Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-23 / 195. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. AUGUSZTUS 23.. HÉTFŐ Közművelődési szakemberek kitüntetése Augusztus 20-án, a Néprajzi Múzeumban kitüntetéseket adtak át a közművelődés különböző területein dolgozó szakembereknek. Pest megyéből: Borosy András történészt, a Pest Megyei Levéltár főtanácsosát, Kubassek Jánost, az érdi Földrajzi Múzeum igazgatóját, Kovácsné Mogyorósi Erikát az érdi Csuka Zoltán Könyvtár munkatársát, Urbán László irodalomtörténész és népművelőt, valamint Dómján Lajost, a nagykátai művelődési központ művészeti vezetőjét tüntették ki. (A díjakat Fekete György helyettes államtitkártól vették át.) Közülük négyet mutatunk most be. Borosy András Borosy András Borosy András történészt, a Pest Megyei Levéltár főtanácsosát Pauler Gyula-díjjal tüntették ki. — 1945—50-ig oktattam a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen — emlékezik a pálya kezdetére Borosy András. — Hat évet töltöttem börtönben, majd kétéves gyári munka után egy évet az esztergomi levéltárban, egy évet az Országos Széchenyi Könyvtárban dolgoztam. 1963-ban kerültem a Pest Megyei Levéltárba. Borosy András „középkorászként” a középkori hadtörténettel, ezen belül az Árpád-korral foglalkozik. 1971-ben jelent meg A telekkatonaság és parasztság szerepe a feudális magyar hadszervezetben című könyve. Ő írta az Árpád-kori hadtörténet című fejezetet a kétkötetes Magyar hadtörténetben, ezenkívül számtalan tanulmánya jelent meg a Hadtörténeti Közleményekben. Most fejezte be az anyag- gyűjtést A keresztes háború és Magyarország című kötethez, és gyűjti azokat az okleveleket, irodalmi és elbeszélő forrásokban lévő anyagokat, amelyek az Anjou-kori magyar hadakozó népelemekről szólnak. Hosszú évek kutatómunkájának eredménye az a nyolc kötet is, amely Pest megyei közgyűlési jegyzőkönyvek re- gesztáit (rövid magyar nyelvű ismertetéseit) tartalmazza. A most megjelenő kötettel kilencre kiegészülő sorozat pótolhatatlan jelentőségű a megye történelmével foglalkozók számára. Közreműködik a Kahler Frigyes által szervezett munkaközösségben, amely az 1956-os sortüzekkel foglalkozik. Kovácsné Mogyorósi Erika Kovácsné Mogyorósi Erika — Tizenkét éve lakom Érden, tíz éve a Csuka Zoltán Városi Könyvtár munkatársa vagyok — mondja Kovácsné Mogyorósi Erika, akit Népművelésért díjjal tüntettek ki. — Fontosnak tartom, hogy könyvtárosként népművelői munkát is végezzek. Gyakran rendezünk író-olvasó találkozókat, hogy a fiatalok a műveket létrehozó embereket is megismerjék. Évente szervezünk olvasótáborokat 6—12 éves gyerekek számára. Az idei salgótarjáni táborban az ifjúsági folyóiratokkal ismerkedtünk, s közben persze bejártuk a várost és a környéket. Leginkább a hat éve kezdeményezett és azóta évente megrendezett költészetnapi rajzpályázatunkra vagyok büszke. Az idei megmérettetésre az ország 94 településéről 1422 rajz érkezett, s kaptunk szép munkákat Kolozsvárról is. Az irodalmi foglalkozások mellett nyelvtanfolyamokat, videoklubot, filmklubot, számítógépes klubot szervezünk. Pályázatokon igyekszünk ehhez támogatást szerezni, legutóbb így két számítógépre tettünk szert. Talán megvalósul nagy álmom is: egy nagy nemzetközi költészetnapi rajzpályázat rendezése. Kubassek János Kubassek János — Az érdi Magyar Földrajzi Múzeum munkatársai művelődéstörténetünk fontos, de hosszú ideig kellőképpen nem méltányolt területén dolgoznak — mondja Kubassek János, a múzeum most Móra Ferenc-díjjal kitüntetett vezetője. Majd folytatja: — Az intézmény megalakulását Balázs Dénes, neves földrajztudós kezdeményezte tíz évvel ezelőtt. Az ő javaslatára kerültem a múzeum élére. Gyűjteményünk alapjait az egyik legnagyobb magyar földrajztudósunk, Cholnoky Jenő hagyatéka jelentette, melyet további adományokkal egészítettünk ki. Magam féléves kelet-afrikai, valamint közelmúltbeli egyiptomi expedícióm során járultam hozzá anyagunk gyarapításához. Összeállítottuk A Kárpát-medence magyar kutatói, valamint a Magyar kutatók, földrajzi felfedezők című kiállításokat, melyek nyolc évszázadot felölelően mutatják be neves világjáróink, kutatóink, felfedezőink tevékenységét. A közelmúltban jelent meg a Magyar utazók lexikona című kiadványunk Balázs Dénes szerkesztésében. Urbán László Urbán László Urbán Lászlót, a Pest Megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Központ munkatársát Népművelésért díjjal tüntették ki. A közművelődésben az elhanyagolt rétegek felkarolása, a politikában a kisebbségek segítése, az irodalmi életben az elfeledett művek újrafelfedeztetése — ezek a fiatal irodalomtörténész és népművelő sokirányú tevékenységének fő céljai. — Még egyetemista koromban szerveztem egy kollégával ifjúsági klubot a debreceni Nagy Sándor munkástelepen, melyet öt éven át működtettünk — tudom meg az indulásról. — 1974-től, kilenc éven át voltam az érdi művelődési ház igazgatója. 1982 után, a Pest Megyei Művelődési Központ közművelődési szakfelügyelőjeként Vimola Károly felvételei feltérképeztem, és fotókkal, diafilmekkel bemutattam a megyei vezetésnek a Budai járás kultúrházainak siralmas állapotát. Ezek hatására megszavazták valamennyi ház felújítási költségeit. A nyolcvanas évektől foglalkozom kisebbségekkel. Másodállásban a Kisebbségi alap ügyvezető titkára vagyok. Doktorátusomat a tudományos fantasztikus irodalom témájából szereztem. Utóbbi időben „átálltam” az elfeledett szépirodalmi művek megjelentetésére, a folyóiratokban folytatásokban közölt Karinthy, Csáth Géza, Hunyadi Sándor és más klasszikusok műveit kutatom fel és szerkesztem kötetbe. (veszelszky) Atilla — Isten kardja A mélyen átérzett történelmi sors Két feszített tempójú alkotói évet zárt le Atilla — Isten kardja című rockoperájának elkészültével Szörényi Levente. A hatalmas történelmi tabló kép- és hanganyagát, a színpadra állított operát, óriási érdeklődés mellett Szent Ist- ván-napján mutatta be a Margitszigeti Szabad Tér Színpad. A zenedrámát Nemeskürty István szövegkönyvének alapján, Lezsák Sándor dalszövegeivel, Varga Mátyás díszleteinek alkalmazásával Koltay Gábor állította színpadra. Minden alkotás választott szimbólumai által üzen. Az üzenet íve a konkréttól az általánosig feszül, művészi képben mutatva fel a figyelmező és fegyelmező jelet. Á Szörényi Levente által felrajzolt szimbólumív fesztávolsága igen nagy. Atilla hun király or- száglásának időszakától (433—453) indul, s több mint másfél évezred áthidalásával érkezik a mai magyar valóság- Atilla királról ének — Kós ba. Más vonatkozásban vi- Károly fametszete szont igen csekélyke ez az ív, hiszen, lám, egy jól választott szimbólum erőteljes lendületével is képes viszontagságoktól csöppet sem mentes évszázadok áthidalására. A kérdés tehát az, mi ragadhatta meg Szörényit Atilla hun király történetének krónikákban élő, illetve mondákban fellelhető eseményeiből, s a mai magyar társadalomban hol. s miben ismeri fel a történelmi analógiát? A magyar történelmi tudat Atillát s hunjait rokonainkként tartja számon. Ez a hatalmas uralkodó, kinek birodalma Rómától Kína nagy faláig húzódott, rendkívüli képességekkel álda- tott meg. Az a kimagasló teljesítmény, amellyel a germánoktól a szász népekig közel százhúsz nemzetiséget tartott egyetlen kévébe kötve, szervezői zsenialitásáról tanúskodik. Mindez már önmagában véve is elegendő ok a példakép felmutatására. Ha mindehhez egy egységes, szoros gazdasági és kulturális kölcsönhatások által fejlődő világban gondolkodó politikus képét is hozzáadjuk, még nyilvánvalóbb az aktualizálás szükségessége. A történelmi parabola más pontjain is sejthetők az azonosságok. Mint ismeretes, Atilla váratlan halálával birodalma a nagy viszálykodások közepette felbomlott. Ez a körülmény, a közös érdekek mellőzése, a birodalom egysége fenntartásának elmulasztása, az összetartás hiánya, a balítéletű acsarkodás további ok a példázatra. A elmondottak együttesen bizonyítják, Szörényi Leventének jó oka volt az Atilla-témát választani. A zenedráma vázát az Atilla személye köré lazán felfűzött eseménysor képezi, amelyet Szörényi dinamikus, robbanó lendületű, ugyanakkor érzelemgazdag muzsikája kelt életre. A zene pillanatig sem szakad el a drámától, a tartalmi és muzikális elemek olyan tökéletesen ízesülnek, hogy ez utóbbi á dráma szereplőinek jellemét is tökéletessé formálja. Ez annál is fontosabb, mivel a műben nem a puszta helyzetek, hanem az alakok jelleme határozzák meg a drámai szituációt. Ily módon ez az elmélyült munkával komponált muzsika a mélyen átérzett történelmi sors erőteljes kifejezőjévé válik. Talán nem tévedünk, amikor egységében nézve, romantikusnak ítéljük e zenedrámát. Bizonyára nem, hiszen a romantikus hatás minden elemét fellelni benne; történik itt csoda, jelenés, van benne nász, szerelem, szenvedélyes indulatkitörés, ráadásnak pedig a valóságban is féllábú regős alakja — de hát mindezek a mitikus történet elengedhetetlen kellékei. A méltató talán csak egyetlen ponton élne kifogással. Azt hiányolja, hogy a zenei forma nem töri át kellőképpen a zárt számokból való építkezés dramaturgiáját. Egy olyan, az egész művön áthaladó dallamanyag hiányát kifogásolja, amelyre aztán felfűzhetőek lennének a jelenetsorok, ily módon tartva egységben a cselekményt. Erre egyetlen vissza-visszatérő motívum is elegendő lett volna, amelyre építkezve Szörényi megalkothatja az opera „nagyáriáját”, amely — esetleg, a szó nemes értelmében slágerré válva — garantálhatná a népszerűséget. Összegezve tehát, romantika és egy sajátos, napjaink eszmei áramlataival is elkötelezett historizmus e zenedráma legfőbb jellemzői, amelyben a népi melodikát is felhasználó friss lüktetésű ritmikát a bravúrral megoldott, látványos színpadi hatások óriásira sokszorozzák. Atilla birodalma, mint mondottuk, Rómától a kínai nagy falig terjed. Legendás alakja, ha más-más jelentésben is, de ott él valamennyi európai és balkáni népben. Ez, valamint a zenedráma már említett számos erénye, vélhetően olyan magneti- kus erővé válhat, amely nemcsak a hazai, de a külföld közönségét is az opera köré gyűjti. Paizs Tibor