Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-22 / 169. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP t6i, XXXVII. ÉVFOLYAM, 169. SZÁM Ára: 13,50 forijhr 1993. JÚLIUS 22., CSÜTÖRTÖK II. János Pál Boszniáért II. János Pál tegnap újabb felhívást intézett a boszniai viszályban résztvevő fe­lekhez, arra kérve őket, hogy szüntessék be a harco­kat és vessenek véget ennek az embert lealacsonyító, ke­gyetlen háborúnak. Szokásos, heti, általános kihallgatásán a pápa közöl­te, hogy üzenetet kapott Vin- kó Puljictól, Szarajevó érse­kétől. Puljic könyörögve kérte őt, tegyen meg min­den tőle telhetőt a háború befejezéséért, nemkülönben azért, hogy véget vethesse­nek egy olyan kegyetlen szembenállásnak, amely megszűnéssel fenyegeti az érsekség területén és a Ban­ja Luka-i püspökségben a katolikus jelenlétet. A pápa sürgette a világ vezetőit, hogy határozottabban lépje­nek fel a béke helyreállítása érdekében — jelentette a Reuter és az AFP. — A harcok erősödnek, az ártatlan áldozatok és mene­kültek száma nő, egész vidé­kek lakossága él elemi létfel­tételektől megfosztva — mondta a katolikus egyházfő. Megtisztelő válasz Habsburg Ottó üzenete § Az államalapítás, az új kenyér idei nagykőrösi ünne­pére több neves személyiség kapott meghí­vást. Ennek sajnos nem mindenki tud eleget tenni, hiszen ezen a napon más­felé is nagy a vendégvá­rás. Ám, a kimentő válasz is megtisztelő lehet, főleg ha olyan meleg hangú, mint amilyet Habsburg Ot­tó, a Páneurópai Unió el­nöke küldött Nagykőrösre. Tisztelt Polgármester Úr! Kedves Kiss Úr! Hálás köszönettel vet­tem július 2-án kelt leve­lét. Nagyon szívesen eljöt­tem volna Nagykőrösre au­gusztus 20-án, de sajnos már nagyon régen elfogad­tam egy meghívást Sorok­sárra. Ezt nem tudom le­mondani. Remélem azon­ban, egy más alkalommal ellátogathatok városába. Önnek Nagykőrös és ez­által Magyarország szol­gálatában végzett munká­jához sok sikert kívánva, üdvözlettel Habsburg Ottó Alapítvány a Grassalkovich-kastélyért sz entente. Egymilliárd a felújításra Katona Tamás politikai államtitkár megtekinti a kastélyt Erdó'si Ágnes felvétele Múzeumi, reprezentációs és vendéglátói funkciókat kell ellátnia a gödöllői Grassal- kovich-kastélynak — hangzott el tegnap, a Grassalkovich-Kastély Alapítvány első ülé­sét követő sajtótájékoztatón Gödöllőn, a vá­rosi polgármesteri hivatalban. A kormány július 2-ai határozatában dön­tött az alapítvány létrehozásáról, amelynek célja a kastélyegyüttes teljes műemléki hely­reállításának és hasznosításának elősegítése — mondta Katona Tamás, a Miniszterelnö­ki Hivatal politikai államtitkára, a kuratóri­um most megválasztott elnöke. A kormány 10 millió forinttal hozta létre az alapítványt, amely nyitott, ahhoz bár­mely hazai, illetve külföldi magán-, vagy természetes személy csatlakozhat. A kabi­net az elkövetkező években több mint 1 mil­liárd forintot áldoz a XVII. században épült, jelenleg is állami tulajdonban lévő barokk épületegyüttes felújítására. A kastélyban helyreállítandó történelmi lakosztályok állami reprezentációs célokat is szolgálnak majd; magas rangú külföldi vendégek szálláshelyei lesznek. A mellette épülő szálloda a turisztikai célokat, míg a fa­lain belül létrehozandó múzeumok, hangver­senytermek a művelődést szolgálják majd. Korszerűbb röntgenosztályok Egy esztendő' sikerét értékelték a szakemberek a na­pokban a kerepestarcsai Flór Ferenc Kórházban; me­gyei műszakisok, radiológiai orvos-specialisták össze­gezték annak a munkának az eredményeit, melyet kizá­rólag magyar kivitelező' vállalkozók részvételével vé­geznek el Pest megye kórházaiban és szakrendelésein a helyi radiológiai osztályok felújítása terén. Abban kellett döntést hozni a szakembereknek, milyen ütemben, milyen kivitele­zéssel végezzék el a térség kórházaiban, s szakrendelő­iben a röntgenosztályok fel­újítását. Pest megye példát kíván mutatni e téren: a me­gyei szakirányú vezetés öt­letét felhasználva he kíván­ja bizonyítani, hogy a ha­zai kivitelezők semmivel sem rosszabbak, a honi or­vosi felszerelések is jó mi­nőségűek. Hunyadi László, a műsza­ki osztály mérnöke az or­szág más térségei számára is példaértékűnek nevezte ezt a megyei vállalkozást. A szakember azt vallja, hogy a magyar termékek el­lentétben a közvélemény­ben kialakult helytelen véle­ménnyel — még külsejük­ben sem maradnak alul a külföldiekkel szemben. — S akkor még nem szóltunk az árról — mond­ja Hunyadi László. — Ki­számoltuk, hogy ha a nép­szerű nyugat-európai mű­szaki termékekből vásárol­juk meg a rekonstrukció­hoz szükséges felszerelése­ket, akkor az egész megyei szintű alapradiológiai re­konstrukció 1,2-1,5 milli­árd forintba kerülne. Ezzel szemben eddig — a legfon­tosabb felújítások befejez­tével — még csak 140 mil­liót költöttünk el. A teljes korszerűsítés is csupán 20-25 százalékát teszi majd ki a fent említett nagy összegnek! Ez az út, melyet a megye a röntgenosztályok korsze­rűsítése során végigjárt, csu­pán egy módszer a sok kö­zül. Arra mutat példát — elemzi a szakember —, ho­gyan lehet kevés pénzből úgy végrehajtani egy ilyen nagy felújítást, hogy annak eredményeképpen valóban korszerű röntgenparkja le­gyen a megyei egészség- ügyi intézményeknek. A kórházak határozottan elégedettek az eredmény­nyel. Az egy esztendeje tar­tó felújítás során lecserélt alapvető felszerelések, gé­pek biztos alapot nyújta­nak az idei korszerűsítési tervekben szereplő képfel­dolgozó kapacitás átalakí­tásához, illetve az 1994-re tervezett, a röntgenképek archiválására alkalmas rendszer kiépítéséhez.-— A módszer egy másik előnyét éppen itt, kórhá­zunkban tapasztaltuk — mondja Nagy Péter Pál a kerepestarcsai Flór Ferenc Kórház gazdasági igazgató­ja. — Azt, hogy mit sem értünk volna azzal, ha a megye ideadja a rekonst­rukcióra szánt pénzt. Ma­gunk soha sem lettünk vol­na képesek ilyen olcsón ugyanekkora, s hasonló mi­nőségű felújítást végrehaj­tani. IM. É. Ismeretlen barátaink Ezen a címen láthattuk néhány napja azt a rövid doku­mentumfilmet, amelyben a második világháború alatt Magyarországra menekült francia hadifoglyok emlé­keztek vissza — nagy szeretettel és elismeréssel — ar­ra, hogy hazánk — a náci Németország „szövetségese” — menedéket adott számukra. A hitleri Németország szorításában vergó'dó', meg­nyomorított ország — dacolva nagy (és erőszakos) szomszédjával — először több mint 100 000 lengyelt segített Nyugatra, majd tízezreknek adott menedéket, ha nem akartak továbbmenni. De ugyanígy befogadta a szökött francia és holland katonákat vagy a szomszé­dos országokból ide menekült zsidókat. Számukra azi­lum, életet jelentő menedékhely volt hazánk, egészen addig, míg Hitler meg nem szállta az országot. Ekkor megtapasztalhatta bárki, hogy mi a különbség a náci és a Horthy-féle konzervatív rendszer között. Nos, ezek a franciák tudatában vannak ennek a kü­lönbségnek. Tudván tudják, hogy őket nemcsak az or­szág kormánya, hanem társadalma is befogadta. Sorra szólaltak meg a még élő volt hadifoglyok, s kedves történetekkel tették elevenné „szakszerű” be szá­molójukat. Egyikük például elmesélte, hogy a szállása­dója így nyugtatta meg: „Nálunk csak egy Náci van, a macskánk.”(Merthogy ez volt a neve a jámbor állat­nak.) Nem csoda, hogy egyre több francia fogoly szö­kött meg a német táborokból, s vette útját Magyaror­szág felé, mert — miként egyikük, Roger Klein mon­dotta — meggyőződésük szerint „Magyarország maga a paradicsom!” A filmet fő műsoridőben, este nyolc és kilenc óra kö­zött sugározta a tévé 2. csatornája. Úgy látszik, annak, hogy „a kormány rátelepedett a televízióra” (Horn), ilyen következményei vannak. Amikor még a „liberáli­sok” tartották markukban (valóban!) e médiumot, ilyen film nem kerülhetett volna képernyőre este tíz óra előtt. Reméljük, hogy a gyűlöleten alapuló kommunista esz­me birodalmából lassan-lassan visszatalálunk a „paradi­csomba”,s a mindenféle (osztály-, idegen- stb.) gyűlöle­tet felváltja a szeretet, a humánum uralma. Török Bálint Ifjúsági közösség a Tápió mentén Tábor a kápolnakertben Sátrak sokasága tarkállik a tá- piószentmártoni Blaskovich, másnéven Szűz Mária Mennybemenetele kápolna kertjében. A falu lakott terüle­tének ez a legmagasabb pont­ja, ám a színek kavalkádjá- ban alig lehet az út felől ész­revenni, hogy a fák árnyéká­ban másfélszáz fiatal, a Tápi- ómenti Nagyboldogasszony Közösség tagjai táboroznak. Szombaton délután Keszthe­lyi Ferenc váci püspök tart számukra búcsúzásként ünne­pi zárómisét. A szentmártoni nyári tábor már önmagában is legalább két örömhírt jelent. Az egyik a hely: a barokk stílusú kápol­nát a Blaskovich-család épí­tette 1768-ban. A Szent Már­ton Alapítvány tulajdonában lévő épület és a hozzátartozó kert, az ott található kis teme­tővel a vidék egyik, ma sem széles körben ismert értéke, ékessége. S lám — szerencsé­re — mindezt tudja, számon- tartja, sőt gondozza, s a hely szelleméből merít erőt a sok fiatalember, aki évek óta rendszeresen itt táborozik. (Folytatás a 4. oldalon) Döntöttek az expo-kabaláról Csibe a magyar jelkép? Sárga, kissé molett csirkére esett a választása a zsűrinek az expo-kabalapályázat elbí­rálásakor. A figura Bányai István, Los Angelesben élő művész alkotása, aki ezzel el­nyerte az egymillió forintos fődíjat is. A tegnapi sajtótájékozta­tón lapunk kérdésére — hogy a magyar világkiállítás­nak miért éppen egy csirke lesz a kabalája, holott lehet­ne hagyományosan magyar jelkép is — Péter Vladimir zsűritag elmondta, hogy a kedvesen mosolygó Csibe (ez a neve) tökéletesen kife­jezi hazánk helyzetét, vára­kozását, reménykedését, vi­dámságát. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents