Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-17 / 191. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 199. AUGUSZTUS 17.. KEDD Díszpolgár és zászlóatya Habsburg Ottó Nagymaroson (Folytatás az 1. oldalról) A templomi szertartás végezté­vel Habsburg Ottó és kísérete megkoszorúzta a temetőben álló világháborús áldozatok em­lékművét, ezt követően a közsé­gi művelődési házban ünnepi, nyilvános önkormányzati ülést tartottak. Itt dr. Gyaraki F. Fri­gyes alpolgármester köszöntöt­te a magas rangú vendéget és kí­séretét, majd bejelentette, hogy a nagymarosi művészek ajándé­kokat adnak át a Páneurópai Unió elnökének. Elsőként Gara­mi Mária a műemlékről készült albuma került a vendég kezébe. Seregi György kovácsoltvas pla­kettet ajándékozott, melyen vil­lámsújtotta fa jelképezi a köz­ség sorsát, történelmét, újkori reményeit: Magyarkúti Béla egy Nagymarosnál építendő du­nai híd tervét adta át. Béki Már­ton egy kavicsot munkált meg úgy, hogy egyik oldalán Habs­burg Ottó portréja, a másikon Nagymaros címere látható. Az ebből az alkalomból Nagyma­rosra látogató Lelkes László, Bős megbízott polgármestere Csiirgő Zsuzsanna: Eltűnő Du- natájak című festményét ajándé­kozta a vendégnek. Gyaraki F. Frigyes méltatta az eseményt, melyet az a Habs­burg Ottó tisztelt meg jelenlété­vel, aki Európa egyik első em­bere, s ugyanakkor elkötelezet­ten magyar. Méltató szavai után ismertette az önkormány­zat határozatát, majd Zoltai Mi­hály alpolgármester átadta azt az oklevelet, amely tanúsítja, hogy dr. Habsburg Ottó Nagy­maros első, és első számú dísz­polgára. — Községünk minden öröme és bánata a Dunában van. Kérem Elnök úr, ha a vilá­got járja, egy fohász erejéig gondoljon ránk — hangzottak Zoltai Mihály kísérő szavai, majd a vendég emelkedett szó­lásra.-— Köszönöm, hogy Nagy­maros városa úgy döntött: Én is nagymarosi vagyok — jelentet­te ki a tőle megszokott derűvel, nagy tetszést és tapsot aratva, majd így folytatta: — Nagyma­ros ma az ország második leghí­resebb városa. Ennek nem örü­lök. Sok éve foglalkozom a problémáival, melyek többet je­lentenek egyetlen helységénél, a Kárpát-medence gondjait is je­lentik. A hídtervet ábrázoló képre célozva jegyezte meg: Valóban hidat kell építeni Európához, a közeli népekhez. Ezután né­hány mondatban németül szólt azokhoz a polgárokhoz, akik megtartották nemzetiségüket, majd a szomszédos Szlováki­ával kapcsolatban fejtette ki: — Együtt kell élnünk, mert kö­zös a történelmünk. Viszo­nyunk nem volt mindig elenté- tektől mentes, de kinek a törté­nelme volt az? Én mint Habs­burg tudom, hogy nincs ilyen. Mégis sok jel mutat arra, hogy vannak és lesznek, akikkel szót tudunk majd érteni. A Kárpát­medence jövője csak az egysé­ges Európában lehetséges, léte csak itt biztonságos. A bizton­ság pedig minden ország első számú érdeke. Amíg én leszek Magyarország egyetlen képvise­lője az Európa Közösségben, ezekért a célokért mindent meg­teszek. Nagy tetszésnyilvánítás köze­pette adták át a 2. sz. díszpolgá­ri oklevelet a falu beteg polgár- mesterének, Ormándy Jószef- nek, aki köszönetét fejezte ki, hogy Magyarország utolsó ko­ronás királyának fiával együtt lehetett része ebben a megtisz­teltetésben. K.T. I. Mogyoród és a Hungaroring A településnek csak Ha egy szóban szeretném megfogalmazni, mennyi hasz­na volt Mogyoródnak mint megyei településnek a For­ma—1 autóversenyből, akkor azt kell mondanom, hogy semmi — mondta lakonikus rövidséggel Holló Miklós polgármester. Bővebb magyarázatot kértünk e bejelentés hallatán az önkor­mányzat vezetőjétől. Mogyo­ród polgármestere összességé­ben pozitívnak értékelte az idei Forma—1-es futamot. — A ta­valyihoz képest sokkal jobb volt a szervezés, nagyobb volt a közbiztonság annak ellenére, hogy idén többen voltak kíván­csiak e kiemelkedő sportren­dezvényre — mondta Holló Miklós. — Ami a hivatal bevételeit illeti, azok mindössze százez­res nagyságrendűek — részle­tezte a polgármester. — Ez a nem túl nagy összeg, a kiadott helyfoglalási és az iparűzési adókból állt össze. Megjegy­a felfordulás jutott? zem — mondta Holló Miklós —, hogy a Mogyoródon kívüli területeken az illetékesek sok­kal magasabb helyfoglalási dí­jat szedtek, mint amennyit a mi hivatalunk szabott ki. A főváros melletti települé­sek örök gondja, s erről a pol­gármester is szólt, hogy a nagy rendezvényből a hivatalok alig részesülnek. — Inkább csak a helybéli la­kosoknak hoz némi hasznot a Forma—1 — mondta a polgár- mester. — A szobák kiadásá­ból, a vendéglátásból csak ők profitálnak. Mivel az ily mó­don szerzett bevételeik nem be­vallott összegek, azok után adót nem vonhatunk le. Tény azonban az is, hogy az eltelt évek során olyan jellegű kap­csolatok alakultak ki a mogyo­ródiak és az autóverseny külföl­di szerelmesei között, hogy az utóbbiak mintegy baráti, illetve cserelátogatásra érkeznek a ver­senyek idejére településünkre. Ebből hivatalos bevételt, adóel­vonást nem lehet remélni — vá­laszolta a polgármester. (mé) Tanítson a múlt megbecsülésére Tájházavató Pilisvörösváron Klaus M. Reiff, Németország magyarországi nagykövetségé­nek tanácsosa elvágja a szalagot, mellette Botzheim István, Pi- lisvörösvár polgármestere Vimola Károly felvétele (Folytatás az 1. oldalról) A támogatás a település testvér­községén, Wehrheimen keresz­tül érkezett a községbe. A helyi önkormányzat már két évvel ez­előtt határozatot hozott a tájház megvásárlásáról, de a német tá­mogatás megérkezése után ezt a pénzt visszakapta a község. Az önkormányzat azonban úgy döntött, hogy a teljes összeget visszaadja a hat helyi német egyesületnek. A tegnapi megnyitóra a tájhá­zat teljesen felújították és beren­dezték, részben azokkal a tár­gyakkal, amelyeket Pilisvörös- vár lakói hosszú éveken keresz­tül összegyűjtöttek. Hambuch Géza köszöntőbe­szédében elmondta, örül annak, hogy a mai napon elhangzottak itt a nemzetek himnuszai, de még jobban örült volna, ha a magyarországi németek himnu­szát is elénekelhették volna. En­nek egyik sora ugyanis magyar fordításban így hangzik: ápold nyelvedet és hagyományaidat. Ezek a szavak pedig nagyon il­lettek volna a tájház átadásá­hoz, mert ez az esemény éppen a himnuszában foglalt gondola­tot teljesíti be. Az ügyvezető el­nök elmondta, két évvel ezelőtt járt Bonnban egy tanácskozá­son, amelyen az európai német kisebbségek képviselői vettek részt. Ott tudta meg, hogy Né­metország jelentős anyagi támo­gatást nyújt a határain kívül élő németeknek. Az ügyvezető el­nök másfél évvel ezelőtt kísérte el Pilisvörösvárra a német bel­ügyminisztérium képviselőjét és a követségi tanácsost, akkor dőlt el, hogy Németország tá­mogatni fogja a falumúzeumot. Hambuch Géza kifejezte remé­nyét, hogy az új létesítmény se­gít majd abban, hogy az itteni németség megőrizhesse hagyo­mányait és reményt ad arra, hogy a gyermekek is — akik ma gyakran nem tudnak vála­szolni a német szóra —megta­nulják a nyelvet. Botzheim István polgármes­ter szívszorító erdélyi emlékei­vel kezdte hozzászólását. Látta azokat az elhagyott szász falva­kat, amelyekbe hatszáz évvel ezelőtt még II. Géza király tele­pítette be a németeket. Az a nemzetiség, az a kultúra nem tu­dott beágyazódni az ottani vi­szonyokba. Ezért is öröm átélni Magyarországon a nemzetiségi létet — mondta a polgármester. Hozzátette: az itteni németség­nek soha nem okozott problé­mát együtt élni a magyarokkal. Ma már nincs értelme azt néz­ni, hogy a valamikor nyolcvan százalékban nemzetiségi telepü­lésnek hány százaléka vallja ma­gát németnek. .Minket úgy sze­retnek és úgy ismernek Európá­ban, mint vörösváriakat, és az egyáltalán nem baj”— tette hoz­zá. Úgy vélte, jó lenne, ha nem rokoni és nem nemzetiségi ala­pon alakulnának a kapcsolatok, hanem, úgy ismernék meg min­denhol a pilisvörösváriakat mint vendégszerető népet. „Azt a szörnyű nemzetiségi ellenté­tet, ami a határainkon tapasztal­ható, ne éljük át, maradjunk meg inkább vörösváriaknak” — mondta. A tájházat Gromon András káplán szentelte fel, aki hálát mondott azokért az ősökért, akiknek emlékét őrzi a falumú­zeum. Ne csak a múltra emlé­keztessen — mondta —, ha­nem a jelen és a jövő feladatai­ra is. Tanítson a múlt megbecsü­lésére, a jelen szolgálatára és a jobb jövőbe vetett reményre. Halász Csilla Megkérdeztük Ki a felelős a pilisi erdőtüzekért? Pilisvörösvár körzetében a hét vége óta ég az erdő, a tűzoltóság a honvédség segítségével igyekszik meggátol­ni a lángok továbbterjedését. Dobó Istvánt, a Pilisi Par­kerdőgazdaság igazgatóját arról kérdeztük, tudják-e már, hogy mi okozta a gyulladást. Sajnos még nem. Lehet, hogy öngyulladás történt, de az sem elképzelhetet­len, hogy hanyag turisták, ne adj Isten szándékos gyújtogatok a vétkesek. A rendőrség kutatja a valódi okot, a tűzoltók pedig mindeközben tovább küz­denek a lángokkal. Erősí­tés is érkezett a területre, a honvédség és mi is küld­tünk újabb embereket, hogy segítsék a munkát, il­letve vigyázzanak, nehogy más helyeken is lángok lobbanjanak. Sajnos fenn­áll ennek a veszélye, hi­szen hosszú ideje, lassan egy évtizede tart a száraz­ság. Az elmúlt évek során csak egyszer-kétszer hul­lott megfelelő mennyiségű eső a lombfakadás előtt. A levelek idén sem kaptak elég nedvességet ahhoz, hogy az erdő kibírja a túl­zott forróságot. (V. Z.) A Uj körzeti parancsnok A kollektív biztonságé • •• // a jovo (Folytatás az 1. oldalról) Ugyanakkor a lakosság sokat segíthet a mozgósítá­soknál, a katonák nevelésé­ben, laktanyán kívüli maga­tartásának formálásában. Az ezredes — aki a Kos­suth Lajos Katonai Főisko­la harckocsizó szakán szer­zett parancsnoki és tanári diplomát — a továbbiak­ban ismertette pályafutásá­nak főbb állomásait, majd bemutatta az 1991-ben léte­sített 3. katonai kerületpa­rancsnokságot —, amelyet a Magyar Honvédség csak békeidőben működtet. Te­vékenységi körzete hét me­gyére, valamint a ceglédi helyőrségre terjed ki. Ez ha­zánk területének majdnem a felét öleli fel. A tizen­egyezres létszámnak körül­belül az egyharmada tiszt, tiszthelyettes és honvédsé­gi közalkalmazott. A fenn­maradó részben tartják szá­mon a sorállományt és a szerződéseseket. A parancsnok kitért arra, hogy a hadtest az elmúlt években nemzetközi és ha­zai gyakorlatokon bizonyí­totta felkészültségét és a ka­tonai vezetéstudományban szerzett jártasságát. A 3. ka­tonai kerületparancsnokság feladata, hogy tervezze, szervezze és irányítsa az ál­tala ellenőrzött, vezetett szervezetek békebeli felké­szítését, az ország fegyve­res védelmével összefüggő feladatok végrehajtását. Az ezredes a későbbiek­ben szólt arról is, hogy az új biztonságpolitikai és a honvédelmi alapelvek sze­rint alakítják át a kerületet. Ezt a folyamtot soha nem lehet befejezettnek tekinte­ni. Végezetül a parancsnok rámutatott, az átszervezé­sek kapcsán több száz csa­lád életébe szóltak bele va­(Hancsovszki János felvétele) lamiképpen. Sok tiszttől váltak meg azért, mert a hadseregnél jobban jövedel­mező állást talált. Komoly fejfájást okoz néhány hely­őrségen a lakásgond. Ceglé­den szerencsére az egykori szovjet hajlékok vásárlásá­val ez megoldódott. Végh Ferenc, aki a közel­múltban fejezte be tanulmá­nyait az Egyesült Államok katonai akadémiáján, kérdé­sünkre válaszolva a követ­kezőket mondta: — a jövő­ben várható katonai, politi­kai események kezelésére, a biztonságpolitika értelme­zésére, különböző régiók stratégiai értékelésére készí­tettek fel az Egyesült Álla­mokban. Végleges célunk, hogy tagja legyünk a NA- TO-nak és eljussunk min­den európai szervezetbe. Mert a jövő: a kollektív biz­tonság. Véleményem sze­rint védelmünket csak egy közös biztonsági rendszer­ben biztosíthatjuk. Ha meg­adatik, akkor teszek a Ma­gyar Honvédség haderőre­formjáért. Bízom benne, ha eljön az ideje, meghallgat­ják a javaslataimat. Sok is­merettel gazdagodtam, amelyre a felső vezetés igényt tart. F. F.

Next

/
Thumbnails
Contents