Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-30 / 176. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JÚLIUS 30., PÉNTEK 7 Híres elődök szellemében Nyelvőrségben A Nagy Sándor-kör telephelyén Bekandikálok az egyik földszinti ablakon Nagy Sándor hajdani házába. Azt mondják, minden olyan benne, mint Nagy Sándor életében. Látok ágyakat, székeket. Felettünk az emeleti részen nagy műteremablak néz a világba. Gödöllő egy csendes utcájában egy kis megmaradt darabja ez a kert, ez a ház, a századelőn kialakult művésztelepnek. A művésztelep létrehozója, Körösfői-Kriesch Aladár 1920-ban halt meg, de a vezetésben társa, Nagy Sándor még folytatta itt az alkotást, tanítást 1950-ben bekövetkezett haláláig. Mostanában sem mindig néptelen a ház. Megalakult, működik benne a Nagy Sándor Képzőművészeti Kör. Hetente kétszer gyűlnek itt össze fiatalok, rajzolni, festeni tanulnak vezetőjüktől, Végvári Magdolna festőművésztől. Idén nyáron kivonultak a Mafilm-telepre, hogy az erdő koszorúzta réten, ott álló épületekben reggeltől estig együtt lehessenek, és semmi mással, csakis művészetekkel foglalkozhassanak. Tanulnak festeni, szőni, kosarat fonni, kerámiát, tűzzománcot készíteni. Estéik is a művészetről szólnak. Előadásokat, hangversenyeket hallgatnak, bábelőadásokat, vetítéseket néznek, a vetített filmek témája festők életműve, izmusok. .. Július elején kezdődött, augusztus 20-ig tart ez a tábor, vagy inkább életforma, mely- lyel a századeleji művésztelep hagyományait kívánják folytatni. Első ottjártamkor találkoztam Végvári Magdolnával, most egy-két héttel később ifjabb Kasza István fogad, aki már a tábor szervezésében is a művésznő segítségére volt. Itt komoly, elmélyült munka Komoly, elmélyült munka folyik itt. Még azok tevékenységében is, akik éppen az ebédet készítik, valami áhítatot érzek. — Most kezd megvalósulni az, amit szerettünk volna — mondja ifjabb Kasza István. — Hogy a régi művésztelep szellemiségéhez kapcsolódjunk. Tízen vagyunk, és mindnyájan olyanok, akik teljesen elfogadjuk mindazt, ami itt folyik. Elmondja, hogy anyagilag nincsenek könnyű helyzetben. Önellátók. A Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány megszavazott ugyan számukra támogatást, de az eddig még nem jutott el hozzájuk. Akik itt vannak, diákok, közép- vagy főiskolások. Ő az idén érettségizett, a Képző és Iparművészeti Szakközépiskola kerámia szakát végezte el Budapesten. Gödöllőn lakik, de Végvári Magdolna a szakközépiskolában, ahová a felvételi vizsgára általa előkészített folyik gyerekeket kísért, ismerkedett meg vele, ott ajánlotta figyelmébe a kerámia szaktanár. Kérdezte, lenne-e kedve a Nagy Sándor képzőművészeti kör tagjait kerámiakészítésre tanítani. Aztán a tábor •szervezésébe is bekapcsolódott. Tanít is, tanul is. Kerámiatárgyakat most éppen Kölcsey Otília irányításával készít néhány fiatal. Agyagoznak. Nem korongon, a két kezük között formálódik az agyag. Kölcsey Otília bíztat, magyaráz: — Ne add fel a reményt, semmi szín alatt, mert ez nagyon jó lesz... — Ceruzával rajzold meg a szirmokat, drága, és utána színezd ki... A körülült asztalon egy már elkészült agyaglap, olvasom a belevésett feliratot: „Magyarnak nehéz lenni, de nem lehetetlen.” . Jelenleg Kölcsey Otília is Gödöllőn lakik. Nagybányáról származik. Gödöllői kiállítására emlékszem, most Erdó'si Ágnes felvétele mondja, hogy legutóbbi kiállítása pedig a Világsámán konferencia alkalmából a várban, a Magyar Művészetek Házában volt. Maszkokat, szobrokat állított ki. És sorolja művei címét: Pordalnokok, Vitézénekesek, Hunor és Magor, Madárbú- vó, Madárleső, Repülő ördög, A föld Mefisztója... A telepen való látogatás után jutunk oda, ahol kezdtem: a Nagy Sándor-házhoz. Végvári Magdolnát keressük ott, de zárva találjuk a házat. Kasza István ajánlja: ő beenged, megmutatja a berendezést. Elhárítom, mert tudom, hogy siet, lovagolni megy, az is a tábor lehetőségeihez tartozik, hogy lovagolni járnak egy gödöllői lovasiskolába. Meg aztán: így még hátra van, hogy belépjek a Nagy Sándor-házba. Elteszem, mint gyerek a becses édességet: majd „megeszem” később. Valami jeles alkalomkor. Nádudvari Anna Tovább... Nagy Sándor rajza. (Részlet a négy képből álló sorozatból.) Zsámbéki találkozó Emlékeznek a barátok Bicskei Gábor egykori barátai és tanítványai gyűlnek össze holnap délután 5 órakor a zsámbéki művelődési házban, hogy egy-egy novella, vers, őt idéző újságcikk felolvasásával, egy-egy színpadi jelenet előadásával vagy újszerű rendezvényeik bemutatásával emlékezzenek az életükre és munkásságukra meghatározó hatást gyakorló személyiségre. Bicskei Gábor a szó igazi értelmében vett népművelő volt — élete utolsó éveiben a zsámbéki tanítóképzőben katedrát tartott fenn a „szakma” érdekében. Amatőr színházi csoportok létrehozójaként és éltetőjeként, a népművelésben is ennek a mozgalomnak a felvirágoztatásán fáradozott. A hetvenes években, a mozgalom felívelő korszakában, az egykori Népművelési Intézet munkatársaként oroszlánrészt vállalt országos fesztiválok kezdeményezésében és szervezésében, melyek számos tehetséget és törekvést hoztak felszínre. Szerteágazó színházi kapcsolatai segítették az általa kezdeményezett Zsámbéki Szombatok életre hívását. 1983-tól, három éve bekövetkezett haláláig, szervezte és éltette a határon inneni és túli hivatásos és amatőr magyar színházi műhelyek zsámbéki fesztiválját. (szky) Tűzzománc Lőrincz Vitus kiállításai Lőrincz Vitus festőművész két kiállítása nyílik ma délután 5 órakor a Dunakanyarban. A zebegé- nyi Galéria cukrászdában dr. Végvári Lajos művészettörténész, egyetemi tanár nyitja meg a művész tűzzománc-képeinek tárlatát. Az Európa-hírű művészt főként ebben a műfajban ismeri a közönség, noha akvarelljei is rendkívül népszerűek. Ezekből állít ki néhányat Nagymaroson, a Kinizsi söröző Duna galériájában (délután 5 órakor). Mindkét kiállítás augusztus 18-ig tekinthető meg. Mikor „üzemel” a templom? Az üzemeli tét) hasonló a biz- tosít-hoz: a nyelvi elsivároso- dás, egyhangúsodás, elalgáso- dás szomorú jele. „A templom jelenleg nem üzemel” — mondotta néhány éve a bájos idegenvezető hölgy, s nem is értette, amikor a megfogalmazást többen kifogásoltuk. Akárha üzemlátogatáson vettünk volna részt. A nyelvből lassan kihalnak az ilyen pártzsargoni konkolyok, de még ma is olvashatunk ilyen kiírásokat: „a kerthelyiség nem üzemel”. Persze, ahol a kisvendéglő, a hangulatos kiskocsma, az árnyas zöldvendéglő „vendéglátóipari egység”, sőt „üzemegység” lett, ott nem csoda, ha a kerthelyiség is üzemelt. S a nyelv elsivárosodásá- val még azt is megérhetjük, hogy az őszibarackosra azt mondják — sőt az őszibarackfára, a szőlőre vagy egy nyíló szép rózsára is —, hogy üzemel. Nem szeretném az ördögöt a falra festeni, de egyik alföldi városunk —- Pest megyei — útikalauzában olvasom: „A tájházat a Vízügyi Igazgatóság üzemelteti." S ugyanitt arról is tájékoztatnak, hogy ,,A kúria jelenleg részben üzemel — zeneoktatási céllal.” Még a liftről is túlzás azt mondani, hogy üzemel, Vagy nem üzemel, helyesebb azt mondani: működik, s az üze- mel-t fenntartani nagyobb üzemek, gépek, gépi berendezések számára, ahogy az Értelmező Szótár is teszi, „ritkának” minősítve az ige használatát, nem ipari, nem termelő jellegű üzemre. Példája: A fogaskerekű holnap nem üzemel. No de, egy kerthelyiség, egy templom, egy kúriai! Hát ennyire elgépiesed- tünk, elsivárodtunk, elszürkültünk? Agyunk, nyelvünk is ilyen gépiesen, ilyen üresjáratokkal üzemeli Jusson már eszünkbe, hogy létezik még más szavunk is a fogalomra: működik, működtet, használatban van, használatban tart sth.; pl.: „A tájházat a Vízügyi Igazgatóság működteti”, vagy gondozza. S a kúria sem részben üzemel, hanem „részben van használatban”, vagy „részben használható”. Ha meg valami „nem üzemel”, az lehet, hogy csak szünetel, „üzemszünetei”, mint például olykor a nyelvi — pártzsargoni — kliséket továbbsokszorosító agyunk. Már akié! Sz. F. Művelődési ház vagy szálloda? A rendszerváltozással az intézményekre szakadt kulturális szabadpiac megkövetelte vállalkozás egyik sajátos formáját választotta Csathó István, a budaörsi Jókai Mór Művelődési Központ igazgatója: a ház tetőterében, a nyáron kihasználatlan három klubteremben 22 ágyas turistaszállót, a hátsó kertben húsz férőhelyes kempinget alakíttatott ki a 11. Duna légvédelmi rakétadandárral kötött szerződés alapján. Erről tegnapi sajtótájékoztatójukon értesültünk. Az így befolyó nyereségből kívánják részben pótolni a ház idén 1,7 millió forintos bevételelmaradását. Havasi László alpolgármester „kényszerszülte vállalkozásnak” nevezte a kezdeményezést, amely — mint szavaiból kiderült — az önkormányzatnak is jól jön. Csökken a ház támogatás-igénye, ugyanakkor a turistaszállóban elhelyezhetik a kényelemre kevesebbet adó, fiatal vendégeiket — természetesen fizetség ellenében. A pénzszűkében lévő önkormányzat a kulturális igények rangsorolása után az iskolák, valamint az önszerveződő egyesületek illetve alapítványok nagyobb támogatása mellett döntött — magyarázta Bakk István (kulturális bizottsági tag) a ház elégtelen anyagi ellátását. Kérdésünkre, miszerint nem von-e el a szállodafenntartás pótolhatatlan energiákat a kulturális programok és közönségük szervezésétől, azt válaszolta: éppen ezek, a település igényei alapján létrejött vállalkozások fognak műsorokat hozni egyben közönséget vonzani a házba. Hogy a bevételkiesést nem lehetne-e értékes rendezvények szervezésével, és az ezekre kapott pályázati támogatásból fedezni? Szerinte egyelőre nem. Hiszen Budaörsnek nincsenek Zsámbékhoz hasonló adottságai, illetve Gödöllőhöz, vagy Budakeszihez hasonló kulturális hagyományai, amelyekre a kezdeményezések épülhetnének. Éppen az önszerveződő egyesületektől várják e lappangó hagyományok felélesztését. Csathó István a ház kezdeményezései közül a Jókai-napokat említette, majd hozzáfűzte: állandó klubjaik régóta igényelt jobb ellátását is szolgálják például a most elkészült vizesblokkok. Ezek a fejlesztések — körsétánk tapasztalatai szerint — bizonyára hasznosan emelik a ház szolgáltatásait, de európai értelemben vett, kényelmes szálláshelyhez még kevesek. A „kempingben” nincsenek például fák, az emeletes vaságyak mellé elkelne egy-egy szekrény; kéne társalgó is; a vizes helyiségek toldozott-foltozott csempéit sem ártana lecserélni. S ha mindez megvalósul — amire a vállalkozást támogató Horváth Sándor helyi lokálpatrióta polgár szilárd ígéretet tett — továbbra is figyelni kell arra: maradjon a ház meg, mint eddig, a kultúra elsődleges szolgálatában. (d. v. s.)
