Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-23 / 195. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. AUGUSZTUS 23.. HÉTFŐ Harcok Boszniában Csapatösszevonások Travnikban Újabb súlyos összecsapá­sok várhatóak Közép-Bosz- niában a horvát és a muzul­mán csapatok között: Trav­nikban mozgósították a mu­zulmán haderő egyik leg­jobb alakulatát, a hetedik hadosztályt, s a horvátok is csapatösszevonásokat haj­tottak végre. ENSZ-megfi- gyelők máshonnan is élénk katonai készülődést jelentet­tek. A genfi tervezet előter­jesztése nyomán — megfi­gyelők szerint — erőszak­hullám indulhat el, mivel a szemben álló felek a vita­tott és nem eléggé tisztán meghatározott státusú hely­ségekért újabb harcokat in­dítanak a dokumentum át­gondolására megszabott tíz­napos időszak alatt is. Az egyik ilyen vitatott te­rület a Travnik—Vitéz— Gomji Vakuf körzet. Ebben a kiszögellésben található az a stratigiai útvonal, am- lyen keresztül segélyt szál­líthatnak a tengerpartról. Súlyos a helyzet Mostar lassú halála Mostarban olyan súlyos a helyzet, hogy ehhez fogha­tót eddig sehol sem láttam a délszláv háborúban — jelen­tette ki Cedric Thomberry, az ENSZ polgári részlegé­nek vezetője, miután vissza­tért a hercegovinai város mu­zulmán szektorából. Ide hosz- szú huzavona után szállíthat­tak segélyt az ENSZ-erők, és csak veszélyes útvonalon. A horvát csapatok ugyan­is még indulás előtt is figyel­meztették őket: csak saját fe­lelősségükre mehetnek át a keleti városrészbe, ahol mintegy 30-50 ezer muzul­mán él blokád alatt hónapok óta. Thomberry kijelentette, hogy csak csekély mennyisé­gű gyógyszert vihettek át, de reméli, hogy hamarosan újabb szállítmányt indíthat­nak útnak. Ez azonban — mint megfigyelők rámutat­nak — csak jámbor óhaj, hi­szen a horvát csapatok újra tűz alá vették a muzulmán negyedet, amint az ENSZ- erők eltávoztak. Thomberry szerint Mos­tar muzulmán részében nincs egyetlen ép ház sem; a néhány tízezres lakosság há­romszorosára duzzadt, mi­vel ide menekültek a horvát övezetből is a muzulmánok. Nincs villany és víz, a mu­zulmán övezetben néhány közkút van csupán, de ezek környékét tűz alatt tartják a horvátok. A legfelsőbb törvényhozó testületet a nép 1990-ben ígéreteik alapján választotta meg. A Parlamentbe jutott pártok az MSZP-t kivéve valamilyen formában a piacgazdaságot és a privatizá­ciót ígérték választóiknak, talán még az MSZP is, de hát az ő privatizációs ígéreteiket senki sem vette ko­molyan. Az MDF nemcsak igazságos privatizációt, de nagy- takarítást is ígért. A kisgazdák meg egyenesen válasz­tási programként hirdették meg a reprivatizációs ala­pú földvisszaadást. A választások után a hatalmat jó többséggel az MDF, a Kisgazdák és a Keresztényde­mokraták vehették kézbe. A földjétől megfosztott pa­rasztság bízott abban, hogy egyszerű és áttekinthető módon, nem sokkal több bürokráciával, mint az elvé­telkor, visszakapja egykori jogos földtulajdonát. Az Alkotmánybíróság azonban közbeszólt, hogy nem le­het egy tulajdonformát, esetünkben a földet más sza­bályok szerint privatizálni (a visszaadásról ekkor már kezdtek sokan megfeledkezni), mint más elvett jószá­gokat. Az ezután sok vajúdással és igen hosszú alku­val született első kárpótlási törvény általánosságban jónak mondható, de — amint az mindig történni szo­kott — az ördög itt is egy apró részletbe bújt bele. Ne­vezetesen a főváros és a nagyvárosok körüli települé­sek lakosainak érdekét sértve kívánják az egész or­szágból ezen városokba költözöttek jogos kárpótlási igényét kielégíteni. Ezen kis falvak népei a jelen tör­vény alkalmazása mellett gyakorlatilag nem juthatnak termőföldhöz. Ezt látva a Parlament nagy többséggel elfogadta a Szauter Rudolf-féle törvénymódosítási javaslatot, amit a köztársaság elnöke is aláírt. Ezt követően ismét akcióba lépett az Alkotmánybíróság, alkotmányelle­nesnek deklarálta a törvénymódosítást, így az nem lép­hetett hatályba. A Szauter-féle módosítás lényege: pontosítja a licitáláson lakhely szerinti részvétel jo­gát, amennyiben azt a közigazgatási határ szerint kor­Vadim Tudor felháborodása A Nagy Románia Párt Comeliu Vadim Tudor, a Nagy Románia Párt (NRP) elnöke a kétnyelvű feliratok ügyében kemény kiroha­nást intézett a romániai Nemzeti kisebbségek Taná­csa és annak elnök-koordi­nátora, Viorel Hrebenciuc ellen. Megdöbbenését fejez­te ki, hogy Hrebenciuc egy­maga döntötte el a helysé­gek, utcák és intézmények kétnyelvű feliratainak rend­szeresítését bizonyos romá­niai településeken, ahol ki­sebbségek is élnek. A múlt héten a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa való­jában kollektív eljárással nem döntést, hanem a kor­SS-konferencia Kijevben Kétnapos tudományos kon­ferencia kezdődött a hét vé­gén Kijevben a hírhedt Gali­zien SS-hadosztály megala­kulásának ötvenedik évfor­dulója alkalmából. Figye­lemre méltó, hogy az ameri­kai, kanadai, brit és ausztrál vendégeken kívül a rendez­vényen jelen volt és az egy­ség „érdemeit” méltatta az ukrán védelmi minisztéri­um egyik magas beosztású vezetője is. mánynak továbbítandó aján­lást fogadott el ebben az ügyben. Rámutatva, hogy e veszé­lyes döntés súlyosan meg­sérti az alkotmányt, s ugyan­akkor dacol a nemzetközi gyakorlattal, az NRP elnö­ke bejelentette, hogy ha Vi­orel Hfebenciucot — aki egyébként a kormány főtit­kára is — nem menesztik minden kormánybeli tisztsé­géből, akkor a párt megvon­ja minden támogatását a je­lenlegi hatalomtól, nagygyű­léseket és tiltakozó meg­mozdulásokat szervez az egész országban. — Nagy Románia Pártja A sandinista fegyveresek, akik péntek óta Managuá- ban fogva tartanak har­mincnégy embert, szom­baton szabadon engedtek 14 túszt, azonban tovább­ra sem engedték távozni az ország alelnökét, Virgi- lio Godoyt. A baloldali gerillák az­után ejtették túszul az UNO nevű pártszövetség székházában tartózkodó idegeskedik nem tudja megérteni, miért engedhette meg magának Viorel Hrebenciuc, hogy brutálisan lábbal tiporja a román nép hagyományait és az ország törvényeit, sa­ját kezdeményezésre hozva olyan rendkívül súlyos dön­téseket, amelyek hosszú tá­von elzálogosítják az or­szág jövőjét és etnikumközi feszültségeket kelthetnek. Ezért, valamint tekintettel arra, hogy a jelenlegi kor­mányfőtitkár Hrebenciuc az államelnök tanácsadója volt, az NRP kéri Ion Ilies­cutól és Nicolae Vacaroiu- tól, hogy nyilvánítsák ki ál­láspontjukat. politikusokat, hogy az or­szág északi részén szélső- jobboldali felkelők fog­lyul ejtettek több mint negyven embert, köztük több parlamenti képvise­lőt. A kontrák azt követe­lik, hogy mondjon le hiva­taláról a sandinisták érde­keit szolgáló Humberto Ortega vezérkari főnök, és Antonio Lacayo, elnöki tanácsadó. A nagyvilág hírei 4c Szombat délután a kár­pátaljai Nagypalád község­ben Katona Tamás minisz­tertanácsi államtitkár fel­avatta Kossuth Lajos szob­rát, Kó' Pál szobrászművész alkotását. A református templom előtti téren meg­tartott avatóünnepségen az államtitkár nagy tömeg je­lenlétében mondott beszé­det. 4e Egy karabahi politikust, Szerzsik Szarkiszjánt ne­vezték ki Örményország vé­delmi miniszterévé — je­lentette az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökség. Hanna Suchocka minisz­terelnök áll a lengyel De­mokratikus Unió (UD) szombaton elfogadott képvi­selőlistájának élén. T Merénylet áldozata lett Algír közelében Kaszái Merbah volt algériai mi­niszterelnök — jelenti Kis Csaba, az MTI tudósítója. Ismeretlen tettesek nyári lakja közelében végeztek az egykori kormányfővel; vele együtt meghalt fia, test­vére, és gépkocsivezetője is. A gyilkos merénylet pon­tos körülményeiről nincs még értesülés. 4c Mogadishu kikötőjébe ve­zető úton vasárnap négy amerikai katona megsebe­sült aknarobbanástól. A Re­uter jelentése szerint az ak­nát Szomáliái fegyveresek távműködtetéssel robbantot­ták. A támadás további rész­letei nem ismeretesek. Sandinisták újabb tettei A szélsőjobb követelőzik VÉLEMÉNY Visszakaphatjuk-e földjeinket? látozza. Megjegyezzük, hogy sokak számára az erede­ti törvény is csak így lenne értelmezhető korrekt mó­don, és csupán a törvényen a jogászok által ütött kis­kapuk bezárására született az Alkotmánybíróság által elutasított javaslat. Az Alkotmánybíróság magyarázatában az egyenlő esélyek elvére hivatkozott. Ez azonban nem valós, mert például a fővárosiak így majdnem ötven települé­sen licitálhatnak, míg egy-egy, a törvény által hátrá­nyos helyzetbe hozott falu kárpótlandói csak falujuk­ban. Nekik csupán az a szomorú helyzet jut, hogy a li­cit során esélytelenül nézhetik saját földjeik elrablásá­nak törvényesítését. Törökbálinton az augusztus 10—12. közötti három­napos licit hűen példázzák a törvény szerinti termő­földkárpótlás igazságtalanságát és negatívumait. A kárpótlási hivatal a falutól elvett termőföldjének csu­pán negyedét jelölte ki kárpótlási földalapként. Erre a már így csökkentett területre rázúdították a fővárosiak tömegét. Számszerűsítve a helyzeteit 2300 Aranykoro­na (AK) értékű területre a helyi lakosoknak körülbe­lül 4000 AK állt rendelkezésre, míg közel százezer AK-val rendelkeztek a licitre jött fővárosiak. Itt szó sem lehetett a törökbálintiak esélyegyenlőségéről. A fővárosiak nem termőföld-, hanem telekkárpótlást akartak. Ehhez tartozik, hogy önálló helyrajzi számot csak 1500 négyzetmétert meghaladó külterületi ingat­lan kaphat. A licitálók több mint 95 százaléka ennél kisebb területhez jutott, amely csak eszmei közös tu­lajdont (csak spekulációra alkalmas ingatlanvagyont) jelent. A kárpótlási törvény termőföldkárpótlást ígért, és ezt kívánják megkapni a törökbálintiak. Az Alkotmánybíróság döntése csak káoszt hozott, mert az így tulajdonba adott földek művelése nem biz­tosított. A termőföld alatt mi legalább egy hektárnyi, géppel gazdaságosan művelhető területet értünk, olyat amit új tulajdonosa művel vagy műveltet. Ám az esz­mei tulajdonhányad az igazi fából vaskarika. A kárpót­lási törvény eredeti célja az volt, hogy legyen a föld­nek gazdája, és az eszmei hányados tulajdonláson ke­resztül még gazdátlanabbá vált mint eddig. Eddig leg­alább a gazdaságok vezetése úgy ahogy gondját visel­te, de az eszmei hányados, legfeljebb eszmeileg tudja művelni azt. Hála Alkotmánybíróságunk budapesti al­kotmányellenes ülésezéseinek (az eredeti törvény sze­rint nekik Esztergomban lenne helyük) a kárpótlási törvénybe való beavatkozásaikkal azt a káosz törvé­nyévé tették. A török kiverése után sok évig tartott a földtulajdon visszaállítása. M ost abban bíztunk, alapozva az MDF, Kis­gazda és Kereszténydemokrata ígéretekre, hogy legalább a földtulajdon visszaszolgálta­tása igazságosan és a mezőgazdasági termelést nem akadályozva fog megtörténni. Ez már Törökbálinton csak álom. Ezt eredményezte a szabadon választott Parlament Alkotmánybírósággal módosított törvényei­nek gyakorlati alkalmazása. A kárpótlást, úgy tűnik, nem lehet igazságosan megvalósítani a közjogi rende­zés nélkül. A pártok a parlament és a hivatalok kiski­rályai mind ellenünk és az ésszerű megoldás ellen van­nak. Kihez fordulhat ma igazságért Törökbálint népe? Koronázott királyunk most éppen nincs, aki igazsá­got szolgáltatna és akitől az igazságot mindenki elfo­gadná. Ezután csak az Úristenhez fohászkodhatunk. Uram segíts abban, hogy mi kapjuk vissza azt, amit a kommunisták tőlünk elvettek. A Törökbálinti Földren­dező Bizottság nevében Szűcs Csaba a Pest Megyei Földrendező Bizottság elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents