Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-26 / 198. szám
É PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. AUGUSZTUS 26.. CSÜTÖRTÖK 5 Kölcsönösen hasznos kapcsolatok Hogyan gazdálkodik a kerespestarcsai kórház? Ki a hazai sört issza... @ A hazai vásárlók, fogyasztók jelentős része a külföldi márkajelzések bűvöletében él. Sokan talán nem is sejtik, hogy elfogultságukkal önmaguk is fékezik a hazai termelés fellendülését. Kétségtelen, hogy a magyar iparnak több területen bizonyítania kell még jó képességeit, de óriási hiba abban a tudatban maradni, hogy csakis az lehet igazán jó, ami külföldi. Szerencsére tudunk ellenkező példákat is. Hallottam falvakról, ahol a polgárok mintha összebeszéltek volna: mindenekelőtt a helybeli termelőktől vásárolnak. Ha valami azoknál nincs, csak akkor állnak szóba a nagykereskedelemmel, az üzletkötőkkel. Egymástól vásárolnak Wolf János, a kecskeméti gumijavítóból ismert vállalkozó is úgy gondolta még tavaly, hogy az egykori nagykőrösi pálinkafőző helyén alapított sörfőzdéje és a város között kölcsönösen hasznos lesz a kapcsolat. A sörivók gyarapítják a vállalkozását, ő pedig adóval a települést. A Wolfsbier nevet viselő „folyékony kenyér”, úgy tűnik, ízlik a közönségnek, hiszen immár félszáz kimérőben csapolják, szerte a környéken. Wolf úr azonban mégsem igazán elégedett, mert a körösiek többsége viszont inkább a megszokott állott árpalevet issza, mintsem megbarátkoznék a mindig friss italújdonsággal. — Rosszul esik kimondani is, de sajnos igaz, ha nem árulnánk el, hogy termékünk valójában nagykőrösi sör, a mostaninál sokkal nagyobb piacunk lehetne — mondja Wolf János. — Valószínűleg a reklámozásban van a hiba, amiért nem tudunk hatni a helybeli vendéglősökre, mert abban a néhány vendéglátóegységben, ahol kivételesen mérik a sörünket, a fogyasztás egyértelműen azt mutatja, hogy elkelne több is. — Talán nem a legszerencsésebb éppen a sörrel példálózni, amikor a fogyasztói szokásokról beszélünk. De hát öntől hallani legtöbbször, különböző vállalkozói fórumokon, mennyire fontos az, hogy a hazai termékeknek adjunk vásárláskor elsőbbséget. Mit gondol, pusztán szavakkal meg lehet győzni a közönséget? — Hosszú távon csak beszélni róla természetesen nem sokat ér, de a jó propaganda segítségével az emberek többsége előbb-utóbb megérti, hogy a hazai termelés jövője döntően azon múlik, támogatjuk-e azt úgy, mint vásárlók. Sok nyugat-európai országban a lakosság 70-80 százalékban a honi portékákat veszi meg, és nem feltétlenül azért mert az otthoni jobb. De tudják, hogy ezzel a magatartással egymást gyarapítják, gazdagítják. Nekünk is a településen belül kellene először megszoknunk azt, hogy egymástól vásárolunk. Szenvedő' vállalkozók Nálunk ezzel szemben az a jellemző, hogy a helybeli zöldséges felmegy Pestre, és a második, harmadik viszonteladótól megveszi a portékát, ami történetesen nagykőrösi... — Maradjunk a sörnél. Üzeme messziről szerzi az alapanyagot, viszont itt szeretné a legtöbb sört értékesíteni. Hol van itt a kölcsönösség? — Bízom abban, hogy rövidesen sikerül majd megalapozni az együttműködést a helybeli gazdálkodókkal, hiszen a sörárpa termesztése nem új dolog errefelé. Most vizsgáljuk a mintavetések termését. Ha pedig van árpánk, nem látom okát, miért ne lehetne egy maláta üzemet létrehozni? Igaz, 50—100 millió forint körüli a beruházás értéke, amire valószínűleg nem adnak a bankok pénzt, de részvénytársaság formában meg lehetne valósítani. Most azt várjuk, hogy létrejöjjön a privát sötfőzők egyesülete, és a szervezet segítségével megpróbáljuk tető alá hozni a malátázót, lehetőleg itt Kőrösön. Azzal nem kevesebb mint 150-200 embernek adhatnánk munkahelyet. Rendkívül fontos lépés volna ez a termék minőségének állandó biztonsága érdekében, a takarékossági szempontok pedig arra ösztönöznek bennünket, hogy megteremtsük a sörélesztő hazai termelését is. Mindez természetesen akkora feladat, amivel egyedül nem tudnak megbirkózni a magánsörfőzők. Újabb tőkeinjekciók kellenének, de nem 33 százalékos kamatokra, mert ekkora terhet cipelni szenvedés minden vállalkozónak. Ezt a kis üzemet közel 20 milliós hitellel indítottuk tavaly. A kamatok jóformán elviszik a fejlesztésre valót. Mostanára a kezdeti 6-7 személyesről 15-re nőtt a létszám, de már akár holnap további 15 embernek tudnánk munkát adni, a mostaninál kedvezőbb hitelezési feltételek mellett. Az a baj, hogy nálunk a hitelezők szemében csak a vagyoni háttér, az azonnali nyereség jelenti az egyetlen garanciát, és semmibe veszik a magyar vállalkozót mint embert, aki sikeres lehet. Sörkert és tó —Amikor megvette az öreg szeszfőzdét a környező paréj- tengerrel, azt mondta, pár év alatt kirándulóhelyet varázsol ide. Tartja még ezt az állítását? — Minden vállalkozó, aki elsősorban lakóhelyén szeretne boldogulni, rendszerint olyasmibe is belefog, ami látszólag távol áll eredeti tevékenységétől. így vagyok ezzel én is. Számomra az fáj legjobban; hogy Kőrösön nem használják ki a kulturált pihenésnek, szórakozásnak a feltételeit, elkallódnak értékek. Tudom, tervek vannak, de mozdulni kellene végre. Összefogni azokat, akiknek kedves ez a város, tenni akarnak érte. Lehet, hogy csak a példa hiányzik. Nem mondtam le semmiről. Mihelyt lesz annyi pénzünk, rögtön hozzálátunk ennek az elhanyagolt környezetnek a rendbetételéhez. Tavas kirándulóhelyet álmodtunk ide. Nyilván azért, mert sörünkből még többet szeretnénk eladni. Ám egy sörgyáros tudja, hogy az üzleti számítás csak akkor válik valóra, ha az embereknek valami olyasmit is nyújt mellé, ami már régóta hiányzik, amitől jobban érzi magát lakóhelyén. M. J. Augusztus utolsó napjait morzsoljuk, maholnap becsengetnek. Az iskolában és a Parlamentben egyaránt. Gyerekeink kipihenték az elmúlt tanévet, honatyáink pedig a törvényhozás fáradalmait. Hogyan tölti a nyarat egy országgyűlési képviselő? Mint az alábbiakból kiderül, nem henyéléssel, és nem is a Kanári-szigeteken. Leszámítva kétheti balatoni üdülést, dr. Vona Ferenc állatorvos — véletlenül esett rá a választás — folyamatosan dolgozott. Ellátta körzetét, és helyettesítette a kollégáit a szabadságolás idején. Vona úr készségesen hozzájárult, hogy csendes megfigyelőként elkísérjük egy munkanap folyamán. * Reggel hét óra. A ráckevei csendes ki utcában hárman várják, hogy a rendelő kinyisson. A három gazdi három pici pácienssel érkezett, egy kosárban szállított sziámi macskával és két pórázon vezetett kutyával. A cicus falánk volt, halszálka akadt a torkára. A blökik egyike is a torkosságra fizetett rá, a másikat utcai csetepatéban marta meg egy vetélytársa. Vona doktor türelemmel hallgatja az aggódó gazdikat, a történetek elmesélése majd annyi időt igényel, mint a szálka eltávolítása, Látogatóban Vona Ferencnél A képviselő úr vakációja vagy a szerelmi párharcban pórul járt bundás istápolása. Fél kilenckor útra kelünk Makádra. Elsőnek a Pap Ferencék portája előtt áll meg a kis Peugeot, ahol egy malacka komyado- zik az ólban. Köhög és láza van. — Tüdőgyulladás — mondja ki a diagnózist a doktor, s már szedi is elő a fecskendőt meg az antibiotikumos ampullát. Szabó Sándor már az ajtóban vár bennünket, az arcáról len, hogy nagy baj van. A jászol előtt idegesen bőg Terka, a szimenthá- li, mellette egy kétnapos borjúcs- ka. Mi tagadás, Terka ama testrésze, ahol a borjú érkezett, közel sem gusztusos látvány. Szakkifejezéssel élve: ellés utáni magzatvisszatartás lépett fel, s az ezzel járó gyulladás. A beavatkozáshoz be kell öltözni köpenybe és vállig érő gumikesztyűbe. Amit ez után látok, arról csak annyit: gyomor kell hozzá. Arról már nem is beszélve, hogy milyen veszélyes. Terka nyom vagy fél tonnát, dü- hödten topog a hidláson, s szarvaival a levegőt döfködi. Boros Lászlóék anyakocája is a szülést szenvedte meg, előrehaladott méhgyulladása van. Vona doktor gondterhelten csóválja a fejét. — Miért vártak eddig? — kérdi az asszonytól. — Megmarad? — kérdem én, már a kocsiban. — Remélem. Kár volna érte. Ha az anya elpatkol, a tizennégy malac is elpusztul. Ennyit nem lehet cucliból táplálni. Már az öreghiba volt, hogy nem hívtak orvost az el léshez. A tizennégy darabos szaporulat ritka eset, s előre látni az emsén. Ilyenkor tanácsos, hogy orvos vezesse le a szülést. — Mi van akkor, ha ez éjjel következik be? — Van magának fogalma, hogy harminc év alatt hány éjszakát töltöttem istállóban meg ólakban? Ez vele jár a szakmával. — Ön a második ciklusát tölti a Parlamentben, s közben praktizál. Miként hangolja össze a két tevékenységet? — Négy település tartozik a körzetemhez. Ráckeve, Makád, Szigetbecse és Lórév. A terepjárást a kora reggeli órákban bonyolítom le. Többnyire hatkor indulok és nem ritka, hogy a beteg állat mellől rohanok tovább a Parlamentbe, majd este ugyanoda térek vissza, hogy beadjam a soron következő injekciót. A parasztembert ismemi kell. Ha képviselőként netán vétenék az érdeke ellen, azt még csak lenyeli. De ha orvosként tévedek, s emiatt elpusztul a jószág, azt nem bocsájt- ja meg. — Milyen a napi igénybevétel? — Ez a szezontól függ. Tavasz- szal és ősszel több, olykor nyolc-tíz esethez is kihívnak. Az idei, szokatlanul meleg nyarat az állatok is megsínylik, ezért is nem vettem ki csak két hét szabadságot. Ehhez még azt is tudni kell. hogy Ráckeve térségében erősen megcsappant az állat- állomány, harminc százalékkal kevesebb, mint ezelőtt két évvel. Kivételt képez a ló, annak megnőtt az ázsiója a kisgazdaságok beindulásával. A szarvasmarhával és a sertéssel van baj. A nevelésük nem kifizetődő, bizonytalan a felvásárlás, az embereket nincs mi sarkallja. Rám kétszeres felelősség hárul. Meg kell óvnom a meglévő állományt, és meg kell győzzem az állattartókat, hogy a jelenlegi helyzet csak átmeneti állapot, lesz még kereslet a magyar húsra a külföldi piacokon. Ismerve a helyzetet, Vona képviselő úrnak nem könnyű a dolga. A keleti piacok összeomlottak, a nyugati meg nem akar beindulni. Bár erre lenne gyógyszere Vona doktornak. Erősen ráférne az állattartókra. Matula Gy. Oszkár Nem romolhat az ellátás minősége A kerepestarcsai Flór Ferenc Kórház gazdasági igazgatója, dr. Nagy Péter, mint egy szakmai ars poeticát, sorolja fér a feladatokat: úgy kell gazdálkodnunk — mondja — s egyben gazdaságosan működtetnünk ezt a nagy egészségügyi intézményt, hogy hatékonyan mind több beteget láthassunk el jó színvonalon. Ez egyben azt is jelenti — folytatja az igazgató —, amellett, hogy a kórház maximális takarékosságot, vagy ha jobban tetszik gazdaságosságot hirdetett meg, valljuk: nem romolhat a kerepestarcsai kórházban az ellátás minősége. Ezeknek a szempontoknak a maximális figyelembevételére az is kényszerít bennünket, hogy mintegy 30%-kal kevesebb működési költségvetésből kell gazdálkodnunk, mint más hasonló nagyságrendű és profilú egészségügyi intézménynek. így a hatékony gazdálkodás, az egyre több beteg és emellett a jő színvonalú ápolás együttesen határozzák meg a tenni- evalőinkat. Mindehhez a kórház kollegiális vezetése a tavalyi évben beindított egy szigorú gazdálkodási rendet. —Az új szisztéma lényege a gyógyszerkerettel való takarékos s célirányos gazdálkodás — magyarázza dr. Nagy Péter. — A kórházi osztályok éves keretet kapnak, mellyel havi bontásban dolgozhatnak. Ennek a .Lettős” időbeli beosztásnak a lényege, hogy egyes osztályok maguk gaz- dálkodhatják ki az erősebb és a gyengébb hónapok fogyasztását. A főorvos kollégáknak szigorúan tartaniuk kell magukat ehhez a mennyiséghez: csak annyi gyógyszert használhatnak fel, amennyit — előzetes igényfelmérés alapján — nekik kiutal az intézet gyógyszertára. A betegek nem vették észre Mit mondhatok a kezdeti tapasztalatokról? Nos, az első elégedetlenkedés, nyílt kritizálás, s gazdálkodástól való félelem elmúltával néhány osztályunk még tartalékot is „felhalmozott”. Nem hallgathatom el azonban azt sem, hogy kezdetben, főleg az év első negyedének zárásakor, még elég nagy összegű túllépést könyvelhetett el a kórház; ám ezt a negatívumot év végére sikerült nullszal- dóra ledolgoznunk! S mindezt úgy, hogy a betegek ebből semmit sem éreztek meg! — Azaz — helyesbít a gazdasági igazgató — nem szenvedtek hátrányt. Csak arra „kényszerítettük” kollégáinkat, hogy szigorúan határt szabjanak a gyógyszerfelhasználásban, s következetesen tartsák be a kizárólag a gyógyításhoz, ápoláshoz szükséges anyagok fogyasztásának szabályait. E gazdálkodási rendszer bevezetésével párhuzamosan a Flór Ferenc Kórház kollegiális vezetése azt tapasztalta, hogy a helyben dolgozó egészségügyi gárda jó szándékról s kellő szakértelemről tett tanúbizonyságot. Mindehhez párosult a nélkülözhetetlen és kizárólagosan célravezető folyamatos ellenőrzés is, melynek fontosságát kiemelten hangsúlyozza a gazdasági igazgató. Számítógépes adatrögzítés — Talán az okozta a legtöbb nehézséget, s keltett aránytalanul sok ellenérzést is kollégáink körében — mondja dr. Nagy Péter —, hogy havonta kellett „igazoló” jelentést készíteniük az osztályokon folyó gyógyszergazdálko- dásról. Ám ennek a kötelezettségnek is sikerült eleget tenni kórházunkban. Nem álltunk meg az osztályos gyógyszerkeret-gazdálkodásnál. Két belosztályunk vállalta, hogy náluk a betegek délig megkapják a következő 24 órára szóló gyógyszeradagjukat. Ez egyébként egy Hollandiából átvett .JEGYADAG” gyógyszerellátási szisztéma alapján történik. E rendszer életképességét a kórházon belüli gyógyszergazdálkodás számítógépes regisztrálása egészíti ki, melyhez nemsokára minden tárgyi és személyi feltétel adott az érintett osztályokon. Ily módon a Flór Ferenc Kórház a korszerű gyógyszer-gazdálkodási rendszer bevezetésének megyei, sőt országos referenciahelyévé válhat. A gyógyszeren kívül másik igen szűk keresztmetszet a gazdálkodásban az anyaggazdálkodás kérdése. Ebbe a körbe tartozik az egyszerhasználatos eszközöktől kezdve a gyógyászati segédanyagokig egy sor cikk. Ezen a területen is bevezettük az osztályoskeretgazdálkodást. Itt, ameny- nyiben valamely osztály megtakarítást ér el, annyiban a felszabaduló keretének erejéig mást is vásárolhat. Ezzel a lehetőséggel nem egy esetben éltek is az osztályok. Ezeknek a gazdálkodási szisztémáknak a bevezetésére azért is nagy szükség volt, mert a szűkös anyagi erőforrások felhasználásá- * nál szerencsésebb, ha az orvosszakma állítja fel az adott kereten belül a gyógyszer-, anyag- és eszközigényének mennyiségét és minőségét, mintha a gazdasági szakember mondaná meg, hogy mit és mennyit lehet beszerezni. XXI. századi követelmények Hasonló megfontolás vezeti a kórház irányítóit akkor is, amikor a több évre szóló felújításunk mintegy megalapozásaként, évek óta figyelünk arra, hogy egy-egy nélkülözhetetlen tartozékcserét, felszerelés-gépkiegésztést, korszerűsítést oly módon végezzük el, hogy az része legyen (lehessen) a majdani XXI. századi követelményeknek is megfelelő kórháznak. Ne kelljen tehát egy-két esztendő alatt többször is lecserélni egy-egy kiegészítő elemet. A kerepestarcsai kórházban pontosan tervezett, szakmailag szigorú rend szerinti gazdálkodás folyik. Ennek elméleti alapját az a komplex intézkedési terv adja, melyben az illetékesek évről évre kidolgozzák a teendőket, kijelölik egy-egy feladat felelőseit. Mailár Éva
