Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-26 / 172. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP VELEMENY 1993. JÚLIUS 26.. HÉTFŐ Elnök kontra parlament Jelcin megszakította szabadságát Vasárnap megszakította szabadságát és visszatért Moszkvába Borisz Jelcin orosz elnök. Az elnöki sajtóiroda rövid közleményében nem indokolta az elnök lépését, de az nyilvánvalóan összefüggésben van a gazdasági reformot veszélyeztető múlt heti parlamenti döntésekkel és az elnök közvetlen munkatársai elleni támadásokkal. Az orosz törvényhozók a hét közepén hozott határozatukban úgy rendelkeztek, hogy az állami vagyonügynökség helyett az érintett ágazati minisztériumokra bízzák a privatizációt. Ez utóbbiak eddig inkább gátolták, semmint segítették az állami vállalatok magánkézbe adását. Az elnök döntésében valószínűleg szerepet játszott az is, hogy a parlament részéről támadások érték közvetlen munkatársait, Mihail Polto- ranyin tájékoztatási minisztert és Vlagyimir Sumejkot, a kormányfő első helyettesét. Azóta, hogy az elnöki sajtóiroda szombaton bejelentette, hogy Jelcin megszakítja szabadságát, több elnöki rendelet is született, de az államfő eddig egyikben sem reagált a parlamenti döntésekre. Újabb rakéta Irakra Egy F—4G típusú amerikai vadászgép szombaton este Irak déli része fölött rakétát lőtt ki egy iraki légvédelmi rakétaállásra, mert annak radarja befogta őt. Mint azt a Pentagon vasárnap hajnalban bejelentette: az iraki légelhárítás rakétát lőtt ki két járőr- szolgálatot teljesítő amerikai gépre, ám a gépek épségben visszatértek támaszpontjukra. Egy hónapon belül ez volt a második amerikai rakétacsapás a 32. szélességi körtől délre eső zónában, ahol az ENSZ határozata értelmében repülési tilalom van érvényben. Június 29-én egy Bászra környéki radarállomást vettek tűz alá az amerikaiak, ugyancsak egy repülőgép bemérése után. Az amerikai pilótáknak parancsuk van arra, hogy tüzet nyissanak, amikor azt észlelik, hogy az irakiak a gépeikre irányítják radarjaikat. Ügy ügy hátán, ügyeskedés és ügyetlenség, ügyvezetés és ügybuzgalom hiánya, ügyintézés lassúsága, ügyvédek ravaszkodása, ügyészek hatalmaskodása — ezek ma Magyarország jellemzői. Még el sem ült a Csurka-ügy körüli harc, berobbant az ukrán-ügy. Minden ügy ürügy. Ürügy arra, hogy szidni lehessen a kormányt, rontani a közhangulatot, bujtogat- ni a hazai és hazán kívüli magyarokat a rendszerváltozás ellen, erősíteni az amúgy is nyeregben ülő bolsevikokat. Az ukrán-ügy még arra is ürügy, hogy hazaárulónak bélyegezzék a kormányt, és gáládul cserbenhagyottnak nyilvánítsák a határon kívül élő magyarokat, akik szegények ezt el is hiszik. A liberálisnak nevezett ellenzék pedig elégedetten dörzsöli a markát, és szítja a tüzet, mintha neki fájna a magyarság sorsa. Valami álmatag naívság üli meg a derék magyarok lelkét, itthon csakúgy, mint a külországokban. Azt képzelik, hogy elszalasztottuk a nagy alkalmat, amikor revideálni lehet a határokat, és harciasán követelni: mindent vissza! Hiszen íme, a mesterséges határok felbomlóban vannak mindenfelé. És Nyugat, a jóságos Nyugat nem gördít akadályt az általa hamisan meghúzott határok kiigazítása elé. Mennyire nem igaz ez! A jóságos Nyugat valóban nem fog akadályt gördíteni az elé, hogy kárunkra még borzasztóbbak legyenek a határok, értünk azonban a kisujját sem fogja mozdítani. Sőt. Önként lemondtunk az ősi magyar földről, cserbenhagytuk a magyar testvéreinket — ezt az ostobaságot hallani jobbról, balról. De hát az Isten szerelmére, emberek, miről mondtunk le? Arról, ami már rég nem a miénk, és ezzel a hőbörgéssel, amit végbevisztek, soha nem lesz újra a miénk. Tisztában kell lenni azzal, hogy valamennyi elcsatolt országrészben ma már jelentős többséget alkot az új honfoglaló. Ha etnikai osztozkodásra kerülne sor — amiről egyelőre szó sincs —, a Székelyföld kivételével apró szigetecskék jutnápak nekünk, amelyek önmagukban életképtelenek, az anyaországhoz csak közvetlenül a jelenlegi határok mentén csatlakozhatnának, másutt légüres térbe kerülnének. A Székelyföld is tele van vegyeslakosú községekkel. Amellett az erdélyi magyarság igazában nem is akar az 300 milliárdos igény A szudétanémetek kárpótlása A szudétanémetek Cseh Köztársasággal szemben támasztott követelései több mint 300 milliárd márkát tesznek ki, cseh viszontkö- vetelések egyelőre nincsenek. A szudétanémetek 1945 után kisajátított, akkor 210 milliárd cseh koronára becsült vagyonuk „valorizálásával” kalkulálták ki kárpótlási igényeiket — ez derült ki Ivan Kocárnik Ellenzéki koalíció Japán öt ellenzéki pártja szombaton tanácskozáson készítette elő a koalíciós kormány létrehozását célzó lépéseket. Eszerint az öt párt főtitkárai kedden tárgyalnak majd a Japán Új Párt és a Szakigake (Előőrs) párt illetékeseivel a koalíciós kormány létrehozásáról. Az öt párt képviselői munkamegbeszélésükön vitatták meg a kulcshelyzetben levő Japán Új Párt szabta feltételeket. A JNP azt kéri az ellenzéki koalíció támogatása fejében, hogy egy éven belül reformintézkedéseket vezessenek be az országban. pénzügyminiszter és Josef Zieleniec külügyminiszter képviselői interpellációkra adott válaszából. A válaszokat a Rudé Prá- vo című baloldali lap pénteki száma közölte. A lap egyúttal megszólaltatta Lucie Pilipová külügyi szóvivőnőt, aki elmondta, hogy a német kormány hivatalosan sohasem támasztott kárpótlási igény Prágával „Bizonyos vagyok benne, hogy Václav Havel elnök a jobboldali körök nyomására írta alá a kommunistaellenes törvényt, és nem azért, mert nem lenne győződve annak helyességéről” —jelentette ki Miroslav Gerebenicek cseh kommunista vezető. Gerebenicek, a második legnagyobb parlamenti erő, a Baloldali Blokk meghatározó pátjának, a Cseh- és Morvaországi Kommunista Pártnak (KSCM) az elnöke nyilatkozatában úgy értészemben, s a szudétanémetek követeléseit kizárólag magánszemélyek és polgári szervezeteik nyújtották be a cseh államnak. A lap a miniszterek parlamenti válaszára hivatkozva még hozzáteszi, hogy a cseh kormány mostanáig nem állított össze kárpótlási igényeket, és a német követelések helytállóságának ellenőrzésével sem foglalkozott. kelte: Havel lépése nem egyeztethető össze azzal, hogy számos alkalommal állást foglalt a társadalom mesterséges megosztása ellen, illetve a nemzeti megbékélés mellett. A cseh államfő csütörtökön jelentette be, hogy aláírta a július 9-én elfogadott kommunistaellenes törvényt, amely kimondja az 1989-ben megdöntött kommunista rendszer jogellenességét, és meghatározza a rendszer ellenzéke által betöltött szerepet. A nagyvilág hírei Mintegy kétezer ember tüntetett szombaton a Krím-félszigeten lévő — hivatalosan Ukrajnához tartozó — Szevasz- topolban, követelve a Fekete-tengeri Flotta bázisául szolgáló kikötőváros Oroszországhoz csatolását. Jk Félmillió liter kőolaj ömlött a Csendesóceánba a japán partok magasságában, azután, hogy egy japán tankhajó szombatra virradóra összeütközött egy libériái teherszállító hajóval. Pakisztán 1987- ben hajtott végre először sikeres kísérleti atomrobbantást — közölte Mirza Asztam Bég, aki a nyolcvanas évek végén az ázsiai ország vezérkari főnöke volt. Az időközben már nyugdíjba vonult katonatiszt elmondta: a kísérletet laboratóriumi körülmények között hajtották végre, nem pedig — ahogy azt egyesek hí- resztelték — Kínában. Havel aláírta Antikommunista törvény VÉLEMÉNY Az ukrán szerződés margójára anyaországhoz tartozni (elég rossz tapasztalatot szerzett 1940—44 közt), hanem önálló szeretne lenni, mint 1848 előtt volt. Ez az egyetlen történelmi esélye arra, hogy megszabaduljon a román szupremáciától, de ez is távoli. Addig nincs más lehetőség, mint küzdeni a kisebbségi jogokért, helyenként az autonómiáért, és mindenütt: a fennmaradásért. Amikor Antall József lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének mondotta magát, semmiféle revíziós elképzelés nem vezette. Nem álmodozó ő, hanem realista történész. Az elcsatolt részek magyarságának nemzetiségi jogait hivatott védeni, és magyar kultúrájukat támogatni, ennyi és nem több a kijelentés értelme. Ugyanez vonatkozik Kárpátaljára is. Az „örökre lemondás” addig érvényes, amíg a kisebbség jogaival az anyaország nem él vissza. Szemére vetik, hogy ennek „modellértéke” van. Bár lenne. Bár lehetne a szlovákokkal, románokkal, szerbekkel hasonló szerződést kötni, amely a magyar etnikum elemi emberi jogait biztosítaná. Sajnos, erre ma nincs kilátás. Meci- ar-, Iliescu-, Funar-, Milosevics-szerű vezetők és a hozzájuk tartozó elbutított, pópáktól és párttitkároktól félrevezetett vagy az ősbutaságból még ki nem bontakozott tömegek semmiféle szerződésre nem alkalmasak, mert egyszerűen nem tartják be. Azok a tárgyalások és levelezések, amiket a magyar kormány velük folytat, nemcsak hiábavalók, hanem veszedelmesek is, mert az utódállamok kitűnő diplomatái a legjobb szándékú szavakat is ellenünk fordítják. Ezeknek az embereknek természetes életformája a hazugság és a magyargyűlölet. De örökké így kell ennek lenni? Nem hiszem. Fölhergelni egy népet könnyebb, mint kielégíteni. A magyargyűlölet azért lángolt most ennyire fel az utódállamokban, mert az anyagi és erkölcsi belső bomlás leplezésére semmi sem alkalmasabb, mint a mesterséges ellenségkép — jelen esetben a magyarság. A belső bomlás azonban nem végleges állapot. A mai vezetők előbb-utóbb letűnnek, az ország kilábal a gazdasági csődből, a kommunisták kihalnak, a vat- rások és maticások érdektelenné válnak, a balkáni szellem európaizálódik. Lassú folyamat ez, nem lesz könnyű sorsa ezalatt a kisebbségi elnyomásban élő magyaroknak. De lép- ten-nyomon tapasztaljuk, hogy a Felvidéken is, Kárpátalján is, Erdélyben is és a Vajdaságban is mennyivel magya- rabbak és erősebbek a magyarok, mint az itthoniak az anyaországban. Szívósak és kitartók (nem az emigrálok, hanem a csakazértis ottmaradók), jobban is szeretik a szülőföldjüket, mint az itteniek, áldozatvállalásra is képesek. Kissé irigyelnek minket, mert azt hiszik, hogy függetlenek és szabadok vagyunk, de azért nem cserélnének velünk, ragaszkodnak a szülőföldjükhöz. És ennek be fog érni a gyümölcse egyszer, nem határváltoztatással, hanem a határok megszűnésével. Én biztosan nem érem meg, a következő nemzedék is aligha, de Európa jövőjének ez az egyetlen lehetséges alternatívája, ezért elébb vagy utóbb be kell következnie. Meg kell ezt gondolni azoknak, akik feltétlen jószándé- kúan, de valóságérzetüket veszítve és illúzióktól vezetve elfordulnak attól a kormánytól, amely szerintük „példaértékű cserbenhagyást” és „hazaárulást” követett el. Tudomásul kell venniük, hogy nincs más út a magyarság számára, mint olyan szerződéseket kötni, nemegyszer ellenségeinkkel, melyeket biztosan meg fognak ugyan szegni, mégis épp a szerződésszegésekre támaszkodva tudunk valamelyest segítséget nyújtani, támaszt és védelmet az elemi emberi jogok megőrzéséhez vagy kivívásához a határon kívüli magyarságnak, amelyet az etnikai tisztogatás minden ravasz módszere fenyeget. Nem hátráltatni, hanem elősegíteni kell, hogy ezek az országok mielőbb bejussanak az Európai Közösségbe, ahol ugyan érdemeik alapján semmi helyük nem volna, de, ha tetszik nekünk, ha nem, a Közösség úgyis befogadja őket, mint régi cinkostársakat, nekünk pedig talán segítséget jelent, ha nemzetközi ellenőrzés fékezi magyarellenességüket. A szerződések megfogalmazásakor azonban jobban kell a szavak megválogatására ügyelni, mint az ukrán szerződés esetében történt. Nagylelkű gesztusok mellett nem szabad megfeledkezni ezek ellentételezéséről, az elemi jogok biztosításáról, ezeknek a betartásához kell a felajánlás érvényességét kötni. (Benedek István)
