Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-23 / 195. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. AUGUSZTUS 23., HÉTFŐ 13 Ismét a keresztről Engem vegyes érzelmekkel tölt el minden olyan írás, amely a Pest Megyei Hírlap augusztus 3-ai számában „Kereszt a szerkesztőségben” címmel id. Verőczei Béla tollából megjelent. Vegyes — tehát örülök is neki, meg el is szomorodom miatta. Örülök, hogy azt jelzi, hogy hatalmas dolgok történtek e hazában. Képzelje el, mi lett volna id. Verőczei Béla úr sorsa, ha 10 vagy akárcsak 5 évvel ezelőtt is ilyen levelet küld az akkori Pest Megyei Hírlapnak — természetesen a kereszt helyett a vörös csillag, a sarló-kalapács vagy a vörös zászló jelenlétét kifogásolta volna, akárcsak egy tanteremben is. Lett volna rá oka. Hiszen azon a néhány tízezer személyen kívül, akiknek az utóbb említett jelvények és jelképek megtestesítői, az ARMIJA katonái itt, saját földünkön vigyázták hatalmukat — sok millió polgárnak sértve az emberi önérzetét, nemzeti tudatát. Hogy ez mennyire így volt, bizonyítják az 1956. október 23-át követő napok, amikor izzó gyűlölettel rombolták szét, semmisítették meg a szolgaság ezen szimbólumait. Mi lett a sorsuk ezeknek az embereknek? A 301-es parcella mesélne róluk, ha hagynánk. „Az Úr csodásán működik” — énekeljük, „...örülj, föld, mert nagy dolgokat cselekszik az Úr” — írja Joel próféta (2 r. 21.). „Megáll az Istennek igéje, és nem állhat senki ellene” — (Református énekeskönyv — 171.). Ezek a felfu- valkodott rendszerek és gyűlölt jelképeik „kéz érintése nélkül” hullottak porba, kerültek a lomtárba — míg a kereszt 2000 éves üldözés ellenére — sok-sok vértanú élete árán dicsőségesen ragyog. Szomorú vagyok, mert a levél írója, bár reformátusnak vallja magát, nem ismeri jól vallása tanításait. Ilyen kifejezésekből következtettem: „Nem jobb lenne szerény kereszténynek lenni.” — ...„egyáltalán nem biztos, hogy csak a kereszthordozó ember egyedül jó, a tisztességes, az erkölcsös, bűntől mentes ember.” A „szerény keresztény” (a keresztyén — mi reformátusok így használjuk) szónak nincs jelzője. Egyedülálló fogalom — keresztyén, vagy ahogy katolikus testvéreink használják, keresztény —, azaz hiszek a Jézus Krisztusban, elfogadom őt uramnak, követem őt. Feltétel nékül. A kereszthordozó ember nem azonos a keresztet viselővel. Amit rám mért az Úr, hittel hordozom, reménységgel, hogy közeleg szabadítá- som órája. „Az Úr tesz szerénnyé és gazdaggá, ő elér, és ő magasztal fel. (I. Sám 2,7.) Ha ezt nem fogadom el, hiába viselem a keresztet —, az csak egy tárgy marad, dekoráció. „Bűntől mentes ember” — nincs. Idézze fel csak Verőcei úr az Úrvacsora előtti közös gyónás első kérdését! „Hiszitek-e — valljátok-e, hogy mindenestül bűnösök vagytok, és ha Isten rajtatok nem könyörül, büntetést, halált és kárhozatot érdemeltek? — Válasz: Hiszem és vallom! E kegyelem jelképe a kereszt. Őérette könyörül rajtunk Isten. A szerkesztőségi szoba — ahol a kereszt van. nem közterület. (Esetleg közvagyon.) Az a helyiség az újságírók munkahelye. A kereszt jelenlétét csak az ott dolgozók kifogásolhatnák. Gondolom, a „Szabadság” című lap szerkesztőségének egyik-másik irodahelyiségében is megvannak a párt régi jelképei annak ellenére, hogy ezek nyilvános használatát a parlament betiltotta. Ezek a szobák a szerkesztőség magánterületei. Hogy mivel dekorálják, az ő magánügyük. A kereszt nem ellentétes a Luther-rózsával vagy a Kálvin-csillaggal. Annak ellenére, hogy református templomainkon és templomainkban nincs ott a kereszt, mi sem tekintünk kevesebb tisztelettel és áhítattal a keresztre, mint katolikus testvéreink. A kereszt a mi számunkra is Krisztus megváltó halálát hirdeti: vele együtt a mi bűneinket is felszegezték keresztfájára. így békéltetett meg Ő minket az Atyával. Megvan a kereszt zsinatunk pecsétjében, szerepel sok szenténekünkben csakúgy, mint nagy költőnk — a csúcsai presbiter Ady Endre — Krisztus-kereszt az erdőn — gyönyörű költeményében. Hisszük és valljuk annak igazságát, ami Nagy Konstantinénak döntő csatája előtt megjelent az égen — egy kereszt és az ígéret. „E jelben győzni fogsz!” Az ígéret beteljesedett. Az emberiség történetének új napjai következtek. A kereszt a mi reménységünk. M. Gy. Vác (A teljes név és rím a szerkesztőségben) HISTÓRIA Daniel Speer magyarországi útirajza az 1650-es évekből W Aki ebben az or- . szágban magyarnak született és csak ezen a nyelven beszél, bármilyen fe- lekezethez tartozik is, szívében a kálvinizmusnak hódol, akárhogy is tagadja különben. Nem is lehet őket egykönnyen más hitre kényszeríteni, amellett kitartanak egész a halálukig, és ha erről van szó, egyáltalán nem, vagy csak igen kevéssé irtóznak a legkegyetlenebb kínoktól. A kormányzásban kevés hivatalnokot tartanak. A király után egy palatínust választanak, kinek neve náluk a Király képe. Ezután jön egy generális, minden magyarországi hadinépek parancsnoka. Utána a vice-generális, azután a kapitány, aki többnyire 200—500 katona vagy lovas vezére. Alája tartozik a hadnagy vagy százados, ez száz vagy több gyalogos, erre következik a tizedes, 10—20 ember parancsnoka. Ezek az összes haditisztjeik. A magyarok keveset utaznak; ez az oka, amiért egyrészt saját erkölcseiket és szokásaikat a legjobbnak tartják, másrészt ellenséges szemmel nézik az idegen nemzeteket, kiváltképpen a németeket. Inkább meghalnak, mintsem más nemzetek uralkodjanak rajtuk. Ha háborúba mennek, asszonyaikat otthon hagyják, s szeretik hamar befejezni a hadjáratot. Az élelmiszerekre nincs nagy gondjuk, mert igénytelenül élnek és köny- nyen alkalmazkodnak a körülményekhez. Nem is olyan pazarlók, mint más népek. Jól megülik a lovat, és a vívásban semmi sem akadályozza őket, lévén viselő ruhájuk könnyű, rövid és kényelmes. Fegyverük szablya, pallos, és nem ritkán hátul, az övükbe szúrva a csákány. Lóháton legtöbben hegyes tőrt vagy páncélszúrót is viselnek, amelyet a nyereg alá, a lóra szí- jaznak. A gyalogosoknak vontcsövű puskájuk, szablyá- juk vagy pallosuk és csákányuk van. Kassától Erdélyig a nemes, a polgár és a paraszt ifjú korától kezdve katona. Magyarország jó része, különösen a főbb városok a lutheránus vallás hívei. Kassától le Erdélybe többnyire kálvinisták laknak, kisebbségben, ha Horvátországot kivesz- szük, á katolikusok vannak. A horvát tartomány manapság teljesen el van különítve Magyarországtól. Nemcsak azért, mert a horvátok a római császárt a német és egyéb háborúkban még a magyarok ellen is szolgálják, hanem mivel mind a németek, mind sok más idegen nemzet ruháját, ételét és szokásait könnyen elsajátítják. Az idegen szokásokra otthon a gyermekeiket, feleségüket, szomszédjaikat megtanítják, úgyhogy már félig-meddig német módra élnek. Mivel semmi feljegyzésre méltót nem láttam náluk, azért is hagyom őket és Alsó-Magyarországra térek át. Alsó-Magyarország részben túl, részben innen a Dunán terül el. Fővárosa Pozsony, a szép, széles Duna mellett, amelyen napjában kétszer kompokon viszik át a kocsikat, lovakat és embereket. Díszes város, hegyes területen fekszik, van egy szép, négyszögletre épült erős vára, amely a különben nem nagyon megerősített várost védelmezheti. Ebben a várban van a magyar királyi korona, amelynek külön őrző urai vannak. A korona hét ládába van bezárva; az őrző urak mindegyikénél egy-egy ládának a kulcsa van. Bethlen Gábor, az erdélyi fejedelem annak idején a várat és a várost meghódította, ugyanakkor ezt a koronát Kassára vitte. Hanem a közmegelégedésre barátságosan megkötött béke- szerződés után megint csak kiszolgáltatta, nehogy valamiképp a törökök kezébe kerüljön. Itt tartják közönségesen a magyar országgyűléseket, itt koronázzák a királyt, választják az ország főtisztjeit. Sok ügy nyer itt elintézést, mivel a királyi kamara is itt található. Alsó-Magyarországon több város is van, mint például Sopron, Szakolca és mások. Itt fekszik a hét bányaváros is: Körmöcbánya, ezek fővárosa, aranyban bővelkedik, Selmec ezüstben, Zólyom, Besztercebánya rézben gazdag, Korpona, Újbánya, Bakabánya ércben meglehetősen szegények. Mivel a nevezett bányavárosok lakói nagyrészt németek és szlovákok vagy tótok, inkább Alsó-, mint Felső-Magyarországhoz számítandók. Ezek között fekszik Liptó a szepesi tartománynyal; ezek is teljesen németek, tóttal keverve, erkölcsük és szokásuk pedig javarészben németes. Ezeket a helyeket mellőzni óhajtom; csak a zliptakokról fogok egyet- mást elmondani, akik a bányavárosoktól kezdve Késmárkig a zordon és nagy Kárpát-hegység alatt laknak. A zliptak szó annyit tesz, mint rossz, gonosz madár, mert zli jelentése rossz, plak pedig: madár; tehát többes számban a rossz, gonosz madarak neve: Zliptaci. És ezek a szlovákok vagy tótok nem csupán névben, de valóságban is jómadarak, mert gyalázatos zsiványok. Hazájuk a Kárpát-hegység, amelynek mentén lakoznak, nem sok ennivalót terem, tehát nyári időben a felső részen tartózkodnak, ahol szép, tiszta járt utak vezetnek. Amit aztán a meleg időszakban zsákmányolnak, találnak vagy rablásból gyűjtenek, abból élnek családjukkal együtt télen át. Főfoglalkozásuk az emberek kifosztása vagy jó pénzért a hegyeken át való kísérgetése. De ha otthon vannak, úgy viselkednek, hogy ezt ne vegyék észre rajtuk, s azt sem A kisember csak pórul járhat Ázt hiszem, nem kell hangsúlyoznom, hogy kisembernek, szegény embernek nem jó lenni. De manapság, az úgynevezett rendszerváltozás óta ez az állapot az élet minden területén elviselhetetlen. Megpróbálok röviden ismertetni egy OTP-s ügyintézést, amelyre azért kerül sor, mert a szerencsétlen polgár lakása elhasználódott. teljes felújításra szorul a rend, a tisztaság, a kulturált otthon jegyében. A tulajdonos lakáscélú támogatást kér az OTP-től. Bármekkora is a lakása, bármennyi a helyreállítás költsége, a kölcsön felső határa 200 ezer forint. (Néhány rúd szalámi ára!) Éves kamata 28%. Becsatolandó a kérelemhez: költségvetés, helyszínrajz, 3 hónapnál nem régebbi tulajdoni lap, adásvételi szerződés, háztartási biztosítás, OTP-formanyomtat- vány, kezespapír. A felsoroltak jelentős idő- és pénzigényes okmányok. A dolog úgy kezdődik az OTP- nél, hogy a költségvetés 25-30%-át rögtön lefaragják, annak ellenére, hogy annak készítője teljes felelősséget vállal az összeállításáért, és hivatalos norma- gyűjteményből dolgozik, az érvényes beszerzési árak figyelembevételével. A végül is nyújtandó összeget nem az építtető osztja be, sorolja a munkát és a munkásokat, hanem az OTP. A megkurtított összeget kénye-kedve szerint kiadagolja. Szerződéskötéskor nyújt 40%-ot, majd földhivatali „sétálta- tás” után kaphat még 50%-ot, majd a munka elkészültének bejelentése és annak jóváhagyása után kifizetik a fennmaradt 10%-ot. Ismétlem: „0”, a nagy hivatal ütemez! Eközben egy nagy lakásfelújításnál minimum 4-5-féle szakiparos dolgozik, akik legalább előleget kémek, és egyáltalán: képtelenség csöpögtetett pénzekkel folyamatosan dolgoztatni. Ilyenkor tehát a szerencsétlen polgár az OTP mellett még kölcsön- források után futkos, hogy a munkát lehetőleg folyamatosan el tudja végeztetni, így „szívatják” tehát a kisembert, egyszerűen szólva: szórakoznak velük. Vedres Józsefné Budapest tűrik, hogy erről beszéljenek. Méregbe jönnek és összekapnak azzal, aki igazi nevükön zliptakoknak meri őket nevezni, mert ők liptákoknak cí- meztetik magukat. Városkáikat, helységeiket, falvaikat az összes szentek neveiről keresztelik el, de ezekben ugyan kevés szent lakik. Egyébként szép, nagy, szem- revaló emberek, különösen csinosak az asszonyaik, fehérek és gyöngédck. Szentnevű helységeik, városaik és községeik a nagy hegyek miatt, amelyek tövében fekszenek, s emiatt vajmi keveset kapnak a kedves napfényből. Némely helyen csak két-három hónapig süt a nap, azután vége. Ezért aztán savanyú a gyümölcs, mert nem érik be. Kenyérnek való csekély zabvetésükhöz a hegyeket keserves munkával kell megművel- niök, mert oda jószágot felvinni nem lehet. Mégis nagy- ralátó emberek, amint ez a következőkből kitűnik. (Folytatjuk) Bottyán János a vármegyében A kuruc hadak 1709 nyarára Pest megye területének jelentős részéről kiszorultak, a közgyűlés is a vármegye határain kívül, általában Gyöngyösön tartotta üléseit. A fejedelem, II. Rákóczi Ferenc úgy döntött, hogy a hadihelyzet stabilizálására Bottyán Jánosi 3 ezreddel a megyébe küldi. A legendás generális azt a feladatot kapta, hogy a vármegyéből kiindulva keljen át a Dunán és indítson támadást Heister generális ellen. A fejedelem a vármegyét is értesítette döntéséről. A közgyűlés augusztus elején foglalkozott Bottyán seregének ellátásával. A vármegye a seregnek egyhavi természetbeni ellátást biztosított, Boty- tyánnak pedig .....mértékletesen kedveskedik. A szolgabír ó tájékoztassa a komisszáriust. hogy a vármegye 4 csöbör bort. 4 icce vajat, 4 icce mézel. 6 bárányt, 24 csirkét, 6 libát és 10 kila abrakot" utalt ki neki. Bottyán és csapata hadműveleteinek kibontakozását súlyos akadály nehezítette. A megyében pestis pusztított, az emberek jó része elhagyta lakóhelyét, biztonságosabb helyre menekült. Bottyán 1709. augusztus 22-e és 25-e között Isaszegtől Lát ra vonult, ekkor írta Rákóczinak: „Pestis e tájon a falukon és városokon grassál.” Ez volt az egyik utolsó hír, ami Bottyántól a fejedelem táborába eljutott, ugyanis szeptemberben az idős generális ágynak esett és meghalt. Haláláról Bercsényi jegyezte fel: „Most hozták hírét, szegény Bottyán vak sógor, tegnap nyolc óra tájban behunyta a: másik szemét is." Pogány György
