Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-05 / 154. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZA( 1993. JÚLIUS 5., HÉTFŐ Megáll a visszaesés Jövőre megkezdődik a gazdasági növekedés A kormány jövő évi prognózi­sa szerint 1994-ben már a gaz­daság növekedésére lehet szá­mítani. A bruttó hazai termék, a GDP kedvezőtlen esetben I százalékkal, kedvező körülmé­nyek között 3 százalékkal ha­ladja meg az ez évit, leszámít­va az inflációs tényezőket. Mindez azt jelenti, hogy hároméves csökkenés után megkezdődhet a gazdaság élénkülése. A legjelentősebb visszaesés 1991-ben volt, mértéke elérte a 11,9 százalé­kot. A múlt évben 4—6 szá­zalékkal csökkent a GDP, s az idén 3 százalékos csökke­nést prognosztizálnak a kor­mány szakértői, de az is el­képzelhető, hogy megáll a visszaesés. A növekedés feltételét rész­ben a hazai fogyasztás, a nemzetgazdasági beruházá­sok bővülése, illetve az ismét megélénkülő külkereskede­lem teremti meg. A végső fo­gyasztás jövőre már nem csökken, igaz még nem is nö­vekszik. Növekednek viszont a nemzetgazdasági beruházá­si ráfordítások, s a bővülés el­érheti az 5—10 százalékot. Az idén a külkereskedelem­ben jelentős visszaesés alakul ki, főleg a kivitel, csökken nagy mértékben, 2—10 száza­lékkal. Jövőre viszont mind a kivitel, mind a behozatal leg­alább 3, de elképzelhető, hogy 6 százalékkal is megha­ladja az ez évi, viszonylag alacsony szintet. A termelői és fogyasztói árnövekedés to­vább mérséklődik. Míg az idén 13—15 százalékkal emelkednek a termelői árak, jövőre ez az érték már csak 12—14 százalék körül ala­kul. A fogyasztói árindexnél az ez évi 20—22 százalékos értéket jövőre 16—20 száza­lékos érték váltja fel. Tisztázó viták után Győzelmi remények az MDF-ben (Folytatás az 1. oldalról) Hiszen egyetlen párt sem indulhat neki a választások­nak anélkül, hogy nem tud egységes képet fölmutatni magáról. Rettentően veszé­lyes, ha a választók nem tud­ják, ki milyen politikát képvi­sel. Ha egy pártban ellentétes véleményeket hangoztatnak. —A tisztázások tárgyköré­be tartozik az is, hogy olyan furcsa helyzet állt elő: Balás István — akit a frakcióból ki­zártak, de az MDF-ből nem —, tagja is a pártnak, meg nem is. Véleménye szerint ra­gaszkodik az MDF Baláshoz, vagy sem? — Rendkívül kényes ez a kérdés. Képviselőtársam mindvégig jó szándékát han­goztatta cselekvése mozgató­rugójául, ám annyi hibát kö­vetett el, ami egy politikus számára megengedhetetlen. Nincs jogom kétségbe vonni jó szándékát, de tudomásul kell venni: a legnagyobb kor­mánypárt elnökségi tagja nem tarthatja tűz alatt saját kormányát. Ez eleve bizal­matlanságot szül a képviselő­vel szemben saját pártjában. Meggyőződésem, hogy ezért Balás István nem maradhat az MDF elnökségének a tag­ja. Tettekkel kell bizonyíta­nia, hogy őt valóban a jó szándék vezette. A bizonyí­táshoz viszont idő kell. Egyébként szó sincs arról, hogy az MDF-ben sorozatos kizárások következnének. A lényeg az, mindenki döntse el, elfogadja-e az MDF politi­káját vagy sem. Ha nem, ak­kor igyekezzék egy másik pártban kifejteni a tevékeny­ségét. Úgy érzem azonban, hogy ezzel a néhány kizárás­sal lezárult egy folyamat. — A héten ügyvezető elnök­ké választották Le zsák Sán­dort. Ez azt jelenti, hogy meg­erősödött a pártban a lakite­leki szellem? — Igen. És azt is, hogy a párt egységessé vált. Csakis így vehetünk eredményesen részt a választásokon. —Lezsák Sándor a minap azt nyilatkozta, hogy az MDF biztosan győz jövőre. Osztja ön ezt az optimizmust? — Osztom. Egy pártot ugyanis nem a tagjai juttatják be a Parlamentbe, hanem a szavazók széles tábora. Az, hogy egy párt mennyire sike­res a választásokon, azon mú­lik, mennyire tudja magát el­fogadtatni. Úgy vélem, hogy az Országházban jelenleg sze­replő pártok közül az MDF a legelfogadhatóbb az emberek számára. (Banos) Megkondult a harang Martfűn Martfűn tegnap első ízben csendült fel az épülő Szent Ta­más-templom új harangja, hogy istentiszteletre toborozza a hívőket. Az ünnepi esemé­nyen Fiala Lajos prépost ce­lebrált szentmisét és szentelte fel a harangot, amely ezentúl mindennap, délben és este megszólal. A tegnapi szertar­tás másik eseménye az volt, amikor helikopter emelte he­lyére a vörösréz toronygom­bot — amelyen elhelyezték an­nak az ezer hívőnek a nevét, akik adományaikkal hozzájá­rultak a város templomának az építéséhez — és a keresztet. A Zászlót bontott a Magyar Ut körök mozgalma Uj nemzeti összefogást akarunk A Magyar Út körök mozgalma mély és gyökeres rend­szerváltozást akar és ennek érdekében új, népi alapú nemzeti összefogást — fogalmazták meg a Magyar Út körök hét végi első' országos gyűlésén a Budapesti Mű­szaki Egyetemen, ahol mintegy 240 kör több száz kül­dötte vitatta meg az immár véglegesen zászlót bontott mozgalom programját és szervezeti alapszabályát, s vá­lasztotta meg elnökét, elnökségét és más tisztségviselőit. Elnöknek, amint az várható volt, Csurka István ország- gyűlési képviselőt választották meg, a küldöttek egyön­tetű támogatásával. Az országos gyűlés első nap­ján mondott és nagy közön­ségsikert aratott beszédében Csurka István mindenekelőtt bocsánatot kért híveitől, köz­tük a Magyar Út körök tagjai­tól, azért a fájdalomért, amit a Magyar Fórum legutóbbi számában megjelent, múltját föltáró vallomásával oko­zott: „Nekem ezt az átvilágí­tást meg kellett tennem, hogy ma ideállhassak önök elé, s azt mondhassam: ilyen va­gyok én, 59 évesen, így ér­keztem meg a múlt rendszer poklából, és íme akkor, ezek­kel a tapasztalatokkal, gondo­latokkal, ezekkel a szándé­kokkal, tervekkel és ezzel a munkával akarom a további szolgálatomat teljesíteni a magyarság érdekében.” A közönség óriási tapssal fogadta Csurka István őszin­te szavait. A képviselő ez­után egy kérdéssel folytatta beszédét: „Vajon miért va­gyok útban én magam, és mi­ért van útban minden népi­nemzeti elkötelezettségű pol­gártársunk? Azért-e vajon (ami az én személyemet ille­ti), amit 1957-ben tettem, vagy azért, amit ma teszek és gondolok? Szerintem vilá­gos, hogy a megbotlásom is feledhető lett volna, és soha nem kellett volna erre az ön­vallomásra sort kerítenem, ha beállók a sorba, és a rend­szerváltozás egész ideje alatt nem azt teszem, amit tettem és teszek.” S ez már átvezet a Ma­gyar Út programjának alap­kérdéséhez: miért van útban a Magyar Út? Azért, mert egyedül ez a népi alapú nem­zeti összefogás és erőteljes akaratnyilvánítás hajtja, hajt­hatja végre a rendszerválto­zást. Nagyon fontos, hogy megértsük végre: a magyar­ságunk vállalása nem hazafi­as szólamok, zászlólengetés és citerapengetés kérdése, hanem a hatalom- és a rend­szerváltozásé. Csurka István ezt követő­en egy új, népi alapú nemze­ti összefogás szükségességét hangsúlyozta az ország és a nemzet legfontosabb kérdése­inek megoldásában. — Elég volt abból — foly­tatta gondolatait a képviselő —, hogy a múlt rendszer ha­szonélvezői a tájékoztatásban és a közvélemény alakításá­ban egykor szerzett és meg­tartott hatalmukkal élve, ké- nyük-kedvük szerint nevezze­nek bennünket ellenségnek, szélsőségnek, üldözendőnek saját hazánkban. Mert en­nek. ha hagyjuk, valódi üldö­zés lesz a vége. Végre át kell látni a szitán. Itt semmit sem érő fogalmakkal etetik a tár­sadalmat a hatalom birtoklá­sa céljából. A cél az, hogy a nemzet ne találjon magára, ne tudja világosan megfogal­mazni az érdekeit. Hát ebből elég volt! Megálljt kell paran­csolni a félrevezetésnek, s még a következő választások előtt, mert itt ugyan szabad választások következnek, de nem egyenlő esélyekkel. Mert az egyik fél élhet a sza­bad befolyásolás lehetőségé­vel, a másik meg legfeljebb a korlátozott védekezés lehe­tőségét kapja meg. Csurka István végül rámu­tatott, hogy a Magyar Út a mindeddig meg nem szólított széles tömegek mozgalma kí­ván lenni. — Mai tagságunk gerincét — mondta — az MDF-ből már régen „kikese-' redettek” alkotják, valamint azok, akik éppen erre a hívás­ra vártak. Ezután Horváth Lajos or­szággyűlési képviselő, az újonnan megalakult Magyar Igazság Párt ideiglenes elnö­ke üdvözölte a Magyar Út körök küldötteit a mozgalom zászlóbontása alkalmából. Visszaemlékezve az MDF mozgalmának a rendszervál­tozás éveiben kibontakozott hősies munkájára, amelyben a Magyar Út körök igen sok tagja is tevékenyen részt vett, kijelentette: „Azt mond­ják, hogy mi elhagytuk az MDF-et. Én azt mondom, hogy az MDF hagyott el ben­nünket. Ezért alakítottuk meg az országgyűlésben a Magyar Igazság-frakciót és a Magyar Igazság Pártot, amit szinte ránk kényszerítettek, csak hogy ne kelljen közössé­get vállalni velünk. Mintha csak szégyen lennénk, és nem az lenne a szégyen, hogy mivé tették ők azóta ezt a nagyszerű mozgalmat, így hát mi továbbmegyünk ugyanazon az úton, ugyan­azokkal a célokkal, ugyan­azért a hazáért, immár a Ma­gyar Igazság Párt nevében is, a Magyar Ut mozgalommal együtt, sorsközösséget vállal­va vele.” (A Magyar Út körök orszá­gos gyűlése vasárnap dél­után a városligeti Királydom­bon nagygyűléssel folytató­dott. Az eseményről keddi számunkban tudósítunk.) Vass László Egységes gazdaságpolitikát! A népi politikához híven Nemzeti gondolatkör A Magyar Néppárt—Nemzeti Parasztpárt csendes építő párt, amely a minden szélsőségtől mentes népi politikát képvise­li, híven a két háború között a népi írók (Móricz Zsigmond, Veres Péter és Illyés Gyula) ál­tal fémjelzett nemzeti gondo­latkör eszméihez — hangzott el a párt szombati országos ta­nácskozása alkalmából tartott sajtótájékoztatóján. Elmond­ták, hogy az 1994-es választá­sokon nem önállóan, hanem választási szövetségben kíván­nak indulni; lehetséges partner­ként a Nyugdíjasok Pártját, a Szociáldemokrata Pártot, a Nemzeti Demokrata Szövetsé­get és a Magyar Demokrata Fórumot említették. A párt vá­lasztási programjáról az orszá­gos tanácskozáson döntenek. Dobszay Károly főtitkár kér­désre válaszolva közölte: a Magyar Út körök mozgalom­tól teljes mértékben elhatárol­ják magukat. A párt intézőbizottsága felhív­ja a figyelmet arra, hogy a kö­vetkező időszak legfontosabb feladata a gazdaságpolitikai irányváltás, amely a gazdasági felemelkedés segítségével eny­híthet a súlyos gazdasági és szociális problémákon. Társa­dalmunknak szembe kell néz­nie a vágyak és a lehetőségek közötti nagyobb eltérés terhei­vel. Ebben a helyzetben a nehéz gazdaságpolitikai döntéseknek a lehető legszélesebb konszen­zuson kell alapulniuk. Ezért különösen sajnálatos, hogy az elkerülhetetlen feladatokkal kapcsolatban nem született megállapodás az Érdekegyez­tető Tanácsban. A jelenlegi helyzetből csak egységes el­vekre felépülő gazdaságpoliti­kai program alapján juthatunk ki. Illúzió lenne az az elképze­lés, hogy a piacgazdaság felté­teleinek megteremtése előtt a szabad piaci viszonyokra lehet­ne bízni a gazdaság működésé­nek szabályozását. A verseny­helyzet hiányában sok terüle­ten akadálytalanul emelked­nek az árak, extraprofit kelet­kezik, míg sokak életszínvona­la hamarosan romlik. E közreműködésnek infra­strukturális beruházások meg­indításában, vállalkozásbarát gazdasági környezet megte­remtésében, a lakásépítések tá­mogatásában, a mezőgazdaság jövedelemtermő képességének javításában kell megnyilvánul­nia. A Kereszténydemokrata Néppárt ezt várja el az 1994. évi költségvetéstől. A lakossá­gi terhek további viselésének az igazságos teherviselés jelen­leginél fokozottabb megvaló­sulásával kell együttjámia. Ezért a magas jövedelműekre koncentráló adóbehajtást, a gyermekek és az eltartottak számát is figyelembe vevő jö­vedelemadó-rendszer felé való elmozdulást, a rászorultakat jobban támogató elosztási rendszert kívánunk. Megfonto­landónak tartjuk a vagyonadó bevezetését is — olvasható többek között az állásfoglalás­ban. (OS) Gombár, a bölcs? Ezen a hasábon a kö­zelmúltban már foglal­koztam azzal a szár­szói összejövetellel, amelyet Farkasházy úr, a humorista rende­zett azért, hogy ott a nemzet jövőjét meg­hányják és vessék okos és kevésbé okos emberek. Magukat függetlennek mondó, ám ellenzéki magatar­tást tanúsító lapok jó­kora terjedelemben méltatták ezt az össze­jövetelt, s egyikük egé­szen odáig vetemedett, hogy a jelenlévő volt rádióelnököt. Gombár Csabát említve megje­gyezte: „Bölcs volt me­gint.” Nem tudom, mit művelt Balatonszár­szón Gombár Csaba, ami a tudósítót arra ragadtatta, hogy bölcs­nek titulálja Gombárt, ám hogy korábban nem volt bölcs, az lám csak, kiderült a mi­nap. Legalábbis szá­momra, aki a nagy mé­diavita egyes részletei­re — nem tudom, bo­csánatos-e a bűn? — nem tudott már odafi­gyelni. Nos, egyszerű­en arról van szó, hogy a bölcs Gombár Csa­ba működése idején hatalmába kerítve a rádiót, ugyancsak fon­tos adásokat szünte­tett meg, nevezetesen azokat, amelyek ide­gen nyelven hangza­nak el. Ez a napi nem tudom hány percnyi műsor jelentős segítsé­get nyújthatott volna Magyarországnak, a magyar nemzetnek ah­hoz, hogy a Magyar Rádiót anyanyelvükön hallgatók megtudhas­sák, milyen céljai van­nak a magyar kor­mánynak, hogy egyál­talán nem vagyunk ve­lük szemben — beszél­jenek bár szerbül, ro­mánul, szlovákul, né­metül vagy ukránul — ellenségek, hogy képet kaphassanak a ma­gyarországi gazdasági és politikai viszonyok alakulásáról, már csak azért is, mert ben­nünket is érdekel: va­jon mit mondanak ma­gukról az ukránok, a románok, a szerbek, a szlovákok, azaz a szomszédaink. A hoz­zájuk vezető őszinte szót vivő vezetéket egy mozdulattal elvágni nem kifejezetten bölcs, sőt, inkább osto­ba dolog. (Hála Isten­nek a Magyar Rádió új műsorvezetői ezt föl­ismerték, s újra indí­tották az idegen nyel­vű műsorokat.) (Vödrös)

Next

/
Thumbnails
Contents