Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-11 / 186. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. AUGUSZTUS 11.. SZERDA Szlovák nevet kaptak az új utcák Pilisszántó nem lett a téeszesítés áldozata Nem füstölnek a mészégető kemencék Pilisszántón. Csak aki közelebbről ismeri a települést, az tudja, milyen fájdalmasan szomorú ez ott, ahol évtizedeken keresztül apáról fiúra szállt a mesterség. Erre a foglalkozásra, erre az életformára rendezkedett be az egész falu, amely olyan híres volt a meszérő), mint Kalocsa a paprikájáról. Ma már csak elvétve fordul elő, hogy valaki, dacolva a rideg gazdasági számításokkal, mégis megrakja szénnel a kemencéjét, ugyanis a modem technológiák elterjedésével gazdaságtalanná vált ez a fajta termelés. Több mint két éve, hogy szembe kell néznie ezzel a kis hegyi falu lakosságának, akiket az élet rá- kényszerített arra, hogy felhagyva őseik foglalkozásával, a hagyományokkal, más munka, más elfoglaltság után nézzenek. Maga a polgármester, Szó'nyi József is mészégető kisiparos volt, mielőtt a falu lakossága megtisztelte volna bizalmával. Szőnyi József az édesapjától tanulta ezt a mesterséget, aki szintén a saját apjától leste el a szakmai fogásokat. — Megválsztásom után még két hónapig a mészégetést is folytattam. Volt úgy, hogy éjjel letettem a lapátot, reggel pedig bejöttem a hivatalba. Egykor ebből élt az egész falu. Kezdetben fával égettük a meszet, aztán áttértünk szénre, mert kifogyott a fa. A mészkövet a Pilis hegységből nyertük. Aztán tájvédelmi körzet lett a környék, és megtiltották a bányaművelést. Azóta Jászfaluból. Kesztölcrő1 hozzák ide a mészkövet. Az energiaár-emelés miatt azonban kihalóban van ez a mesterség, és ez sokat rontott az életszínvonalon. A kemencéket egykor talán múzeumként fogják bemutatni. Az már biztos, hogy erre a sorsra jut a kődaráló telepek melletti mészégető körkemence, és a tőle nem messze található fatüzelésű kemence. A polgármesternek ugyanis feltett szándéka, hogy megőrizzen mindent, ami a falu múltjára emlékeztet. Szobája falán régi fényképek őrzik az itteni szlovákság emlékeit is. A legrégebbi felvételek 1885-ből származnak, az akkori szántói búcsút örökítik meg. — A lakosság tudja, hogy gyűjtöm a régi fényképeket, behozzák nekem ezeken, én kina- gyíttatom őket és kiteszem a falra. De mindent gyűjtök, ami a falu múltjára emlékeztet, ami az itteni szokásokhoz, életmódhoz kapcsolódik. A lelkiismeretem törvényei azt diktálják, hogy ápoljam a hagyományokat, megőrizzem a múltunk egy-egy darabkáját. Ha találok valahol egy régi szecskavágót, péklapátot, fakanalat vagy akár varrógépet, nem hagyom veszni, hanem magammal viszem. A polgármester azt szeremé, ha ezeket a tárgyakat majdan egy falumúzeumban mutathatnák be. Már megvan a múzeum helye. A sírköves még ebben az évben elköltözik, és az ő műhelyét fogják a múlt emlékeivel berendezni. Az épület körül a földmunkákat, a füvesítést még az idén el fogják végezni. . * A török idején kipusztult faluba 1715-ben telepedtek be szlovákok. Egy listát vesz elő a polgármester, amely az 1920-ban összeírt szántói lakosok nevét tartalmazza. Közöttük számos ma is élő szlovák családnév olvasható: Krajcsovics, Skipek, Poszmik, Granyec, Csabánszki, Hornyák. A falu múltja nemcsak az emberek nevében van benne, hanem az utcanevekben is. Ez az álláspontja a helyi önkormányzatnak, amely a hagyományok ápolására, őrzésére szeremé biztatni az embereket. Nemrég nyitottak új utcákat a településen, ezek mind szlovák nevet kap- tak. Úgy nevezték el őket, ahogy a néphagyomány hívta korábban is a falunak ezeket a részeit. Pilisszántón az őslakosok között mindenki tudja, hogy van a Paszinki, a Hlinki, a Sztugyen- ka, így a ma 60-70 százalékban szlovák lakosságú településen a képviselők ezeket a neveket adták az új utcáknak. A falu lakói számára ugyanis ezek a múltat, a hagyományt jelentik. * Szőregi István még mindig a bokájában hordja azt a golyót, amit a II. világháború alatt kapott. A Székelyföldre 1944 júniusában került ki mint páncélos. Szlovák létére magyar katona volt, de mint mondja, soha nem bántották azért, mert harcolt a háborúban. Az Uzsoki utcai képkeretgyárban 18 évet húzott le, majd a filmgyárba került díszletépítőnek. Régi fényképeket vesz elő, Latinovitsról, Fónay Mártáról mesél. Sokat járt Szlovákiában a Mafilm-mel, s mivel tudott szlovákul, sokszor tolmácsnak is elvitték. Az 1946-os szlovák kitelepítésről mesél. — Nem volt kötelező menni, de a fél falu elment, főleg a szegények. Bár a falu legnagyobb gazdája, Kucsera István is kitelepedett. Volt toborzás, jöttek szín- társulatok. amerikai GMC gépkocsikkal, műsort adtak, énekeltek, de én nem mentem velük. Amikor Pista bácsi a filmgyárral Szlovákiában járt, a kinti szlovákok hazaárulónak nevezték, amiért nem telepedett át. — Azt válaszoltam nekik, hogy itt van a templomunk, az iskolánk, itt fekszik a temetőben az anyám, akkor minek menA főleg szlovák nyelvű sírkövek a pilisi nemzetiség emlékeit őrzik jek? Én magyar embertől szlovákellenes szót soha nem hallottam, soha senki nem bántott azért, mert szlovák vagyok. Szőregi István, akit valaha Skripeknek hívtak, 72 éve itt él ezen a földön. Ide kötődik, és mindenkit a barátjának tart. — Igaz, amikor a pilisvörös- vári svábok átjöttek a faluba, megvertük őket, de visszakaptuk a verést, ha a szántói tótok látogattak Vörösvárra. Akkor lehetett olyasmit, is hallani, hogy buta tót, bocskoros román. Ma a pilisszántói búcsú egy nemzetközi találkozó. Boldogság, hogy így is lehet a népet nevelni. Együtt mulatnak a svábok, a magyarok, a tótok, ........................ Pist a bácsira hiába is mondták volna, hogy buta tót, a bizonyítványával cáfolta volna meg. Főleg történelemből, földrajzból volt kiváló tanuló. Többkötetnyi gyűjteménye van kivágott újságcikkekből. Még ma is gyűjti a történelmi témájú írásokat, és üres óráiban azokat olvasgatja. Sokat tud mesélni a múltról. Régen nagyon szegény falu volt Szántó, mondja, ma pedig elég kimenni a buszmegállóba reggel, megnézni, milyen ruhában mennek az emberek dolgozni. A nők úgy öltöznek, mint régen a nagyságos asszonyok. Gyermekkorában, mint mondja, még rend volt, fegyelem és tisztelet. Ma a fiatalok kitépik a díszfákat a főutcán diszkó után. Azt mondja, ma annyi technikus és mérnök van a faluban, meg sem lehet számolni. Csak az fáj neki, hogy a modern világ elűzi a jóságot. Régen nyugalom volt, nem idegeskedtek annyit az emberek. Ma sokkal több az irigység, minden ember túl akar tenni a másikon. Pilisszántó igen különös teleFalunrúzeum lesz a sírköves műhelyéből. Ide kerül minden, ami a falu múltját megörökíti Erdősi Ágnes felvételei Valamikor mészégetésból élt az egész falu. Ma magukra hagyottan állnak a kemencék, a régi foglalkozást újjal váltotta fel Pilisszántó lakossága pülés. Az idegen számára, főleg ha sík vidékről származik, meglehetősen szokatlanok azok a feliratok, hirdetések, amelyek az út mentén találhatók: kútfúrás, mészégetés, kőőrlés. De sok más egyedi jellemzője is van a falunak. A templom mellett és a községháza udvarán Marcus Aurelius korából származó római mérföldkövek találhatók, jelezve, hogy időszámításunk szerint 230-ban itt út vezetett keresztül. De nemcsak a rómaiak korában volt lakott település Szántó, hanem már az őskorban is éltek itt emberek. * Pilisszántó nem lett a téeszesítés áldozata, itt csak a Rákosi-időben, egy nagyon rövid ideig működött termelő- szövetkezet. Talán az országban elsőként, de mindenképpen az elsők között itt helyeztek el második világháborús emléktáblát. A templom falán, a 15. századi szép reneszánsz kő alatti felirat 1965-ből származik, míg máshol csak egy negyedszázaddal ezután emlékezhettek meg saját halottaikról az emberek. Ha az ember a pilisszántói különlegességeket említi, nem feledkezhet meg a régi szlovák temetőről, amelyet a falu múltjának lelkes kutatói védetté és műemlékké szeretnének nyilváníttatni, és emlékparkot létesítve megnyitni a nagyközönség előtt. Kocsis László régésszel a régi temetőben beszélgettünk. — Most indult el a tudományos igényű feltárás. A munka igen lassan halad, mert a temetőt teljesen benőtte a bozót, és a hatalmas terület megtisztítása, dokumentálása nagyon sok időt vesz igénybe. — Mi az oka, hogy csupán most fedezték fel, milyen értékek vannak a falu közepén. — Hogy van a régi temető, az korábban is köztudott volt, csak azt nem tudták az emberek, milyen értékesek ezek a sírkövek. A temető azért tudott megmaradni a falu közepén, mert volt bőven terület a faluban, és a lakosság a régi temető folytatásában temetkezett. Most, hogy a városlakók kiköltöznek a főváros környéki falvakba, egyre értékesebbé válik Szántón is a föld. Ezért fölvetődött, hogy ne a szabad területek felé terjeszkedjen a temető, a régi sírhelyeket kellene újraparcellázni. Ekkor vált köztudottá, milyen értékes ez a régi temető. — Mitől különlegesek ezek a sírkövek? — Körülbelül 140-150 múlt századi sírkereszt lehet a temetőben, és igen nagy ritkaság, hogy ennyi régi sírkő együtt megmaradjon, mert a legtöbb helyen széthordták őket. Természetesen a sírok száma ennél jóval több, a halottak egynegyedének állíthattak kőkeresztet, a fakeresztek pedig már elenyésztek. Érdekesség, hogy a legrégebbi sírkereszt magyar feliratú, 1832-ből származik. Azonban 1950-től a feliratok szlovák nyelvűek. Kocsis László, a Nemzeti Múzeum régésze, Szlovákiából áttelepült magyar. Itt járta az egyetemet, és miután bizonyossá vált, hogy nem kap munkát Pozsonyban, Pilisz- szántón telepedett le. Mivel kiváló ismerője a szlovák nyelvnek, könnyen azonosítja a sírfeliratokat. — Magyarként nagyon örülök, hogy ezt á munkát végezhetem. Ez a temető az itt élő pilisi szlovákság kézzelfogható emléke. Az emlékparkot, ami itt létesül majd, még meg kell tervezni. Az elképzelések szerint nem lesznek sírdombok, hanem egy díszpark épül, amelyben az értékes múlt századi sírkeresztek lesznek majd kiállítva. Halász Csilla Szűkebb hazánk kincse Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata. A pilisszántói kastélyt 1899-ben építtette Orosdy Fülöp nagykereskedő, aki néhány év múlva bárói rangot kapott. A Pilis-hegy oldalán lévő impozáns épület terveit a hazai arisztokrácia kedvelt és sokat foglalkoztatott építésze, Meinig Artúr készítette. A maga korában a kastély a legmagasabb kényelmi és technikai követelményeknek megfelelt. Volt saját áramfejlesztője, és már megépültekor bevezették a telefont. A vízvezetékeket az épülettől 300 méternyire található bővizű Trézsi-forrás töltötte meg. A kastély berendezése faragott bútorokból állt. A remek fekvésű és ritka szép kilátást nyújtó kastélyhoz a tulajdonos kövezett utat vezetett. Az épülethet tartozó 15 holdnyi parkban a szokásos sportpályákon kívül galamblövőtér is volt, az erdőben pedig nagyvadra lehetett vadászni. A parkban, szerpentinúton haladva a kastély déli oldalához érkezünk. Középen látható a hajdan díszes, szecessziós stílusú főbejárat, fölötte pedig az oszlopokon nyugvó erkélyek. Balra található az egyszerű kialakítású cseléd- ségi szárny, amely a főépülettel kis udvart fog közre. Báró Orosdy Fülöp 1930-ban bekövetkezett halála után a kastélyt némileg átalakították: a déli homlokzat lodzsájának faárkádjait kiverték, a fakorlátokat vasra, illetve terméskőre cserélték. A negyvenes évek elején a légierőhöz tartozó tisztek üdültek itt. Ekkor forgatták a kastélyban Karády Katalinnal és”Jávor Pállal a főszerepben A makrancos hölgy című film egy részét. 1945-ben a kastély bombatalálatot kapott, de nem sérült meg súlyosan. A háború után azonban annál nagyobb kár érte. A kapuépületet lebontották, a kastély téglaburkolatát leverték. A hetvenes évekig a Belügyminisztérium üdülője volt, majd a Fővárosi Tanács kezelésébe került, és értelmi fogyatékos gyerekek bentlakásos iskolája lett. Ekkor újra átépítették, a homlokzat szinte teljesen elvesztette eredeti alakját. Ma igazi gazdára vár. (h. cs.)
