Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-28 / 174. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. JÚLIUS 28.. SZERDA 13 Vác díszpolgárai a íC 1944. december kj( 8-án Malinovszkij marsall 2. ukrán hadseregének előretolt páncélos egysége katonailag elfoglalta Vác városát. A várostörténetben kezdetét vette a „felszabadulás”. A lakosság életében nem önfeledt napok következtek. Mint Muhinál Szu- budáj, Burundáj, Batu kán ázsiai hordái, tüménjei, úgy Sztálin felszabadítói sem ismertek irgalmat a leigázot- takkal szemben. Volt könny, szenvedés, elhurcolás — bőségesen. A frontcsapatok elvonultával jött a valódi megszálló katonaság. Bizonyos Puskin KGB őrnagy, mint városparancsnok, apparátusának lefoglalja a kispréposti lakot. A stílbútorokkal berendezett kényelmes lakosztályok, a hatalmas előtér az örmény őrnagy minden kényelmét kielégítette. Berendezkedés után nyomban intézkedett! Magához rendelte a polgármesteri hivatal itthonmaradt személyeit, majd kiadta a parancsot: legyen működőképes a város közigazgatása, induljon meg a munka a gyárakban, nyissanak ki az üzletek, alakuljanak pártok, mint Debrecenben, élén kommunista párttal, tegyék rendbe a Dercsényi-nyomdát és legyen új lap. Meg is alakult több párttal együtt a Váci Kommunista Párt, titkára Blaha Ferenc, a Vízmű dolgozója. Mint felelős kiadó megjelenteti az Igazság című lapot. Nem rosszindulatú, önkényes, harácsoló, inkább tudatlan. Olyan mint Németh László Harc a jólét ellen c. színpadi művében Csiriz elvtárs. Ügyvédi módszerrel kettéhajtott aktatáskával „intézkedik” ügyes-bajos dolgokban. Az új városháza elsőként a bizánci talpnyalást, a le- igázó előtti meghunyászko- dást, a bizantiniumust alkalmazza. Új díszpolgárokat kreál. Első, természetesen Vas Zoltán. Ő Weinberger Zoltán néven, mint politikai elítélt, 16 évet raboskodott a váci fegyházban. Könyvet írt jegyzeteiből, amit már 1945 elején a sebtében alakult pártkiadó, a Szikra megjelentet. A második Bajcsy-Zsilinszky Endre mártír-politikus felesége, a váci Benda Mária. (Lásd: Kovács Imre Magyarország megszállása.) A harmadik Gábor József,^ szintén váci származású. O az ideiglenes debreceni kormány kereskedelemügyi minisztere, később a Váci Kötöttáru- gyár igazgatója. Ha emlékezetből jól adom össze 1990-nel bezárólag, a vezetés 19 díszpolgárral ajándékozta meg a várost. A „dísz” mint em- bertminősítő jelző egy közösség kiválósága, büszkesége — a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint. A kitüntetettek közül többen nem érdemelhették volna ki a „dísz” jelzőt normális városvezetéssel. Kik ezek? Egy szovjet állampolgár, három vállalati igazgató, egy vezérigazgató, négy munkás: kőműves, lakatos, nyomdász, könyvkötő. Ezek közül egy, idült alkoholista. Ha valahová meghívták mint veteránt élménybeszámolóra, a jelenlévők, egymás között rete- rátnak nevezték. így is halt meg. Vácott elsőnek a Kőkapu 1990. decemberi száma elemzi „Ki a jó díszpolgár?” címen akkor napirenden lévő kérdést. A H. E. jelzéssel, liberális könnyedséggel elsiklik a lényeg mellett: egy nagy múltú történelmi város elfogadhatja- e, végérvényesen ezt a listát? A 19 mellett kik nem kaptak díszpolgári címet, akik valamennyien váciak és megérdemelték volna? — Lehotka Gábor érdemes művész, 45 lemezfelvétel tulajdonosa, a Francia Lovagrend kitüntetettje. — Szabadi Edit érdemes művész, a Magyar Állami Operaház magántáncosa. — Fó- nay Márta érdemes művész, a Nemzeti Színház nyugdíjasa. — Sümegh Miklós karnagy, a Vox Humana alapítója. — Brisits Frigyes Vörösmarty-kutató, levelezésének gyűjtője, az életműsorozat egyik szerkesztője. — Gánti Tibor a biológiai tudományok doktora, az Eltűnő szigetek, Vác vízi és földrajzi viszonyainak elemzésével foglalkozó mű szerzője. — Inczé- di László a matematikai tudományok doktora, egyetemi tanár, számtalan könyv és tanulmány írója. — Sólyom Károly polihisztor. (A Váci Hírlap 1988. II. 5/1. p. számában méltatója „szellemtörténész”-nek nevezi.) — Mirkó Zoltán műgyűjtő. Vácott a díszpolgárság megítélésében a június hónap új fejleményeket hozott. Az FC Samsung edzője díszpolgár, a csapat Pro Urbe-dí- jas, vezetői állami kitüntetéseket kaptak. Szent babért — második helyezésért. Néhány hétre rá a megye egy másik városa, Cegléd is sportembert tart méltónak díszpolgári címre. A 75 éves Gál József birkózó világbajnokot. — Világbajnok, második helyezett — micsoda nagy a különbség? — Ki nem emlékezne az idősebbek közül a nagysikerű Veréb is madár c. filmre? Balatonfüreden egy tíz emeletes szállodát mutatnak, ahol egy nemzetközi konferenciára meghívott idős tudósokat a 8. emeleten helyeznek el, emeletes ágyakkal, míg a versenylovak a földszinten az ablakon kitekintve vígan abrakolnak és nyihognak... Petó'vári Gyula Budapest Győzött az MSZOSZ Még nem sokkal vagyunk túl a nagy eseményen, a tb-ön- korm. választáson, de ma már azok is hallhatják, olvashatják a nagy átverést, akik ezt korábban nem is sejtették. Igen! A hatalomátmentés egyik jól felismerhető válfajáról van szó. Csak társadalmi munkában végzett tevékenységnek nevezték ezt azok, akik annak idején mindent elkövettek a győzelem érdekében. Akkor még szó sem volt miniszter-közeli díjazásokról! Csak ment az „etetés”, meg a „megdolgozás”! Hogy ebben a munka nélküli világban milyen eszköztárral gyúrták a még munkában állókat az MSZOSZ, meg az MSZP nagyon is aktív aktivistái, arról a munkavállalók sokat tudnának mesélni! A szép jövő rajzolással nem spóroltak! Végül hát győzött az MSZOSZ! Nem véletlen, büszkélkedik a dicső baloldal, és további reményteljes nagy terveket szövögetnek, most már úgy együtt! Hiszen mára már sok minden együtt van! A gyárak, hivatalok, minden jelentős gazdasági terület a régiek kezén van (marad), és ez nagy hatalom! De az Isten pénze se elég egyeseknek! Ezért meg kellett még szerezni, szereztetni az állami költségvetés jelentős részét, úgy 600 milliár- dot, és még hozzá 300 milliárd „pénzcsináló” vagyont! Nem rossz ötlet! A nagytestvér a már kialakult pozíciójában az „öcskös” hóna -alá nyúlt! Nagy tapasztalatával, mérhetetlen gazdagságával, 45 éves jól bejáratott propagandájával és demagógiájával — megszédítve ismét a népet — sikerre vitte a választásokat. Az „én dicsérlek téged, te dicsérsz engem” módszer most is bevált, és reménykednek, hogy a következő választásokon is be fog válni. Ha addig fel nem ébredünk! Az első lépést, a pénzosztó akciókat sokat véleményezték, és szomorú, de éppen az MDF Herényi Káro- lya sújtott le engem legjobban. O ilyesmit mondott július 21-én este a Szabad Európa Rádió adásában: semmi közünk hozzá, jó ebből kimaradni, különben is megvannak a törvényi előírások. (Voltak szerencsére ettől értelmesebb megnyilatkozások is.) Én azért ahhoz, hogy kinek mihez van köze, mondanék valamit: mind ez utóbbi, mind pedig a zömében SZDSZ győzelemmel végződött önkormányzati választási eredmények csak az apróságon múltak. Ez pedig a „HA”, meg a „VOLNA”. Ha 1990-ben hiszékenyek nem lettünk volna, és az MDF választási ígéreteit komolyan nem vettük volna, akkor valószínűleg a tavaszi, nyári, őszi nagytakarításra sor került volna, és most közeledve a következő választásokhoz, nem kellene ekkora túlerővel számolnunk! Vedres Józsefné Budapest DOKUMENTUM Savanyú szél fúj Az udvarhely—csík- • szeredai. országúiról letérve — át néhány falun — tengelytörő út visz Oroszhegyig. Viszi azt, aki ügyesen kerülgeti a gödröket, az esővágta árkokat, az út közepére gurult köveket. Útmenti keresztek, kőkrisztusok, a keresztre kötött mezeivirág-csokrokkal, s a mezők, a rétek májusi zöld lobogásban. Vendégmarasztaló látvány, vendégmarasztaló csapdák a köves- útón. Oroszhegyen az út véget ér, a szélső házakra már rákönyököl a rengeteg. Mégis nagy, életerős község, több mint háromezren lakják. Minél nagyobb egy falu Romániában, annál nagyobb a rendőrség épülete. Az oroszhegyi milícia alápincézett, emeletes épület, nagy kerttel, magas kerítéssel. Az emeletet, amely 1989. decemberében kiégett, rendbe hozták, az épületet újra vakolták, festették. Minden olyan itt, mint régen volt, csak a parancsnok más. A régi parancsnokkal, Li- viu Cheuchisannal 1989. december 22-én végzett a népharag. Kiszámíthatatlan, kíméletlen ember volt, rettegésben tartotta a falut. Köny- nyen eljárt a keze, ütött fiatalt és időset, gyermeket és asszonyt. Kényúmak tartotta magát. A rendőrség pincéjében afféle kínzókamrát rendezett be, ide zárta a fiúkat, akik megpróbáltak átszökni Magyarországra. Visz- szahozták összeverve, kopaszra nyírva a fiatalokat, Cheuchisan tovább verte őket a pincében. Azon a decemberi napon kitört az emberekből a keserűség és a harag. Nézték a televíziót — a zsarnok menekül! —, összegyűltek a vendéglőben, összeölelkeztek, énekeltek. Délután fél hatkor megérkezett az udvarhelyi busz, hazahozta a gyári munkásokat. Százötven— kétszázan a milíciához indultak. Cheuchisan kinn állt az épület előtt, két milicista társaságában. A rendőröket nem bántották, de a parancsnokot többen megütötték. Visszaadtak egy keveset a sok verésből, amit tőle kaptak. Elcsattant néhány pofon, aztán ment mindenki a dolgára. Késő este másodszor is a milíciához vonultak az oroszhegyiek. Legalább háromszázan voltak, követelték, hogy Cheuchisan hagyja el a falut. A parancsnok bezárkózott a lakásába, majd amikor verni kezdték az ajtaját, kiugrott az ablakon, s leütött két embert, aki útját akarta állni. Jól táplált, erős ember volt Cheuchisan, azok ketten össze- csuklottak. Húszán—harmincán Cheuchisan után vetették magukat, ő a kerteken át próbált egérutat nyerni. Az egyik kertben utolérték — akkor már az indulat, a düh uralkodott. Az orvosi vizsgálta később azt állapította meg, hogy a magára hagyott milicista reggelre halt bele a sérüléseibe. * idős férfiak, fekete öltönyben, begombolt fehér ingnyakkal. Fiatalabb férfiak öltönyben, nyakkendővel. Idős asszonyok feketében, fiatalabb asszonyok világos ruhában. Lányok tűsarkú cipőben, a legújabb divat szerint. Gyülekeznek az oroszhegyiek a templomkertben. A kert közepén, szemben a templom főbejáratával, felsorakoznak a bérmálkozók. Huszonkét kislány és kisfiú. Népviseletben, székelyharis- nyásan vagy csak ünneplőben, sötétkék szoknyában, sötétkék nadrágban, fehér ingben. Huszonkettő leány és fiú. Kevés, mondja az oroszhegyi esperes. Az utóbbi két- három esztendőben kevesebb az első áldozó, a bérmálkozó, kevesebb az újszülött. Ez a Trianon óta hetven esztendőn át életerős, nagy falu mintha kezdené feladni az életerejét. A diktatúra, a hosszú várakozás több évtizede nem törte meg az embereket, ez a reménykedés utáni csalódás megrendítette. Ezt a második remény- vesztést véglegesnek érzik. Ceausescu bukását várni lehetett, most mire várnának. Változott valami? Akit akarnak elvisznek, akire akarják rábizonyítják, hogy gyilkos, akit akarnak örökre bezárnak. Akikről tudják — mert ’89 decemberében a milícia épületében megtudták —, hogy besúgják a falubelijeiket, jobban élnek, magabiztosabbak, mint valaha. Akiket besúgtak, újra szoronganak: vajon írnak-e, jelentenek-e megint róluk, vajon milyen feljegyzések gyűlnek a rendőrség irattartóiban? A falu nevét — a magyar nevét — hosszú hónapokig nem merték kiírni a névtáblára: lám, Nagy Istvánékra is hogy reá csapták a börtönajtót! Lám, amikor a Csíkszeredái tárgyaláson Nagy István és Ambrus Pál tökéletes alibit bizonyított, Bulugyan bíró kijelentette, hogy nem az alibi számít, hanem az, hogy valakik megölték Li- viu Cheuchisant. Lám, amikor a bukaresti feljebbviteli tágyaláson Nagy István, aki csak az anyanyelvét beszéli, megszólalt magyarul, a hallgatóság román része elkezdett kiabálni, és a törvény- széki elnök megvonta a szót a vádlottól: „Beszélj románul!” „Nu stiu!”* — felelte Nagy István. „Na látod, hogy tudsz!” (folytatjuk) Kosa Csaba *„Nem tudok!” Pest megye pusztulása Az ú.n. 15 éves háború, az 1593-ban kirobbant háború a török és a keresztény erűk között kiterjedt szinte az egész. Magyarországra. A harcok súlypontja 1595-ben Pest vármegye területére helyeződött. A megyében megjelenő hadak irtózatos pusztulásokat okoztak, egész városok néptelenedtek el. Cegléd lakói ekkor hagyták el városukat, de más településekről is menekültek az emberek. A vármegye pusztulásáról adott szomorú képet Hartyányi János, Pest és Solt megye alispánja. A Szepesi Kamarától ő kapott megbízást az adó behajtására a vármegye területén. Ez azonban lehetetlen volt. 1597. július 28-án készítette jelentését, ebben indokolta meg, miért nem tudta végrehajtani az utasítást: „...minthogy az ellenségnek felrohanásáért, úgymint az tatárok Szent György napban fellövéséért és rablásáért az szegénység megfutamék, az egész föld elpusztuló. Másodszor is még aratáskor feljővén az ellenség, úgymint teljességgel Ónodig, kit hon kaphatónak az szegénységben, mind elrablók, hanem csak az maradó az három város Pest vármegyében."A tatár segédcsapatok dúlása mellett a török főerők is kivették részüket a megye rombolásából. A szultáni hadak nagy erőkkel vonultak fel 1596-ban, maga a szultán vezette a sereget — erre évtizedek óta nem volt példa. A török fő célja Eger várának bevétele volt, az 1552-es ostromot visszaverő erőd most nem tudta feltartóztatni az ellenséget, október 13-án bevette a várat III. Mohamed hada. Pogány György
