Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-03 / 153. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JULIUS 3.. SZOMBAT Körösi fotósok kiállítása A múló pillanat rabságában Marx József: Tiltott gyümölcs (Ada-Kaleh-i felvétel 1965-ból) Balázs János Galéria Cigány művészek tárlata § A hétköznapok krónikájának legfrissebb mozaikjait betűkbe formázó tollforgató és a fotós tulajdonképpen édestestvérek. Az íróember egy kicsit mégis irigye amannak, amiért épségben rabul tudja ejteni a tegnapot, melyet 6 csak elbeszélni képes. Viszály azért nincs közöttük, ha pedig együtt merítgetik híreknek forrásait, létük formája gyakran a szimbiózus. jóllehet a fotográfus réges-ré- gen szuverén egzisztencia. A camera obscura feltalálásával nemcsak egy mesterség, de képzőművészeti ág is született. A manapság aktívan tevékenykedő nagykőrösi fotósok többsége hajdanán lapok munkatársául szegődött, némelyek kitartottak, képes hírnököknek megmaradtak máig. Kedvtelésből, a fotózás szeretetéből. E szakma és műfaj szétágazó ösvényein ki-ki megtalálta a számára legjobban járhatót, de hogy munkájuk az egész pátria polgárainak a közkincsévé váljon, ahhoz találkozniuk kellett. A fotográfusok tárlatát a művelődési központban dr. Kulin Sándor országgyűlési képviselő avatta fel a minap, meleg hangú ajánlással. Elhozta képeit a tehetségét már Amerikában is megmutató mester, Botocska Péter, aki ha nem fotózna, alkalmasint poéA magyar jövendőt azonban már eltérően képzelték el az előadók — folytatta a professzor az emlékezést. Németh László a minőségre, Kodolányi János és Veres Péter a parasztság felemelésére, Erdei Ferenc és Darvas József a szocializmusra, Karácsony Sándor a magyar nevelés, észjárás fontosságára, Somogyi Imre a Kertmagyarország létrehozására helyezte a hangsúlyt. László Gyula — az egyetlen, aki az akkori előadók közül még él — a készülő híres könyvében, „A honfoglaló magyar nép életé" -ben foglaltakról beszélt. Az akkori társadalom szerkezetét elemezve elmondta, hogy az a magyarság nagycsaládokba szerveződött. Érdekes felismerésre jutott László Gyula őseink hitvilágával kapcsolatban is. Észrevette, hogy a feltárt sírokban a halottal eltemetett használati tárgyakat fordítva helyezték el. A rokon népeknél — a törököknél — még az utóbbi száz esztendőben is ugyanez észlelhető: mindent fordítva tesznek a halott keta lenne. Mert a természet pillanatainak páratlanul érzékletes megragadására, finom kidolgozására rajta kívül csak egy szép beszédű lírikus volna zeügyébe. A talányt végül egy finn kollégája segítségével fejtette meg: a pocsolyákba, tavakba nézve az ember mindent fordítva lát, a fák lefelé nőnek, a nap lent süt, és így tovább. A Szent László-ábrázoláso- kat vizsgálva László Gyula kiegészítette ismereteinket az ősmagyarok hitvilágáról. Felismerte, hogy ősvallásunk alapja a világosság és a sötétség küzdelme: Szent László ruházata, hajszíne, fegyverzete világos, ellentétben a legendabeli kunnal, akivel küzd. Rajta minden sötét. A világosság és a sötétség folytonos viadala az igen fejlett, ősi kultúrájú perzsák vallásában fedezhető föl...! A tudós 1943-as előadását — ahogy egyébként a tegnapi beszélgetést — élénk tetszéssel fogadta a hallgató közönség. Annak idején az ösz- szes előadás valamiféleképpen az adott politikai helyzetből indult ki. Kivéve László Gyuláét. Hogy akkor miért fogadta mégis élénk érdeklőképes. Karsay István inkább ismeretterjesztő filmjeiről híres, ám nála ugyancsak iskolát volna mód kijárni, megtanulni azt, miként lehetséges csodádés a tudós szavait? A kérdést tegnap is feltette Kanyar József. A magyarázatot László Gyula egy érdekes társadalom-pszichológiai jelenségben találta meg: a magyarságba már akkor, 1943-ban is évtizedek óta igyekeztek beleplántálni a kisebbrendűségi érzést. A szomszéd népek például a hunokról — akiket az akkori köztudat szinte vita nélkül a magyarság őseinek tartott — már az egyik római történetírótól tudták, hogy nyereg alatt puhították a húst. Ilyen barbár cselekedetre is csak a magyarok ősei lehettek képesek, gúnyolódtak. Figyelmen kívül hagyták ugyanakkor azt a László Gyula által is leszögezett magyarázatot, hogy mindezt nem étkezési célból tették, hanem azért, mert ezzel gyógyították a ló feltört hátát. Nem volt jó véleménnyel a magyarokról a Nyugat sem... László Gyula az akkori fiatal hallgatóságában a lappangó ala- csonyabb-rendűséget oldotta fel annak kimutatásával, hogy kultúránk, a honfoglaló magyarság kultúrája semmivel sem alacsonyabb a nyugati népekénél. Ahogy Zrínyi Miklós írta: egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók. Hardi Péter kát teremteni a fényképezőgép optikájával. Barta Szabolcs úgyszólván a pátria hétköznapjaiban csatangol gépével, utcákon, tereken, piacon. Érdekes, hogyan sikerül neki a közömbös mozzanatokból az örök érvényűt kiragadnia. Antal Sára azt próbálja megőrizni, ami mindig szemünk előtt van, de siettünkben alig vesszük észre. A város orcáját, a kapukkal, a műemlékekkel és polgárházak homlokzatával. Fakan Antal tudatosan a történelmet firtató utókornak dolgozik Tünedező, vagy már eltűnt emlékeinket, értékeinket, a lóforgatós zöld- ségeskutakat, a szélmalmokat őrzik képei, míg Varga Irén olykor az elmúlás perceiben is jelen van. Képei, a lángokban álló cifrakerti aréna, örök memento marad. Jó, hogy Beré- nyi István is kiállított, mert az ő fotói legalább feloldják az utóbb belénk férkőző szorongást. Műtermi fotós, csoda-e hát, hogy ő az embert látja legszebbnek? Az arcot, a mosolyt, amely húzódjék bár ősz nagymama orcáján, vagy csokitól maszatos kisgyerek ajkán, a tanulság mindig ugyanaz: öröklétre hagyni csakis azt lehet, amit értő és érző ember alkotott. (A kiállítás július 13-ig tekinthető meg hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig a művelődési központ emeleti termében.) Barokk festmények Az itáliai barokk festészet kiemelkedő alkotóinak ritkán látható műveiből nyílt — november végéig látható — időszaki kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. A tárlaton az 1600-as években működő itáliai iskolák — bolognai, velencei, veronai, nápolyi, firenzei — mestereinek munkáit mutatják be. A Márvány csarnokban helyet kaptak többek között Annibale, Carracci, Luca Giordano, Guido Reni, Domenico Fetti, Bernardo Strozzi, Matteo Rosselli, Marco Liberi, Valerio Castello képei. Térzene Térzene a Magyar Nemzeti Galéria tőszomszédságában címmel vasárnapi koncertsorozat kezdődik július 4-ével. A 15 órakor kezdődő szabadtéri hangversenyeket felvételen rögzíti a Magyar Rádió. A nyitó- hangversenyen a Magyar Honvédség Központi Zenekara ad koncertet. A Székesfehérvári Helyőrség Zenekara lép pódiumra július 18-án. A Budapesti Helyőrség Zenekarának koncertjét augusztus 1-jén tartják, a szolnoki helyőrségi együttes hangversenyét pedig augusztus 15-én hallgathatják meg az érdeklődők. A Vám- és Pénzügyőrség Zenekarának koncertjével zárul a térzene a budai Várban, augusztus 29-én. Művészeti galériát avatnak ma délelőtt 11 órakor a Dob u. 97-ben. A Balázs János Művészeti Galéria avatóünnepsége keretében cigány képzőművészek tárlatára kerül sor — Bada Márta, Csá- nyi János, Dilinkó Gábor, Dombi Lajos, Kosztics László, Oláh Mara, Oláh Jolán, Orsós Teréz, Péli Tamás, Pongor Béri Károly, Ráczné Kalányos Gyöngyi, Szomora Kálmán, Szentandrássy István, Túri Zoltán és Varga Idén ötödször rendezik meg Vácott a Görög Templom Kilállítóteremben az EXPANZIÓ elnevezésű művészeti fesztivált, amelyen a költészet, a színház rendhagyó formái mellett főként a performance műfajt mint jelenséget, mint a kifejezés Júliusban is folytatódik a Mátyás-templom péntek esti orgonahangverseny-so- rozata. Tegnap Alföldy-Bo- russ Csilla Bach, Mozart, Reinecke és Giguet műveit adta elő Alföldy-Boruss Eszter fuvolakíséretével. Sebestyén János — többek között — Roman, Martini, Hasse, Liszt, Castelnuovo Tedesco és Elgar műveiből állította össze „Népek és városok muzsikája” című július 9-i koncertjét, Lehot- ka Gábor 16-i hangversenyét — ahol saját korálfanBarokk-zenés vásári játékot mutatnak be ma és holnap Szentendrén a nyári rendezvények sorozatban: a Pikko hertzeg és Jutka Perzsi szomorú-vidám históriája című. első ízben két évszázaddal ezelőtt Budán előadott színpadi művet ezúttal a Szentendrei Teátrum tagjainak László részvételével. A kiállító művészek közül sokan Pest megyében élnek és alkotnak. A szervezők (a Magyarországi Cigányok Igazság Szövetsége és a Magyar Művelődési Intézet nemzeti és etnikai kisebbségi osztálya) célja, hogy anyagi alapot teremtsenek egy cigány múzeum létrehozásának, s támogassák az ifjú művésztehetségeket. A rendezvényt Kálmán Attila államtitkár nyitja meg. újabb formáját mutatják be. Tegnap, július 2-án litván -keramikusok kiállításával indult; és holnap a MA- KAM együttes koncertjével zárul a rendezvénysorozat. (A rendezvényről szóló beszámolót a keddi számunkban közöljük.) táziája mellett, Liszt, Bach, Mendelssohn és Pi- kéthy darabokat is játszik — már előző nap is meghallgathatják az érdeklődők. Külföldi vendége is lesz az eseménysorozatnak: a németországi Anton Guggemos 23-án Purcell, Krebs, Bach, Salomé, Mendelssohn, Franck és Guil- mant műveit adja elő. Az utolsó júliusi hangversenyen Kovács Endre orgonaművész játszik Bach, Reger, Hill, Hummel és Wolf darabokat. közreműködésével lesz látható és hallható. Zenéjét Sebő Ferenc szerzetté, közreműködik a Hegedős Folk Zenekar, valamint a Bihari Tánc- együttes; koreográfus Foltin Jolán. Az előadást Ruszt József rendező vitte színpadra — azaz a Fő téren ácsolt pódiumba. M. J. László Gyula és Kanyar József beszélgetése Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók Az 1943-as szárszói találkozón résztvevők gondolkodását két nézet fogta egybe: a német nemzeti szocializmus elutasítása és a magyar jövendő féltése — emlékezett az ötven évvel ezelőtti eseményre László Gyula professzor tegnap délelőtt Veszprémben, a honismereti mozgalom évente megtartott legnagyobb rendezvényén, az akadémián azon a nyilvános beszélgetésen, amelyet Kanyar Józsefiéi, a honismereti szövetség elnökével folytatott. Váci művészeti fesztivál Orgonahangversenyek a Mátyás-templomban Pikko hertzeg Szentendrén A szentendrei Fő tér — az előadás színtere