Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-27 / 173. szám

_É PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JÚLIUS 27., KEDD 7 Újvidéki passiójáték Zsámbékon A keresztre feszítettek optimizmusa Vimola Károly felvételei Közép-európai tanársors Visegrádi tanácskozás A zsámbéki Kálvária domb stáció-képektől megfosz­tott, üres szemgödrű oszlo­paival újkori passiónak lehe­tett tanúja szombat délután. A jugoszláviai magyarság második világháború utáni sorsát elevenítette itt meg az Újvidéki Tanyaszínház Csantavéri passió című da­rabjában. Még szomorúb­ban az egykori szenvedés­történeteknél: mert a Her­nyók György—Soltis Lajos szerző-rendező páros az ön- feláldozástól remélt megvál­tás ígéretét sem tudta felmu­tatni. A polgárháborús Jugo­szláviában ma újra folyto­nos életveszélyben élő ma­gyarság sorsának bemutatá­sára a rendezők a groteszk­hez nyúltak. Passiójuk szö­vegét a közelmúltban fiata­lon elhúnyt újvidéki költő, Sziveri János verseiből állí­tották össze. Az Új Szimpo- zion harmadik nemzedéké­hez tartozó Sziveri költemé­nyei a változtatás lehetetlen­ségébe és az emberi törekvé­sek céltalanságába beletörő­dő ember ironikus sors­szemléletét tükrözik — a re­ménytelenség felett érzett fájdalom felhangjaival. Ezt az iróniát erősíti fel a bib­liai idézetek messianizmu­sa, és a végig ellenpontokul alkalmazott kommunista jel­mondatok, tömegdalok sü­ket optimizmusa. A bibliai események csak keretet szolgáltatnak a da­rabnak. Maga a történet a központi törekvéseket meg­fogalmazó szocialista szöve­gek és e törekvések követ­keztében megnyomorított ember életérzéséről valló Sziveri-versek egymásnak felelgetéséből bontakozik ki. A darab színpadaként azt a fedetlen ekhós-szekeret használták fel, amelyen utaz­va a társulat tagjai (hivatá­sos színészek, színi-akadé- misták és amatőrök) tizen­Egyetlen díszlet, a létra hat éve a legkisebb újvidéki és muraközi magyar falvak­ba is elviszik az előadáso­kat. Egyetlen díszletük — persze a csodálatos termé­szeti környezet mellett —- egy létra volt. Az emberek tehetetlen vergődését a da­rab végéig némán és felülál- lóként szemlélő Úristen a létrafokokon emelkedik fel, miután summázta a lehetősé­geket (amit aztán Kereszte­lő Szent János Jézusnak út- ravalóként megismétel) „Itt nem fog eldőlni semmisem. / De az erőnket kipróbálni csak itt lehet.” A szocialista paradicsomban forradalmat csinálnak. S miközben zúg­nak az „idilli” jelszavak és tömegdalok, embereket üt- nek-vemek és kísérnek el megnyomorított menetben. Miután a kiválasztottak et­tek a tudás fájáról, immár a demagógiában és az „ellen­ség” üldözésében mindent tudóan ki is űzethetnek a pa­radicsomból. Hogy „stabili­zálják a helyzetet” .amely­ben „a lélek ébenfa vázát szú eszi”, a „jellem ingre­gatyára vetkőzött”, „min­denkit megtalálja a cinko­sát” és „parázna hitszegés" az úr. Jézus ezek ellen tanít, de Kaifás és a gúnyolódó tö­meg vádjaival szemben már költőként védi magát: „Al­maimat, igazamat kimondó vagyok. Ez az egyetlen vét­kem” . Mikor keresztre feszí­tik, Péter még így szól az Úrhoz: „Miért teremtettél szolganépet? Láncos kutyá­kat? I Fejezd be műved!” De Jézus darabzáró szavai lemondóak: „Gátlástalanul mélyről jöttünk, mint egy felszakadt köhö­gés. Mire megérted, mire let­tünk, Arcodra fagy a röhögés." A Csantavéri passiót Zsámbékon a kitűnően szer­kesztett szöveg és a tudato­san komponált látvány tette felejthetetlenné. Az üres jel­mondatok és tömegdalok primitív optimizmusa a rá­juk felelgető, veretes. Jó­zsef Attila-i mélységű Szti- veri-verseket izzóvá erősíti. A groteszk gesztusokkal kí­sért szocialista kántálásból az egekig csap az irónia, amelyet a megnyomorított- ságra utaló képek: a bevago- nírozattak menete a kire- késztettek magukba görbe- dése, az Úr helyét elfoglaló géppisztolyos őr, és a kato­navonat — mint ellenpólus fokoz. Ez a nagyszerű produkció feledteni tudta a darabból ki­szóló reménytelenséget. Hit néküli ember nem tud ilyen művészetet létrehozni. Ahogy Hemyák Tamás mondta: ”Ha vállaljuk a ke­resztre feszítést, optimisták vagyunk. Hit nélkül, remény nélkül nem csinálnánk, amit csinálunk.” Szavai jutottak eszembe, amikor Jézus záró­szavainak elhaltéval hirtelen megszólalat a harang. És az első bátortalan kondulások után egyre diadalmasabban, egyre magabiztosabban zeng­te a feltámadás reményét a zsámbéki dombon némán álló jugoszláviai magyarok­nak. (veszelszky) Tanárok Közép-Európában címmel harmadik alkalom­mal rendezik meg azt a nyá­ri szakmai konferenciát, amelyen öt közép-európai tanárszakszervezet egyezte­ti véleményét az oktatáspoli­tika és a szakszervezeti mun­ka kérdésiről. A Pedagógu­sok Demokratikus Szakszer­vezetének tájékoztatója sze­rint a német, a lengyel, a cseh és a szlovák tanárszak­Nagyven alkotó — festő, grafikus és faragó — rész­vételével rendezik meg Barcson a III. Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótá­bort. A hazai s az Erdély­ből, Horvátországból és Németországból érkezett művészek tíz napon át dol­goznak együtt, majd a tá­750 éves a Fáy család Jubileumi rendezvényso­rozatot szervez egy hó­nap múlva a Fáy Társa­ság — tájékoztatott Fáy Csaba, a társaság titkára. A Fáy család ősei IV. Béla királyi kísérői vol­tak a muhi csatában, és mert a menekülő király­nak adták lovaikat, 1243-ban nemesi rangot kaptak. Ennek 750. évfor­dulóját ünnepli a család 27—29. között. A nyitó napon megkoszorúzzák Fáy András sírját a Kál­vin téri református temp­lom altemplomában, és szervezetek, illetve a PDSZ képviselői ezúttal a politi­kai pártok és a szakszerveze­tek viszonyát elemzik, illet­ve a közoktatás és az egyhá­zak oktatási szerepvállalá­sáról tárgyalnak hétfőtől szerdáig, július 28-áig Vi­se gr ódon tartandó tanács­kozáson. A PDSZ szerint ezek ma éppúgy aktuális kérdések Magyarországon, mint Közép-Európában. bor zárásakor kiállítást ren­deznek — augusztus első hetében — itt készült mun­káikból. Közülük sokan nem először vendégesked­nek a dél-dunántúli város­ban, ahol az alkotótáborok­ban született művek egy része a helyi múzeumot gazdagítja. ni^gujiijuxv u voaiuu ivi ív netét bemutató kiállítást a Fáy András Közlekedés- gépészeti Szakközépisko­lában. Az érdeklődők elő­adásokat hallgathatnak a Fáy család eredetéről, tör­ténetéről és szerepéről az orvostudományban, a kép­zőművészetben, az iroda­lomban és a magyar lovas életben. A társaság az ün­nepség keretében kirándu­lásokat is szervez a volt családi kastélyokhoz. A Fáy Társaság 70 százalé­ka családtag, közülük 16-an élnek külföldön. Operaelőadás Szentendrén Rossini Sevillai borbély című vígoperájának olasz nyelvű előadását tekintheti meg a közönség július 29-én, csütörtökön este fél 9-kor a Szentendrei Teát­rumban (Fő tér). Az előadást Kerényi Miklós Gábor rendezte. Alkotótábor Barcson Három díjjal érkeztek haza Kórusverseny erőltetett menetben (Folytatás az I. oldalról) Az első nap nagy erőpróba volt a ceglédieknek. Először a női karok vetélkedőjén lép­tek színpadra. Másódikok let­tek. Ám a kora esti sikert nem ünnepelhették önfeled­ten, ugyanis az olaszok — jellemző a vérmérsékletükre és lezserségükre — néhány óra múlva a korszakok zené­je versenyt is lebonyolítot­ták. A gimnázium együttesét nyolcadik indulóként sorsol­ták ki. Éjfél után a fáradság­tól fotelba roskadt, áléit lá­nyokat a szó szoros értelmé­ben fel kellett pofozni, hogy a közönség elé állhassanak és énekeljenek — mondotta a karvezetőnő. Szerencsére ez egyáltalán nem érződött a produkción; negyedikek let­tek. Kiérdemelték azt, hogy felléphettek a legjobbak gála- hangversenyén. A harmadik napon a folklór kategóriában — amelyet a nemzetek együtt a békéért jel­szóval rendezték meg — vala­mennyi kórusnak indulni kel­lett. A karvezető szerint a gim­názium leánykarának ez maga a csoda volt. Kodály Esti dalát és Bárdos Magas a rutafa című kompozícióját úgy adták elő, ahogy talán még soha. Ka­rai Sárközi karikázó műve előtt a lányok eredeti táncot mutattak be. A közönség tom­bolt. A zsűri tagjai — akik ötö­dik helyre rangsorolták ezt a teljesítményt — úgyszintén nem fogták vissza magukat a tetszésnyilvánításban. A ver­sengés után nem oldhattak ke­reket a ceglédi énekesek — pe­dig a busz a közelben várako­zott. Az olasz rádió azzal a hangfelvétellel kedveskedett, amely egy zenei műsorban is elhangzott. A velencei Szent Ferenc fesztivál igazgatója ok­tóberre hívta meg a kórust, míg egy másik direktor észak­olaszországi turnét ajánlott fel, valamint egy jövő nyári ver­senyfesztiválra invitálta az énekkart. Végezetül Soltészáé Lédeczi Judit akként sommázta a gori- ziai szereplést, hogy ez a leány­kar legnehezebb és legsikere­sebb nemzetközi megmérette­tése volt. Erről tanúskodik, hogy mindhárom kategóriában kupát és díjat kaptak. A meghí­vások önmagukért beszélnek. Ez a próbatétel talán önbizal­mat ad a jövőben a koncertter­mek, fesztiválok pódiumain. F. F. Hadlik Gyula, a Törökbálinton élő szobrászművész nemrég állította ki munkáit Esztergomban, a Duna Múzeum csarnokában. Ezek közül való Mózes című szobra is

Next

/
Thumbnails
Contents