Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-28 / 174. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JÚUUS 28., SZERDA 7 A Feszty-körkép újjászületése Meghatározta egész életét Helyükre kerültek az első képszeletek Az Ópusztaszeri Nemzeti rálása évekkel ezelőtt kéz­Szárszóra emlékezik Sebestyén László A magyarság sorskérdései iránt érdeklődők, a népi eszmék elkötelezettjei — mint ahogyan ar­ról már többször is írtunk — az idén augusztus­ban ismét találkoznak Balatonszárszón. Ma, 1993-ban, a nevezetes 1943-as szárszói táborozás ötvenedik esztendejében, a jelenlegi társadalmi és politikai helyzet miatt, ismét égetően fontos lett a tájékozódás és útkeresés a nemzet életében. Az augusztusi események közeledtével folytatjuk az egykori résztvevők megszólaltatását, hogy em­lékeik felidézésével segítsenek az évtizedek óta tu­datosan gerjesztett ködök feloszlatásában. Emlékpark rotundájában augusztus 2-án délelőtt 10 órakor kerül sor a Feszty- körkép első, letisztított kép­szeleteinek a felhúzására eredeti helyükre. A 120 mé­ter hosszú és 15 méter ma­gas, a magyarság honfogla­lását ábrázoló — A magya­rok bejövetele című — ha­talmas kompozíció restau­Kegyeleti koncertet rendez az Edda Együttes a kecské- di kápolnánál július 31-én, szombaton este fél 9-kor. Ez lesz az első szereplésük társuk, a Százhalombattán élt Kun Péter halála óta. A Szőnyi István festő- és grafi­kusművész születése közel­gő 100. évfordulójának tisz­teletére nagyszabású rendez­vénysorozatot tervez a nevét viselő alapítvány és a mű­vész zebegényi otthonában létrehozott múzeum. Az 1994-es Szőnyi-emlékév elő­készületeiről a zebegényi múzeum igazgatója elmond­ta: a jeles évforduló méltó megünneplésére 1992 őszén alapítványt hozott létre Triz- nya Mátyásné Szőnyi Zsuzsa — a művész leánya — és Ze- begény önkormányzata. Az emlékév rendezvényei kö­zött szerepelnek többek kö­zött Szőnyi rendkívül gaz­dag életművét reprezentáló kiállítások. A központi tár­latnak várhatóan Budapest dődött el. Az annak idején meghirdetett pályázatot a lengyel Ars Antiqua szövet­kezet munkatársai nyerték el. Az első képszeletek fel­húzását követően — a saj­tótájékoztató után — az ér­deklődők találkozhatnak a helyreállítási munkálatokat végző lengyel szakembe­rekkel is. koncert címe: Kunosért, a kápolnáért, értetek. A bevé­tel egy részét felajánlották a kápolna felújítására. A rendezők több tízezer főnyi közönséget várnak a kecské- di kegyeleti koncertre. ad majd otthont, de a kiállí­tás helyszínét illetően még folynak a megbeszélések. Egyelőre még a kedvező vá­laszra várunk — közölte a zebegényi múzeum vezető­je. A művészettörténész an­nak a reményének is hangof adott, hogy a centenáriumi kiállításon a műgyűjtőktől kölcsönkapott Szőnyi-műve- ket is láthatja majd a nagy- közönség. Arról is szólt, hogy várhatóan hiánypótló kötet lesz a mester grafikáit bemutató kiadvány. Az em­lékrendezvények sikerét se­gítheti elő a művészetpárto­ló honpolgárok anyagi és er­kölcsi segítőkészsége — emelte ki végezetül a Sző­nyi István Emlékmúzeum vezetője. Két fénykép, két meghatáro­zó történelmi momentumot rögzítő felvétel áll előttem. Sebestyén László, nyugdí­jas újságíró kolléga az egyik fotográfián a mezítlá­bas ifjú, aki Bözödi György mellett, Szentgyör- gyi Albert és Veres Péter szomszédságában hallgatja Karácsony Sándor előadá­sát a napfényes szárszói nyárban. Mások derűsek a képen, ő elszántan komoly. A másik képet a televízió sugározta nemrég; ugyanő egy orosz tank tetején ’56 október 25-én az Astoria előtt kiáltványt olvas fel. Ez a két kép jelképesen mu­tatja Sebestyén László sor­sát: 1945 után a Paraszt Párt titkára, 1956-ban pe­dig vezetőségi tagja és saj­tótitkára a Petőfi Pártnak. Egész életében a népi mozgalom hűséges króniká­sa, az 1983-ban kiadott „Szárszó 1943” egyik szer­kesztője. Szárszó véglege­sen determinálta az életét. Ezért sok hányattatás köze­pette, másod- és harmadren­dű állampolgárként élhette meg az elmúlt ötven évet. Hol az új arcú ifjúság? — Köztudomású, hogy Szár­szót a háború után hamaro­san agyon kellett hallgatni. Hogyan élte ezt meg On, az egykori ifjú résztvevő? — kérdezem nyolcadik emele­ti lakásában, Budapest har­madik kerületében. — Még a harmincadik évfordulót is 1973-ban, kez­detben csak 30 fővel lehe­tett volna megrendezni. Ezeknek a részvételét is az MSZMP KB akarta engedé­lyezni. A névsort előre kér­ték. Darvas József — akkor az írószövetség elnöke — jó kapcsolatai révén enyhí­teni tudott a szigorú korláto­zottságon. Ezt azért is meg­tehette, mert ekkor ő tartot­ta az emlékbeszédet. 1983-ban már könnyebb volt a helyzet, mert a negy­venedik évfordulót a refor­mátus egyház rendezte, és a lelkészek mellett a politi­kai-társadalmi értékelést, megemlékezést én tarthat­tam. Ez az írásom a Confes­sio akkori őszi számában meg is jelent. Őrzöm a ké­pet is, a szárszói reformá­tus templomban, az Úr asz­talánál emlékezem... — Ön, s az önhöz hason­ló fiatalok, egyáltalán ho­gyan kerültek Szárszóra, a legjelentősebb népi írók és gondolkodók találkozójá­ra? Oda, ahol nem kisebb témáról cseréltek eszmét, mint a nemzet jövője? — Az előzmény: tagja voltam a Soli Deo Glória re­formátus diákszövetség Ka- bay Márton-körének ma­gam is, és 1942-ben rende­zett egyhetes paraszt—mun­kás—értelmiségi (a sorrend nagyon fontos) konferenci­át szerveztünk Budapesten. 1928 óta a szárszói telep a Soli Deo Glória tulajdona volt, s évről évre fontos konferenciázó hely lett. S nemcsak egyházi jellegű ösz- szejöveteleket tartottak itt. 1934- ben például Móricz Miklós (Zsigmond öccse), Fülep Lajos, Kerék Mihály (a magyar földkérdés szak­értője) részvételével, ugyan­csak magyar sorskérdések­ről vitatkoztak. Vagy 1935— 36-ban úgynevezett Magyar Út Társasnapokat rendeztek, amelyeken részt vett például Bajcsy-Zsi- linszky Endre, Féja Géza, Cs. Szabó László, Kovács Imre és sokan mások. (A Magyar Út című lap, 1932-től 1944. március 19-ig élt, kezdetben a Soli Deo Glória kiadványaként.) A Diákszövetség Kabay- körének tagjai szerveztünk olyan konferenciát, már 1941 nyarán Szárszón, ahol Veres Péter volt az előadó. Ez a hadbalépés utáni első napon volt „Mit tesz, mit te­het az ember, ha magyar?” címmel. Előadásának fő mondanivalójára így emlé­kezem: tagadni mindent, ami népellenes, magyarelle­nes. És különbnek kell len­ni, mert elveszünk, ha nem vagyunk különbek... Én ek­kor 20 éves voltam. Ezt a paraszt—munkás—értelmi­ségi konferenciát az SDG elnöke, Soós Géza azzal zár­ta, hogy a nyári viszontlá­tásra. Ez a viszontlátás pe­dig az 1942-es nyári konfe­rencia lett 300 résztvevő­vel, amit egy évvel később az 1943-as követett, de ott már 600-an jelentek meg... Szárszóra én már úgy men­tem, feltöltekezve, hogy mindenkit olvastam, aki a korabeli eszmélkedő fiatal­ságra hathatott. S amikor Püski Sándor megkezdte egyedülálló könyvkiadói te­vékenységét (a Népi írók néven ismert alkotók művei­nek kiadását), már szerve­zetté kezdett összeállni a — korabeli kifejezéssel élve — új arcú ifjúság közéleti érdeklődése, tenniakarása. Az egybegyűlt fiatalok Asz­talos Sándortól Németh Lászlóig minden jelentős írót ismertek és tiszteltek is. Mi, már a Kabay Már- ton-körbe szellemileg szin­te felkészülten érkeztünk. Nemzetellenes kor után ■—Bizonyos-e abban, hogy ma már nem létezik — leg­alábbis ilyen jelentős szám­ban nem — a nemzet sorsá­ért felelősséget érző, felké­szült ifjúság? — Jóval kevesebb ma a fiatal, és ne felejtsük el azt sem: nyomasztó, nemzetel­lenes kor után vagyunk. A fiatalságot az elmúlt fél év­században ilyen szellem­ben nevelték. Még nem lát­hatjuk a szándékot, az érté­ket igazán. — S mintha a nemzetelle­nes korszak sem ért volna igazán véget... — így igaz, mert némely cselekedetek sem igazol­nak mást... Mi akkor ta­nácskozásokat szervez­tünk, könyvsátrakat állítot­tunk, hogy Püski Sándor könyveit terjesszük, s az ál­tala kiadott népi íróknak előadásokat rendeztünk szerte az országban. Szabó Dezső például jelentősen hatott a gondolkodásomra. Emlékszem, a Péterfy Sán­dor utcai kórházban operál­tak, a műtét estéjén kiszök­tem a kórházból, kedvenc íróm aznapi előadására. Egy esztendővel a halála után (1946. január 13-án) én szerveztem az elmúlt til­tó korszak egyetlen Szabó Dezső-estjét. Akkor még az új hivatalosok annyira nem ismerték, annyira nem tudták, ki is volt ő, hogy az­nap, amikor az est lett vol­na — mivel a Szabadság­iad fapilléreit elsodorta a jég, és a Kossuth-híd még nem készült el —, termé­szetesnek tartottam azt, hogy fölmenjek a közleke­dési miniszterhez (Gerő Er­nőnek hívták), s kérjem, en­gedélyezzen egy hajót a Pálffy térről (ma Bem tér) azoknak a budaiaknak, akik jegyet vettek a Szabó Dezső-estre. Sőt, azt is kér­tem, hogy a hajó indulását és visszaérkezését órán­ként mondja be a rádió. Az engedélyt megkaptam. Nem hallgathatom el, hogy életemnek ez a mozzanata azért jut eszembe, mert mint ’56-os múltú és érzel­mű ember, vészjósló jele­ket látok az ’56-osok hely­zetét és képviseletét illető­en. Sorsuk, ha így folytat­juk, Szabó Dezső sorsával válhat azonossá. Őt ugyan­is később említeni sem le­hetett, vagy csak elítélően szóltak róla. (Folytatjuk) Ónody Éva Szó'nyi István: Zebegényi táj Ismét fellép az Edda Kegyeleti koncert Zebegényi Nyár Szabadtéri előadás Az eseményekben bővelkedő Zebegényi Nyár rendez­vénysorozat újabb programjára kerül sor ma a dunamenti kisközségben. A Fiesta Alapítvány és a Zebegényi Klub­könyvtár rendezésében, a Soros Alapítvány támogatásá­val a Theater Multi Média együttes bemutatja Az oltár, Teremtés-Rekreáció című multimédia-poézis szabadtéri változatát. Az előadás este 9 órakor kezdődik a zebegényi Kálvária dombon. Szőnyi centenárium Az emlékév előkészületei 1956-ban kiáltványát olvassa fel egy szovjet tankon (A pillanatot tévéadásból örökítették meg)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents