Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-06 / 155. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JULIUS 6., KEDD Balázs Gusztáv és Gesztesi Szilvia kiállítása Gödöllőn Akik látják a Napot Gesztesi Szilvia: Őszi esőben (olaj) Vannak közöttünk olyanok, akik — ha kilépnek az ajtón — nem látnak meg semmit a nagyvilágból. Nézik, de nem látják az eget, a napot, a fákat, a virágokat, havas hegyoldalakat, szénaboglyákat, tovafutó sínpárokat, süppedős tópartokat, a tanyákat a távolban. Balázs Gusztáv és Gesztesi Szilvia kiállítása Gödöllőn az Agrártudományi Egyetem kollégiumának Gorka-termében azt bizonyítja: ók a látó emberek köze tartoznak. S nem csupán látnak, meg is örökítik a látványát, egyikük fényképezőgéppel, másikuk ecsettel. Mindketten a másikat tartják művésznek. Balázs Gusztáv azt mondta: ő csak úgy fotózik; a művész— Gesztesi Szilvia. Gesztesi Szilvia pedig: festeni mindenki tud — ő mondta —•, a művész Balázs Gusztáv. Színekben tobzódik Gesztesi Szilvia világa, egy-egy színnek számtalan árnyalata jelenik meg képein, ábrázolni kívánván a színekben kimeríthetetlenül gazdag természetet. Az évszakokat. Hótól, zúzmarától roskadoznak a fák, gomolyognak a felhők a tavaszodván kinyíló égen, termékenyen piheg a nyári mező, aránylanak az őszi lombok. Még az esőben ázó városi utca is csupa szín festményén. Balázs Gusztáv fotóiról eleihangzott a kiállítás látogatóitól: mint egy festmény... Nem a jelenségek felszínét látja és láttatja, de összefüggéseket, a lényeget. A havas hegyoldal nála nem csupán havas hegyoldal, hanem maga a hó. A törékeny palló a hegyek között példa a gyenge ember küzdelmére a hatalmas természettel. A sorjázó szénaboglyák a maguk nyugalmában is valami küzdelem, a begyűjtés, az élniaka- rás. jelképei. Egyik fényképfelvételnek a címe: A napba néztem. Ha napba nézünk, ugye, pillanatra elveszítjük a látást. Balázs Gusztáv nem veszítette el. Mert egy pici földi víztócsában tükröződve látta meg — úgy is meglátta — a napot. (Nádudvari) Balázs Gusztáv: A Sebes-Körös völgyében Nagykőrös 625 Zene mint párbeszéd § Nagykőrös 625 éves jubileumának ünnepi programcsokrát három nemzetközi kulturális fesztivál is gazdagítja. Ezen a héten az ifjúsági zenekarok előadása .teszi szebbé az alföldi település estéit. A kül- országi és a honi muzsikusok második körösi találkozója a vendégfogadó helyi Állami Zeneiskola szempontjából is nagy jelentőségű, a jó hírű intézmény most ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. — A népeknek, nemzeteknek csakis a kultúra útján lehet a legérthetőbb és legőszintébb a párbeszédük. Mindenek között talán a zene az, amely a legerősebb hidat képezheti országok. világrészek között. Mert a muzsika nemcsak élményt ad, de kapcsolatot is teremt, és sokszínűségével elősegíti az egyetemes gondolkodást, ami csak a kultúrával mérhető — mondotta a fesztivált megnyitó beszédében Kiss János polgármester. Nagykőrös vendégei az elkövetkező napokban a svájci és a holland szimfonikusok, a német, a szlovák és az olasz fúvósok, valamint majoretteso- portok, és természetesen a körösi zeneiskola muzsikusai is fellépnek az ünnepi koncerteken. A Pest megyei szimfonikusok megnyitó előadásával kezdődött zenei napok mai programjában délután menet- zenekarok és majorettek bemutatója szerepel a sportpályán, este 7 órakor pedig hangversenyt tartanak a városháza udvarán. Szerdán délután 5 órakor térzenét, majd este 8 órakor hangversenyt rendeznek a katolikus templomban, csütörtökön pedig délután 5 órai kezdettel összzenekari zárókoncerttel búcsúznak a messziről jött muzsikusok. M. J. Szervátiusz Tibor Bartók Egy hangverseny után Veress Pál tárlata Ntf Tagjai sorába válasz- tóttá a Széchenyi Iro- dalmi és Művészeti Akadémia Veress Pál festőművészt. A 73 éves képzőművész akadémikusi „székfoglaló” tárlatán — hivatásának megfelelően — képeit mutatja be. Az alkotó különleges technikával készült salak reliefjeit, és farostra festett olajképeit tekinthetik meg az érdeklődők a Budapesti Történeti Múzeumban hétfőn nyílt bemutatón. A művész a tárlatmegnyitót megelőző tájékoztatón elmondta: Szőnyi István növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán. Irodalmi és néprajzi tanulmányokat is folytatott. Első kiállítását 1948-ban rendezték meg, majd hosszú időre visszavonult a nyilvános szerepléstől. Az 1950-es évek végétől kapcsolódott be ismét a művészeti életbe. Bálványoknak nevezett reliefszerű figuráit 1969-ben láthatta először a közönség. 1986-ban retrospektív tárlata volt a budapesti Emst Múzeumban. Veress Pál több külföldi csoportos kiállításon vett részt. Többek között Lengyel- országban, az Egyesült Államokban, Franciaországban szerepeltek alkotásai. Akadémiai kiállítása július 26-áig látható a budai Várban. Remek hangverseny az egyetem zöldnövényekkel otthonossá tett, hatalmas aulájában, Tóth Imre három emelet magasságába épült gyönyörű fali kompozíciója előtt — ez volt a nyitánya az idei nyári hangjátékoknak Gödöllőn. A művészeti játékoknak a barokk kastélyról elnevezett alapítvány teremt ebben a városban életteret, az első idei hangverseny pedig hazánk egyik legszebb, legmodernebb szoborfalát használhatta hátteréül. Szimbolikus is ez: Gödöllőn együtt, egyszerre van jelen a régi és az új, a hagyomány és a sok friss kezdeményezés. Barokk kastély, Erzsébet királynő életének családias epizódjai, Bla- ha Lujza nyaralója, Sík Sándor gyermekkora, Ottlik Géza itt töltött hosszú évei, a gödöllői művésztelep, a szecesszió mesterei és mai utódaik, s nem utolsósorban egy nagyhatású, remek mai zeneiskola és kórosok, és szimfonikus zenekar! — néhány motívum csak Gödöllő művészeti múltjának és jelenének sokaságából. A nyári játékok zenével, irodalommal, képzőművészettel, kiállításokkal és a város által teremtett eseményekkel szeretnék az érték szolgálatát vállalni úgy, hogy minél több odalátogatónak és gödöllőinek szerezzenek velük örömet. Eredeti, máshol még meg nem szólalt műveknek lesz itt az ősbemutatója: sanzon-oratóriumnak, irodalmi alkotásoknak, s kortárs szerző operájának, melynek vidám cselekménye ráadásul itt, Gödöllőn, a kastélyban játszódik; melynek termei, udvara, kertje a későbbi években szolgálhat mindezek és hasonlók ünnepi színhelyéül. Talán — az érték, a helyi szépségek szempontjából nézve — nem túlzás azt remélni, hogy a világkiállítás idejére már magyar Salzburgként várhatja vendégeit a város, melynek nem csak gyönyörű kastélya van, (lesz) — és szinte benne a kegytemplom és kolostor Máriabesnyőn, nem csak szép tája, eleven erdőkkel, parkokkal, de jó levegője is és repülőtere, autópályája. A nyitány ünnepi hangulatban remekül sikerült: a gödöllői szimfonikus zenekar tagjai közt máshol muzsikáló néhány kitűnő művész is jelen volt, olyanok, akik innen indultak, ide kötődnek. A gödöllői szimfonikusok európai színvonalon muzsikáltak: a Gödöllőn nemrég élő, de máris lokál- patrióta karmester, Gál Tamás vezényletével. A MÁV szimfonikusok vezető karnagya tehát vendégként, mégis otthon vezényelt Gödöllőn. Erőteljes és indulattal teli volt, teli sok szép részletmegoldással, ahogy Beethoven V. szimfóniáját és (vendégkórussal) Mozart Rekviemjét megszólaltatták. Czigány György Jubilált a váci fesztivál Az önkifejezés lehetőségei Az elmúlt hét végén lezajlott V. váci Expanzió fesztivál, amely a költészet, a kortárs zene, a színház- és az akcióművészet immáron hagyományos ünnepe, az említett művészeti ágak valódi tér- és közönséghódítási kísérlete volt. Eredményes kísérlete, mert a részt vevő' művészek, az akciók, a színházi és zenei produkciók mindvégig fenn tudták tartani a hatáshoz szükséges feszültséget. A programok három helyszínen zajlottak. Ebben a vonatkozásban szó szerinti térhódítás is történt, ugyanis az egyik különleges zenei eseményre a váci kompon került sor, mégpedig menet közben. Miközben a hajó egyszer megfordult a két part között, Lois Viktor a maga alkotta „ipari” hangszereket szólaltatta meg, s a zenét a Duna „árasztotta szét”. A Görög Templom Kiállítóteremben hangzottak el a néhány esetben színészi játékkal, zenei aláfestéssel is kísért versek és prózai szövegek (Ladik Katalin újvidéki költőnő például „Balladák” címmel tartott előadást), de itt léptek pódiumra a hagyományos színház eszköztárát, fogásait nem (vagy csak alig-alig) felhasználó performe- rek, akcióművészek is. A két váci részt vevő művész, Kettős Tamás és Németh Péter Mikola is itt mutatkozott be. Utóbbi Expediáit Európa címmel írta meg (és adta elő) egy 1972-ben költött Rühm-versre reagálva és azt felhasználva a kontinens mai helyzetét, a kialakult új határokat, szomszédságokat hatásosan felsoroló szöveget. A Litvániából érkezett Green Leaf csoport tagjai életre keltették Rembrandt dr. Tulp anatómiája című festményének központi figuráját, a kiterített halottat. A diáról vászonra vetített test úgy vált valóban hús-vér ember testévé, hogy az oldalába és lábába ütött sebekből különböző színű folyadékok csorogtak. Ezeket fecskendőbe szívták a műtősorvosnak öltözött előadók, s végrehajtottak egy „korátömlesztést”: a templom különböző pontjain a paravánba szúrták injekcióikat. Egy másik előadásban fe. Lugossy László és Szirtes János csoportja, férfiak és nők, nők és nők, a férfiak és férfiak egymást kereső hétköznapi cselekvéseinek mozdulatait sűrítették szavak nélküli akciójukba, míg Kis-Jugoszláviából érkezett performerek jeltelen sírok képeit felvillantva és rituálisan megszentelve az „utolsó költőre” emlékeztek úgy, hogy sorolták a neveket: Byron, Verlaine... A Madách Imre Művelődési Központ a szorosabban vett színházi előadásoknak és egy-két improvizációra épülő koncertnek adott otthont. Ezek közül Szabados György virtuóz zongorajátéka (melyet a hangszerrel folytatott beszélgetés hangjaival egészített ki) aratott különösen nagy sikert. A jubileumi Expanzió vasárnap éjszaka véget ért, de a szervezők, Bárdosi József művészettörténész és Németh Péter Mikola, a Vácon készülő „Katedrális” című folyóirat főszerkesztőjétől megtudták, hogy elkészült a fesztivál 5 évét ösz- szefoglaló tanulmánykatalógus, s ha sikerül kiadni, ez átfogó képet adhat majd az érdeklődőknek a külföldi előadók körében is egyre ismertebb találkozóról. R. Z. A váci rendezvény stílszerű meghívója
