Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-29 / 175. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP XXXVII. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM Ára: 13,50 forint 1993. JÚLIUS 29., CSÜTÖRTÖK A földeladásokon áll vagy bukik a költ A veresi adósság m az országos átla£ Kötéltánc egy szakadék felett, avagy gazdasági bra- it| vár? Nehéz megítélni, mit ,játszik” évek óta a veresegyházi polgármester. Egy biztos: a település költségvetése immár a rendszerváltás óta az „egyszer hátha sikerülni fog” elvre épül. Közben a helyi polgárok, akár tudnak róla, akár nem, az országos átlaghoz képest is jócskán eladósodtak. . töV£J KÖ*,y ~ igasabl A kárpótlás nehézségei Összefoglaló elemzést készített a Földművelésügyi Minisztérium illetékes főosztálya a termőföldkárpótláshoz kapcsolódó minisztériumi, illetve földhivatali feladatokról. A helyzetértékelésből kiderül, hogy a valós állapotok korántsem adnak okot olyan bizakodásra, mint amilyen az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal nyilatkozataiból következne — tájékoztatta az MTI-t Zsámboki Sándor miniszteri biztos, főosztályvezető. A feladatok elemzéséből kitűnik, hogy a kárrendezési hivatalok 30 százalékban, a Földművelésügyi Minisztérium hivatalai pedig 70 százalékban érdekeltek a kárpótlás végrehajtásában. A kárpótlási hivatal mintegy 38 millió aranykorona értékű termőföld kárpótlási célú elkülönítését kérte. Ebből ez év június 30- ig csak mintegy 19 millió aranykoronányit készítettek elő ténylegesen. Az adatokból a hozzáértők szerint az következik, hogy a kárpótlás nem fejeződhet be 1993. december 31- ig. Ez annál is inkább így van, mivel csaknem 900 településen még a kárpótlási földalapot sem hagyták jóvá, így értelemszerűen még árverés nem lehetett. A helyzetet csak bonyolította, hogy időközben — április végén — kimerültek a földhivatalok anyagi forrásai, ami lassította az állampolgárok által sürgetett földkiméréseket, illetve nehezítette az árverésre kerülő táblák előkészítését. Gerhát Imre a veresegyházi képviselő-testület pénzügyi ellenőrzési bizottságának elnöke. E tisztében tulajdonképpen minden lényeges adathoz hozzájut. — Nem így a testület többi tagja — sérelmezi a képviselő, aki már többször és több fórumon is nyilvánosságra hozta, hogy társai úgy ülnek be a település életét meghatározó testületi ülésekre, hogy vagy nincs kezükben a napirendek megtárgyalásához nélkülözhetetlen dokumentáció, vagy azt csak röviddel a tanácskozás megkezdése előtt vehetik kézbe. így alig van idejük azt felelősségteljesen áttanulmányozni. Tulajdonképpen ez is az egyik oka annak, véli a képviselő, hogy a polgármester, Pásztor Béla évek óta keresz- tülvihette kockázatos gazdasági tervét, melynek lényege: ha sikerül tőkerős vevőt találni a: idegenforgalmi szempontból „feltornázott" értékű veresi földekre, akkor kifizethető a nagy horderejű beruházások miatt országos átlagot is meghaladó helyi adósságállomány. — Tulajdonképpen egy célirányos gazdasági programnak is tekinthető az, amit Pásztor Béla évek óta költségvetés címén elfogadtat a település vezető testületével — folytatja Gerhát Imre. — Az ugyanis, hogy például néhány éve csaknem 200 millió forintért bevezettette a telefont Veresegyházra, annak a hosszú távú elképzelésének volt a szerves része, mely szerint a leendő földvásárlók — telefon hiányában — nem kötnek üzletet az ön- kormányzattal. Igaz, a mai 215 milliós helyi adósság jelentős része ennek a beruházásnak a következménye. Hasonlóképpen egyszerre lehet kockázatos vállalkozásnak s céltudatos gazdasági tervezésnek is tekinteni a helyi vezetés által megszavazott földvásárlásokat. Pásztor Béla ugyanis látta, hogy a zömében idős egykori gazdák ma már nem szándékoznak földművelésbe fogni, s készpénzért szívesen túladnak visz- szakapott területeiken. Ezeknek a földeknek az értéke pedig — lévén Veresegyház idegenforgalmi szempontból kiemelt övezet — már a felvásárlás pillanatában a hatszorosát érte. De vajon lesz-e, akinek továbbadhatja a földeket az önkormányzat? Tulajdonképpen ezen áll vagy bukik a helyi költségvetés, sőt ez dönti el, hogy helyén maradhat-e a csaknem húsz esztendeje változatlan vezetés a településen. — Akármennyire is kedvelt üdülőhely ma Veresegyház — érvel a helyi képviselő —, számolni kell azzal is, hogy a nem eléggé előrelátó település- fejlesztés miatt, illetve a túlterhelt strandok következtében egyre inkább kérdésessé válik a remélt földeladás. Érkeznek ugyan — elsősorban külföldről — tőkeerős vásárlók, de a költségvetésbe is betervezett bevételek — melyek elsősorban a nagy adósság letomázá- sára lennének elegendők — csak nem akarnak megérkezni. A képviselő-testület többsége egyelőre türelmes, s bízik a polgármesterben. Hasonlóképpen elégedettnek látszik a veresi lakosság is, melyet jelenleg jobban érdekel a vízminőség alakulása, mint a település eladósodása. — Egy szó mint száz: a veresegyházi költségvetés kulcsszava a földeladás volt, az ma is, s az marad, amíg Pásztor Béla hivatalban lesz. Ameny- nyiben sikerül eladnia valamennyit az egyelőre önkormányzat tulajdonába vett 1000 hektárból, akkor valamennyire teljesíthetőnek látszik az 1993-ra tervezett költségvetés. Ellenkező esetben pedig csak görgeti tovább a település a páratlan mértékű adósságát. (maliár) Hová vezet az út Aszódról? Tegnap, az aszódi Fiúnevelő Intézetben ünnepélyesen avatták fel azt a házat, ahol átmenetileg otthont találnak azok a nagykorúvá lett fiatalok, akiknek nincs hová menniük. Megható soraik tanúskodnak arról, hogy korábban milyen kilátástalannak tartották a helyzetüket. O. Sándor: „Hová menjek? Szüleim négyévesen eldobtak. Ami emlékeztet rájuk, a verés és a veszekedés. Most is börtönben vannak. Testvéreim közül — kilencen vagyunk — húgommal tartom a kapcsolatot, ő is állami nevelt. Őt sem ismertem, csak most két év óta ismerem. Itt lettem szakmunkás, itt kaptam emberi szót, szeretetet.” H. Csaba: „Szeretnék tartozni valahová. Nagyon félek, hogy rövidesen tizenkilenc éves leszek, és el kell mennem az intézetből. Hová?” (Folytatás a 3. oldalon) Hornyák Gábor elsőként költözik be az új otthonba Vimola Károly felvétele Határnyitás Az elmúlt hetekben olvastam a hírt: Pácin és a Szlovákiához tartozó Nagykövesd polgármesterei éhségsztrájkkal is nyomatékot adtak kívánságuknak, vagyis annak, hogy nyissák meg végre a két magyar település között a II. világháború után lezárt országhatárt. A hír emlékeket ébresztett bennem. A fiatal, tettre kész, a faluját szerető'pácini polgármestert, Barati Attilát magam is ismerem, tavaly tavasszal megfordultam nála. Egyszerű, meggyózó' érvekkel magyarázta a határ- átkelőhely megnyitásának szükségességét. Érvei közül talán a két legfontosabb: a határ túloldalán élőknek nemzetiségük — vagyis magyarságuk — megmaradását segítené a sorompók felemelkedése, nekünk, magyarországiaknak pedig a térség gazdasági talpraállása miatt van a legnagyobb szükségünk rá. A polgármester érvei nemcsak a bodrogközi Pácinra, illetve Nagykövesdre érvényesek. Vonatkozik mindez a határ menti településeink döntő többségére, így a Pest megyei Ipoly menti községekre is. Barati Attila ottjártamkor annak az évnek a nyarára várta a határátkelőhely megnyitását. Ez elmaradt — bizonyára azért is, mert akkoriban gyorsult fel Csehszlovákia kettéválasztásának folyamata. Szlovákia azóta megalakult, s a két ország vámhatóságának vezetői az elmúlt napokban leültek tárgyalni. A két vámparancsnok szerint a Pest megyei Letkés, valamint Ipolyszalka között két hónap múlva megnyílhat a határ. A hír valamennyiünk számára kedvező, leginkább mégis a környéken élőknek. Csak nehogy korán örüljünk, s nehogy visszatáncoljon a szlovák fél, mint tette a vezeték- és keresztnevek használatát illetően. S nehogy a pácini polgármester cselekedetéhez hasonló módon kelljen kierőszakolni az előrelépést. Reménykedjünk, hogy ezúttal valóban adhatunk a szomszédunk szavára. Hardi Péter Októberben újra tárgyalnak A kormány és az érintett érdekképviseletek közötti egyeztetés októberben folytatódik, a nyugtaadás addig ösz- szegyűlt tapasztalatai alapján. A nyugtaadási tárgyalások nem fejeződtek be, félreértésen alapulnak az erről megjelent hírek — közölte az MTI-vel tegnap Kmetty Ágoston, a Csarnoki, Piaci Kereskedők, Vállalkozók Kamarájának elnöke. A kormánnyal a múlt héten aláírt, az egyéni nyugtaadási felmentések elveiről szóló megállapodás ennek megfelelően átmeneti jellegű. Októberben az érdekképviseletek arra szeretnének visz- szatémi, miként egyszerűsíthető az árusok könyvelési, nyugtaadási kötelezettsége, és ehhez milyen törvénymódosításokra van szükség. Pontosan meg kell azt is határozni, kik az őstermelők, kik minősülnek rendszeres árusnak, és mi a kereskedelmi mennyiségű áru, hiszen a jelenleg érvényben lévő szabályozás is e fogalmakra épül. A kamara továbbra sem mondott le arról az elképzelésről, hogy a nyugtaadást értékhatárhoz kell majd kötni, hogy a kis értékű áru eladása ne járjon adminisztrációval. Magyar—szlovák megbeszélések Budapesten tárgyalt tegnap a magyar—szlovák kisebbségi szakértői vegyes bizottság két társelnöke, Zalatnay István és Peter Prochácka. Megbeszélésükön elsősorban a bizottság munkáját érintő technikai problémákról, a testület mandátumáról, működéséről, munkájának finanszírozásáról volt szó. A két fél elképzelései hasonlóak. A társelnökök egyetértettek abban, hogy a bizottságnak — politikai célként — világos képet kell festenie a két országban élő kisebbségek helyzetéről. A társelnökök a testület mandátumáról és munkamódszereiről szóló részletes javaslatot a két ország külügyminiszterei elé kívánják terjeszteni.
