Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-14 / 189. szám
PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. AUGUSZTUS 14.. SZOMBAT Nincs vesztenivalójuk? Karadzic atomfegyverrel fenyegetőzik Nem maradt visszhang nélkül Marcelháza zárva van Terrorakciókkal fenyegette meg Radovan Karadzic boszniai szerb vezető elsősorban Németországot és Ausztriát arra az esetre, ha a Nyugat a katonai beavatkozás mellett döntene, s kijelentette: „A világpiacon nukleáris fegyvereket is lehet vásárolni, s mi mindent be fogunk vetni. Nincs vesztenivalónk”. Mindezt Karadzic a Der Standard című bécsi lapnak csütörtökön adott, s az újságban tegnap kivonatosan közölt interjúban fejtette ki. Miután az osztrák hírügynökség csütörtökön a Der Standard jóvoltából előzetesen hírt adott az interjúról, Karadzic szóvivője útján cáfolta, hogy egyáltalán beAlija Izetbegovic boszniai államfő a News című osztrák hetilapnak adott interjúban a nyugati katonai beavatkozás lehetőségével kapcsolatban kétségbeesetten jelentette ki: „Most, vagy soha. Ha a Nyugat nem avatkozik be, a szer- bek a végső győzelemig — azaz Szarajevó és Gorazde bevételéig — fognak küzdeni. Mi viszont soha nem adjuk fel Szarajevót. Minden egyes követ védeni fogunk, de ez katasztrófát jelentene népünk számára.” A News cikkében a boszszélt volna a Der Standard munkatársával, s hogy bármikor atomfegyverrel fegyege- tőzött volna, de később az interjú tényét elismerte. A Der Standard még tegnapra virradó éjszaka tudatta a hírügynökség útján: Karadzic a Globus című horvátországi magazinban is atomfegyverek bevetését helyezte kilátásba egy cikkben, amely „A szer- bek atomfegyverekkel fognak védekezni” címmel jelent meg. A Der Standard pénteken pedig a Karadzic-interjúból címoldalán közölt kivonatok kapcsán azt is megírta: a szerkesztőség rendelkezésére áll a beszélgetést rögzítő magnószalag. niai tárgyalóküldöttség tagjai egyébként a genfi megbeszéléseket „bohózatnak” és Owent a „szerbek bábjának” nevezték, aki minden eszközzel kényszeríteni akarja Izetbego- vicot a diktátum elfogadására. Izetbegovic a még kedden adott interjúban megerősítette, hogy ha a szerbek nem húzódnak vissza az Igman és a Bje- lasnica hegyről, kivonul a tárgyalásokról, mivel azok így értelmetlenné válnak. Határozottan kijelentette: a boszniai vezetés képes leállítani a katonaságot egy megállapodás esetén. A tegnapi pozsonyi lapok elsőoldalas főcímek alatt tudósítanak arról, hogy Marcel- házán jelképes útlezárással tiltakoznak a magyar helységnévtáblák eltávolítása ellen. Számos lap, így az Új Szó is több írásban foglalkozik a kérdéssel. Szilvássy József, az Új Szó főszerkesztője azt írja: „Vladimír Meci- ar a devalvációról, az áremelkedésekről, sok nyomasztó gondunkról a mai Romániai sztrájk Teljes a zűrzavar Megbénult Románia vérkeringése a mozdonyvezetők harmadik napja tartó országos sztrájkja következtében. A sajtó „szakszervezeti terrorizmusról” ír, átvéve egy szakminiszter szóhasználatát. A pályaudvarokon leírhatatlan a zűrzavar. Tíz- és százezrek ragadtak távol otthonuktól. Az ingázók nem jutnak el munkahelyükre, az üdülők vendégei nem tudnak hazatérni. Ráadásul a tájékoztatás „alulmúlta” önmagát,-jóllehet Paul Teodoru közlekedésügyi miniszter a rádióban kétóránkénti rendszerességgel pontos áttekintést ígért a közlekedő vonatokról. Az ingerültség több vasútállomáson erőszakos fellépésekhez vezetett. napig hallgat — ám a helységnevekről hallatta szavát. Mozgalma támogatja a kétnyelvű megjelölést, ám a községeknek nem lehet két nevük, harsogta” — olvasható a lapban. Az írás szerint Vladimír Meciar „ugyanazt a képtelenséget állította, amit a Matica slovenská szélsőségesei. Ezúttal kihagyta kedvenc magyarországi példálózásait. Ott ugyanis Pilisszentkeresz- tet — ugyanazon a táblán — Az ifjúság erkölcsi megújulását, az élet, beleértve a magzat védelmét állította a középpontba első amerikai beszédében 11 János Pál pápa. Bili Clinton elnök az alkalomra Denverbe érkezett, és a repülőtéren köszöntötte a mexikói látogatásáról érkező pápát, n. János Pál utoljára 1987-ben járt az Egyesült Államokban, de Coloradóban először fordul meg. Clinton emlékeztetett arra, hogy bár protestáns, katolikus apácák, majd — az egyetemen — jezsuiták nevelték, és méltatta azt a nagy szerepet, amelyet az amerikai katolikusok az ország életében játszottak és játszanak. — Az ameri- kiaiak, vallásukra való tekintet nélkül, hálásak a pápának erkölcsi vezető szerepéért, azért, amit Lengyelország és egész Mlynkynek jelölik. Anyanyelvükön, mint más nemzeti kisebbségek. A miniszter- elnök úr egyébként pillanatokon belül önmagát cáfolta, hiszen Bécset nem Wiennek, hanem Viedennek nevezte, vagyis az osztrák fővárosnak szerinte is lehet más nyelven különböző neve. Ezzel a természetes megnyilvánulással közvetve a szlovákiai magyarság követeléseit igazolta” — írja az Új Szó főszerkesztője. Kelet-Európa kommunizmus alóli felszabadításért tett — hangoztatta. Az elnök — félreérthetetlen belpolitikai célzással — szólt arról, hogy a pápa korábbi látogatásán az emberi méltóságon alapuló társadalmi rend megteremtésére szólított fel. — Amerikában most ezen munkálkodnak — mondotta Clinton, aki egyébként felesége, lánya s kormányának több tagja kíséretében köszöntötte a pápát. II. János Pál félórás beszédében hangoztatta, hogy az ifjúsági világtalálkozó központi kérdése az élet, amelyet meg kell védeni, különösen azokét, akik védtelenek. A pápa az Egyesült Államokban is dúló heves harcokra célzott az abortusz, a születésszabályozás ellenzői és támogatói között. A nagyvilág hírei tk 40 ezer katonát vezényelt az olasz védelmi minisztérium az ország északkeleti határainak megerősített védelmére. A 4. és az 5. hadtesthez tartozó egységek a volt Jugoszláviával határos megyékben teljesítenek szolgálatot, hogy elejét vegyék szerb diverzán- sok beszivárgásának, esetleges terrorista merényleteknek. # Az északír terroristákat gyanúsítja a Scotland Yard egy tegnap éjjeli merényletsorozattal. Gyújtóbombákkal megrongálták Bournemouth, az egyik dél-angliai tengerparti üdülőhely híres mólóját és felgyújtottak több boltot is: egy bútoráruházát és három könyvesboltot. A kínai központi hatalom erősítésének, a helyi állami és pártszervek engedelmességének fontosságát hangsúlyozta egy csütörtöki beszédében Csiang Cö-min, a Kínai Kommunista Párt főtitkára. # Antiszemita röpcédulákat terjesztenek ismeretlen személyek Párizs elővárosaiban a lakosság körében, s ennek kapcsán a L1CRA. a fajgyűlölet és antiszemitizmus ellen küzdő fi ancia szervezet a nyomozás meggyorsítására és ki- szélesítésére szólította fel a belügyminisztériumot. Most, vagy soha Avatkozzon be a Nyugat! A pápa Amerikába érkezett Meg kell védeni az életet VÉLEMÉNY Ha ott lehetnék Szárszón! T ündér Szivárványom! Szorult helyzetemben inkább csak remélt, elképzelt lény, mint Csodatévő Kicsi Angyal! Valami nincs rendben. Már-már fojtogató a honvágyam, hiába, hogy magyarnak születtem. Mert például lehetnék, akárhol... Lehetnék Cannes-ban. Lehetnék abban a világ-nagy mozifölhajtásban, ha nem is mint „businessmann”. Vagy például lehetnék „Olaszban”. Lehetnék a Kanári-szigetek valamelyikén... Föltételes módban mondom, hogy „lehetnék” — mert csupán egy „travell” s egy összeg kéne hozzá. És pezsgős vederből vedelhetném a körülményesen jégbe hűtött whiskyt, és... Mint petyhüdt pénzember unottan a lila ködbe vesző pálmafák légkondicionált hűvöséből egy ujjal magamhoz inthetném a könnyű, mindenre kapható, ám komolyabb összegért riszáló lányokat... Én nem vágyódom, közülünk nem mindenki vágyik pálmafás-kaszinós homokpartra. Tündér Szivárványom! Ha ott lehetnék Szárszón... Ahhoz, hogy belső „hívásra” az idén Balatonszárszóra elutazhassak, több kell! Nem valamennyinél több, de magánál a pénznél. Mármost velem az a gond, hogy bár művész vagyok, és már kissé öregecske, de valami nem stimmel. Sosem voltam a rendszer liblingje, most sem vagyok az, de ez még nem volna baj. Ebben a fe- nenagy „rendszerváltozásban” nélkülem is nyüzsögnek elegen. Az nem stimmel, hogy az elutazás, az egyhetes ott-tartózkodás szolidan megsaccolt költsége, annak előteremtése komoly fejtörést okoz a számomra. Képtelenség azt zsebből előkapnom. Már az a csekély összeg is roppant érzékenyen érint, ami a másodosztályra szóló vonatjegyet, a csökkentett komfortfokozatú elszállásolást, illetve a szerény napi háromszori étkezést fedezné. Az abszolúte nem vigasztal, nemcsak én vagyok „így”. Ehelyütt mellőzném a mogorva számadatokat, csakúgy mint az „osztályszempontokat”. Az csak természetes, azokkal a magyarokkal vállalok, vállalhatok lelki közösséget, akiknek mint nekem ez a „nem egy összeg!” a napi kiadások közül nem egy álmatlan éjszakát, éjszakákat jelent. Ha a „Tündér” épp a szobámba röpülne... És ha kívánhatnék, csak egyvalamit, de ugyanazt legalább háromszor kívánnám. Tündér Szivárványom! Legyen megfordítva. Hogy egyetlen magyarnak se okozzon gondot, ha saját eszére, saját szívére hallgatva, saját akaratából nem másüvé, de Balatonszárszóra utazna. Azt kívánnám, ki utazik, ne lehessen örökösen mutogatni gátlástalan mocskolódni arra. Mert nekem a Balaton... ...ha Akarattya táján a fák lombja mögött a vonatablak tárgyilagos négyszögében az elbűvölő pazar csillogást megpillantom, a fémkeretre könyökölve tüstént kihajolok „hozzá”. De mintha érett, búzaka- lász-szőkeségű asszony énnékem mintha csak dúdolna. Megölelhető közelségben ott állna előttem. Mintha lebontott hajfonata lobogna a szélben, közvetlen közelről, bele az arcomba... De én úgy gondolom, ha messzi földől is ide vágyódnak emberek — Balatonunk nemcsak nekem ilyen. * Balatonszárszón, az idén éppen ötven éve, az 1943-as, viharfelhőktől súlyos esztendőben hatalmas népi táborozás volt. Ötszáznál is többen voltak jelen. Ä fölfokozott veszélyhelyzet vitt oda mindenkit. Értelmiségi embereket zömmel. A nemzeti lét, a nemzeti megmaradás a tét. A fasizmustól, a bolse- vizmustól egyként retteg Európa. Szárszón olyan magyarok álltak ki beszéddel, mint egy Németh László, mint egy Veres Péter. Hogy csak két nevet említsünk. Mint korparancsot hangsúlyozták: Népben, nemzetben gondolkodni! Dacára az anomáliáknak, a magyarság hol is lehetne otthon? Nem máshol, de a saját hazájában. Nekem személy szerint ezt jelenti Szárszó. Az ötvenedik évforduló most lesz, napok múlva. Nagyon megérthető, ha nagy az érdeklődés. Nemcsak itthon nagy, de a külföldre „szakadt”, a külföldre kényszerült magyarok között is. Nem lehet jelen mindenki, a lehetőségek nem végtelenek. * Többször is megesik velem, hogy hazafelé menet, fekete kézitáskámban a közértben vett kiló kenyerem hurcolva, bandukolva ismerősbe, nemritkán férfibarátba belebotlok. Olyanba, akiről látnivaló, hogy „Na, ez sem utazott travellel Hawaiiba”. Egymás közvetlen közelében levegő után kapkodva megállunk. Megállunk egy-egy kézfogásra. A bolsevik-típusú találkozások még mindig kísértenek. A „Noszia- megyekmertrohanok”-típusú találkozások után igenis jólesik megállni. Mert arra szomjazik a lélek leginkább, arra a baráti kézfogásra! 1993. augusztus Tardi Sándor (A szerző grafikusművész, grafikái lapunkban is megjelennek.)
