Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-25 / 197. szám
I PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. AUGUSZTUS 25., SZERDA 5 Pszichológusok a munkanélküliség ellen Munka és lélek # A század elején épült budai lakóház olyan, mint a főváros legtöbb háromemeletes bérháza. Kopott és régi. A kapualjban még bizonytalankodó látogatót egy kis tábla irányítja az egyik földszinti lakás felé. Ott van a Pest Megyei Munkaügyi Központ pszichológiai szolgálata. Új tevékenység ez az államigazgatásban, és új módszer az emberekkel való foglalkoztatásban. így találkozik itt az évszázadnyi épületben a régi és az új, ad egymásnak találkozót a múlt és a jelen. Sőt, talán egy kicsit a jövő is. » — Tulajdonképpen miért van szükség erre a szak- szolgálatra? — kérdezem dr. Halmai Júlia pszichológust, a munkaügyi központ osztályvezetőjét. Ő kórházi pszichoterápián dolgozott hosszú ideig, s annak tapasztalataival próbál most a munkanélküliek helyzetén segíteni. — A pszichológia mint elméleti tudomány, nem új keletű, gyakorlati alkalmazása azonban napjainkban is egyre bővül, hasznosítása új meg új területekre tör be. A munkaügyi szervezetek négy éve foglalkoznak ezzel a szakterülettel, és mára már országos munkaügyi pszichológiai hálózat alakult ki. Ez azt jelenti, hogy ma már minden megyében van képzett szakemberekkel ellátott szolgálatunk. A feladatunk elég sokrétű. Foglakozunk magával a munkaügyi szervezettel, dolgozóink belső problémáival. Itt elsősorban feszültségmérés folyik, de ezenkívül fontos a belső továbbképzés, a humánszolgálat erősítése, és munkatársaink empátiás készségének a fejlesztése. Azaz minden, ami a rugalmasabb, emberségesebb és türelmesebb ügyfél- fogadást segíti. Mi a továbbképzéseken előadásokat tartunk, de sok egyéni beszélgetésben és egyes helyzetelemzés megvitatásában is részt veszünk. A fő feladatunk azonban a munkanélküliek helyzetének segítése. — Hogyan tudja a szak- szolgálat segíteni a munka- nélkülit? — Többféleképpen. Az átképzőtanfolyamok esetében például kötelező alkalmassági vizsgálatot végzünk. Ezt ugyan sok érintett felesleges macerának, külön időhúzó kitérőnek tartja, pedig az ő érdekük is az itt született eredmény. Konkrétan: egy számítógépes tanfolyam vagy egy nyelvi átképzés előtt meg kell nézni, hogy az illető egyáltalán képes-e a feladat ellátására. Mennyivel rosszabb lenne, ha valakinek az alkalmatlansága csak hónapokkal később derülne ki. Kudarc és időveszteség neki, felesleges költség nekünk, és egy emberrel kevesebb átképzett. — Hogyan történik egy ilyen alkalmassági vizsga? — Nagyon egyszerűen, szinte játékosan. Három-ötféle tesztlapot töltenek itt ki, a legtöbbször csoportosan. Ezeket aztán kiértékeljük és összevetjük a személyes beszélgetések eredményeivel. A tanfolyamra jelentkezőket ezek alapján rangsoroljuk. A lista visszamegy a tanfolyam szervezőihez. De mi elbeszélgetünk mindenkivel, tehát az alkalmassági vizsga után megismeri minden érdekelt a véleményünket. Beszélgetésünk alatt két fiatal érkezett éppen. Pályakezdők, munka nélkül. Olyanok, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal, s nem látják az utat, hogy merre induljanak. Halmai ÁLLAMI VAGYONÜGYNÖKSÉG ________Pályázati felhívás ______ Az Á llami Vagyonügynökség (ÁVÜ), a TECHNITHOM Kft. (Budapest XI., Október huszonharmadika u. 16. 1112) közrem ű köd ésével, kétfordulós pályázatot ír ki az ÁVÜ tulajdonában levő, állami tulajdont képező, a Magyar Hirdető Részvénytársaság (Budapest V., Ferenciek tere 2. 1818) jegyzett tőkéjében 87,895%-os részesedést biztosító 24 170 db, egyenként 10 000 Ft névértékű részvény, valamint a társasághoz tartozó bérleti jogok megvásárlására Az ajánlatokat öt példányban, zárt, feladó nélküli borítékban, az eredeti példány megjelölésével kell eljuttatni a megadott címre. Az ajánlati kötöttség időtartama 90 nap. A kiíró a vételár 90%-áig kárpótlási jegyeket is elfogad. A részletes feltételeket ismertető pályázati egységcsomag (tenderfüzet és a társaságot bemutató információs memorandum) a TECHNITHOM Kft. székhelyén (Budapest XI., Október huszonharmadika u. 16., telefon: 186-8534, 185-0950) vehető át, titkossági nyilatkozat és 30 000 Ft + áfa bruttó vételár ellenében. A privatizációs költség csak készpénzben fizethető, amely azonban részben fedezhető a bánatpénzből. A pályázatok beadásának határideje az első fordulóra: 1993. október 14-én 12 óra. A pályázatok benyújtásának helye: Állami Vagyonügynökség központi iktató Budapest XIII., Pozsonyi út 56. 1133. A pályázatok érvényességének feltétele a pályázati egységcsomag megvásárlása és a benne foglalt feltételek elfogadása, a titkossági nyilatkozat aláírásával. A pályázatok elbírálásánál előnyt jelent, ha a pályázó ajánlatot tesz a társaság mérlegében nem szereplő, de az általa használt helyiségek bérleti jogának megvásárlására is. A kiíró fenntartja a jogot, hogy eredménytelennek nyilvánítsa a pályázatot. Az első fordulóra ajánlatot tevők a forduló eredményéről és - sikeres pályázat esetén - a második fordulóra való meghívásáról írásos értesítést kapnak. A második fordulóban részt vevő pályázóknak, az egyéb ajánlati feltételek mellett, 5 000 000 Ft bánatpénzt, a második forduló benyújtási határidejéig, letétbe kell helyezniük. A pályázók számára további felvilágosítást ad Krébesz András ügyvezető igazgató, a TECHNITHOM Kft.-nél, telefon: 185-0950. doktornő kedvesen fogadta őket. — Látja, ez most az egyik legnagyobb problémánk. Leérettségiznek vagy abbahagyják a középiskolát és azt sem tudják, mit akarnak csinálni. Itt jön a mi feladatunk, a pályaorientációs vizsgálat. Azt nézzük, hogy mire képes; mire alkalmas a jelölt. Mire van igénye. Tulajdonképpen a vizsgálódás során megpróbálunk egyezséget kötni vele. — Elég nehéz a munkanélküli helyzete. Nemcsak az anyagiakra gondolok, hanem arra, hogy el kell viselni a kudarcélményt is. — Pontosan'így van. És ez is a feladatunkhoz tartozik, hogy segítsük a pszichés teher elviselését. Hogy tanácsot adjunk magatartásformára, munkára. — Hogy kerülnek ide ezek az emberek? — A kirendeltségeken keresztül. Az alkalmasságinál kötelezően, a többinél meg belátásuk szerint. Nagyon nagy a kirendeltség felelőssége. Mert nem csupán a munkalehetőségek közvetítésével, a járadék nyilvántartásával, de magával az emberrel is foglalkozni kell. Fel kell ismerni, ha valaki feltűnően tanácstalan, ha nagyon lassú, ha állandó visszatérő, és akkor azt hozzánk kell irányítani. — Vannak eredményeik? — Igen, mondok is kettőt. Idejött egy szerelő azzal, hogy nagyon szereti a szakmáját, mégsem tud dolgozni, mert nem bírja a keze a gépet. Kiderült, hogy gyermekkora óta van egy ritka betegsége, amely lehetetlenné teszi a kéz szorítását. Tehát pályát kell változtatnia. De mivel ő szerelni szeret, valami hasonló munka kellett. A fiú mechanikai műszerész lett. Ma is dolgozik. A másik történet talán még érdekesebb. Egy 40-es éveiben járó hölgynél az tűnt fel, hogy nagyon sok középfokú szak- képesítése van. Könyvelő, tb-ügyintéző, menedzser, gépkezelő, meg még egy tucat. Rengeteg helyen dolgozott már. Nála meg az derült ki, hogy ő magához az iskolához, a tanfolyamokhoz vonzódott. Szerette annak nyüzsgését, a tanulást, az iskolai légkört. Ez a hölgy iskolatitkár lett és soha nem akart többé munkahelyet változtatni. A pszichológiai szakszolgálat még nem régi intézmény. Tevékenysége állandóan bővül. Reméljük, ezzel párhuzamosan az eredményei is. Gelléri Miklós Harminc év Gyál szolgálatában Búcsú a fehér köpenytől Harminc év egy fél emberöltő, és mégis hamar elröpül. Az ember csak áll, s nem hiszi el, ez alkalommal ő az ünnepelt, őt búcsúztatják a kollégák nyugdíjba vonulása alkalmából. Nagy Attila fitalabbnak látszik koránál, ha nem tudnám hány éves, ötvenre taksálnám. Amikor leülünk beszélgetni, valami szokatlant észlelek rajta. Idő kell. amig rájövök a másság okára: hosszú ismeretségünk óta most látom először „civilben”, orvosi fehér köpeny nélkül. A cipészmester fia — Mikor vette fel először a fehér köpenyt? — kérdeztem az immár nyugalmazott főorvostól.-— A medikusi éveket is beleszámítva, 1951-ben. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen. Nagy megillető- dést éreztem, hisz számomra a fehér köpeny jelkép volt. Kamaszkoromban úgy néztem a községi orvosra, mint a mindenhatóra, aki ismeretei révén élet és halál ura. Minden vágyam az volt, hogy én is gyógyíthassak. Nagy Attila egy Szolnok megyei kisfaluban, Jászákó- almáson született, az apja községi cipészmester volt. Ami 1951-ben nem a legjobb ajánlólevélnek számított egy egyetemre jelentkezőnél. Mégis bejutott, talán azért, mert még a vizsgáztatók is megérezték, hogy ő hivatásnak tekinti a gyógyítást nem csupán divatos szakmának. — 1956-ban kaptam kézhez a diplomát, általános orvosi képesítést szereztem. Rögtön utána a szolnoki kórházba kerültem, ott töltöttem le a gyakornoki éveket. Gyálra már nyolcéves tapasztalattal érkezett 1964-ben. A tapasztalatokra legalább olyan szüksége volt, mint a kitartásra. Rendelő sem volt — Én fizikai erőnlétnek nevezném, hisz amit akkor csináltunk, abba még egy igás- ló is belerokkant volna. írd és mondd ketten voltunk, s Gyálon kívül hozzánk tartozott Felsőpakony és Néme- diszőlő is. A napi betegforgalom 150—200 ember. Plusz a beteglátogatás és az ügyelet. Ez utóbbi úgy működött, hogy rendelőintézet nem lévén, a lakásunkra jöttek el utánunk. Se vasárnap, se ünnep, hajnalban kezdtünk és éjszaka végeztünk. Egy idő után még a felettes hatóságunk is megsokallta, s kettőről négyre emelték a létszámot, majd négy körzetre osztották a térséget. Ez sokat könnyített, de még mindig nem volt rendelőintézet. Ennek megépítéséről majd csak 1975-ben döntöttek és rá két évre adták át a központi orvosi rendelőt. Az építkezésből mi orvosok is kivettük a részünket, kivált az időközben elhunyt Fa Ferenc doktor vagy a ma is aktív Kindlovits Mária doktornő, aki a gyermek- gyógyászat alapjait vetette meg Gyálon. — A mostani rendelőintézet egyike a legkorszerűbbeknek Pest megyében, kivált az utolsó három évben fejlődött sokat. Az az általános vélemény, hogy mindez elsősorban az ön érdeme... — Ez így nem igaz, egyedül nem tudtam volna véghezvinni. Csapatmunka volt, amiben vitathatatlan érdemeket szerzett dr. Bodó Agnes, a dabasi rendelőintézet igazgató főorvosa, akihez területileg tartoztunk. Múlt időben mondom, mert tavaly ő is nyugdíjba ment. Ami az én szerény érdemem: következetesen harcoltam azért, hogy ne a beteg utazzon az orvoshoz, hanem fordítva. Ennek szellemében igyekeztem megszervezni a rendelőket, s több szakorvost kihoztam Gyálra. Fogytán a türelem — Volt olyan esete, ami különösen emlékezetes maradt? — Az orvos nap mint nap újabb kihívásokkal találja magát szembe. Nekem minden eset egyformán fontos volt s a melegebb perceket nem tartottam külön számon. Abból viszont lelkiismereti kérdést csináltam, hogy a diagnózist pontosan állapítsam meg. Világéletemben haragudtam az olyan orvosokra, akik nem biztosak a dolgukban, ezért felírnak öt-hatfajta gyógyszert, valamelyik majd csak segít alapon. Ahelyett, hogy konzultálnának egy náluk- nál gyakorlottabb kollégával. — Engedje meg, hogy a régi slágert idézzem: doktor úr, a maga szíve sose fáj? — Harminchét év nem múlik el nyomtalanul, az esőben, hóban caplatás nekem is benyújtotta a számlát. Izületi problémáim vannak, s ha elővesz, nehezen tudok járni. — Milyen érzés volt úgy kilépni a rendelőből, hogy oda, orvosként már nem tér vissza többé? — Átkozott rossz érzés. Még most, hetek múltával sem lelem a helyemet. Nehezen múlik az idő, pedig próbálom magamat lefoglalni. Szeretek horgászni, de eddig kevés időm volt. Most van időm, de nincs türelmem. Idő kell hozzá, amíg az ember megszokja a nyugdíjas létet. M. GY. O.
