Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-12 / 187. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP VÉLEMÉNY 1993. AUGUSZTUS 12., CSÜTÖRTÖK 9 Püski Sándor a szárszói tanácskozásról Van esély a választási sikerre Az elmúlt napokban postázta Püski Sándor az augusztus 23-a és 29-e között megrendezendő' szárszói tanácskozásra szóló meghívókat. A program, illetve az előadók névsora több napilapban, köztük a Pest Megyei Hírlapban is megjelent. A meghívók szétküldése azt jelenti, hogy a szervezés az utolsó állomásához érkezett. Ebből az alkalomból kértük beszélgetésre a neves könyvkiadót, Püski Sándort. — A meghívóból kitűnik, hogy a találkozó nem az egykori, 1943-as tanácskozás színhelyén, a Soli Deo Gloria református diákszervezet telkén lesz, hanem Balatonszárszó és Balatonszemes között, a balatonöszödi Hullám Kemping területén. — Ennek legfőképpen az az oka, hogy az egyház csak a kisebb részét kapta vissza egykori területének, s még azt sem tudta teljesen rendbehozni. Bár a konferencia idejére valószínűleg sikerül a szabadtéri tanácskozóhelyet tetőszerkezettel befedniük. Ez tavasszal, amikor a helyszínről döntenünk kellett, még nem volt biztos, s ha elkészül is, jó, ha hatszáz fő fér alá. A tető nélküli színhelyt pedig nem akartuk vállalni az esetleges eső miatt. — A fényképfelvételek tanúsága szerint 1943-ban is a szabadban tanácskoztak... — Valóban, de akkor nem volt más lehetőségünk. S szerencsénk volt. hogy azon a héten nem esett az eső Balatonszárszón, végig szép, napos idő volt. — Az első fé! napot mégis együtt tartják a reformátusokkal. — A ’43-as szárszói táborra együtt fogunk emlékezni az egyház telepén. — Említette, hogy az egyházi telep legföljebb hatszáz résztvevő számára tudna fedett tanácskozási helyet biztosítani. Ezek szerint ennél is többen lesznek? — Igen, több mint ezer résztvevőre számítunk. Már eddig is kilencszáznál többen jelentkeztek. — Bárki jelentkezhetett, vagy valamilyen szempont szerint megválogatják a résztvevőket? — Nem válogattunk, már- csak azért sem, mert nem ismerünk mindenkit, aki jelentkezett. Azt kértük, az jelentkezzen. akit érdekel a magyarság megmaradásának nemzeti programja. Ha lesz is olyan, aki nem úgy gondolkozik, mint mi, azt el fogjuk viselni. — Ha a résztvevőket nem is válogathatták meg, az előadókat viszont igen. A meghívón szereplő személyeken kívül más is fölszólalhat majd? — Igen, meghatározott időt kap a közönség is a megszólalásra. Egyébként még az előadók névsora sem teljes. Tálságosan azonban már nem kívánjuk bővíteni a listát, mert akkor túl kevés idő jutna egynek-egy- nek. Tizenöt-húsz percnél így sem tarthat tovább egy fölszólalás. — Egyébként kik állították össze az előadók névsorát? — Hosszú tanácskozások, egyeztetések után alakult ki a névsor. Egyeztettünk — hogy balról kezdjem — Kása Ferenccel, Pozsgay Imrével, Csoóri Sándorral, Fekete Gyulával, Für Lajossal, a Szárszói Baráti Kör tagjaival. — Csoóri Sándor csak a Magyarok Világszövetségét képviselte az előzetes megbeszéléseken, vagy a Magyar Demokrata Fórumot is? — Elsősorban a Magyarok Világszövetségét, márcsak azért is, mert ő az MDF vezetésében már nem vesz részt, nem tagja az elnökségnek sem. Ettől függetlenül az MDF jó néhány ismert személyisége ott lesz Balatonszárszón. Nemcsak Für Lajosra és Lezsák Sándorra gondolok, hanem számos országgyűlési képviselőjükre és kormányzati emberükre is. — A Kereszténydemokrata Néppárt képviselteti majd magát?-—Varga László elnökségi tagon kérészül mindenképpen, de ha minden igaz, más vezetőjük is lesz ott. A Kisgazdapárt részéről is lesznek, természetesen a Nemzeti Demokrata Szövetség vezetői, illetve a Magyar Igazság Párt képviselői, a parasztpártiak és függetlenek közül is lesznek jelen. Vagyis Csurka Istvántól kezdve Szűrős Mátyásig sok jelentős politikus, aki népi gondolkodásúnak számít, s el tudja viselni egymást. Egyébként nemcsak a pártképviselők lesznek ott. hanem írók, művészek, tudósok és más független személyiségek, s remélhetően ők is, a pártosak is a legjobb önmagukat adják majd a nemzeti gondok feltárásában és lehetséges rendezésében. — Az előadók között találjuk Nagy Sándort, az MSZOSZ elnökét is... — Őt azért hívtuk meg, hogy a vállalkozók képviselete — Széles Gábor és társai — mellett ott legyen a munkavállalók szószólója is. Tetszik-nem tetszik, a Nagy Sándor által vezetett MSZOSZ jelentős sikert ért el a legutóbbi választásokon. Legitimitását tehát nincs jogunk kétségbe vonni. — A meghívóból kitűnik, hogy a tanácskozáson a '43-as szárszói táborra való emlékezésen túl az előadók és a hozzászólók megvitatják a magyarság helyzetét és jövőjét a nemzetpolitika, a gazdaságpolitika és érdekképviselet,' a kultúra, a tudomány és tájékoztatás szempontjából. A nyilvánvalóan érdekfeszítő előadásokon túl milyen gyakorlati eredményre számít a tanácskozáson? — Az egyhetes egyuttlét zárásaként szeretnénk egy nyilatkozatot kiadni. Ez egy rövid, legfeljebb másfél-két oldalas irat volna, amely, terjedelme miatt is, csak a legfontosabb, általános megállapításainkat tartalmazhatja. Azt mindenesetre szeretném, ha belevennénk: lehetőleg mindenki menjen el szavazni, s ennek szükségességéről igyekezzen meggyőzni a környezetét is. Erre már csak azért is égetően szükség van, mert a szocialisták bizonyára elmennek, náluk ugyanis a pártfegyelem már csak az elmúlt évtizedek beidegződöttsége miatt is igen nagy, a liberálisok előnye pedig az, hogy bőven lesz sajtójuk és pénzük a választási kampányra. — Úgy tudom, tervezi a tanácskozás teljes anyagának, jegyzőkönyvének a kiadását. — Igen, még ebben az esztendőben. — Végül is az Ön megítélése szerint mekkora esélye van a népi gondolkodók összefogásának a száraszói tanácskozás nyomán? — Tudomásul kell venni, hogy a következő választáson sem a jelenleg kormányzó szövetség, sem a több nemzeti erő külön-külön nem tud kormányzóképes többséget összehozni, tehát — minden belső vita ellenére — fent kell tartani a lehetőséget egy új, szélesebb körű koalícióra. Hardi Péter Szárszó — gyanúper árnyékában Még készülünk a III. Szárszói Konferenciára. A konferencia még terv, még jövő: írni róla és eredményeit, hatását felmérni csak akkor lehet, amikor már lezajlott. Mindazonáltal a konferencia máris vibrál a közvéleményben. Bizonyos nyugtalanság fogadja, itt-ott idegesség is. Már rajzolják a címkéket, bizonyos hadállásokban már megkísérlik előre beállítani az irányzékokat. Ez nem meglepő; az ellenkezője lenne az. Sokkal inkább figyelemreméltó, hogy a nemzeti irányzatúként nyilvántartott szférán belül a kormánykerék körül törmörülők nem látszanak különösebb lelkesedéssel üdvözölni ezt az ötven év múltán nem annyira nosztalgikus ünnepélyességgel, mint inkább felborzolt toliakkal ismét felrepülő madarat. A Pest Megyei Hírlap július 28-ai számában, a vele készült interjúban, az MDF parlamenti frakciójának tiszteletreméltó vezetője, Kónya Imre, a következőket mondja: „Nem hiszek... a dolgok megismételhetőségében. (...) A mai magyar politikaitársadalmi valóság teljesen más, mint az ötven esztendővel ezelőtti (...) Súlyosan téved az, aki azt gondolja, hogy egy bármilyen tisztességes indíttatású és hagyományú találkozó képes lehet a nemzeti erőket egy egységesnek mondott nemzeti politika mellett felsorakoztatni, mint tette azt például, a lakiteleki találkozó. De nincs is szükség ilyenfajta egységre, hiszen Magyarországon ma működő többpártrendszer, parlamentáris demokrácia van, ami Lakitelek idején nem volt (...) Jó dolog, ha azok... akik valamely kérdésben — például a népi politizálás fontosságában — egyező nézeteket vallanak, egybegyűlnek gondolataikat kicserélni. De ha ezt olyan illúzióval teszik, hogy vissza lehet fordítani az idő kerekét — nemhogy öt ven, de akár öt évvel is —, tévednek.” Komolyan gondolja Kónya Imre, hogy azok, akik Szárszón most készülnek ösz- szegyűlni, az idő kerekének visszaforgatásáról táplálnak illúziókat? Vagy talán Valami más húzódik meg e szavak mögött? Talán a profesz- szionista „országnagy”-gyá válni készülő friss politikai elit aggodalma az egyfajta „konkurencia” jelentkezése miatt? Szárszón nem különböző szemléletű írók, hanem egy gondolat korántsem szelle- mi-uniformizált vagy egyszínű hitvallói készülnek találkozni. S miért ne tehetnék? A demokrácia talán kizárólag pártjellegű csoportosulásokat enged meg? A valóságos demokráciát a polgári szerveződések nagy változatossága jellemzi. A valóságos demokráciát a gondolatszabadság jellemzi. Kónya Imre szerint nincs szükség — válságos időben nincs szükség! — „ilyenfajta egységre”, vagyis az egységes nemzeti politikára. Ámde hátha van a nemzeti közvéleménynek egy jelentős tömbje, amely szerint erre igenis szükség van? Ez a közvélemény nem kaphat nyilvánosságot egy demokráciában? Nem gondoljá-e Kónya Imre, hogy amit ő egységes nemzeti politikaként fogalmaz meg, s „amire nincs szükség”, az nem egyéb, mint a nemzet természetes életösztöne, istenadta joga az önvédelemre? S erre az önvédelemre nincs szükség? Életére 'törnek kívülről ilyen-amolyan szláv nacionalizmusok, román bolsevik fasizmus, nagy étvágyú finánctőkés vadásztársaságok, melyek máris lenyelnék és megemésztenék, ama szabadkőművesek szellemi unokái, akik 1920-ban elérték feldarabolását; belülről sanda álliberálisok, nácivá hasonult cionisták, fosztogató tolvajbandák és hazaárulás szennyvizéhez alkalmazkpdott tegnapi helytartók. A városok, a Balaton-mellék, a Hortobágy cégtáblái, feliratai immár amerikai szlenget lihegnek, akárcsak a bűnözők, szexuálpszichopaták és kábítószeresek hangzavarát szanaszét rikácsoló hangszalagok a „magyar” rádióból, napról napra romlik utolsó menedékünk, a nyelv. Ez mind nevetséges kófic, hiszen „Magyarországon ma működő többpártrendszer, parlamentáris demokrácia van”? Ugyanarról beszélünk, atyánkfia, képviselő úr? Azt hittük, egy a célunk. A szellem emberei munkára jelentkeznek, hogy a parlamenti harctéren küzdőknek segítsenek. Tévednénk? Talán nem is harctér az, talán nem is küzdenek akik ott vannak? Talán megrendezett „színjáték az egész? Talán a bábminiszter hajtja végre a valóságos belső titkos határozatot, amikor ki akarja húzni az ország földjét az ország népének iába alól? Talán a kétfelől manipulált sajtó hallgatja el szemérmesen az éppen soros paktumot? Azért kell az átázott lakiteleki sátor alól kibújó nemzeti és demokrata pártpolitikusnak fanyalognia a készülő szárszói konferencia hallatán? A képviselő úr szavaiban ott bujkál a gyanúsítás: Szárszó valamiféle ellen-Lakite- leknek készül. Mintha azt mondaná az úgynevezett elit: Lakiteleké a történelmi monopólium, Lakitelek mindent egyszer s mindenkorra elintézett, s különben is; Lakitelek következménye az, hogy miénk a hatalom. Szárszó ezt nem kérdőjelezheti meg. Ez Edward király hallu- cinációja Londonban, a walesi „program” után. Miért kérdőjelezné meg Szárszó a politika jelenlegi felállását? Jövőre választások lesznek, s mi sincs távolabb Szárszó előkészítőitől, mint valamiféle választási agitáció. Szárszó azt kívánja pótolni, ami a politizálok felszereléséből hiányzik: a nemzeti stratégiát, a hosszú távú nemzeti életprogram felrajzolását. S ezt odanyújtja majd a politizálóknak. Már Kisújszállás is efelé tett lépés volt, s ezért hibás volt a címe és jelszava. Nem „népi politizálásról” van szó, egyáltalán nincs szó politizálásról. A politizálás efemer tevékenységek egymásutánja. Itt egy történelmi projectról van szó, hogy ezzel az anglomán nagyképűséggel közelebb férkőzzünk az önmaguk fontosságáról meggyőződött politizálok lelkűidéhez. Arról a koncepcióról, amely minden nemzeti értelemben céltudatos politizálás mindenkori kerete kell hogy legyen. Két hullámhossz ez és a kettőnek egymáshoz kell illeszkednie, hogy a nemzet hajója épen tudjon átsiklani ezen a vésszel, köddel, gyötrelemmel teli tengeren, úszó aknák közepette, a jövő vizeire. Antall József miniszterelnök nem kapott meghívót Szárszóra. E sorok írója jobbnak tartotta volna, ha megkapja ezt a meghívót. Sőt: Kónya képviselő úr bizonyára emlékszik, hogy még júniusban őt is arra biztatta, legyen jelen Szárszón. Csakhogy az a meggondolás győzött, amely szerint az exponált kormányzati és pártpolitikusok jelenléte Szárszón túlságosan a direkt politizálás irányába vinné el a találkozót. S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Antall miniszterelnök úrnak volt meghívója Kisújszállásra. Nem jött el: az árnyékát küldte maga helyett, egy videofelvételt, amelyen interjút ad a TV-Híradó szerkesztőjének. Úgy mondta el véleményét a népi mozgalomról azoknak, akik ennek a mozgalomnak a tevékeny részesei voltak (s közvetlen tanítványai az alapítóknak), hogy ezek nem válaszolhattak neki. Nos, a népi mozgalom már születésekor mélyen demokratikus mozgalom volt. Csak célja volt vitathatatlan és egy, mindenki számára, ki benne hitt, bárhonnan közelítette légyen is meg. S ez a demokrácia nagyon is megfért a természetes tekintélytiszteleticl. Különbség volt — nem is kevés! — Veres Péter, Kovács Imre, Németh László és Erdei Ferenc között, s nem szűntek a viták. Ám valameny- nyiük tekintélye vitathatatlan maradt, s mindenkinek megvolt a joga, hogy bármelyiküknek megmondja, mivel nem ért egyet. Ebben a tekintetben nem ártana „visszaforgatni” ötven esztendővel az idő kerekét. Szárszó azonban mindenekelőtt előre szokta forgatni ezt a kereket. Most is ezt fogja tenni. Nem lehet szembeállítani Lakitelekkel, hiszen Lakitelek és Szárszó egyazon szellemi szövet. Végezetül engedje meg Kónya képviselő úr, hogy verset küldjék neki atyafiságos szeretettel, ajándékba. Illyés Gyula epigrammáját: „Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sej, ma nem azzal kellene, honnan jössz, azzal, ecsém, hova mész." Sándor András