Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-29 / 175. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JULIUS 29.. Erdélyi növendékek Zsámbékon A bűnbe esett Márika megtérése Meghatározta egész életét* Szárszóra emlékezik Sebestyén László A Szárszói Találkozó 40. évfordulóján Bérei László felvétele A Zsámbéki Szombatok zárórendezvényeként a Marosvásárhelyi Színművészeti Akadémia Szentgyörgyi István tagozata az ördöggel cimboráié Nimwégai Marikáról szóló mirákulumjátékot mutatja be szombaton este kilenc órától a romtemplomban. Marosvásárhelyen húsz éve működik magyar nyelvű színészképzés — tudtuk meg az előadókról Mátyás Iréntől, a művelődési ház igazgató asz- szonyától. — Három éve vezették be a magyar nyelvű rendezőképzést is. Az együttdolgozás lehetősége rendkívül pezsdítően hat a leendő színészekre és rendezőkre egyaránt. Évente három-négy 3 C Pénteken délután kez- y dődik Vác nagyszabá- sú rendezvénysoroza- ~ ta, a barokk év jegyében szervezett Váci Világi Vigalom. Este 6 órakor a Főtéren és a Duna-parton ünnepélyes nyitóparádé veszi kezdetét. Huszárok, hintók vonulnak, fúvószenekarok, mazsoret- tek, néptáncosok szerepelnek, több város művész- együttese érkezik Vácra. A legmesszebbről Izrael küldöttei jönnek, a testvérváros Gi- vataim művészegyüttese is felvonul. Este 7 órakor a Duna-parti nagyszínpadon Bartos Ferenc polgármester nyitja meg a vendégvárosok művész- együtteseinek a műsorát. A váci Vox Humana Énekkar és a Musica Humana kamarazenekar közös nyitó- hangversenye fél kilenckor bemutatójukkal stúdiójuk Románia hetedik magyar színháza lett. A szombaton bemutatásra kerülő mirákulumjátékot a harmadéves Kövesdy István rendezte, aki egyben a szatmári színház egyik rendezője is. A fiatalember tavaly Kisvárdán, a hivatásos színházak nemzetközi találkozóján Spiró György: „Csirkefej,, című darabjának színrevitelé- vel a legjobb rendezés díját vitte el. A műsorukon szereplő, XVI. századi németalföldi mi- rákulumot a marosvásárhelyi stúdió idén tavasszal mutatta be. A sajátos középkori megtéréstörténetben Márikát elcsábítja egy férfiú, aki termékezdődik a Fehérek templomában. Vezényel: Makiári József és Farkas Pál. Este kilenckor a városháza díszudvarán barokk lakomára kerül sor, amelyen közreműködik a keszthelyi Musica Atiqua régizenei együttes. A szombati nap szintén bővelkedik látványosságokban. Tíz órától a főtéren virágkiállítás és -vásár lesz, amit 11-kor a városháza díszudvarán virágkötészeti verseny követ. A dunaparton délelőtt régi kézműves mesterek, iparművészek tartanak kirakodó vásárt. Tizenegykor a makói fúvósok muzsikálnak ugyanitt, majd a déli harangszó kezdetekor a nagyszínpadon előlépnek a gladiátorok. A váci Família Gladiátoria Egyesület és a német muskétások bemutatója régi kort idéző, ritka érdekességnek ígérkezik. Délután 5 órakor szetesen maga az ördög. Aztán véletlenül megnéz a vásárban egy Adám—Éva-történe- tet. Az előadás hatására magába száll, megrendül és megtér. Kolostorba vonul és Istennek tetsző élettel teszi jóvá elkövetett bűneit. A bűbájosán megírt történetet a marosvásárhelyiek rendkívül egyszerű eszközökkel, a helyzetükből adódóan inkább a megrázó sajátosságokat kiemelve, üde, fiatalos kedvvel és sok tehetséggel adják elő. Izgalmas „találkozás” lesz ez a bemutató a mi- rákulum műfajához és korához illő gyönyörű zsámbéki romtemplommal. többek között a pápai K. O. színpad tagjai komédiáznak, este hétkor az izraeli Givata- im táncosai lépnek fel a szabadtéri színpadon. Vácra érkezik a Szegedi Nemzeti Színház társulata és a Musica Parlante Együttes is. A városháza díszudvarán fél kilenckor mutatják be Pergolesi: „Úrhatnám szolgáló,, című vígoperáját. Szörényi— Bródy: „István a király” című rockoperáját este tízkor a Nagybörzsönyi Gyermekszínpad adja elő a szabadtéri színpadon. Éjfélkor tűzijátékot láthat a váci közönség. Vasárnap délelőtt (11-kor) a Ferences templomban barokk orgonahangverseny kezdődik, Lehotka Gábor orgonaművész szereplésével. Délután egy órakor a városháza előtt kerül sor a Váci Világi Vigalom rendezvényeinek záró ünnepségére. A szőlősgazda Tamás Pál fémdomborítása. (A jelenleg Vácott élő képzőművész bár Bukarestben gyerekeskedett, a székelyföldet tartja szülőhazájának. Marosvásárhelyen vívta ki magának a művészi rangot és elismerést. A diktatúra elől menekült el családjával — s telepedett le e Duna-menti városban) — Szárszói indíttatásával magyarázható az Ön egész élete, erről győződhettünk meg beszélgetésünk tegnap közölt, I. részében. Hogy állunk ezzel a többi, ott már politizáló irodalmárok esetében? A behatóbban politizálok állítólag két táborra oszlottak. Tudjuk, sőt az elmúlt évtizedekben ki is élezték ezt a kérdést a népiek lejáratására. Ón, a szemtanú, mit tud erről? A népiek „ellentétéről” — Ez valamelyest másként volt... A legtöbb népi gondolkodású, ezzel a szellemiséggel telített fiatalban nem politikai ellentét alakult ki, jobban csak véleménykülönbségként élték meg a politikai ellentétet. Féja Gézával beszéltem erről, és azt mondta: Mi nem vagyunk szellemi panoptikum. S én akkor azt mondtam neki: Lehet neked, Géza bátyám, Németh Lászlóval vagy Illyéssel akármilyen ellentéted, a magunkfajta fiatalok méltóképpen értékelnek, nem fordulnak el tőled. Ugyanide tartozik, hogy semmi ellentétet nem érezve, 1947-ben az általam rendezett Veres Péter-esthez előadókat kerestem, s Németh Lászlóhoz mentem el, őt kértem fel Veres Péter méltatására. Ekkor volt ugyanis ötven éves, és az ünnepséget a Nemzeti Színházban tartottuk. Helyesen választottam, amikor Németh Lászlót kértem fel, jóllehet nem vállalta, s olyasmit mondott, amit írásából is jól ismerünk: Az egyik fa, például a dió, nem minősítheti a más gyümölcsöt termőt. Őrzöm még Németh Lászlónak egy fontos megjegyzését arról a találkozásról. Ezt mondta: Zsákban vagytok! Senki nem látta az országban az ismert írók és gondolkodók közül olyan tisztán a szovjet politika természetét, mint ő. Legékesebben bizonyítja ezt ,A leni- nizmus kérdései”-ről a harmincas évek közepén írott összegezése. A kommunista politikusok és írástudók ezt a Sztálinról alkotott véleményét nem tudták megbocsátani neki. Addig legalábbis nem, amíg a „mesés férfiú” csillaga magasan ragyogott... Egyébként a népi írók, bármilyen ellentét is lappangott közöttük, nyilvánosan soha nem támadták egymást. A legtöbb, amit megtettek — például 1956-ban Darvas Józseffel és Erdei Ferenccel: kihagyták őket az új vezetésből. Értékítéletük legfőbb szempontja nem a politika volt, hanem az írói színvonal. Erdélyi József köztudottan a legmesszebb került ettől a csoporttól, de Illyés Gyula, a jelentős költőnek kijáró végtisztességül, ott volt a temetésén. Gazdag erőtartalékok — Mi, a későbbi generációk, akik 1943-ban nem lehettünk ‘írásunk első része tegnapi számunkban jelent meg. jelen, akik elől hosszú évtizedekig „eldugták” a dokumentumokat a kiadatás megtagadásával, még a népi írók szárszói kibékíthetetlen ellentétéről tanultunk. Németh László és Erdei Ferenc ellentétét például másként állították be, mint ahogyan az valójában volt. — Igen alaptalanok ezek a híresztelések és állítások, hogy Szárszón szembefordultak volna egymással. Gondolkodási és írói joga volt mindenkinek, hogy a közös ügyet, a magyarság sorsát a legjobb meggyőződése szerint lássa és láttassa. Nos, ahogyan ezt én látom: Kovács Imrének egy emigrációs írása ütötte meg azt a hangot, amelynek nyomán a legtöbb újabb elemzés is már szelídebben szól a konferencia két pólusává vált előadások ellentétéről. Ő írja le ugyanis elsőként azt, hogy „Némethnek a probléma felvetésében volt igaza, Erdeinek az adott helyzet felmérésében”. Ezzel ennek az Erdeinek ismerte el akkori álláspontját, akivel pedig politikusként kibékíthetetlen ellentétbe került. Egyáltalán nem törekedve az ellentétek elmosására, s nem engedve a megszépítő és kibékítő emlékezés köny- nyű csábításának sem, rendkívül sok egyezést látok Erdei és Németh problémafelvetésében és alapgondolatában. Ami bennük nagy ellentét, hogy Erdei koncepciója elsősorban az akkori holnap dolga és feladványa, a Némethé pedig ugyanazzá válhat, s az ötvenes évek a bizonyság rá, válik is az erre a holnapra következő holnaputánban. A Szárszón is megnyilvánuló — mondhatni — fokozati kettősség, a harmincas és negyvenes évek legjelentősebb magyar szellemi és politikai mozgalmának, a népi irányzatnak egyben a potenciális mélységét, messze kisugárzó erejének gazdag tartalékait is mutatja. De idézzünk még egy ide kívánkozó mondatot Németh László szárszói beszédéből: — „Elképzelhetetlen — mondta itt —, hogyha mi leülünk, az átalakulás programjában meg ne egyezhessünk. Önök tanúi voltak itt tavaly (az 1942-es Szárszóra céloz), hogy mily könnyű volt látszólag áthidalhatatlan álláspontokat megfelelő környezetben összehangolni... Ha már benne vagyok, tiszta szívvel kívá: nőm azoknak a sikerét, akik a magyar jövőből olyan gyanús módon kirekesztenek. Én, bármit kezdjenek, mégha ellenem is, bajtársuknak érzem magam, s mint szurkoló, mellettük leszek.” Mit hoz a jövő? — Mit vár az idei Szárszótól, hogyan ítéli meg az idei találkozót és Püskiék jelenlegi szervező munkáját? — kérdezem végül Sebestyén Lászlótól. — Meglepő, hogy a nyolcvankét éves Püski Sándor a magyar szellemi élettel és elsősorban a magyar író-társadalommal oly szoros kapcsolatban képes együtt dolgozni ma is, hogy az általa ismert személyiségek meghívásával olyan embereket szándékozik összegyűjteni ismét, akik történelmi jelentőségűvé tehetik ezt a találkozót is. Ez a múltban is így volt. Az idei találkozó kimenetelét nehéz megítélni. Az 1943-as Szárszónak volt egy egyhitű, egylelkesültségű ifjú derékhada. Ma nem lesz ilyen, de ha egyáltalán lehetne ahhoz hasonló, az szinte csak valami csoda folytán ott alakulhatna ki. Az 1942-es Szárszóról ismerünk egy Németh László-visszaemléke- zést. Jellemző módon olyan hatással voltak rá az őt körülvevő fiatalok — hogy mint írja —: „Azt éreztem, így körülvéve mily gyönyörű szellemi embernek lenni!” Ahogyan akkor a közösségi felelősségérzetre ösztönözte a jelenlévőket a háború várható kimenetelének iszonyatos nyomása, ma talán az jelentheti társadalmunk legfőbb problémáját, hogy a több évtizedes diktatúra olyan beidegzett- ségeket hozott létre az emberekben. amelynek a megszűnte után feltárult széles út mintha átmenetileg az úttalanság érzését keltené, szinte tömegméretekben. Ebben a széles útban kellene most meglátni, felismerni a legkülönb egyetlen közös utat is. (Vége) Ónody Éva Koncertjegy Elhatároztam, hogy hangversenyre megyek. Fáradt vagyok, feszült — milyen jó lesz feloldódni a zenében. Mi a mai műsor? Edward Elgar Cockaigne nyitány, Csajkovszkij Variációk egy rokokó témára, Sibelius II. Szimfónia. És kik adják elő? A Buckinghamshire County Youth Orchestra. O, egy angol zenekar! Remek. Csak pár perc séta... At a parkon, a fehér murvával felszórt úton, mely mellett széles erdei fenyők silbakolnak, át a patak hídján, és már ott is vagyok, ahol a színházteremben egy angol nagyzenekar hangversenyez. Gödöllőn ez a jövő? Nem, ez a jelen. A Gödöllői Nyári Kastély- Játékok Alapítvány számos más műfajú rendezvény mellett hangversenyeket is szervez és támogat, már készülve arra az időre, mikor ezeknek a Grassalkovich-kastély ad majd otthont. Nemrég az In- termoduláció együttes, a Nemzetközi Bartók Szeminárium kamaraegyüttesének hangversenyére került sor, műsorukon Sztravinszkij A katona története és De Falla Bűvös szerelem című műve szerepelt: tegnapelőtt este pedig Buckinghamshire Ifjúsági Zenekarát látta vendégül Gödöllő a művelődési központ színháztermében. Nevüket megyéjükről kapták. Buckinghamshire megye öt zenei központjában 3500 fiatal tanul, közülük válogatják ki a zenekar tagjait. Ézen az estén a Csajkovszkij darabban a csellóra írt szólót a már nemzetközi sikereket elért, tizennyolc éves Fenyő László játszotta közöttük. Komoly, szép, elegáns zenei élményt nyújtott az ünnepélyes, feketébe öltözött zenekar. A legnagyobb eredményük talán mégis az volt, hogy a Sibelius-mű utolsó tételére elfelejthette a hallgató, hogy hol van. Már mintha nem lett volna körülötte színházterem, előtte zenekar, már valahol északon volt, Finnországban, a zeneszerző hazájában, éles, hószagú levegőben vihar dúlt, a magasban hatalmas fenyők zúgtak és ropogtak, aztán kisütött a nap, a fenyők kinyújtóztak, magukhoz ölelték a napfényt diadallal. (nádudvari) (d.v.s.) ✓ A Barokk Ev jegyében Világi vigalmak Vácott
