Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-31 / 177. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JUUUS 31., SZOMBAT Napokon belül bombázhatják a szerbeket A brit és a francia kormány nagy vonalakban egyetért már Clinton amerikai elnök elképzelésével, hogy bombázni kellene a szerb állásokat, és nemcsak a boszniai ENSZ-erők oltalmára, hanem Szarajevó ostromának megtörésére is — ezt jelentette tegnap a The Times brit lap. Az első amerikai katonai beavatkozás a Balkánon napokon belül megkezdődhet, ha a szerbek nem hagyják abba a bos- nyák főváros ágyúzását és nem engedik át a segély- szállítmányokat — írta a brit újság. Washingtonban mindazonáltal azt remélik, hogy már a légi támadásokkal való fenyegetődzés is elegendő lesz a szerb agresszió visszafojtására és a genfi megállapodás kikényszerítésére. Horvátországi razzia Muzulmánok rabságban A horvát rendőrség válogatás nélkül tartóztatja le az országban élő muzulmán menekülteket — állította tegnap a szarajevói rádió. A rádió szerint mintegy hetven muzulmánt zártak be egy zágrábi sportcsarnokba, és más városokban, például Split- ben és Fiumében is megkezdődött a muzulmánok őrizetbe vétele. Zágrábi jelentések szerint a horvát kormány a muzulmánok fogságában levő horvát katonákra akarja kicserélni a muzulmán menekülteket. A zágrábi kormány hivatalos álláspontja szerint csak arról van szó, hogy a rendőrség „rutineljárást” folytat a országban élő illegális menekültek kézrekerítésére. A szarajevói rádió értesülései szerint a német nagykövetség is a letartóztatások befejezését sürgette, a horvát hatóságok azonban a külföldi tiltakozás ellenére is folytatják akciójukat, amelynek minden bizonnyal köze van ahhoz, hogy Bosznia középső részén a muzulmánok ezerszámra űzik el lakóhelyükről a horvát polgári lakosokat. Az utcai hirdetésekben idegen nyelvű feliratokat használó cégeket júliustól pénzbüntetéssel sújtják, vezetőiket pedig börtönbe zárják — adta hírül tegnap a JAKARTA POST című indonéz napilap. Az intézkedéssel fokozni kívántuk a polgárok saját nyelvük iránti megbecsülését — mondta az egyik dzsakartai elöljáró. (Újsághír, 93. jún. 8.) A közismert állító mondatot napjainkban sajnos kérdőmondattá kell átalakítanunk. Ennek részletes okait e cikk keretei között nem tudjuk kifejteni, csupán annak leszögezésére szorítkozunk, hogy a csaknem félévszázadig tartó szovjet elnyomás és e tragikus helyzet haszonélvezői: a mindenféle rendű és rangú, de egyetemlegesen kollaboráns magyar Quisling-kommunisták működésének eredményeképpen, XX. századi felszabadulásunk nagy pillanatában — amikor is kikiálltották a Magyar Köztársaságot, egyszersmind a történelem szemétdombjára küldve a Magyar Népköztársaságnak csúfolt magyar-bug- ris-szovjet államot — népünk e történelmi kálvárián a tudati szférából oly sok mindent elhajigált, mint nyűgöt, terhet, hogy a felszabadulás pillanatában már a nyelvét sem érezte sajátjának, egyetlen megmaradt tulajdonának, sőt: kincsének. Az azóta eltelt néhány esztendőben pedig a lélek, a szellem, az identitástudat lámpásai, fáklyavivői, hivatásos őrei ahelyett, hogy a Kálvárián eldobált értékeink összesze- désére, visszaszerzésére buzdították volna a nemzetvoltából már-már kivetkezett népséget, a legjobb esetben passzívan, de sokszor kifejezetten barátságtalan indulattal viseltettek minden nemzeti azonosságtudat-morzsát visszanyerni, összegyűjteni szándékozó, ápoló, féltő szóval és tettel szemben. Természetesen — ennyi idő után — a spontán folyamatok is segítségükre voltak. E spontán rombolásnak — önpusztításnak — jellegzetes tere és példája — a nyelv. A védtelen nyelv. Veszélyben van a magyar nyelv. Az a nyelv, amelyről dokumentáltan a tihanyi apátság alapítólevele és a „Halott- ti beszéd” óta tudunk, amelyen Balassi, Zrínyi, Pázmány, Csokonai, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Kossuth, Deák, Ady, Babits, Kosztolányi és a Többiek írtak, beszéltek, préMarkó Béla a neptunfiirdői találkozóról Nem nevezhető' titkos tárgyalásnak Nem tekinthető titkos találkozónak a neptunfiirdői eszmecsere, de az ott elért egyetértés nem mindenben elfogadható az RMDSZ számára — mondta az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. Mint jelentettük, a három RMDSZ-politikus által a kormány képviselőivel folytatott megbeszéléseket csütörtöki sajtóértekezletén titkos tárgyalásnak, eredményeit kétesnek nevezte Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Markó Béla marosvásárhelyi telefoninterjújában elA Rompres hírügynökség közleményt adott ki azokról az eszmecserékről, amelyeket Kodolányi Gyula címzetes államtitkár, a magyar miniszterelnök tanácsadója és Viorel Hrebenciuc, a román kormány főtitkára, a Nemzeti Kisebbségek Tanácsának koordinátora folytatott. A találkozón a két ország gazdasági helyzetéről és a gazdasági együttműködés fejlesztésének mondotta: a neptunfiirdői találkozó magánjellegű volt, hiszen akik ott voltak, tudtával semmiféle mandátumot nem kaptak azoktól az intézményektől vagy szervezetektől, amelyeknek tagjai. Az RMDSZ-poIitikusok szintén magánszemélyként voltak jelen, az RMDSZ vezetőségétől megbízásuk volt. Markó Béla véleménye szerint ez a tanácskozás egyike azoknak az értekezleteknek, konferenciáknak, amelyeket az utóbbi időben országszerte rendeznek külföldi alapítványok kezdeményezésére. Titkos tárgyalásnak nem nevezhető, hiszen a résztlehetéségéról volt szó. Pozitívan értékelték a „nyitott égbolt” egyezmény megvalósítását és azt, hogy az árucsere jó feltételek között megy végbe. Ugyancsak eszmecserére került sor a Nemzeti Kisebbségek Tanácsának tevékenységéről. Aláhúzták annak szükségességét, hogy ez a szerv mozgatóerőként működjék a nemzeti kisebbségek helyzetének javításában és vevők rögtön utána nyilatkoztak a sajtónak, tájékoztatták a szövetségi elnököt és az ügyvezető elnökséget is. Sajnálatos viszont, hogy külföldön és belföldön ezt a találkozót a román propaganda arra használta, hogy az ott elhangzottakat nagy előrelépésnek tüntette fel a romániai magyarság helyzetének rendezésében. A neptunfiirdői ígéretek azonban — mondotta az RMDSZ szövetségi elnöke — már többször is szerepeltek az egyelőre szintén kirakatintézménynek bizonyuló Kisebbségi Tanács napirendjén, sőt az Európa Tanács jelentéseiben is. problémáinak konkrét megoldásában. — A politikum belekeverése a nemzeti kisebbségek problémáinak megoldásába negatív dolog — hangzott el —, a gyakori érintkezés pedig hozzájárul a nemzeti kisebbségek problémáinak megoldásához — olvasható a közleményben, amelyet a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa juttatott el a Rompres hír- ügynökséghez. A nagyvilág hírei 3fr A magyar diplomáciának is érdemi szerepe volt abban, hogy a héten az ENSZ szankcióbizottsága, majd csütörtökön a Biztonsági Tanács is igen határozottan állást foglalt a szerb dunai blokád ellen, és felszólították a belgrádi kormányt; tegyen meg mindent annak megakadályozása érdekében. A KGB-től átvett 2000 Stasi-akta tanulmányozása után a német főügyészség első ízben indított nyomozást egy parla- manti képviselő ellen. Az ok: az illetővel kapcsolatban „titkosszolgálat javára végzett ügynöki tevékenység gyanúja” merült fel. % Kono Joheit választották meg tegnap a japán Liberális Demokrata Párt elnökévé. A kabinet főtitkára Vatanabe Micsio felett győzedelmeskedett a szavazáson. Az LDP történetében először fordul majd elő, hogy Kono Jo- hei nem válik egyben a japán kormány miniszterelnökévé, az ellenzék ugyanis többséget szerzett a múlt heti választásokon a parlamentbe, így minden bizonnyal a hétpárti ellenzék közös kormányfőjelöltje veszi át az ország irányítását. Felemás román értékelés VÉLEMÉNY El-e nyelvében a nemzet? dikáltak, káromkodtak, érveletek, lelkesítettek kezd átalakulni valamivé, ami már nemcsak, hogy nem magyar nyelv, beszéd stítus, vagy akár modorság, hanem valami hangegyvelegből összeállított szófolyam, amelyen primitív emberek csenevész érzéseiket, degenerált gondolataikat kezdetleges formában közük egymással. " Egyetlen cikk keretében képtelenség e kérdéskör valamennyi vonatkozására kitérni’ Ezért hát csupán az elektronikus médiával, a sajtóval és a kereskedelmi reklám nyelvpusztító működésével foglalkozunk, mellőzve az iskolai felelősségét, a disco-nyelvet, a filmek, színdarabok nyelvi kérdéseit és még számos más vetületét a témának, remélve, hogy akadnak majd lovagjai nyelvünknek és megküzde- nek érte az elkövetkezendő 10—20 évben. Nos, ami a sajtót, a rádiót és a televíziót illeti — a helyzet egyre siralmasabb. Két tekintetben is: egyrészt a megfogalmazott mondatok szervi-stilisztikai, másfelől artikulá- ris, hangképzési, illetve szövegdallam vonatkozásában megmutatkozó magyartalansága miatt. Szinte felfoghatatlan, hogy eme intézmények felelősei a munkatársak felvételekor miért nem vizsgálják meg, hogy a majdan „közönség” elé kerülő jelölt rendelkezik-e megfelelő irodalmi és nyelvi műveltséggel; kívánatos stilisztikai színvonalon beszél-e? Kérdéseit (riportok, interjúk alkalmával), közvetítéseit, beszámolóit, közléseit stb. magas szinten képes-e megfogalmazni? Artikulációja érthető-e, szép-e, dallamvezetése magyaros-e vajon?... és így tovább... Ugyanis — tisztelet a kivételnek — dadognak, selypítenek, hadarnak, racs- csolnak, susognak, szóvégeket elhagynak...sorolhatnék napestig. Más kérdés a fogalmazás és a szóhasználat. Számos riportban vagy interjú során tetten érhető a tévé- vagy rádióriporter, amint rossz mondatokat alakít, teletömti szövegét divatszavakkal, idegen kifejezésekkel, ezerféle nyelvi szeméttel, sőt még jassz-argót is használ. De még elfogadható esetekben is kérdéses ez a nyelvi magatartás. Miért kell például táborozó fiatalok műsorát „Tábori show”- nak nak nevezni?!... Sok és szerteágazó kérdéskört vet fel mindez. Kísért ugyanis a gondolat, hogy nyelvünk módszeres rontását ösz- szefüggésbe hozzuk már — ugyancsak a nemzet mentális egészségéi, tudati épségét veszélyeztető tényezők jelenlétével. És még valami... Ebben a rendszerváltó rumliban ugyan ki törődik olyan apróságokkal, mint, hogy a rádió és a televízió profi-szájalói és hírlapíró kollegáik helyesen (megkülönböztetve!) használják-e -ba, -be s a -ban, -ben ragot; vagy jól és csak a kívánatos mértékben alkalmaznak-e idegen szavakat, kifejezéseket (vagy akár magyar szóképeket). Száz eset közül 99-ben rossz értelmezésben használják például a „nagyságrend” és az „alternatív”, „alternatíva” fogalmakat. Vagy: megfigyelhető, hogy szinkronizált tévéanyagokban a gyermekhangok szövegdallama — főleg kérdőmondatokban —- a mondat végéhez közeledve hisztériásán emelkedő ívű. Pedagógusok: ébresztő! K ereskedelmi életünk is hemzseg a nyelvi szeméttől. Erről bárki meggyőződhet, ha végigjár néhány kereskedelmi útvonalat és végigolvassa az üzletek feliratait. A tévéhirdetések kifejezetten bárgyú, sőt idióta szövegeiről beszélni is felesleges. Kínjában már csak nevet az ember, ezt tettem a minap is, amikor egy buda környéki község „vendéglátóipari létesítményén” az alábbi épületes feliratot olvastam: MORRISON TERASZ. Kell ehhez kommentár?... Utalva a mottóul használt újsághírre: Tisztel Ház! Kedves honatyák és honanyák! Kérem Önöket, hogy közös kincsünk — a magyar nyelv — védelme érdekében szíveskedjenek mihamarabb a kereskedelmi életre, illetve a reklámtevékenységre vonatkozó nyelv\’édelmi törvényt alkotni, mint tették ezt az Önök elődei — ha jól emlékszem — 1938 -39-ben. Előre is köszönöm. A nemzet nevében. Kajetán Endre
