfrissít a helyiek kedvenc virága a sok-sok petúnia. Ma már csak rajzokról lehet megállapítani, hogy hol folyik a részben 25 kilométer távolról, Túráról idecsalogatott ivóvíz. Az árkok okozta sebeket gyorsan eltüntették a szorgos galgamácsai kezek. Néhány év múlva ugyanezt látom majd, „csak” közben lefektetik a gázvezetékeket és azokat a kábeleket, amelyeken telefonálni tudunk, akár Amerikába is. Addig azonban még sok víz lefolyna a Galgán, ha lenne, ami kitöltse a medrét. A községházán az aszódi rendőrőrs parancsnokával és a vácegresi polgármesterrel tart kimerítő beszélgetést Dudás Zoltán, a galgamácsai önkormányzat vezetője. Várakozás közben felfedezem, hogy a néhány hete végzett kisebb felújítás során még a fecskefészkeket is fehérre festették. A madarak maradtak; úgy tűnik, elégedettek. Én is, ők is csak a végeredményt látjuk. A polgármester viszont még sokat fog küszködni azért, hogy megvalósuljanak az említett álmok. Elvetélt pontrendszer — Mikor érkezik meg Gal- gamácsára a gáz? — Már az idén kétszáz lakást beköthettünk volna. De ez nem ilyen egyszerű. A gázprogram — Verseg, Kartal, Aszód, Iklad, Do- mony, Galgamácsa, Váceg- res és Váckisújfalu összefogásával — tavaly november 16-án indult, amikor aláírták a fővállalkozói szerződést az Innotervvel — válaszolja a Tóth András lemondása után májusban megválasztott Dudás Zoltán. — Közben kiderült, hogy a beruházásnak csak az első szakaszára hirdettek verseny- tárgyalást. Ennek következtében hat település visszalépett ettől a szerződéstől. Sem az eljárást, sem a magas költségeket nem tudtuk elfogadni. Versenytárgyalást írtunk ki, s 15 pályázó közül az Infraservice nevű fóti kft.-re esett a választás. — Mi a különbség? Érdemes volt? — Beszédesek a tények! Az Innoterv a nyolc településen 562 és fél millió forintért vállalta a kivitelezést. Az Infraservice a hat község hálózatát — természetesen a gerincvezetékkel együtt — 149 és fél millió forintért építi meg. KözséA Galga Mácsánál: az óvodás is átugorhatja génként két-két intézményt ingyen köt be, s azokhoz a portákhoz is kiépíti — a telekhatár előtt egy méterig — a vezetéket, melyek tulajdonosai még nem kívánják bevezettetni a földgázt. A kivitelezést a létesítési engedély hiányában nem tudják elkezdeni. Az előzmények indokolták azt, hogy a napokban kivizsgálási kérelemmel az Ipari Minisztériumhoz fordultunk. — Galgamácsa a határában épített veszélyeshulla- dék-lerakótelep fejében — amely nemzetgazdasági érdekeket szolgál — nem kapott semmit cserébe. Az év elején kiderült, hogy bővítéssel egybekötve juthat kompenzációhoz — Aszóddal és Ikladdal együtt. Ez újabb hullámverést keltett. Hol tart az ügy ma? — A lakosság — név szerinti véleménynyilvánításával — úgy elöntött, hogy A legkisebb hagyományőrzők Vankóné Dudás Juli unokájával nem járul hozzá a telep befogadóképességének megkétszerezéséhez. Inkább a maga erejéből fejleszti infrastruktúráját! Nagy hibának tartom, hogy a telep privatizációjába nem vonták be az önkormányzatot, ami talán elősegítette volna a megegyezést. A többségi tulajdonhoz jutó osztrák Porr cég — képviselője elmondása szerint — úgy tudta, hogy a lerakó kapacitása 700 ezer köbméter. Ezzel szemben az engedély 300 ezer köbméterre szól. A telep jelentős összeget helyez Galgamácsa, Iklad és Aszód közös alapítványába. Egy korábban kidolgozott pontrendszer szerint — amely a domborzatot és a szélirányt is figyelembe veszi (a környezetre veszélytelen üzemnek tartott lerakó esetében — a szerző.) — nekünk 38, Ikladnak 16, Aszódnak 46 százalék jut. Ezt én és a jelenlegi képviselő-testület nem tudjuk elfogadni. A telep területének 96 százaléka községünkhöz tartozik. A 4 százalék Iklad- hoz, Aszódhoz tehát semmi sem. Galgamácsa volt az engedélyező hatóság is. A válA Némedi-patak parti utcák madártávlatból A szerző felvételei toztatás igényét alátámasztó érveimet a Porr képviselője elfogadta. A hitelről egy szó sem igaz Dudás Zoltán „civilben” az aszódi Fiúnevelő Intézet gyakorlatioktatás-vezetője. Sohasem akart polgármester lenni. Az általa is tisztelt Tóth András lemondása után azonban többek felkérésére indult a választáson. Elnyerte a bizalmat. A feladat több, mint amire számított, de láthatóan szereti új, tiszteletdíjas „beosztását”. Úgy érzi, nincs törés az ön- kormányzat munkájában, a hivatalban pedig jól képzett gárdát örökölt. — Nem szeretem a munkát másnapra eltenni — vallja meg, s ezt gyakorolhatja is eleget a napokban, amikor szabadságát tölti a községházán. Tizenöt éves gazdálkodási, üzemeltetési tapasztalatai birtokában megjegyzi: ma már alapve- tőek a pénzügyi munkában a műszaki ismeretek. S mi lesz jövőre? Ha ismét elnyeri a bizalmat, megköszöni, de akkor sem fakad sírva, ha nem. A község fejlődése a fontos, nem az ő személye. Azért megjegyzi: rosszul esett, amikor egy délutáni napilapban azt írták, hogy a falu — elődje lemondása után — kénytelen volt 20 millió forint kölcsönt felvenni. Ebből egy szó sem igaz, mint ahogy nem is kell majd hatvanmilliót visz- szafizetni. Kisváros a falu szélén Nem tudom, ki hogy van vele, én könnyebben meglátom a jót, mint a rosszat. S milyen érdekes, a jót elronthatjuk, a rosszat viszont mindig meg kell oldani, híres is róla az ország népe. Ma még nem tudni, hogyan befolyásolja a mácsaiak jövőjét a régi nagy téesz átalakulása, osztódása. Örvendjünk egyelőre azon, hogy hosszú szünet után az ősszel ismét lesz körzeti labdarúgócsapata a falunak! Galgamácsa jövője érdekes fordulatot vehet egy különös magánvállalkozó tervével. A vácegresi út mentén jókora területen már felépült egy 15 lakásos társasház, s falazzák az újabbakat. — Ha minden sikerül, az első szakaszban negyvenkilenc lakást építek — mondja Vincze János. — Azután még százötvenet. Néhány év múlva — 1996-ig be szeretném fejezni a tervem kivitelezését — ötven százalékkal többen laknak majd a faluban. Huszonöt-harminc szobás szállodát is fel akarok húzni. Én így készülök a világ- kiállításra! Az OTP-vel sikerült zöldágra vergődnie, de az ökormányzat elutasította négymillió forintos kérelmét a villanyhálózat kiépítésére. Az újabb házakhoz két hektár földterületet szeretne megvásárolni. Egyelőre hiába várja a képviselő-testület válaszát arra a kérdésre, hogy belterületté nyilvánítják-e a kiszemelt részt. Anélkül pedig nem építkezhet. Az új lakók többletbevételhez juttatják a falut. Nagyobb lesz a „fejkvóta”. Igaz, ez kiadásokkal is járhat, mert esetleg nem lesz elég hely az iskolában. Lehet, hogy Vincze Jánosnak óvodát is kell építenie. A mácsaiak persze indokoltan mondják, hogy az új lakók is fizessék meg a közműhozzájárulást. Nincs köny- nyű dolga tehát az egyetlen hazai magánvállalkozónak sem, aki ennyi lakást épít. Balázs Gusztáv Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház folyóirat közös rovata Galgamácsát 622 éve említették először középkori oklevélben, de mint a többi Galga menti településen, itt is értékes régészeti lelőhelyeket rejtett a föld mélye. A település magyar lakosságának történelme bővelkedik az eseményekben, ugyanakkor fontos különbözőség több völgybeli szomszédtól, hogy nem vált pusztává a török hódoltságban sem. Az alacsony lélekszámú, de annál kiterjedtebb falu hosszú ideje népművészetéről ismert az országban. Vankóné Dudás Juli népművész, naiv festő volt az, aki nem hagyta feledésbe merülni Galgamácsa népdalait, táncait, szokásait, s mivel könyvet is írt, megőrizte a falu nyelvhasználatát. A Petőfi utcában áll a Vankóné Dudás Juli- emlékház, melyet korábban falumúzeumnak neveztek. A századelőn, 1905-ben épült előrenyúló, díszített deszkaoromzatú, fagerendás mennyezetű parasztház a falunak bírót is adó középparaszti Kurucz-család otthona volt. Tornácát szőlőlugas díszíti. A ház helyiségeiben a régi használati tárgyak mellett Vankóné Dudás Juli festményei és a róla készült fotók láthatók. Az udvarban nyári konyhát, kamrát és pincét magában foglaló kisebb épület is áll. Míg a vertfalból készített, fehérre meszelt jó állapotban lévő főépületben a néphagyományok kedvelői gyönyörködhetnek, a telek végén, a kertben a hagyományőrzők lépnek időről időre a betonozott szabadtéri színpadra. Immár minden nyáron megrendezik azt az ünnepséget, melyen átadják a Vankóné Dudás Juli-díjat a Galga mente népművészetét őrző szólistáknak, csoportoknak. A Szent Iván-i tűzugráshoz azonban az udvar végén rakják meg a tüzet. A népi építészet értékes emléke olyan magával ragadó díszlete e felelevenített szokásnak, hogy csak kevesen mondanak le a tűz átugrásáról a közönség soraiból is. b. g.
