Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-05 / 154. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JÚLIUS 5., HÉTFŐ Felavatták a Balázs János Művészeti Galériát Cigánymúzeum a fővárosban A kultusztárca vezetőinek és a cigány értelmiség képviselőinek közös felelőssége elősegíteni a Magyarországon élő cigánylakosság tanulmányait, hogy a tehetségek ne kallódjanak el, légyen szó akár az irodalomról, a zenéről, a képzőművészetről, vagy az élet egyéb területéről — hangsúlyozta Kálmán Attila művelődési és közoktatási államtitkár szombaton, a Balázs János Művészeti Galéria avatóünnepségén. A VII. kerületi Dob utca 97. szám alatt nyílt bemutatóterem a szervezők szándéka szerint egy létrehozandó cigánymúzeum alapját képezheti. A tárlaton festményeket, szobrokat és grafikákat láthatnak az érdeklődők. A kiállítóművészek között szerepel Szentandrássy István, Dilinké Gábor, Oláh Mara, Oláh Jolán, Orsós Teréz, Csányi János, Ráczné Kalányos Gyöngyi, Bada Márta, Pongor Béri Károly, Túró Zoltán, Dombi Lajos, Varga László, Szomora Kálmán és Kosztics László. Balázs János naiv festőnek, a galéria névadójának hat festményét állították ki. A tizenhat esztendeje elhunyt Európa-szerte ismert művész képeit a művelődési minisztérium vásárolta meg a majdani cigánymúzeum gyűjteménye számára. A galériaavatón zenés műsort adott a hemádvécsei nevelőotthon cigány gyermek- csoportja. Gyermekek Európáért A hagyományos Csiperó-in- dulóval szombaton kezdetét vette Kecskeméten Európa legnagyobb nemzetközi gyermektalálkozója, amelyre 21 országból több mint 1300 gyermek, és 10 és 15 év közötti ifjú jelentkezett. A kecskeméti gyermekfesztivált a helyi Európa Jövője Egyesület kezdeményezte. A kétévenként sorra kerülő gyermektalálkozó egymás kultúrájának, művészetének, szokásainak a megismerését segíti elő. A gyermekdiplomaták erősíthetik a népek, nemzetek közötti közlekedést — az ifjak ajándékot nyújtanak át egymásnak, ám de ezek a meglepetések nem tárgyak, hanem művészeti produkciók: s amint azt 1991 júliusában láthattuk, a résztvevők dalaikat, táncaikat, rajzaikat „hozták el” a magyar gyerekeknek, vendéglátóiknak. A civil polgárok kezdeményezte fesztivál már túlnőtt Kecskemét város falain. A rendezvénybe több Pest megyei település bekapcsolódott — így Nagykőrös, Kocsér és mások. A programok között szerepel több kirándulás; a tanulók ellátogatnak Petőfi szülővárosába, Kiskőrösre is. Ezenkívül táncházak, játékok csereberéje, gyermekszínházi bemutatók, hangversenyek színesítik a rendezvényt. A fesztivál részeként szervezik meg a gyermekvilág nemzetközi szak- kiállítást és -vásárt, amelynek díjait a nemzetközi gyermekzsűri ítéli oda. (sz—ó) Hangversenysorozat a vármegyeház díszudvarán A zenei előadások színhelye, a Pesti Vármegyeház díszudvara Hancsovszki János felvétele Ma kezdődik az a hangversenysorozat, amelyet az elkövetkezendő hétfőkön hallgathatnak meg a komolyzene kedvelői a Pesti Vármegyeház díszudvarán. Ma este 8-kor a Magyar Virtuózok Kamarazenekara lép fel, közreműködik Szenthelyi Miklós. Egy hét múlva, július 12-én a Németh Pál vezényelte Capella Savaria szerepel, közreműködik Zádori Mária (ének), valamint Németh Pál (fuvola). Július 19-én a Budapesti Fúvósegyüttes — művészeti vezető Berkes Kálmán — fellépésével zárul a sorozat. (Rossz idő esetén az előadásokat keddi napokon tartják.) Az első magyar opera A Független Színpad, Ruszt József színháza szombat este a Szentendrei Teátrum szabadtéri színpadán mutatta be a Pikko Hertzeg és Jutka Perzsi szomorú-vidám históriája című zenés vásári játékot. Épp kétszáz éve annak, hogy Reisch ácsmester budai fa színházában a még csak alakuló magyar színtársulat eló'adá- sában „felcsendült” az első' kétfelvonásos magyar nyelvű opera. Szerzője Chudy József, az a barokkzene-szerzó', aki — .? ez valódi kultúrtörténeti kuriózum — ötven évvel a festőművész Morse eló'tt megalkotta a technikatörténet egyik kiemelkedő' alkotását, a távíró ősét. Első operánk — a műfaji meghatározás ma már aligha illene rá — frenetikus sikert aratott. A német nyelvből fordított mű dalait hat alkalommal is hallhatta a budai és pesti közönség, és ez a szám egyedülállónak mondható, ha tekintetbe vesszük, hogy a korabeli Budán s Pesten ugyancsak kisebbségben volt a magyar publikum. A dalok slágerekké váltak, s — feljegyzések szerint — szerte az országban énekelték. Chudy zenéje elveszett ugyan, de a szövegkönyv fennmaradt, s most a barokk év tiszteletére a Független Színpad, amely tudatosan vállalkozik a népi ihletésű művek újraformálására, ismét közönség elé vitte. A siker ezúttal sem maradt el. A szentendrei Fő tér zsúfolásig megtelt leérti székes nézőterén a nagy műveknek kijáró érdeklődéssel megközelítőén mintegy félezren nézték, s derülték végig a nevettető komédiát, lány s legény viszontagságos szerelmi históriáját, amely egyben a magyar színjátszás históriáját is felidézte. Ruszt József kiváló érzékkel elevenítette fel a kezdeti időszak — most már csak valószínűsíthető — gyermeki és gyermekded sutaságait, e sutaság báját, s az első lépések heroiz- musát. A darab valamennyi „játszó személye", Kaszás Géza, Györgyi Anna, Bagó Bertalan, Kocsó Gábor, Juhász Károly, Németh Gábor és Both András kiválóan alakított, s élményt nyújtó felszabadultsággal „működtek közre” a Bihari Tánc- együttes táncosai, valamint a Hegedős Folk zenekar. „Operáról” lévén szó, feltétlen szólnunk kell a sikeres előadás muzsikájáról. A mű karakteréhez híven a zenei anyagot összeállító Sebő Ferenc, a népzene dallamvilágából válogatott, olyan avatotton, hogy a kollázsból egy teljességgel eredeti, új mű született. Az érdekes és mindezidáig egyedülálló kísérlet olyannyira bevált, hogy nem csupán e darab sikerének egyik legfőbb letéteményese lett, de önállóan is élményt nyújtó alkotássá vált. Azért első operánk szerzőjéről se feledkezzünk meg. Tekintsük ezt az előadást egyben a méltatlanul elfeledett Chudy József iránti tisztelgő emlékezetnek születése kétszáznegyvenedik, halálának száznyolcvanadik évforduPaizs Tibor Határon túli magyar könyvtárak A határon túli magyarság könyvtári ellátását segítő hazai könyvtárak közül 32 kapott idén támogatást a Kölcsey Alapítványtól. Erről Szenté Ferenc, az Országos Széchényi Könyvtár helyettes főigazgatója tájékoztatott a hétvégén. Az alapítvány által kiírt pályázat nyertesei testvérintézményi kapcsolatot tartanak fenn kis-jugoszlá- viai, román és szlovák könyvtárakkal. A könyvtári kapcsolatban jelenleg 58 város vesz részt. Idén a Kölcsey Alapítvány félmillió — 1990-es megalakulása óta több mint 5 millió — forintnak megfelelő értékű könyvet, folyóiratot és videokazettát szerzett be a határon túli olvasók számára. A gyulafehérvári Batthyá- nyeum. Ez az erdélyi könyvtár Európa egyik leghíresebb „tékája”, itt őrzik a Codex Aureus néhány lapját, többet a híres korvinák közül, valamint a T. Szabó Attila által feltárt „gyulafehérvári sorokat” tartalmazó alapkódexet is. Szabó Tamás felvétele Kézművsestáborban Dabason Az agyagozástól a gyöngyfűzésig Napfényben ég a száraz határ két oldalán az útnak, melyen az Alföld felé tartunk. Vagy már az Alföldön is vagyunk. Dabas, ahová megérkezem, némán, néptelenül nyújtózik a hőségben. A hajdani úri kaszinó szép, négyszög alakú, három oldalról fehér falakkal, fehér oszlopok sorával határolt udvarán is csend honol. Éppen, pillanatnyilag. A gyerekek elvonultak ebédelni. Az épületben működő Kossuth Művelődési Ház szervezésében nyári gyerektábor működött itt három héten keresztül. Délután kerül sor a táborzárásra, melyre a szülőket is várják: szemléljék meg, mit hoztak létre gyerekeik a három hét alatt. Agyagedényeket látok asztalokon, de készült sok minden más is. Tapodi Katalin, a ház igazgatónője mondja el, mi és hogyan. — Komplex készségfejlesztő nyári napközis tábort szerveztünk. 35 gyerek vett rajta részt, mind dabasiak. A tábor alapszolgáltatásainak célja a kézművesség alapjainak az elsajátítása volt, s hogy egyúttal ebben valamelyest jártasságra tegyenek szert a gyerekek. — Milyen kézműves-foglalkozások voltak? — Agyagozás, de nem csak kézzel gyúrták az agyagot, korongoztak is, megtanulták a korongozóállvány kezelését. Volt gyöngyfűzés, gyöngyszövés — tehát az ösz- szefűzött gyöngysorokból „szőtteseket”, valami fantasztikusan tetszetős dolgokat készítettek. Bőrből is szőttek, és szőttek szövőkereten. Természetesen festettek, rajzoltak, készültek applikációk — ezek mindenféle újságkivágásokból összeállított, ragasztott képek. — Kik vezették a foglalkozásokat? — Őrei József, aki rajztanár, de festő és grafikus is. Szenté Krisztina, aki elsősorban keramikus, rendszeresen vezet a házban kerámia szakkört. Most játékok is készültek az irányításával. Rédei Ágnes és Ambrus Gizella szintén játékkészítésre tanította a gyerekeket, rongybabákat varrtak, papírt hajtogattak, sárkányt ragasztottak velük. — Olyan sárkányt, ami fel is repül? Tapodi Katalin mosolyog, bólogat. Szerencsére volt olyan idejük, hogy fel lehetett a sárkányt ereszteni. Most teljes a szélcsend. A sárkányok pihennek. Úszni sem mennek már a gyerekek — legalábbis a művelődési ház munkatársaival nem —, lovagolni sem az üllői Dóra majorba, mint mentek a tábor ideje alatt. Véget ért a három élménydús hét. De Tapodi Katalin már á jövőt tervezi. A mostanában létrehozott Galéria Alapítványra támaszkodva jövőre szeretnék szakosítani a foglalkozásokat, hogy csoportonként egy-egy művészeti ágban mélyülhessenek el a gyerekek. A tábor mostani résztvevői még kicsik is lettek volna ehhez —- alsó tagozatos kisdiákok. Azonban mégis csak rájuk számít majd a komolyabb képzésnél is. Hiszen egyre idősebbek lesznek. (nádudvari)
