Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-10 / 185. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. AUGUSZTUS 10., KEDD Lasszóval fogják a munkást A földből ma is meg lehet élni A határ menti országúton Szob felé gurul az autó. Az Ipoly túloldalán jellegzetes kéttornyú templom piros csúcsai, Ipolyság magas házai a látóhatár szélén. Berne- cebaráti, Kemence, Vámos- mikola, a folyóvidék terményeinek felvevőpiaca lehetne a túlparti város, mint ahogy volt is valaha. A gazdasági kapcsolatok azonban még mindig kezdetlegesek, a Kemencei Vegyesipari Szövetkezet az átszállításra szánt árut először a több mint 50 kilométerre lévő váci pénzügyőrségre utaztatja, mert csak ott vámkezelik. Ungár Béláné főkönyvelőtől és Sági Sándor igazgatósági tagtól, a finommechanikai ágazat vezetőjétől az iránt érdeklődtem, hogy szerintük hogyan kellene fejleszteni az elmaradottnak mondott Ipoly melléki térség gazdasági életét. Munkást kerestek A szövetkezetben ma tv-an- tennákat, háztartási faárukat készítenek. Építőipari, szakipari, vasipari, finommechanikai ágazat működik és 110 környékbeli lakost foglalkoztatnak. Korábban több budapesti nagyvállalattal álltak úgynevezett kooperációs kapcsolatban, de mióta azok tönkrementek, csupán a saját gyártmányaikat vihetik hazai piacra. — Elöregedett a környékbeli települések lakossága — mondja Sági Sándor. — Amikor jól fizetett a málna, a szülők Vác és Budapest közelében vettek telket a fiataloknak, hogy azok köny- nyebben járhassanak munkáNémet katonák újratemetése Újratemetik azoknak a német katonáknak a földi maradványait, akik a második világháború során a toki szőlőhegyeken estek el. A tömegsírt ugyan megjelölték korábban, most azonban a községi temetőben kapnak végső' nyughelyét. Az augusztus 19-ére tervezett ökumenikus istentiszteletre és katonai tiszteletadásra több hivatalból is várnak vendégeket a helybéliek. Természetesen a németországi Wet- tembergből is érkeznek majd résztvevők, elsősorban az ötvenes években a szomszédos Zsámbékról kitelepített svábok, akik, amint mód nyílt rá, felvették a kapcsolatot egykori szülőfalujukkal. Ugyanis korábban közigazgatási szempontból, Zsámbékhoz tartozott Tök. A rendszerváltozást követően önálló lett a két község, így „örökölték” a tökiek a németországi kapcsolatot. J. Sz. I. ba. így aztán néha az is előfordul, ami nemrég történt meg: Tizenöt-húsz betanított munkás kellett volna, de nem jelentkeztek az emberek. Igaz, a bér és a munkanélküli-segély közt nincs any- nyi különbség, hogy megérje nekik. Mivel ugyanis távol vagyunk az ipari központoktól, a nagyobb piacoktól, így a szállítási-kiszállási költségek drágítják az árainkat. A kevesebb nyereségből kisebb bért tudunk fizetni. Ungár Béláné szerint tavaly a 100 millió forintos termési érték mellett egymillió forint volt a nyereségük. A föld eltartana A Bernecebaráti Börzsöny Mgtsz központjában bérlők jelentek meg. A málna- és bogyósgyümölcs-termelés korábbi rendszergazdái most gondolkodnak azon, hogy jövőre talán ismét saját kézbe kellene venni a hűtőházat, ahová most más hordta be, más vette át az idei termést. A szövetkezetben az öncsőd bejelentése és a csődegyezség megkötése után a legfőbb stratégiai cél, hogy úgymond, „kigazdálkodj ák” a tartozásokat. A málnatermelők elégedettek az idei, átlag 160 forintos átvételi árakkal, csak az volt a baj, hogy az idén kinek a fagy tizedelte meg a tőkéit, kinek a forróság szárította el az ültetvényeit, melyekről egyre többen mondják, hogy nem jó helyen vannak. Oda kellene áttelepíteni őket a partos, erdei talajba, ahol régen vadon is nőtt a málna, mai helyén pedig az aratókat bőven megfizető gabonatáblák ringtak a nyár- eleji szélben. Erről beszél Pálinkás Ti- borné, a szövetkezet elnöke is, aki szerint ezen a vidéken meg lehet élni a földből, csak bízzanak a paraszt- emberben. Adjanak neki kölcsönt, hogy, indulni tudjon. — Ne legyen több a málna ára, csak száz forint, de minden évben biztosan, s ne zuhanjon rhélypontra időnként — hangoztatja, s hozzá teszi: — \(an itt jövője a gyümölcstermesztésnek is, de csak a jó minőségűnek. Valakinek téhát kézbe kellene vennie ezt az ügyet, segíteni a málna és más gyümölcsök nemes fajtáinak a telepítését. A kisebb, nagyobb ipari vállalkozások közé tartozik a szövetkezeti központ udvarán megnyílj varroda kis, amely harminc embernek ad munkát újabban. — Az egfsz térségben alig tudták összehozni ezt a létszámot -— mondja az elnökasszony, 1 az emlegetett aggasztó munkanélküliség ellenpéldájaként, s közben átkísér az üzembe. A gmk. vezetőjével nem tudunk beszélni, csupári a farmerkészítést betanítp Fischerné, Emese mutatkozik be. — Ügyesekre a kolléganői? — érdeklődöm, mire a válasz: is-is. — Mennyi időt kaptak a betanulásra, s milyen keresetben állapodtak meg? — A tanulási idő két hónap. A bérről csak a főnök nyilatkozhat. A vámosmikolai Lengyel- né a saját falujában, a Váci Kötöttárugyár kihelyezett üzemében ismerte meg a textiles szakmát. Az üzem megszűntével munkanélküli lett, majd kiközvetítették a nagybörzsönyi varrodába, de ahhoz sehogy sem igazodott a busz menetrendje, hogy a két kisgyereket is ellássa munkakezdés előtt és után. Ezért nem vállalta el a munkát, minek következtében megvonták tőle a járadékot. Nők a varrodában — Itt sem könnyű, mert reggel fél hétkor kell indulnom, s este fél hatkor érek haza — néz fel rám a varrógép mellől, s azt magyarázza, amit nem nehéz megérteni: — Egy keresetből lehetetlen megélni, muszáj dolgozni. — Itt mennyit keres? — Nem tudom. Még csak négy napja álltam munkába. Néha odajön valaki a gép mellé. A fiatalasszony szavait kétségbe vonva vitatkoznak: — Ugyan már! Hogy töltenél annyi időt itt, hogy csak fél hatra érnél haza? Lengyelné azt is erősen bizonygatja: — Sok fiatalasz- szony maradt munka nélkül Mikolán is, máshol is. Kellenének errefelé az új munkahelyek. Beszélgetés közben olyan érzésem támad, mintha a környezete nem örülne a kí- váncsiskodásomnak. A varroda előterében foglalatoskodó fiatalember is azt válaszolja a fizetést firtató kérdésemre: — Nem tudom, menynyi lesz. Nemrég jöttem ide. Kovács T. István Virágpiac az autópálya mentén Szigetszentmiklós határában épül a Flóra Hungária Kft. nagybani virágpiaca. Az MO-ás autópálya tőszomszédságában már összeszerelték a tízezer négyzetméteres alapterületű hatalmas csarnokot, jelenleg az aljzat betonozásán dolgoznak a kivitelezők, a Baustar Kft. szakemberei. Gondoltak a tervezők az autósokra is, hiszen a csarnok körül mintegy 35 ezer néyzetméteres területen parkolókat alakítanak ki. A tervek szerint november 30-án lesz az újabb nagybani virágpiac felavatása Hancsovszki János felvétele Megkérdeztük Milyen az idei vízellátás? Az idén nyáron is gyakran elviselhetetlen a hőség. A mező- gazdaságban, a kiskertekben ismét gondot okozott az aszály. Előfordult-e, hogy emiatt akadozott a vízellátás? — kérdeztük Farkas Vincétől, a Duna-menti Regionális Vízmű igazgatójától. — A korábbi években tapasztalt vízhiány nem ismétlődött meg — válaszolta. — Az ellátás kiegyensúlyozott volt. Csúcsigénybevételkor napi 125 ezer köbméter vízfogyasztást mértünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyes területeken ne jelentkeztek volna kisebb gondok, például Solymáron, Leányfalun vagy Dobogókőn. E községekben a hálózat kis átmérőjű csövei nem képesek a rövid, egy-két napos intenzív locsolásra. Bár drága a víz, azért hétvégeken, amikor az üdülők kimennek a telkekre, öntöznek néhány órát. Ehhez pedig nehezen tud megfelelő mennyiségű vizet biztosítani a rendszer. Folyamatosan küszködünk viszont a betörésekkel, rongálásokkal. Saját őrzőszolgálatot nem tudunk kialakítani, ahhoz sokkal több emberre lenne szükségünk. Kerítéseket visznek el, feltörik a medencék zárkamráját, nem kevés munkát adva nekünk. Emellett számos településen különböző beruházások folynak. A kivitelező vállalkozók viszont nem minden esetben egyeztetnek velünk, így e hétvégén is, Őrbottyán közelében szétroncsolódott egy nagynyomású cső, és ezt igen nehezen sikerült megjavítanunk. A víz minőségével sem voltak gondok, ezt egyébként mi is, és az Állami Tisztiorvosi Szolgálat munkatársai is ellenőrzik. — Vannak a megyében ellátatlan községek, ahová még nem vezették be a vezetékes ivóvizet? — Működési területünkön ilyen nincs, de az előfordul, hogy néhány utcában, vagy házban nincs víz. Nógrád megyében jelent ez inkább problémát. Három éve egy program keretében kiemelt támogatást kap ez a térség a kormánytól, hogy végre megoldódjék a helyzet. A vizet egyébként — mivel ott nics — majd innen kapják. A csatornázott területek aránya Pest megyében kedvezőtlen, mindössze negyvenöt százalékos. Ezen pedig, környezetvédelmi okokból mihamarabb változtatni kellene. (J. Sz. I.) Félmillió az iskolának Kevés gyerek, kevesebb támogatás Félmillió forintos támogatást nyert a közelmúltban Áporka önkormányzata azon a pályázaton, amelyet az alacsony létszámú oktatási intézmények megsegítésére írtak ki. — Nagyon jól jött ez az ösz- szeg — mondotta Bánfalvi Sán- dorné jegyző. — Az iskola, óvoda fenntartására az úgynevezett fejkvótás rendszer alapján kapunk pénzt. Községünkben azonban oly kevés a gyermek, hogy az idei tanévben mindössze öt elsős kezdi meg az írás-olvasás elsajátítását. Az alacsony tanulói létszám azért jelent számunkra gondot, mert így a központi keret nem elegendő az intézmények fenntartására. Tavaly közel ötmillió forint érkezett hozzánk e célra, mi viszont legalább ennyit költöttünk még el. Hiszen a fűtés, a világítás akkor is annyiba kerül, ha tíz gyerek tanul egy-egy osztályban, és akkor is, ha huszonöt. Különbség csak a fenntartásra kapott összegek között van. Az alapellátást viszont biztosítanunk kell, így azonban kevesebb pénzünk marad a fejlesztésre, beruházásokra. Némi megoldást jelent az a támogatás, amit most kaptunk. (jlsz) A család összefogott Vegyesbolt a garázsból A huszonkét esztendős Horváth Zoltán ötlete alapján vegyesbolt lett az érdi Vadlúd utca 170. alatti ház garázsából. A mégvalósításban az egész család segített: a nagymama felvett százezer forint kölcsönt, a fiatalember édesapja pedig pozdorjalemezt és a polcokhoz való zártszelvényt vásárolt, az édesanya és az ifjú feleség pedig a parányi — mindösz- sze huszonegy négyzetméteres — boltban szorgoskodik. A kis üzletben nagy az áru- választék. Található ott édesség, dohány- és bazáráruk garmadája, kozmetikumok sokfélesége, magnószalag, kazetta, ruhanemű, többféle kisregény, napi- és hetilap. Már most jó a hírük, s így kialakult a törzsvevőkörük. Talán azért, mert ebben a boltban mindig kedvesen fogadják a vevőt, függetlenül attól, hogy húsz, vagy négy-ötszáz forintért vásárol. Látszik, hogy nem akarnak azonnal meggazdagodni, csak a tisztességes haszont kívánják megszerezni. Igyekeznek minél olcsóbban vásárolni, hogy lehetőleg alacsonyabbak lehessenek az áraik, mint a hozzájuk hasonló boltokban. A másodállású megánvállal- kozó fiatalember egyébként a Villamosszigetelő és Műanyaggyár Moldkraft Kft-ben dolgozik szerszámkészítőként, három műszakban. Most mégis vállalkozott. Á. M.
