Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-30 / 176. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP SZÜKEBB HAZÁNK 1993. JÚLIUS 30., PÉNTEK 5 Örök hűségben, Gödöllőn Két „dzsembori” között ■vG A legidősebb gödöl- lőiek legkedvesebb közös emléke az 1933-as cserkész világtalálkozó, a Jamboree. Az ő szájukból mindig másképp hangzik a „dzsembori”, mint bárkiéből. Mintha gyermekükről beszélnének, amikor említik. Évtizedeken át álmodni sem mertek arról, hogy hatvan évvel később szinte megismétlődik ez a jeles esemény. Azon a nevezetes nyáron a közeli Zsámbok sem maradt szenzáció nélkül. A népes Soltész család három fiú gyereke, József, László és Lajos örök hűséget esküdött menyasszonyának a katolikus templomban. Az ötvenedik évfordulót még együtt töltötték, de a gyémántlakodalmat már csak Soltész László ünnepelhette nejével és a népes családdal a minap a kisbagi csárdában. Hogy mi történt a két dzsembori között, azt Soltészék életútja szemléletesen tükrözi. Bizony, sokkal több fájdalmat hozott számukra az élet, mint ameny- nyire gondolhattak a lakodalmas menetben. De ők megtettek minden tőlük telhetőt egymásért és a gyermekeikért, s talán így tudták túlélni a megaláztatásokat. A Soltész testvérek édesapja gépészkovács és kerékpár-kereskedő volt. Érthető, hogy a fiúk is vállalkozók lettek, s Gödöllőre költözve a település megbecsült polgáraivá váltak. Laci bácsi már a háború előtt is teherfuvarozással foglalkozott. Lajos testvére a közellátásban vett részt, a harcok végeztével ő nyitotta meg a mai „népbolt” helyén a Turul csemegeházat. Mi mindenről árulkodnak a fotók az Ady sétányon található lakásban! Buszjáratot közlekedtettek Gödöllőről Jászfény szarura és Tóalmásra. Az egyik felvételen harminckét utast számolok meg a hatszemélyes automobilon. Azután hirtelen mindennek vége szakadt. A „szocializmus alapjainak lerakása” közben a Soltész gyerekeket megfosztották a létalapjuktól, tulajdonuktól. Ki tudja, hol tartana ma a Soltész família? Laci bácsi a Ganz Soltész Lászlóná Attila fiuk fényképével A lakodalmas menet Zsámbokon, 1933. július 16-án, Ti szarovits József cipészmester portája eló'tt A szerző' felvétele Árammérőgyár igazgatójának sofőrje lett. Lányuk Gödöllőn, három fiuk Amerikában él. Még a lakásukat is államosították. — Mindenünkből kiforgattak, pedig soha senkit nem bántottunk, sőt, akin tudtunk, segítettünk. Nem szeretném újra átélni, ami velünk történt — tör elő a fájdalom a 84 éves férfiből. Felesége, Mária néni egy számára kedves, bekeretezett fotót hoz be a szomszéd szobából. A középső fiú portréja. Ő volt az, Soltész Attila, aki négy évvel ezelőtt hazahozta Amerikából a Ráday Pál Cserkész- csapat zászlóját. Dióhéjban ennyi történt a hatvan év alatt. Sok fordulópont persze kimaradt, amit azonban nem szabad szó nélkül hagyni az az, amiért a Soltész fiúkat irigyelték Gödöllőn. Mindennap csókkal búcsúztak el egymástól, a testvéri szeretet csókjával, amit a szülői ház legmaradandóbb örökségének tartottak. Balázs Gusztáv m Kikezdte az idd a falakat Széntároló helyett foglalkoztató Nagymaroson, a Dózsa György úti óvodában régóta gondot okozott, hogy a tüzeló'anyagot nem tudták megfelelő' helyen tartani. Tavaly ősszel ezért elkezdtek építeni az udvaron egy széntárolót, s a munkát tavasszal be is fejezték. Nemrég lebontották a frissen elkészült épület tetejét. Néhány levélírónkban felvetődött a kérdés, hogy vajon miért. A válaszért felkerestük Csizmadia Ferencné vezető óvónőt. — Amikor a szenet, fát végre elrakhattuk az óvodaépület mellől, szomorú kép tárult elénk: a megrepedezett vakolat elárulta, hogy megsüllyedtek a falak, sürgősen meg kell erősíteni az alapokat. Ez a munka már el is kezdődött, s mivel az udvarunk nagyon kicsi, a gyerekeknek alig van szabad területe a kinti játékra, a tervezővel egyeztetve elképzelésünket úgy döntöttünk, hogy a tüzelőtároló kerüljön az úgy is átalakítandó pincébe, az elkészült épület pedig legyen foglalkoztató helyiség. A lebontott tető alá tervezett raktár szintén a pincében kaphat majd helyet az új változat szerint. A foglalkoztató teteje ezzel felszabadul, ott játszóteraszt alakíthatunk ki a későbbiekben. A lebontott anyagok sem vésznek kárba: a téglákat beépítik a kivitelezők a pince új A módosított tervek szerint foglalkoztató lesz a széntárolónak készült épület A szerző felvétele közfalaiba, a faanyagokból az adott helyzetből kiindul- pedig játékokat csinálta- va fejleszteni, otthonosab- tunk. Mi terveztünk, az bá tenni az óvodát, élet azonban mást diktált, így meg kell próbálnunk R. Z. Támogatja a lazarénus iskolát Megmaradt magyarnak Bedő Sándor, a Magyar Fiatalok Svédországi Egyesületének elnöke meglehetősen kalandos utat tett meg, amíg az északi ország polgára lehetett, ma pedig ismét magyar állampolgár. A zalai származású fiatalember annak idején szobi lányt vett feleségül. így alakult, hogy az ország sok más intézményének támogatása közben a község új gimnáziumának a tervéről értesülhetett, s annak lelkes támogatója lett. A Szobra visszatérő lazaris- ták egyházi rendje négyosztályos gimnáziumot nyit ősszel a leánynevelő intézet helyén, amely régen is az egyház épülete volt. Külföldről hoznak nyelvtanárokat, sportot és zenét is oktatnak, a vidékről bejáróknak kollégiumot rendeznek be. Bedő Sándor látva, hogy elkel a segítség, barátai közreműködésével tantermi berendezéseket, felszereléseket gyűjtött Svédországban, s adományként hazaszállította Szobra. A világjárt és Európát jól ismertő ember még csak 47 éves. — Hogyan került el Magyarországról? — érdeklődöm. — Édesapámat 1957-ben, mint a forrandalmi események részvevőjét, letartóztatták. Én, akkor tizenegy éves gyermek, három napig egy cellában ültem vele. Miután elengedtek, nem kerülhettem be középiskolákba, csak azután, hogy a nagybátyám magához vett, s az ő neve alatt tanulhattam. így végezhettem el a nyomdaipari technikumot. No de gyakran hívattak engem a hatóságok úgynevezett megbeszélésekre is. Míg aztán 1960-ban kaptam egy kishatárátlépőt, ami két napra szólt. így jutottam ki Jugoszlávián át Olaszországba, s később Svédországa, de ez hosz- szú történet. Az egyesület, melynek Bedő Sándor az elnöke, 200 tagot számlál, s többnyire stockholmi és a megyében élő fiatalokból áll. Még arra is telt az erejükből, hogy megalakítsák a Hungária FC fut- ballegyesületet, s részt vegyenek a bajnokságban, s feljussanak a negyedik osztály legjobbjai közé. Az egyesület igen jó kapcsolatokat ápol a svéd társadalmi és állami szervezetekkel, így megtalálhatják a támogatások forrásait. — Sok munkájuk lehet a beszerzéssel, ide szállításával — vélekedem és megjegyzem: — Mindig az foglalkoztat, hogy mi készteti a kint élőket a hasonló cselekedetek vállalására. A válasz rövid és magától érthető: — Én megmaradtam és ezután is megmaradok magyarnak. Mi ott kint, 1990-ig a tiltás ellenére segítettük Magyarországot, s harcoltunk azért, hogy a demokratizálódás meginduljon. Most már nyíltan tehetjük. Kovács T. István Nem éri kár olvasónkat Jogos a földigény Lajos bácsinak nincs oka aggodalomra, yj mert a földjét min- denképpen vissza fogja kapni — nyilatkozta lapunknak Sztáray Mihály, a Pest Megyei Kárrendezési Hivatal vezetője. Katona Lajos ceglédi olvasónk levélben kereste meg szerkesztőségünket, hogy járjunk utána, jogos-e az az igénye, hogy a tanyája körüli földet visszakapja. A Cegléd határától két kilométerre lévő családi birtokból annak idején 3200 négyszögöl területet vett el a tsz. Megmaradt azonban a családnak az épület és 800 négyszögöl föld. Lajos bácsi számára természetes volt, hogy az elvett területet licit nélkül kell számára kimérni. Őt mégis arról tájékoztatták, hogy bár jogos az igénye, a földet több kilométerrel arrébb fogja megkapni, és azt is licitálás útján. Katona Lajos úgy érezte, azért akarnak vele méltánytalanul eljárni, mert a visszakért terület egy részét Kárteszi Ferenc alpolgármester, a helyi földrendező bizottság vezetője műveli. Sztáray Mihály elmondta, Lajos bácsinak nem kell attól tartania, hogy a területre bejelentett jogos igénye ellenére esetleg más fogja majd azt a földet birtokba venni. A kár- rendezési hivatal ugyanis mindig odafigyel az ilyen esetekre. Sztáray Mihály azt is elmondta, bár meglehet, hogy Lajos bácsinak nincs túl jó benyomása azokról, akik a helyi földügyekkel foglalkoznak, ennek ellenére a földrendező bizottságban őt úgy tájékoztatták, hogy ezt a területet mindenképpen visz- szakapta volna a Katona család. Lajos bácsinak 15 aranykorona értékben van igénye, az unokájának pedig nyolc aranykorona értékben, mindkét igény jogosságát elismerte a bizottság, így a család vissza fogja kapni azt a 3200 négyszögöl területet, amit annak idején elvettek. A földet a legközelebbi ceglédi árverésen fogják birtokba adni az egykori tulajdonosoknak, viszont egyelőre a Pest Megyei Kárrendezési Hivatal nem tűzte ki az árverés időpontját. H. Cs.
