Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-30 / 201. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP SZÁRSZÓ 1993. AUGUSZTUS 30., HÉTFŐ J Hiteles információkat! Zárónyilatkozat elfogadásával tegnap véget ért a „Szárszói tábor a magyar megmaradásért” tanácskozás. A tábor utolsó napján kért szót Cseres Zsombor egyetemi hallgató, a neves író unokája, aki közölte, hogy a találkozón részt vevő ifjak megalakítják a szárszói kollégiumot. Ez szellemi műhely lesz, amely feladatának tekinti, hogy a fiatalabb nemzedéket megismertesse a szárszói eszmevilággal. A kollégiumnak pártállástól függetlenül tagja lehet mindenki, aki a nemzeti értékeket elfogadja. A kollégium a nemzedékek közötti párbeszéd megvalósításáért csatlakozik majd a nemzeti kerékasztalhoz. A tagtoborzás már a helyszínen megkeződött. A határainkon túl élő magyarok közül is többen szót kértek a zárónapon. Javasolták például, egy nemzeti tájékoztatási alapítvány létrehozását, amely arra lenne hivatott, hogy hiteles információkhoz segítse a más országokban élő, magyarokat, és formálja az anyaországról kialakított képet. Szíjjártó István tanár, az Eötvös Kollégium volt igazgatója arról szólt, hogy Magyaországon rendkívül alacsony a tovább tanuló fiatalok aránya. Ezen segíthetnének az alapítványi iskolák, amelyek állami elismerését sürgette. Bejelentette, hogy Balatonalmádiban egy hét múlva tartja évnyitóját az új alapítványi iskola, a Balaton Akadémia. Fekete Gyula író felszólalásában elmarasztalta a sajtót, amely megítélése szerint nem adott hitelesképet a Szárszón történtekről. — Össze kell gyűjteni a visszhangot, és el kell készíteni a névsort — hangoztatta. A vasárnapi előadások után ökumenikus istentisztelettel, majd a Szózat és a székely himnusz hangjaival zárult a szárszói tábor. ✓ Németh Agnes Levágott sárkányfej Németh Ágnes, egyetemi tanár, akinek „Németh László élete levelekben” című munkája az ünnepi könyvhéten látott napvilágot, végig jelen volt a konferencián. Aggódó szeretettel vigyázta a tanácskozás minden percét — végigfagyoskodva a leghidegebb napokat is a jurtában —; szellemi kisiklásoktól, a politizálás felülkereke- désétől tartva, attól, hogy édesapja szellemiségétől eltávolodnak a türelmetlenke- dők. Beszélgetésünk elején a fiatalokat hiányolta. Hogyan lesz így őrségváltás, ha nincs aki felváltsa a megfáradt őrzőket? — Engem Püski Sándo- rék hívtak meg, akiket csak csodálni tudok ezért a hatalmas szervezőmunkáért, és mérhetetlen hálát érzek irántuk... Amikor hívtak, azért jöttem, hogy találkozzunk mindannyian egymással akik összetartozhatunk, és megtaláljuk az összetartó pontokat. Nem is gondoltam rá, hogy ez egyénileg sokkal többet jelent... Hogy meghozza nekem ez a Szárszó azt a felemelő boldog érzést, hogy édesapám szinte jelen van; minden felszólaló idézi, intő példaként értékeli... Édesapám létrehozott két-három olyan munkát, ami miatt szerették volna kitörölni a magyar irodalomból. Természetesen az egyik a szárszói beszéde. Ugyanakkor neki erről az írásról egészen más volt a véleménye. Nem szó szerint idézem, hanem gondolatilag. Egész életművénél többre becsülte néhány írását, köztük a szárszói beszédet, amit a sors szorításában írt (s kényszerűen rövid idő alatt, amíg le vonatozott a Balatonra), s úgy hitte, ez a saját színvonala fölé emelte őt. Tehát ő ezt a beszédét életműve csúcsának tartotta. Azt is leírja: ha arra kérnék, hogy a középiskolástankönyvben egyetlen írását jelölje meg, ő azt kérné, hogy ez a beszéd legyen az, amit a tanuló ifjúság tőle először elolvas. Ugyankkor, amikor elment Szárszóra, pontosan tudta annak veszélyét, még a következményeivel is tisztában volt. 1943 augusztusában Illés Endrének ezt írja: „...S ebben a mostani időben épp elég nagy szükségünk van a megerősítésre. Ki tartson bennünket, ha mi egymást nem? Énnekem át kell mennem a szárszói konferenciára, (félig-meddig már az uralmát érző szellemi csőcselék vésztörvényszéke elé — s itt az őt megtámadó, később kommunistává lett baloldaliakra gondolt — Ó. É.), s szerdán utazom haza." Balatonföldvár- ról írta. A mostani szárszói konferencia, úgy érzem, igazságot szolgáltatott édesapámnak. Annyi okos ember idézte őt, pedig biztosan nem beszéltek össze... Megható érzés... Tehát a sárkányfejekből, amikkel körül voltunk véve évtizedekig, egyet most levágtak. Ónody Éva Az egység kulcsa a szellemi összefogás Közösséget vállal-e a baloldallal? Tették fel a kérdést Csurka Istvánnak szombaton a tábor fórumán. A politikus válasza: a tisztességes baloldallal mindig készek vagyunk együttműködni. PozsFekete György helyettes államtitkár gay Imre szerint azonban a jövőben nem a bal és a jobboldal tengelyén, hanem a nemzeti értékek mentén alakul ki az összefogás. A nemzet ügyei fontosabbak minden jobbra és balra tagolódásnál. Csóri Sándor kifejtette: a harmadik nap elteltével úgy érezte, hogy itt nem szellemi erők mozognak, hanem számos olyan — jogosan — csodaváró ember gyűlt össze, aki politikai egységet óhajt. Szellemi összefogás nélkül azonban politikai egységet sem tudunk teremteni — hangoztatta. A fórumon felszólalók rendkívül fontosnak tartják, hogy a Szárszón elhangzottak eljussanak az iskolákba, a fiatalok körébe is. Délután a kultúra, a tudomány és a tájékoztatás témakörében jelzett hozzászólásokkal folytatta munkáját a tábor. A levezető elnöknek felkért Fekete György kultuszminisztériumi helyettes államtitkár köszöntője után Czine Mihály tartott nyitóelőadást. Az irodalomtörténész azt fejtegette, hogy az irodalomnak nélkülözhetetlen a szerepe identitásunk megőrzésében. A diaszpórákban élők is ennek révén erősíthetik azonosságtudatukat. Az íróknak ugyanakkor minden időben részük volt a reformok megalapozásában, s nekik is köszönhető, hogy a rendszerváltás viszonylag elfogadhatóan ment végbe. — Megváltozott azonban 1989 után az irodalom helyzete — folytatta Czine Mihály — mert a sorra alakuló pártok átvették tőlük a politikai szerepet. Az irodalmár ezért kérte az egybegyűlteket, vigyázzanak, maradjon meg Szárszó eredeti, az emberi értékeket őrző szellemisége. Szokolay Sándor zeneszerző „Mint válhatok magyarabbá a jelen szorításában” címmel tartott előadást. Rámutatott, hogy ma a műveletlen- ség jött divatba és nem a szellemi értékek közkinccsé válása felé halad a világ. A nyelv- züllesztés ugyanakkor erkölSzokolay Sándor zeneszerző' esi romláshoz is vezetett. Ami pedig Szárszót illeti, a zeneszerző úgy vélte, hogy az itteni magyar minimumok közeledése- egymáshoz az egész nemzet nyeresége lehet. A továbbiakban Mako- vecz Imre építész arról száKosa Csaba, a MŰK elnöke molt be, hogy Lakitelek óta mit , végzett saját szakmájában az ország fellendítéséért. — Közös gondunk a megmaradás; nem fizikai létünkben, hanem nyelvünkben és tudatunkban vagyunk veszélyeknek kitéve — hangsúlyozta a székelyföldiek aggodalmát tolmácsoló Beder Tibor, Hargita megye főtanfelügyelője. Mint mondta, számos ok, leginkább a tanárhiány és a falusi értelmiségiek távozása nehezíti anyanyelvűk fenntartását. Mindezért égető szükségük van az egységes szellemi közösség megteremtésére az anyaországgal. Andrásfalvy Bertalan MDF-s országgyűlési képviselő az 50 évvel ezelőtti találkozó jelentőségét méltatta, amikor is a magyarság kultúrájának, önazonosságának fenntartása vezérelte az egybegyűlteket. A sajtó heves bírálatával folytatódtak a délutáni felszólalások. Kása Csaba a MŰK elnöke, Pálfy G. István, a tévéhíradó főszerkesztője és Murányi László tévériporter elégedetlenül nyilatkoztak a mai viszonyokról. A sajtó véleményük szerint félrevezeti az ország lakosságát, az emberekhez így nem juthatnak el a valódi és szükséges információk. Azt is kifogásolták, hogy nincs esélyegyenlőség a lapok között: azok a nagy példányszámú lapok élvezik a tőke bizalmát a hirdetésekben is, amelyek nem tájékoztatnak valósághűen a végbement változásokról. Kosa szerint a manapság uralkodó széles körű depresszió oka szintén a sajtóban keresendő. A MŰK elnöke egyébként sajnálattal állapította meg, hogy a rendszerváltással, a vidéki lapok privatizálásával a sajtó egyneművé vált. Murányi a privatizálás kapcsán úgy fogalmazott: az újságok 90 százalékát kilopták az országból, a „korábbi kádárlegények, írásmartalócok és lakatosfiúk”. A riporter azt is kifogásolta, hogy a nemzeti főadóban, a Kossuth Rádióban megjelent a csörömpölő amerikai bádogzene, a képernyőn Pálfy G. István főszerkesztő pedig eluralkodott az őzés, a nyögés, az énekelő jiddise- zés, megjelentek a felgurgulá- zott műhangok. — Mindezért a rendszerváltásnyertes is felelős —hangoztatta. Pálfy elsősorban azt bírálta, hogy a televóziót néhány rövid időszak kivételével távolbalátás helyett, megvakításra kívánták felhasználni. Kritikusan szólt arról is, hogy a sajtót elözönlötték a félművelt emberek, így hiábavaló a jeles művészek ténykedése, ha a sajtót csak a politikai kakasviadalok érdeklik. Szárszói Nyilatkozat A Magyar megmaradásért elnevezésű szárszói tanácskozás részvevői nyilatkozatukban egyetértettek abban, hogy: — történelmi, erkölcsi és politikai felelősséget kell vállalni a magyarság megmaradásáért, életerejének növeléséért és jövőjének bizto- sítáért, őrizni, ápolni és gyarapítani kell a nemzet és az ország szuverenitását, érdekeinek érvényesülését, meg kell őrizni az alkotmányos állam kereteit és folyamatosan, határozottan fejleszteni kell a demokrácia és a jogállam intézményrendszerét, — ki kell dolgozni és meg kell valósítani a nemzet és az ország átfogó modernizációs programját, — biztosítani kell, hogy az ország népe békében éljen; meg kell teremteni a szociális béke feltételeit, valamennyi állampolgár létbiztonságát, munka- és megélhetési lehetőségét. Szükségesnek tartjuk: — az élet feltétlen tiszteletét, a magyar nemzet fogyásának megállítását, a család védelmét, több gyermek neveléséhez szükséges feltételek biztosítását. — a Kárpát-medencében élő magyarokért vállalt közös felelősséget, — a hazai termelés és piac megóvását, a magyar termékek támogatását, — a tulajdon biztonságát, a tulajdon igazságos és arányos elosztását, széles hazai tulajdonosi réteg kialakulását, — az ország földje maradjon nemzeti tulajdon: a magyar állam, az önkormányzatok és magyar állampolgárok tulajdona, — az információs hatalom demokratizálását, — az önkényuralmi bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonását — az idő múlására tekintet nélkül — a mindenkori hatályos magyar törvények szerint, — a fejlett európai államok most kialakuló új joggyakorlatának figyelembevételével az országba való betelepülés, az országban való letelepedés szabályozását, korlátozását és ellenőrzését, —-a pártérdekek, politikai csoportok hatalmi érdekei ne emelkedhessenek nemzeti érdekek fölé. A résztvevők közös akarata volt, hogy a nemzet minden tagja bekapcsolódhasson az ország, nemzet sorsának intézésébe, ezért javasoljuk: — nemzeti kerékasztal összehívását, — nemzeti újjáépítési program kidolgozását, — nemzeti káté megalkotását. Az ország nemcsak háborúban veszhet el, békében is. E veszélyt érzékelve mégis úgy véljük, új korszak nyílhat hazánk történetében, s közéletében egyaránt, ha a nemzeti sorskérdések szolgálatában egyetértők kölcsönös bizalommal vitatják meg közös gondjaikat és különböző nézeteiket, mint a családban. Történelmi jelentőségű eredmény lenne, ha az újraválasztott ország- gyűlést már ez a szellem jellemezné.
