Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-11 / 186. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. AUGUSZTUS 11.. SZERDA 7 Galgahévíz monográfiája Ismerkednek Pest megyével is Történetük része történelmünknek Egy falu összefogásából könyv született. A galgahéví- ziek úgy határoztak, feltárják múltjukat, felidézik közelmúltjukat, rögzítik jelenüket. Az érdem a falué, a polgárok anyagi áldozatvállalása tette lehetővé, hogy létrejöjjön a könyv, mely a következő címet viseli: „Galgahévíz — Fejezetek egy Galga-men- ti falu történetéből”. Kiadói a Galgahévízi Polgármesteri Hivatal és az Aszódi Petőfi Múzeum. Szerkesztője dr. Asztalos István, a múzeum igazgatója, s ő írta a községben a XX. század első felében létrejött egyletekről — így a tűzoltócsapatról, levente egyesületről, gazdakörről, iparoskörről, a Galgahévízi Gyöngyösbokrétáról, a fiatalok különböző vallásos egyleteiről — szóló fejezetet. A régmúlt régészeti emlékeivel foglalkozó fejezetnek Csongrádi né Balogh Éva a szerzője. Galgahévíz mozgalmas sportéletéről Édes László közöl fényképekkel bőven ellátott összeállítást. A könyv legnagyobb része Erősvári Pál tanár úr munkája. Bizonyára kevés olyan ember él ma Galgahévízen, akit az iskolában ne tanított volna, most pedig, immár nyugalmazott tanárként e könyvön keresztül nyújt ismereteket. Az általa írt fejezetek címe közül néhány: Hévíz a középkorban, Török iga alatt, A császári sas árnyékában, Hej, Rákóczi, Bercsényi... Kossuth Lajos azt üzente, A parasztfalu a polgárosodás útján, Az első világháború és a forradalmak helyi eseményei ... Ez utóbbi fejezetben olvashatjuk: A különböző frontokon harcoló hévíziek közül hatvannyolc férfi esett áldozatul az 1914—1918 közötti háborúban. A hősi halált halt katonák emlékét nemcsak az özvegyek és árvák, hanem a falu lakosságának emlékezete is őrzi azon az emlékművön, amelyet 1925-ben állítottak az elveszettek emlékére. A faluban csak úgy emlegetik, „a szobor”, amely a központban, a polgármesteri épület udvarán áll nemcsak emlékeztető jelként, hanem figyelmeztető objektumként is. A legutóbbi politikai változások következtében a szobrot felújították, s arra rávésették a második világháborúban elhunyt hősi halottak nevét is. Megjegyezzük, hogy a község templomában a Mária-ol- tár két oldalán márványba vésett, aranyozott nevük minden oda betérőt kegyeletre figyelmeztet. Hogy maguk között érzik azokat is, akik testi mivoltukban már nincsenek jelen, arról a könyv más részén is szó esik: nevüket a falu templomának belső falán is megtaláljuk. A hősök emlékére rendezett istentiszteleti ünnepségek rendszeresen e fal és a Mária-oltár előtt indítják az utódokat áhítatra és tettre serkentő részvétre. Szólni kell a mellékletekről, melyek különösen szemléletessé, megragadóvá teszik a könyvet. A Bank László által rajzolt térképekről. Egyiknek például ez a címe: Galgahévíz dűlőnevei. Nem merülhetnek már feledésbe ilyen nevek: Palyavölgy, Vérvölgy, Farkaslyuk — hiszen most itt rögzítették őket. Rögzítésre kerültek a község őslakosainak névsorai, vagyoni viszonyaikkal egyetemben. Megtudhatjuk lista szerint, mennyit adóztak a töröknek, a császárnak, a földesúmak. Na és a fényképek, melyek régen volt emberek, az elődök, az apák és anyák valamikori mozdulatát, tekintetét őrzik, mennyit elmondanak! Látjuk amint valaki vizet húz a csordakútnál, Ozibiusz Pál kovácsmester lovat patkói, csépelnek Táhik Andrásék- nál, felsorakozott szépen, ünneplésen a fényképeszkedés- re Basa István és családja, Romhányi István 1879-ben megszívja pipáját, lányok csoportja 1926-tól, legények csoportja 1934-ből néz szembe a fényképezőgép lencséjével, Bakó Miklós vasutas kitüntetéseket visel az egyenruháján, szüreti mulatság van Fischer Benő tánctermében, katonák állnak az ágyú körül az erdélyi bevonulás idején, aztán a gulyáságyú körül „valahol a fronton”... Nem Galgahévíz történelme ez már... Mindnyájunké. (nádudvari) FEJEZETEK EGY GALGA-MENTI FALU TÖRTÉNETÉBŐL Erdélyi oktatók tábora Erdélyben élő és oktató pedagógusoknak rendez negyedik alkalommal továbbképző tábort a Magyar Nemzeti Múzeum, illetőleg a Magyar Színháztörténeti Intézet és Múzeum, augusztus 10. és 20. között. Az erdélyi tanárok — hagyományossá váló nyári — posztgraduális képzését anyagi támogatásban részesítette a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint a Soros Alapítvány. A magyarországi táborozáson évről-évre mintegy 60-70 oktató nyerhet bepillantást Budapest kulturális életébe, ismerheti meg a magyar főváros történelmi múltjának fordulópontjait, irodalmi és művészeti hagyományait. Ezenkívül előadások hangzanak el a nemzetiségek helyzetéről, életéről, a kisebbségi sors mindennapos gondjairól. A tíznapos programban szerepelnek kirándulások is, így például Szentendrére és a Dunakanyarba látogatnak el a tábor hallgatói. Az erdélyi pedagógusok budapesti tábora Szent István napján fejeződik be. Händel a Zichy-kastélyban Barokk-napok Budán Händel „Agrippina” című operájának magyarországi bemutatójával veszi kezdetét az Óbuda Fesztivál, ’93 elnevezésű rendezvénysorozat, augusztus 19-én. A főváros nagy múltú, patinás városrésze tíz napon át ad otthont a barokk „művészeteknek”. A programok között szerepelnek többek között kamarazenekari koncertek, erkölcsnemesítő vásári játékok: lesz táncszínházi előadás és múzeumi nyitott nap is. A közép-európai barokk éve eseménysorozatának várhatóan egyik rangos eseménye lesz Händel operájának színpadra állítása. Az 1709-ben, Velencében' bemutatott dalművet hat alkalommal játsszák a Zichy- kastélyban. Agrippinát Csavlek Etelka, Claudius császárt Gregor József, Nérót Gulyás Dénes alakítja. Az operát Kerényi Miklós Gábor rendezésében mutatják be. A Capella Savaria hangversenyét a Szent Péter és Pál főplébánia-templomban rendezik meg, 23-án. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének szakos növendékei adnak koncertet 24-én, a Kiscelli Múzeumban. A „Reneszánsz játékok, avagy ami a barokk előtt volt” címmel az Ar- beau Historikus Táncszínház tart előadást ugyancsak 24- én a közgyűjteményben. „A kutyafejű” címmel a Szent Kristóf-legendát feldolgozó moralitásjátékot 25- én tekinthetik meg az érdeklődők az egykori Schmidt-kastélyban. Ma nyílik a Vigadó Galériában Ábrahám Rafael tárlata Lapszemle helyett* Ábrahám Rafael festő- és grafikusművész gyűjteményes tárlatát tekinthetik meg az érdeklődők augusztus 11. és 29. között a Vigadó Galériában. A rendezvény megnyitóján, holnap délután 5-kor dr. Feledy Balázs, a Világkiállítási Programiroda kulturális igazgatója mutatja be a művészt és munkásságát. A hosszú ideig hallgatásra kényszerített művészről írta évekkel ezelőtt Meloc- co Miklós, a Zsámbékon élő pályatárs: „Ezer meg ezer vonalat húzott, és a vonalak szabaddá váltak, mint a madarak.” A most nyíló tárlat az új feltételek között alkotó grafikusművésszel ismerteti meg a műélvező közönséget. A kilátást dr. Frank János művészettörténész rendezte. Irodalmunk határai — ez a központi témája a Kolozsvárott megjelenő Korunk újabb irodalom-súlypontú számának. Az elmúlt évben a (felemás) rendszerváltással járó esztétikai szemléletváltás jelenségeit próbáltuk megvilá- gítani-értelmezni — az irodalom, a művészetek területén is. Az idén — az önismeret jegyében építkező évfolyamunk célkitűzéseit követve — az „intézményteremtő stratégiákat” feltérképező áprilisi számunkkal feltehetően kiérdemelt „májusi lélegzetvétel” (Erdélyi természet — erdélyi társadalom) után irodalmunk intézmény- rendszerének működését tűztük napirendre. Volt miből építkeznünk, hiszen az utóbbi években az irodalom új keletű intézményesülésének lehettünk szemtanúi Erdélyben is: az 1992, majd az 1993. májusában megtartott Szabédi Emléknapok éppúgy, mint a bölcsészkaron 1992. szeptemberében megrendezett nemzetközi értékelméleti konferencia az irodalomtudományi kutatás *Testvérlapunknak a KORUNK szerkesztőségének a kilakoltatást követően, új címe van: 3400 CLUJ-NAPOCA Str. IA- SILOR Nr. 14. A szerk.) Az erdélyi irodalom ösztönzőivé váltak. E két rendezvényen elhangzott szövegekből is válogattunk, amikor irodalmunk 1989 utáni határait-határmódosu- lásait becserkésző lapszámunkat összeállítottuk. Nemcsak a Korunk, hanem a kéthetenként megjelenő Helikon és a havonta jelentkező Látó is az összma- gyar irodalomból válogathat manapság, amikor egy-egy lapszámát megtervezi-meg- szerkeszti. Nem kell hadakozni, mint a 89-es fordulat előtt, ilyen cenzori kijelentésekkel, miszerint „egyetemes magyar irodalom nincs”, „Illyés Gyulának a nevét leírni nem szabad”. Az erdélyi szerzők is — több-kevesebb rendszerességgel — természetszerűen jelen vannak, jelen lehetnek az alkotásaikra igényt tartó magyar irodalmi folyóiratok hasábjain. Azt jelentené ez, hogy elmosódnak, feloldódnak az erdélyi irodalom korábban ismert — a hatalom által is fenntartott — „határai”? Ráadásul — a Kortárs magyar írók kislexikona sze„ határmódosulásai” rint — 1989. decemberéig több mint félszáz erdélyi író települt át Magyarországra, illetve távozott különböző nyugati országokba, főleg azokból a Forrás-nemzedékekből, amelyek ma az erdélyi irodalom derékhadát jelentenék, jelenthetnék. A kétségtelen vérveszteségek ellenére az erdélyi irodalom létezik, továbbra is küldi üzeneteit a világba egy nép életérzéséről, küzdelmeiről, élniakarásáról. Ez még akkor is így van, ha a politikai küzdelmekbe belefáradt, a hirtelen ránk szabadult közéleti tevékenységben sebeket szerzett erdélyi magyar író időnként kijelenti: ezentúl senki mást, csak önmagát képviseli. Előbb- utóbb megengedheti magának ezt, mert lassan felnőnek azok a fiatalok, akik a politikai érdekképviseletet minden bizonnyal sokkal szakszerűbben elláthatják. Nyilván, nem a publikálási lehetőség biztosításával teheti értük — irodalmunk jövőjéért, határainak tágításáért — a legtöbbet a Korunk. >nc KORUNK Hanem például azzal, hogy tudatosítja: egy funkcionális zavarokkal küszködő intézményrendszerbe nőnek bele ezek a fiatalok. Aminek a szemléletbeli okait éppúgy a „bőrünkön érezzük”, mint az anyagiakat. Dávid Gyula éppen ebben a Korunk- számban mutatja ki, hogy a romániai magyar könyvkiadás egy évi átlagtermése alig éri el az 1989-es termelés egyharmadát. A régi kiadók — beleértve a Kriteri- ont is — jelenléte jelképes, az újonnan alakult magánkiadók pedig (számuk több tucatnyira rúg!) nem tudnak megkapaszkodni a gazdasági romlás közepette. Cseke Péter A város őrangyala (tusrajz)
