Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-28 / 174. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JULIUS 28.. SZERDA Egymilliós felvonulás • • / Ünnep Eszak-Koreában Egymilliónál is több katona és polgári személy vett részt tegnap Phenjanban, Eszak-Korea fővárosában azon az óriási ünnepi felvonuláson, amelyet a Koreai-háború 40 évvel ezelőtti befejezése alkalmából rendeztek. Mint az AP jelentette, a kemény vonalas kommunista vezetés „A Nagy Hazafelszabadító Háborúban” aratott győzelem évfordulójaként ünnepli július 27-ét. 1953-ban ugyanis ezen a napon kötöttek fegyverszünetet az egymással harcoló felek — ám békéről sohasem született közöttük megállapodás. A Koreai-háborúban, amely azzal kezdődött, hogy Eszak-Korea 1950. június 25-én lerohanta Dél-Koreát, később amerikai és kínai csapatok is harcoltak. A három évig tartó háborúban több százezer koreai és csaknem 33 ezer amerikai katona vesztette életét. Francia aggodalmak Párizs értesíti az Észak-Atlanti Szövetséget a francia kéksisakos egység ellen Boszniában intézett szerb támadásról és kérheti, hogy az ENSZ-erőknek adják meg a légitámogatást hasonló helyzetekben. Ezt Alain Juppé külügyminiszter közölte egy televíziós interjújában, s leszögezte: a hasonló agressziónak véget kell vetni, s ez volt a legutolsó alkalom, hogy ilyen megtörténhetett. Miért is folyik a délszláv öldöklés? A cél (s ezzel mindjárt az ok is:: Nagy-Szerbia létrehozása. A szer- bek nagyság-álma 1903-ra megy vissza, arra az éjszakára, amikor a szó legszorosabb értelmében kiirtották az Obrenovics-dinasztiát és trónra kerültek a Karagyorgyevi- csek. 1920-ban megvalósulni látszott az álom („Hála a franciáknak” — hirdeti máig az oszlop Nándorfehérvárban, vagyis a belgrádi Várban), hiszen a létrejött új állam, Jugoszlávia, a Karagyogyevics-korona alatt egyesített különböző történelmű, de nyelvileg jobbára egységes délszláv népeket. A második világháború történései azonban egy kommunista Jugoszláviát hoztak létre, amelyben a nagyformátumú egyéniség, Tito jogara alatt a horvátok és szlovének kezébe ment át a politikai hegemónia, míg a szerb „szupremácia” a fegyveres erőkre terjedt ki. Tito halála után a szerbek bejelentették igényüket a teljes hegemóniára Jugoszláviában, míg a Horvátok és a szlovének ódzkodtak a hozzájuk képest fejletlen ortodox és muzulmán népességekkel való gazdasági osztozkodástól. így került sor Horvátország és Szlovénia kiszakadására a szövetségből. A fegyveres szerb vezető erő, amely egyesítette magában a bolsevik mindenáron-hatalmi kíméletlenséget és a szerb ultranacionalizmust, nem hagyta annyiban. Ha nem Jugoszlávia, hát Nagy-Szerbia; s ha Cmagora szerb népessége ragaszkodik bizonyos különálláshoz, hát akkor egy új Jugoszlávia is, horvátok és szlovénok nélkül. Ebbe azonban beletartozik Bosznia is. * Bosznia a Balkánnak elragadó szépségű hegyes vidéke. Lakossága etnikailag szerb, nyelvileg is. A középkorban kicsiny fejedelemségei jobbára a Magyar Királyság vazallusai voltak, amíg azután a XV. században a terjeszkedő török birodalom el nem nyelte. Bosznia az 1400-as évek közepétől a XIX. század végéig török birtok volt; ez idő alatt szokásokban is törökké vált s korábbi bizánci keresztény hitét az izlámra cserélte fel. Amikor az 1880-as évekre a törököknek ki kellett üríteniök Boszniát, az Osztrák—Magyar Monarchia elkövette azt a végzetes hibát, hogy „a politikai vákuum elkerülése végett” megszállta, majd 1908-ban annektálta, Hercegovinával együtt. Mivel az akkor már virágzó nagyszerb mozgalom Boszniára is igényt tartott, a Monarchia megsemmisítésére céltudatosan törő szabadkőműves páholyoknak nem volt nehéz kiprovokálni- ok Gavrilo Princip pisztolylövéseit Szarajevóban. Bosznia tehát sohasem volt önálló állam, hiszen a partikularizált középkori állapotok után évszázadokig a török birodalom része volt, néhány évtizedig a Habsburg-Monarchiáé, hetven évig Jugoszláviáé. A nagy bomlás pillanataiban, mint a volt szövetségi köztársaság egyik kis-köztársasága, kikiáltotta a maga fügetlenségét. Énnek azonban nem voltak meg a történelmi, gazdasági és politikai feltételei. Habsburs Ottó a csatlakozásról A közép-európai országok együttes, „konvojszerű” felvétele ellen foglalt állást Habsburg Ottó, a Cesky De- nik című cseh lap tegnapi számában megjelent interjújában. A Cesky Denik azon kérdésére, hogy szükségszerű-e Csehország és Szlovákia egyidejű felvétele az Európai Közösségbe, az Európai Parlament Elhárult az utolsó akadály a lengyel—litván alapszerződés aláírása elől. A magánlátogatásra hétfőn Varsóba érkezett Adolfas Sleze- vicius litván miniszterelnök több mint másfél órás megbeszélést folytatott Hanna Suchocka lengyel kormányfővel. Litvánia az egyetlen Lengyelország szomszédai köképviselője, a konzervatív pártok Páneurópai Uniójának elnöke így válaszolt: — Vannak politikusok, akik ezt szeretnék. Én azonban ellenzem ezt. Minden országnak a saját érdemei alapján kell az EK tagjává válnia. Másképp egy értelmetlen elvet vezetnénk be a politikánkba: a „konvoj törvényét”, aminek következtében a leggyengébbek visszazül, amellyel Varsónak nem sikerült a kapcsolatok alapelveit lefektető államközi szerződést kötnie. Ennek egyik oka kezdetben, majd később kizárólag az a litván követelés volt, hogy Varsó a szerződésben kérjen bocsánatot Vilnius 1920-ban történt lengyel megszállásáért. A lengyelek erre nem hajlandók, mihúznák az egész csoportot. Minden lehetséges alkalmat megragadok, hogy figyelmeztessem a magyarokat is: ne kössék magukat senkihez — tette hozzá. Egy másik kérdésre válaszolva a politikus kiállt a szudétanémetek hazához való joga mellett, és sürgette Prágát, hogy kezdjen aktív párbeszédet a szudétanémetek képviselőivel. vei saját történetírásuk ezt az eseményt Litvánia felszabadításaként értékeli a szovjet uralom alól. A mostani kormányfői megbeszélés eredményeként végre elmozdulhatnak a tárgyalások a holtpontról, és mint Suchocka közölte, reméli, hogy még szeptember elseje előtt sor kerülhet a szerződés aláírására. A nagyvilág hírei * Akihito uralkodó és Micsiko császárné tesz kedden látogatást a földrengés és szökőár sújtotta japán szigeten, Okusirin. % A barikádok elbontásáról, a letartóztatottak szabadon bocsátásáról és a milíciák feloszlatásáról írt alá egyezményt Kongóban az ellenzék és a kormányt támogatók képviselője. * A kínai hadsereg párt- irányításának fontosságát hangsúlyozó cikkek jelentek meg sorozatosan a kínai sajtóban e hét elején. * A szakadár abházok vezetése kedden beleegyezett abba, hogy egy-két napon belül aláírja az Oroszország közvetítésével létrejött tűzszüneti egyezményt. % Már tíz áldozatot követelt a csendes-óceáni kikötővárosban és környékén tomboló diftériajárvány, és további halálesetek várhatók, ha nem érkezik meg sürgősen az oltóanyag-szállítmány. Litván — lengyel szerződés VÉLEMÉNY Életveszélyes kollektív pszichózisok Az Egyesült Államok és az európai fejlett országok megbocsáthatatlan felelőtlenségéről és jobbik esetben dőreségről, rosszabbik esetben a nemzetközi fegyverkereskedő maffiákkal való cinkosságról tettek tanúságot, amikor egy vállrándítással elismerték Boszniát, mint önálló államot. Ezért a boszniai háború főbűnösei a „vezető hatalmak”. Ha egy megzavart elmeállapotú embert a robogó vonat elé löknek, haláláért az felelős, aki odalökte. * A „megzavart elmeállapotú” jelző a hasonlatban nem volt véletlen. Ez a tengernyi szenvedéssel és áldozattal járó (s minden pillanatban világkatasztrófával fenyegető) végeng- zés irracionális célokból folyik. Bosznia, egy muzulmán kultúrális autonómia birtokában, lehetne egy délszláv föderáció része, Nagy-Szerbia követelése és „minden szerbet egy államba” s hasonló jelszavak patetikus hangoztatása alapján értelmetlen, és távolról sem ér meg ennyi pusztítást. A „nagy”-ság bűvölete voltaképpen kisebbrendűségi érzésről árulkodik. A kisebbségi komplexus mindig önértékelési zavarból sarjad; egyén és kollektívum egyaránt a nagyság erőltetésével, nemes és híres ősök keresésével és egyfajta történelmi túllicitálással kompenzálja. Ha nem az elmaradottságból eredő kisebbségi pánik sugallná, nem került volna bele a szovjet himnuszba „a nagy Oroszország kovácsolta frigy”, hiszen Oroszország elég nagy anélkül is, hogy ezt külön hangsúlyoznák. Kifejezésként forgalomban van még Nagy-Románia, Nagy-Morvaország, Nagy-Tatársztán, Nagy-Örményország. (A harmincas években nálunk is felfelbukkant a „Nagy-Magyarország”, bár az általános, helyesen, „Egész-Magyarország” volt). Ezzel szemben sohasem halljuk, hogy Nagy-Franciaország, Nagy-Dánia, Nagy-Svájc; nincs szükségük önmaguk megnyugtatására saját nagyságuk felől. „Nagybritannia” hosszú ideig élt ugyan, de ez Anglia, Skócia, Wales, Észak-írország történelmi egyesülését fejezte ki, s ma már az Egyesült Királyság kifejezést alkalmazzák, mert immár röstellik a „nagy” jelzőt. „Nagy-Németország” is feltűnt abban a periódusban, amelyben az Ausztriából jött, semmilyen iskolát nem végzett pszichopata kolosszális kisebbrendűségi érzése nyomta rá bélyegét Németországra. S valóban: a „nagy” jelzőt, mint célt, álmot és önkielégítést rendszerint hatalmi vagy hatalomvágyó szövetkezések vagy junták tűzik azoknak a népeknek a zászlajára, amelyekben meghatározó a kisebbrendűségi érzés és amelyek szívesen fogadják ezt, mint történelmi sikertelenségeik pótlékát. Másképpen kifejezve: a „birodalom” képzete, „amelyben nem megy le a Nap”, annak a minőségi és intenzív erőkifejlésnek a hiányát igyekszik pótolni, amely a „beérkezettek” sajátja. Ez a XIX. század végén keletkezett nagyság-képzet azonban, az ókori és kora-újkori birodalmi törekvésekkel szemben, nacionalista: „minden oroszok cárja”, „minden román, minden szerb egy korona, egy jogar alatt”. Ez a létszámban mért „nemzeti nagyság” a század- forduló liberalizmusába belekábult Magyarországon is kísértett, a „harmincmillió magyar” jelszavában. Ha ugyanazon etnikum történelmileg több államalakulatban is államalkotó nemzet volt, nehéz megmagyarázni, miért kell ezt az etnikumot erőszakkal és mesterségesen egy államban egyesíteni. A mai határokon-túli magyarság esete egészen más: ezeket a történelmileg egy államot alkotó nemzetrészeket erőszakkal leszakították az egységes nemzettestről. Ám az „ein Volk, ein Reich” követelés igazi értelmét az „ein Führer” adja meg. Ma németül beszélő nemzetek élnek Németországban, Ausztriában és Svájcban; bár egyugyanazon németalföldi nép s azonos a nyelvük, a hollandok, mint államot, Hollandiát, a flamandok a vallonokkal (francia nyelvűekkel) együtt, mint államot, Belgiumot alkotják. Kinek jutna eszébe az Egyesült Államokat, vagy akár Kanadát és Ausztráliát Angliával egyesíteni? Latin- Amerika országai — Brazília kivételével — spanyol anyanyelvűek, de nem azért szabadultak meg a spanyol gyarmat sorsától, hogy most kiadják a „világ spanyoljai, egyesüljetek” jelszót. Nagy-Szerbia esetében a valóság sokkal inkább az, hogy a déli — igen szegény és elmaradott — szerb területekről erős vándorlás indü//,,;cg észak felé és Jugoszlávia kereteiben tömeges letelepedések történtek a történelmi Horvátország határain belül és a muzulmán lakosságú Boszniában, — hasonlóan a besszarábiai és olténiai románok „honfoglalásához” Erdélyben, a két világháború között. Ez a hatalmi elitek terjeszkedésének Golanfennsík-po- litikája, mely valós kollektív irracionalizmusokra támaszkodik. Nincs, ami hangosabban árulkodnék erről a szerb „Krajina” eseténél; a horvát államban még nyelvi problémáik sem lennének, ortodox vallásukat pedig szabadon gyakorolhatnák. A kép nem bíztató. Kelet és Dél kollektív komplexusainál csak a Nyugat és Észak két patologikus tünete: a kapzsiság és a gyávaság életveszélyesebb. Az utóbbiaknak beteges önszerelemre beállított agyát e két elemi ösztön úgy ■elborítja, hogy nem is akarják (s talán ha akarnák, se tudnák) felfogni: az irracionalizmus mindennél erősebb hajtóerő. A tárgyalóasztalok egyik oldalán az egymást ölő három- vallású délszlávok, másik oldalán a részvényárfolyammá asszimilált lelkű és királyi kényelembe beletespedt nyugati diplomaták a süketek párbeszédét folytatják. Émezek a financiális logika nyelvét, amazok az irracionális indulatok nyelvét beszélik. Ha Isten még nem fordított hátat ennek a mi tökéletlen világunknak, talán azt vizsgálja, nyílik-e ezen a sötét süketségen egy hajszálnyi rés, ahová irgalmának egyetlen sugá- ra behatolhatna. ^ / (Sándor András)
