Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-25 / 197. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. AUGUSZTUS 25.. SZERDA Kóspallag felé Kismarosnál kell jobbra kanyarodni a szobi vasútvonal hídja alatt. A hétvégi nyaralók után a törökmezői fennsík szépsége tárul az utas elé. Távolról magas hegyek piramis csúcsai lebegnek. Aztán Kóspallagig és még tovább, lombos erdő fái alkotnak sorfalat a kanyargós út két oldalán. Minden és mindenki a természettel, annak vonzásával áll itt kapcsolatban. A kiránduló óhatatlanul arra gondol a faluig tartó autóúton: Csakis a pihenés, vendégfogadás központja lehetne ez a táj, ebből élhetnének meg jól az emberek. Hisz aki egyszer itt járt, visszakívánkozik, másnak is mesél a hegy magasára települt községről. A természet vonzásában A kóspallagi horgásztó majdnem félúton található a község és a főútvonal között. Csak be kell kanyarodni a partjára, s máris leshetjük, hogy lesz kapásuk az ötszáz forintos napi jegyért kitelepült pecásoknak, akik 50-60 méterre is belódítják a zsinór végére erősített horgot. Állunk az erdő övezte víztükör fölött. Odalent a parti növényzet közül közömbösen pislákol felénk egy jól megtermett kecskebéka, mintha ő is a horgászok eredményére lenne kíváncsi. Aztán egyszercsak hopp, rezdül a parti fűszál. Ő már megszerezte a zsákmányt. Szájában fehér pillangóval mászik vissza, a víz közelébe. Emberi gyöngeség, hogy mindenütt a természetet szeretnénk megháborítani. Ide is kecses kis faházakat képzelünk, melyekben mélyen átaludt éjszaka után ébredünk, aztán nagy sétákat teszünk az erdőn, mélyet szippantva a friss levegőből, csodálva a kora reggel lombokon átszűrt fényeit. Télen is csodálatos ez a nagy erdőrengeteg, s különös történeteket mesélnek olykor dám kis négylábúak szolgáltatják. A falusi üdültetésnek valóban eredeti helyszíne lehetne Kóspallag, csak kérdés, menynyire hajlamosak az emberek idegent engedni a házukba, kiszolgálni a vendégeket, életformát váltani egy megszokott másik után. A Börzsöny más falvaiban szerzett tapasztalat, hogy ezt egy bizonyos korban már nem szívesen teszik meg. Ám, ha mégis, úgy a feltételekről kellene gondoskodni a főútvonaltól 15 kilométerre, magasan a vidék fölött. Ahonnét ha télen csúszósra fagy a különben jó minőségi betonút, s késnek a közúti igazgatóság szóró- kocsijai, egy ideig nem köny- nyű lejutni Kismarosig, Verőcéig. Pedig vagy tizenöt évig ez utóbbi település iskolájába jártak a kóspallagi gyerekek a negyedik osztályos koruk után. Ezen csak tavaly tudott változtatni a helyi önkormányzat, miután újra kivívták a falu önállóságát. A tanácsi korszak központosítási törekvései idején ugyanis Verőcén, vagy ahogy akkor nevezték, Verőcemaroson volt a közös tanács, Kismaros. Kóspallag és Szoko- -lya lakóinak jelentős hátrányára. Ha valahol, akkor itt aztán nagyon kellene a telefon is, de egyelőre igen rövid a tulajdonosok listája. Most várják a változást, ha a Börzsöny Com Rt. ígérete szerint egy-két éven belül megkapják állomásaikat az igénylők. Igaz, nem 15 ezer forintért, ahogy a Műszertechnika Rt. ígérte a Börzsöny Com-nak, hanem 30 ezerért, ahogy most a HTCC. nevű amerikai—magyar cég ígéri. A Börzsöny szerelmese Vendéglátó falunak vendéglő is kellene, meg szálloda, de a korábbi években népszerű, a község közelében épült kisinótok láttán attól tartanak, hogy egyszer úgy járnak, mint a nagybörzsönyiek, akiket faképnél hagyott a boltos. Maga mögött felejtve a bezárt épületet, napokig a polgármesteri hivatalban árulták utána a tejet, meg a kenyeret. Más dolgokban viszont változott az élet, s a jövő iránti bizalom jele az a sok szép új ház is, amely az elmúlt években nőtt ki a dombok oldalán, ablakaival mély völgyre, távol kéklő csúcsokra figyelve. Sok közülük Lépő' Géza építészmérnök tervei szerint épült, aki ugyan budapesti ember, -de legtöbbet idekint tartózkodik a hétvégi házában. A Börzsöny szerelmesének vallja magát, s az elmúlt 25 év alatt élete egyharmadát töltötte itt — mondja. A kőAz utóbbi egy-két évben több mint egy tucat ház épült nép. Ma már betonút vezet le a hegyről, de régen, ha az utat feláztatták az őszi esők, elszigetelődött a község. Ha valaki beteg lett, szalmát tettek a kocsiderékba, arra fektetve szállították le az orvosNemrég felújították a községházát is azok az erdészeti munkások is, akikkel egyszer vadetetésre indultam a havas ágak sűrűjébe. Az egyik ház udvarából alkalmasint eltűnt az apadisznó, de nem keresték, mert tudták, hogy gáláns kalandra indult. Ha majd kimulatja magát a vaddisznólányok között, békében hazatér. Utjának bizonyítékait tavasszal fickándozó vici turistaház ajtaja most zárva, hiába kopogtat a csalódott hátizsákos. Áz egyetlen, szövetkezeti ABC-áruházban pedig a magas bérleti díjakra panaszkodik a kereskedő, meg arra, hogy a szobi Afész leromlott állapotban tartja az épületet, elhasználtak a berendezések, ezzel szemben kicsi a forgalom. Az üzletben válogató vevők e panaszok hallatán, az állapo: Nemcsak a helybéliek kedvenc horgászvize a Kilátó-tó míves mester Klein Gyula bácsi már idős ember, de még manapság is gyakran veszi kézbe a malteroskanalat. Kóspallag arculatán sokat simítottak az ő kezei olyan nagy szeretettel, mint ahogy beszél a szülőfalujáról: — Mert olyan az, amilyen. Igaz, hogy régen nehezebb volt itt az élet, de én nem mentem volna máshová. Itt akartam élni ezen a tájon, ezek között az emberek között. Kóspallag mai élete és gondjai, reményei csak múltjának ismeretében érthetők meg. A falutörténet szerint a XVIII. századig „a Torony- allya"-nak nevezett területen álló pálos kolostor a mária- nosztrai. konvent alá tartozott. Az épület maradványai ekkor még léteztek. A visegrádi koronabirtokhoz tartozó területen létesült község körzetének elszakítása miatt ettől a századtól kezdve tiltakoznak többszöris Hont megyénél a nosztrai pálosok. 1766-ban 42 családról, 1828-ban 84 kóspallagi házról tud a krónika. A római katolikus plébánián a nagy vendégszeretettel fogadó Pálvölgyi Erzsébet, Pálvölgyi József plébános nővére megyarázza: — A palla- gon legeltették a kosokat. Azért volt először a helység neve Kóspallag, aztán módosult Kóspallagra. Német és szlovák nemzetiségieket telepítettek erre a helyre, a szlovákok maradtak többségben, de közülük is inkább az idősek beszélik már őseik nyelvét. Nagyon nehezen élt ez a hoz. Legtöbben az erdőből éltek. Az összegyűjtött hangyatojásokat pörkölve szállították a budapesti állatkert egzotikus madarainak. Sétabotnak vágták a somfát, gombát vittek a környező piacokra. Ma már tanult emberek is lakják a falut, értelmiségiek kerültek el innét más környékre is. — Kóspallagnak most 759 lakója van, pedig 1973-ban még 1 ezer 430 volt — sóhajtja el Csizmadia Vilmos polgármester, mindjárt megvilágítva az ok okozati összefüggéseket is. Alacsony bérek Az iskolaközpontosítással annakidején elkerültek a pedagógusok. A jól működő 180 tagú szakszövetkezetet megszüntették. Először a szobi, aztán meg a gödi mamut termelőszövetkezettel egyesítették megyei parancsra. Volt két tsz melléküzem- ág, ahol sokan dolgozhattak. Egyik az ikladi műszergyámak dolgozó tekercselőüzem, amit vállalkozónak adtak el a gödiek, s csak most kezd újra éledezni. A másik üzem a váci Híradás- technikának, meg a dunakeszi járműjavítónak szállított, s így a helybeli asszonyoknak nem kellett eljárniuk a községből. Most viszont az állandó lakosok 12-13 százaléka, az aktív korúak 30 százaléka munkanélküli. A közmunkáért havi 12 ezer forintot tudnánk fizetni, de ezért a munkanélküliek sem akarnak dolgozni. Mint ahogy a volt alaHancsovszki János felvételei gi gazdaság területén is alkalmaztak volna a nyáron 40-50 embert, de csak 10-15 ezer forint havi jövedelemért, s erre a megszólítottak dacosan nemet intettek. Ez a helyzet ma, s mi lesz holnap? A szerény költségvetésből, a kisközség önkormányzata nem javíthat a szociális helyzeten, hiszen a 16 millió forintos évi költségvetés csak a működésre elég, meg községi alkalmazottak bérére, iskolára, orvosi rendelőre. Újabban gyógyszertárra, ami itt nagy szó. Nem kell már buszra ülni, ha valamit receptre ír fel az orvos. Az ilyen gondok ellenére él és virágzik ez a falu. Hamarosan húsz igen olcsó, vízzel, villannyal ellátott telket parcelláznak a Deák Ferenc utcában. A fában gazdag környék olcsó tüzelőanyag kínálata ellenére is gondolkoznak a Prímagáz cég ajánlatán. Esetleg tartályos gázfűtést szereltetnének be sok háztartásban. — Rajtunk a sor, hogy visszaállítsuk Kóspallag rangját — hangoztatja Klein Gyula bácsi, ő és vele sokan mások, bíznak benne, hogy ez sikerül. Kovács T. István Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata A kóspallagi római katolikus Mária-temp- lom története a XVIII. században kezdődött el, amikor Nagymaros leányegyháza 1777-ben önálló plébániát kapott. A templom építésével sokáig foglalkoztak. 1788-ban és 1801-ben közölték a Magyar Kamarával, hogy Kóspallagon szűk és nedves parasztházat használnak, mint szükségtemplomot és egyben plébániát. Beküldték ugyan a Landes-Bau-Direktionhoz Hacker F. X. ácsmester és Olsner A. J. kó'mívesmes- ter 1788-ban készített terveit és költségvetését, ám azokat nem tartották jónak, új terveket ígértek, aztán maradt minden az akták között. 1792-ben a király az egész építkezést elhalasztotta jobb időkre. Végül 1805-ben mégis felépült a templom, a korábbi tervek felhasználásával. így alakult ki a mai tornyos, egyhajós, későbarokk templom, klasszicizáló részletformákkal. A falu felső végén, kissé dombos helyen áll. Középső bejárata egyszerű ajtó, felette szemöldök- párkány-kiképzéssel, feljebb szegmentíves ablakkal, falbemélyedéssel. A nyugodt térhatású templombelsőben a barokk formái érvényesülnek. Az 1800 körül készült főoltárkép Mária mennybemenetelét ábrázolja. A szószék szögletes, kalasszicizáló formájú. A sekrestyében Nepomuki Szent János alakja látható egy képen. A község lakóiban erősen él az a hit, hogy a mostani templomnak volt elődje, amely leégett. Feltehető, hogy ez a hiedelem a ma már csak térképen látható régi kápolnára vonatkozik, ami úgy tűnik, hogy már a XVIII. század végén sem állt. Egyesek szerint a harangok is onnan valók, s ezt bizonyítja az öntésük évszáma. A magaslatra épült templom környékét nemrég a helyi önkormányzat támfalakkal erősítette meg, s emelte ki, ami által még inkább uralja a környéket az impozáns épület. K. T. I. Kóspallag múltja és jövője Mégis virágzik a falu
