Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-31 / 177. szám

8 PEST MEGYE1 HÍRLAP KICSIKNEK — NAGYOKNAK 1993. JULIUS 31.. SZOMBAT Jeles napok Kisasszony hava Augusztusban, Kisasszony havában már búcsúzunk a nyártól. Még tartanak a nagy mezőgazdasági mun­kák, így a szórakozásra nemigen akadt idő az egy­kori falvakban. Augusztus első hetének jeles napjait mára már elfeledtük — nem árt néhány szóval fel­idézni ezeket. Augusztus 1 -je Vasas Szent Péter napja. Bilin- cses Szent Péter napjának is nevezik ezt a napot, mert annak az emlékére tartják, hogy Szent Pétert egy angyal kiszabadította Heródes börtönéből, ahol láncra verve őrizték. A je­les nap Szegeden fogadott ünnep volt. Fogadott ün­nepnek nevezik az olyan helyi ünnepeket, melyeket munkatilalommal, ájtatos- sággal, istentisztelettel, fo­gadalmi búcsúkkal ünne­pelnek. Eredetük általában valamilyen elemi csapástól való megszabaduláshoz fű­ződik, vagy történeti ese­ményhez kötődik. Szege­den az 1738-as pestisjár­vány elmúltával megfogad­ták, hogy száz éven át meg- ünneplik Vasas Szent Pé­ter napját. A fogadalmat 1938-ban újabb száz esz­tendőre megújították, de mára az ünnep és a fogada­lom emlékét csupán utca­név őrzi. A naphoz időjárási meg­figyelések fűződnek a nép­hagyományban. Úgy vél­ték, hogy ez a napi eső a gazdag kukoricatermés biz­tos előjele. A muravidéki szőlőtermelők számára do­logtiltó nap volt, mert attól féltek, ha ezen a napon dol­goznának, a szőlőszemek lehullanának. Augusztus 4-e Domon­kosnak, a Domonkos-rend megalapítójának napja: egyes helyeken úgy tart­ják, hogy a téli idő­járás ellentétes rámutató» napja, vagyis az e napi nagy meleg, hideg telet jó­sol. Augusztus 6-a Urunk szí­neváltozásának ünnepe. Máté evangéliumában ol­vasható: „...Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét Jánost, s föl­ment külön velük egy ma­gas hegyre. Ott elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakí­tott, mint a fény. Egyszer­re megjelent nekik Mózes és Illés és beszélgettek ve­le...” Különösen a gyümölcs­ös szőlőtermelő vidékeken ünnepelték ezt a napot, mert úgy vélték, hogy eb­ben az időszakban változik a szőlő és szilva színe. Urunk színeváltozása tiszteletére a balatoni és Balaton környéki szőlőhe­gyekben kápolnákat emel­tek, s e napon misét tarta­nak, búcsút ünnepelnek. A keleti egyházban a kará­csony, a húsvét és pünkösd után ezt az ünnepet tartják a legszentebbnek. Tátrai Zsuzsanna Fej — Varsányi Zsuzsanna, az erdőkertesi általános iskola IV. osztályos tanulójának rajza Palocsay Zsigmond Kakukkszó Szülőm nem épít — nem rak fészket. Anyám csak idetojt — becsempészett a Nádiposzáta otthoná­ba A Vörösbegy se vette észre, hogy szellősebb lett egy tojása így keltünk ki (tizen­nyolcán!) külön-külön más lakás­ban — mindahányan más családban Árva vagyok — na­gyon árva most öltözöm pepitába Kicsi e ház. Meg is áz­tam. Estig ki kell taszigál- jam három fészektestvére­met így könnyítem élete­met. Magyar Mónika rajza V olt egyszer két testvér, mind a kettő katonának ment, de az egyik nagyon gazdag volt, a másik meg na­gyon szegény. A gazdag szép fegyvereket vásárolt magának, pompás paripákon mutogatta magát, s így sokra vitte; a szegénynek azonban ilyesmire nem tellett, így hát közlegény maradt. Nehezen, keservesen élt, s el is hatá­rozta, hogy szögre akasztja a mundért, s inkább hazamegy a falujába; ott volt egy kevés­ke rossz földje, gondolta, majd azon megpróbál gazdál­kodni. Kölcsönlóval, kölcsöneké- vel fölszántotta a földjét, és répát vetett bele. A mag szé­pen kikelt, a répa szépen nö­vekedett, gömbölyödött, hí­zott; középütt meg volt egy, amelyik abba se hagyta, egy­re csak nőtt, kövéredett, Boszorkánynak ítéltettek A népmesékben sokszor feltűnnek boszorkányok. Most mégsem róluk, hanem azokról lesz szó, akiket még életükben boszorkányokká nyilvánítottak. Az ár­tatlan asszonyokat rosszindulatú ismerőseik juttatták bíróságra. Többségük javasasszony volt. Napjainkig több ezer boszorkányper anyagát ismerjük. Az ítéletek alapján másfél ezernél több emberre bizonyították a boszorkányság vádját. A középkor embere igencsak ba­bonás volt. A XVIII. század közepéig elhúzódó ma­gyarországi boszorkányperek e babonák hosszú utóéle­tét bizonyítják. íme egy eset az 1757. július 28-i tárgyaláson felvett jegyzőkönyvből. A tanú Balog Mihály, a vádlott T. Nagy Istvánná volt. A vádlott „egyszer durcásan a tanú feleségének azt kiáltotta, imhol a „tsik”, töltse el kend, melyet a tanú felesége elé öntött. Akkor is a tanú feleségétől újólag sót kért volna, de az asszony mentegette magát, hogy nincsen, mert maguk is a szék­bírótól kölcsön kértek, és arra az ünnepben szükségük vagyon. (Amikor) ott volt a vénasszony (náluk), akkor a tanú gyermeke ép és egészséges (volt), a bölcsőben szépen magában játszogatott, de hogy a vénasszony ha­raggal a háztól elmene, mintegy két óra múlva a gyer­mek mindjárt rosszul lett. Eszrevevén nyavalyáját az anyja, az ölébe vette, de (a gyermeknek) semmi legki­sebb nyugodalma a nagy gyötrelem miatt nem vala, egész éjszakákon és nappal nagy sivalkodással töltötte az időt. A tanú nem tudván mire vélni a dolgot, azt gondolta, hogy valamitől megcsömörlött vagy a himlő reá akar jönni, más házhoz is elment, és atyafiságban lévő asszonykával is, úgymint Kürti Gergelyné asszo­nyommal közölte a dolgot, hogy vizsgálná meg, mi baja volna a kisfiának... De mivel a gyermek napról napra semmiben sem könnyebbeden, hanem inkább rosszabbul lett, és a feje nagyon kezdett nőni, azután a tanú elment a gyanús asszonyhoz szépen reményked­vén neki, hogy jönne a házához és tekintené meg be­teg fiát, mert úgy gondolja, hogy mikor az ünnepek előtt nála volt, ő megigézte volna, de a tanú reményke­désére semmit nem hajlott a vénasszony... Azután a nagy kínját a gyermeknek nem szenvedhetvén folyamo­dott a tanú Gyulai mesterhez, aki mikor meglátta a gyermeket, mindjárt azt mondta, hogy azt a vénasz- szony rontotta el... Minthogy nagyon el volt rontva a gyermek, Gyuláról hazahozván másnap meg is hóit.” répa Benedek Elek A gömbölyödött, s végül akko­ra lett, hogy meg lehetett pi­henni az árnyékában. Mikor eljött a répaszedés ideje, a szegény ember vál­tig gondolkodott, töprenke- dett, mitévő legyen az óriási répával. Végül is úgy határo­zott, se el nem adja, se meg nem eszi — hogy is bírna megenni egy ekkora behe- mót nagy répát! —, hanem elviszi ajándékba a király­nak. Egy egész szekér tele lett az egyetlen répával, s két ökröt kellett a szekér elé­be fogni, olyan nehéz volt. A szegény ember fölült a sze­kérre, föl a répa tetejére, megbiztatta a két ökröt, és ment a királyi udvarba. Mondja a királynak: — Üram királyom, ez ter­mett a földemen, elhoztam neked ajándékba. Csodálkozott a király az óriási répán, mondja a sze­gény embernek: — Hát te aztán igazi sze- rencsefi vagy, hogy ekkora répákat termelsz! — Dehogy vagyok én Sze­rencseid — felelte a sze­gény ember. — Én csak Föl- séged jámbor, egyszerű kato­nája voltam, de akkora nagy ínségben, hogy szögre kel­lett akasztanom a mundért, s haza kellett mennem földet túrni a falumba. Ezért nem is ismerhetne a király egy ilyen szegény flótást! De van egy testvérem, azt isme­red, mert sokra vitte a szolgá­latban, és bejáratos az udva­rodba. A királynak tetszett a sze­gény ember, gazdagon meg­ajándékozta hát, úgyhogy egy­szeriben gazdag ember lett a szegény obsitos katonából. Testvérét, a gazdag kato­nát nagy irigység fogta el, hogy megtudta a szegény test­vér szerencséjét. Végül is ösz- szeszedte kincstára aranyát- ezüstjét, kihajtatta istállója legszebb paripáit, ment a ki­rályhoz, s azt mondta: — Uram királyom, én is hoztam neked valami kis ajándékot. A király bölcs ember volt, látta a gazdag ember szíve irigységét. Megköszönte szé­pen az ajándékot, s így szólt: — Nem is tudom, mivel ju­talmazhatnálak meg, amiért ilyen szép ajándékot hoztál nekem. Aranyat-ezüstöt nem adhatok, hiszen neked is van bőven, ha egyszer ennyit el­ajándékozol belőle. Cifra pa­ripákat sem adhatok, be se fémének az istállódba. Ha­nem van itt valami, aminél csodálatosabb dolgot még so­sem láttam; neked adom, legyen a tiéd. Azzal a fukari gonosz test­vérnek ajándékozta az óriási répát. Gyermekrejtvény 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 « 12 \ 13 14 15 v 16 17 18 18 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 *3 34 35 36 37 36 39 40 > 41 Augusztus 6. és 18. között nemzetközi gitárfesztivál színhelye lesz Esztergom. A rejtvény fő soraiban a rendezvénnyel kap­csolatos tudnivalók olvashatók. VÍZSZINTES: 1. A fésztivál alapítójának neve. 13. Porrá tört és vízzel folyadékká kevert érc. 14. Ismét. 15. Utasít. 16. Idegen férfinév. 17. Sérülés a hajón. 18. ...-Rónai József; fes­tőművész. 19. Hüvelyes növény. 21. Gyengéden ébreszt. 25. Beiktatás. 27. Tanyarész! 28. Barlang is van ilyen. 29. Ellen­kezés. 30. Háló egynemű betűi. 31. Az egyik művészeti ág. 32. Kicsinyítő képző. 33. Herz, röviden. 34. Világhírű gitár­művész, aki szintén részt vesz a fesztiválon. 37. Az 1514-es parasztfelkelés vezére. 39. Elhagyja az emelvényt. 40. Lamar­tine versének a címe. 42. Amerikai mikrobiológus, a gyermek- bénulás elleni védőoltás kidolgozója. FÜGGŐLEGES: 1. A fesztivál helyszíne Esztergomban. 2. Dunántúli folyó. 3. Én, latinul. 4. Őszinte. 5. Minden földi jó­ban bővelkedik. 6. Tarjadarab! 7. Kemény határozottsággal. 8. Tibeti szarvasmarha. 9. Kép rámába foglalása. 10. Balaton melléki település. 11. ...lap. 12. Baromfibetegség. 17. Fitymá­ló. 20. A zeneirodalom óriása. Az ő hegedűversenyének gi­tárátirata is elhangzik a műsorban. 22. Iskolázott. 23. Éva idegen változata. 24. Sziget Polinéziában. 26. Szabadban élő állat alvó helye. 30. Bízik. 32. Serleg. 35. Bronxból származó beszélő énekstílus. 36. ...hegy; a Bakony legmagasabb pontja. Kedves gyerekek! A vastag betűkkel szedett sorok megfejté­sét — a többi júliusi megfejtéssel együtt — augusztus 10-ig egy levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőségünk címére. Ne feledjétek, már egyetlen helyes megfejtéssel is lehet nyer­ni!

Next

/
Thumbnails
Contents