Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-31 / 202. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. AUGUSZTUS 31., KEDD Makád követel, Ráckeve kivár A helyi kisgazdák véleménye Osztozkodás Makádon megalakult egy szövetkezet anyagi háttér nélkül. Az 1992-ben be­jegyzett Makádi Mezőgaz­dasági és Ipari Szövetke­zetnek az induláskor nem volt egy fillérnyi tőkéje sem. — Ma sincs, csak adós­ságunk — mondja Vásár­helyi Antalné polgármester asszony, aki ugyancsak szí­vén viseli a szövetkezet sorsát, olyannyira, hogy sa­ját hétvégi házát kínálja fel garanciaként az őszi ve­tésre felvett hitelhez. A makádi szövetkezet­nek papír szerint van va­gyona, 136 millió forint ér­tékű üzletrész jut a tsz-ta- goknak. Csakhogy minded­dig — több mint egyéves egyezkedés után — nem kaptak semmit az üzletrész fejében igényelt javakból. — A makádi tanyát, erő­gépeket, szállítási eszközö­ket és betakarító gépeket kérjük — sorolja Vásárhe­lyiné a jogos igényt. — Enélkül bizonytalan a 400 hektárnyi föld megművelé­se. Tavaly vettünk egy traktort 480 ezer forintért, majd egy kombájnt egymil­lióért. A tagság adta össze a rávalót, az utolsó megta­karított pénzük is ráment. Mutatok magának olyan nyolcvanéves bácsit, aki a temetkezésére felvett fo­rintjait adta ide jó szívvel. Az Aranykalásztól viszont olyan kombájnt kaptunk kölcsön a kalászosok beta­karításához, ami többet állt, mint ment. Napjában háromszor kellett szétszed­ni, s mi szaladgáltunk al­katrész után is. — Ön kölcsönről beszél, holott az a kombájn önöket illetné meg. — Pontosan! Az Arany­kalász vezetői az időt húz­zák, s közben vígan folyik a termelőeszközök kiárusí­tása, adósságtörlesztés cí­mén. 1991 februárjában meg­hívottként ott voltam az év­záró közgyűlésen. A beszá­molóban szó sem esett veszteségről, adósságról még kevésbé. A gyűlést kö­vető díszebéd se arra val­lott, hogy a tsz-nek anyagi gondjai lennének. Azt is csak egy idei beszélgetés­a holtponton bői tudom — a tsz volt növénytermelő-ágazatának vezetője mondta el —, hogy évek óta nem történt beruházás. — Arra várnak, hogy be­lefáradjak — folytatja a polgármester asszony —, de hiába! Szerintem az nem való polgármesternek, aki nem képes megvédeni a lakosság érdekét. Ráadá­sul nemcsak polgármester­ként, de magánemberként is érdekelt vagyok a kér­désben, velem együtt az egész család tagja a szövet­kezetnek, valamennyien a földből szeretnének megél­ni. — Ezért kínálta fel az üdülőjüket garanciának? — Mi mást tehettem vol­na? Kellett a pénz az őszi vetéshez. Az állam garan­tált ugyan tízezer forint hi­telt hektáronként, de csak utólag folyósították. Már­pedig a vetőmagot vagy gázolajat nem adják hitel­be. Felvettünk kétmillió fo­rint kölcsönt, amit még most is törlesztünk. Nya­kunkon van a kukoricabeta­karítás, de egyelőre fogal­mam sincs, hogyan oldjuk meg: se gép, se raktár. Nem tárolhatjuk a szemet a szabad ég alatt, mert megeszi a fene, ha az ősz beköszönt. Épp elég gon­dot jelent, hogy a drága pénzen megvásárolt trak­tor és kombájn az utcán parkol, a javítást, porban, piszokban végzik a szere­lők. Miközben a minket megillető tanyát az Arany­kalász használja! A hasonló ügyek végére rendszerint bírósági döntés tesz pontot. Csakhogy az ilyen procedúra hosszú és költséges, esetünkben to­vább növeli az Aranyka­lász amúgy is tetemes adós­ságállományát. Kinek jó ez? A józan ész megegye­zést sugallna, annál is in­kább, mert küszöbön áll az őszi betakarítás és vetés, s ezekhez a makádiaknak fel­tétlen szüksége lenne a közgyűlés által kiadásra megszavazott vagyontár­gyakra. Érdeklődve várjuk a má­sik fél véleményét is. Matula Gy. Oszkár A lakosság bevonásával Regionális fejlesztési terv készül megyénkről Várhatóan ez év októberében készül el a bu- I®$Ír dapesti agglomeráció regionális tervének má­sodik üteme, amely az első lépésként elvég­zett módszertani előkészítés után Pest megye déli részének fejlesztési javaslatát tartalmazza. E munkával a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, a fővárosi, a Pest megyei önkormány­zat és a Főváros Környéki Agglomerációs Önkor­mányzatok Társulása bízta meg a Pestterv, a Buda­pesti Városépítési Tervező Iroda, valamint a Quo Vadis Consult munkatársait. Mit jelent a regionális tévé­zés? — kérdeztük Ongjerth Richárdtól, a Buváti iroda­vezetőjétől, aki egyben a felsorolt cégekből létrejött Urbanissimo csoport ügyve­zetője. — Egy nagyobb térséget érintő fejlesztés körvonala­zását, amely világszerte a te­lepüléstervezés kiinduló alapja. A gazdasági és mű­szaki tervezés közötti átme­net, kialakult szabályokkal. Ilyen tervekre szükség van, hiszen ezek határozzák meg, milyen irányba fejlőd­nek az ország egyes térsé­gei. A rendszerváltozás nyo­mán gyökeresen megváltoz­tak hazánkban a társadalmi, gazdasági, tulajdoni viszo­nyok, ez pedig magával hoz­ta a döntési és végrehajtási folyamatok változtatásának igényét is. Az új önkor­mányzati törvény nyomán a regionális tervezés nehéz helyzetbe került, mivel gya­korlatilag teljes önállóságot adott a helyi önkormányza­toknak terveik kidolgozásá­ban, döntéseik meghozatalá­ban és megvalósításában. Az alkotmányos szabályo­zás szerint az önkormányza­tokra kötelező érvényű dön­téseket csak a parlament hozhat. Ez a döntési fórum a regionális tervek készítői számára nem egykönnyen érhető el. Ugyanakkor, a ter­vek kötelezővé tétele he­lyett célszerűbb, ha az érin­tettek érdekeltek azok meg­valósításában. Ez növeli a fejlődés esélyeit. Szerencsé­re ma már belátták ezt a he­lyi önkormányzatok képvi­selői is, rájöttek arra, szük­ség van elképzeléseik össze­hangolására. Ennek eszkö­ze egyébként egy ilyen terv elkészítése. — Mikor láttak hozzá a munkához? — A Kömyzetvédelmi és Területfejlesztési Miniszté­rium megbízásából két éve foglalkoznak szakemberek a jelenleg alkalmazható módszerekkel. Urbanissimo néven a Pestterv, a Quo Va­dis Consult és a Buváti Tér­ségkutatási és Városfejlesz­tési Irodája együttműködési szakértői csoportot hozott létre, más szervezetekkel — péládul az Öko Rt.-vei — közösen. Kísérletként a központi térség déli részére készítjük el ezt a fejlesztési koncepciót, a közelmúltban kezdtük el kidolgozását. — Miért épp itt kezdték meg a tervezést? — Ezen a területen hal­mozódik a legtöbb problé­ma. Olyan tervezési folya­matot szeretnénk kialakíta­ni, ami nem „okos papírok” gyártását jelenti, hanem el­indítja a fejlődést, és amed­dig lehet, támogatja azt. El­sősorban a terület gazdasá­gi fejlődését kívánjuk előse­gíteni. Úgy, hogy ez az ott élőknek, a helyi önkormány­zatoknak, vállalkozóknak, gazdáknak az elképzelései­vel egybeessen. Amellett, persze, hogy a különféle kormányzati szándékok is beépüljenek a tervbe, talál­kozzon a helyi és az orszá­gos érdek. Énnek kapcsán szándékunk az is, hogy olyan regionális fejlesztési tanács megalakítását szor­galmazzuk, amiben képvi­seltetnek mindazok, akiket korábban felsoroltam. Kez­detben egyeztető fórumként működhetne, a későbbiek­ben — ha a jogi háttér lehe­tővé teszi — döntéseket is hozhatna.-— Hol tart most e folya­mat? — A tervezés első lépése a koncepció kialakítása. Ezen dolgozunk jelenleg. Ez az adott területen belül a közös fejlődési pályát befu­tó települések meghatározá­sát jelenti, figyelembe véve adottságaikat, szándékaikat. A második lépés a munka folytatása, vagyis olyan „hú­zó” projektek meghatározá­sa, amelyek valóra váltása elősegítheti a fejlődés bein­dítását. Mindenki várja az infrastruktúra javulását, utak, vasút, reptér megépíté­sét. De más az, ha Ráckeve térségében az idegenforgal­mi fejlesztés lenne célsze­rűbb, és más, ha a mezőgaz­daságra, a kereskedelemre kéne a hangsúlyt helyezni. Mindez egészen különböző jellegű utak és egyebek megépítését tenné szüksé­gessé. — A kiskunlacházi rep­térrel kapcsolatban milyen elképzeléseik vannak? Ez szerepel a tervben? — Természtesen ez is ré­sze annak. Szeretnénk, ha a kormánydöntést előkészítő munka során olyan világos, átlátható folyamat jönne lét­re, amelynek eredményét beépíthetjük a tervbe. Egyes szakértői vélemé­nyek szerint Kiskunlacháza esetében a fejlődés iránya lehet a mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari kereske­delem bővítése. Az is biz­tos, hogy a jelenlegi reptér hasznosítására gondolni kell. Bízom abban, hogy mire odáig jutunk a terve­zéssel, addigra megszületik a kormánydöntés. J. Szabó Irén Nem történt szabálytalanság j N\ Lecsillapodhatnak j %X \ végre a kedélyek y,) Sóskúton. Az utóbbi hónapokban ugyanis azt suttogták, sőt röplapokon is terjesztették egyesek, hogy a község polgármeste­re és az önkormányzat köz- tiszteletben álló tagjai hűtle­nül kezelik a közösség pén­zét. Most tisztázódott a hely­zet. Az önkormányzat pénz­ügyi ellenőrző bizottsága pontról pontra megvizsgálta és megcáfolta Lizicska Já­nos volt képviselő és társai­nak vádjait, ugyanis szabály­talanságot nem talált. Ezekután az FKGP sóskú­ti szervezete elhatározta és közleményben tette közé a következőket: „A FKGP sóskúti szerve­zetének tagsága és szimpati­zánsaik a Sóskút község pol­gármestere, köztiszteletben álló polgárai elleni szakadat­lan rágalmazó, becsületsértő támadások tartalmát és for­máját messzemenőleg elítéli. Lizicska János volt önkor­mányzati képviselő nagy ter­jedelemben, nagy nyilvános­ság előtti röpcédulái és kije­lentései Kummer János pol­gármester és az intézmények vezetői ellen az egész önkor­mányzatot, sőt a demokrati­kus berendezkedést fogták „perbe” koholt vádak alap­ján. Megelégedésünkre szol­gál, hogy a közvélemény előtt bebizonyosodott a pénz­ügyi bizottság nyílt ülésén és állásfoglalásában, hogy a vá­dak alaptalanok, jogsértés, pénzügyi visszaélés nem tör­tént. Nyilvánvalónak látszik, hogy a sóskúti közvélemény levonja a konzekvenciákat a kezdeményezőről, a mögötte felbujtó tevékenységet folyta­tókról, akik az eset kapcsán súlyos presztízsveszteséget szenvedtek. Az FKGP tagsága felkéri az önkormányzat képviselő­it, hogy a lehetőségekhez ké­pest a továbbiakban is tegye­nek meg mindent községünk fejlődéséért, polgáraink ne­mes, jó szándékú szolgálatá­val. Azt FKGP sóskúti szerve­zete elítéli azon megnyilvá­nulásokat, amellyel nemcsak az önkormányzatot kívánták lejáratni, hanem a Kisgazda- párt helyi szervezetének egy­ségét is megpróbálták meg­osztani, tönkretenni más poli­tikai irányzatoknál már lejá­ratott, volt állampárti ideoló­giát valló személyek egy el­lenpárt szervezésével. Kérünk mindenkit, hogy a tulajdonviszonyok rendezé­se, a kárpótlás, a részaránytu­lajdonok megállapítása érde­kében törekedjenek a terüle­tek megegyezés útján való visszaszerzésére, amihez a Kisgazdapárt helyi szerveze­te — mint eddig, most is se­gítséget nyújt minden vagyo­nától megfosztott polgárnak. Bort, búzát, békességet! FKGP helyi szervezete Reiner Ferenc elnök Mogyoród ismét a hétköznapjait éli Gáz után szilárd burkolat Alighogy elcsendesedett az utolsó versenyautó keltette zaj is Mogyoródon, ezen a fővároshoz közeli települé­sen, melynek nevét a határá­ban megépített Hungaroring autópálya vitte szerteszét a világba, a község ismét meg­szokott hétköznapi életét éli. Folytatódik a gázprog­ram, melynek részeként már csak az egyéni rákötések ad­nak munkát a szakemberek­nek az őszi, kora téli fűtési szezon megkezdéséig, s ez­zel párhuzamosan megkez­dődött a földmunkák lezárá­sát jelentő úthálózat kiépíté­se is. Holló Miklós, a település polgármestere nem kis büsz­keséggel mondja, hogy a Mogyoródon most folyó 35 millió forintos beruházás, azaz a gázfektetés után ese­dékes 18—20 utcát érintő szilárd burkolat fektetése tel­jesen független a település­nek hírnevet szerzett For­ma—1-es versenyektől. — Igaz, azt nagyon jól tudjuk — mondja, miköz­ben a polgármester hangjá­ban az említett büszkeség mellett némi keserűség is ki­tetszik —, hogy ez a beruhá­zás nemcsak a településün­kön lakók életét gazdagítja, de ugyanennyire kedvez az autóverseny kedvéért éven­ként két-három napra hoz­zánk érkező több százezer embernek is. Mégsem ját­szott s játszik semmi szere­pet a Hungaroring abban, hogy ilyen nagy formátumú fejlesztésbe fogott Mogyo­ród. Azt tartottuk szem előtt — vallja Holló Miklós —, hogy elsősorban a helybéli­ek életkörülményeit tegyük a gázfűtéssel és a jó közleke­dést biztosító utakkal köny- nyebbé. Miként olyan kevés hasznunk van a Forma— 1-es versenyekből, minket, mogyoródiakat sem az ösztö­nöz elsősorban, hogy az au­tóversenyek szerelmeseinek kedvébe járjunk. Tehát saját erőből, s a magunk érdeké­ben, elsősorban a mi hasz­nunkra gazdagítjuk környe­zetünket — zárta a polgár- mester. (mé)

Next

/
Thumbnails
Contents