Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-21 / 168. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JULIUS 21., SZERDA Portrévázlat Gaálné Dr. Merva Máriáról A múlt és a jövő múzeuma Erzsébet királyné emlékszoba (Gödöllői Múzeum) (Folytatás az 1. oldalról) — A Petőfi Irodalmi Múzeumban mi volt a feladatköre? — A hangtárban dolgoztam. Ha irodalomtörténész vagyok is, de a múzeumban módom volt, hogy mindent kipróbáljak, ami a múzeológia területére esik. így kiállítások rendezését, konferenciák előkészítését, katalógusok és egyéb kiadványok szerkesztését. — Mennyiben változik a munkája a gödöllői Városi Múzeumban? — Szélesebb körű, mozgalmasabb munkám lesz, mint eddig. Három fő gyűjtőterülete van a Városi Múzeumnak: a gödöllői művésztelep, a hely- történet és a város természeti környezete. Tekintettel kell rá lennem, hogy egyrészt köz- gyűjteményi munkát végzünk, másrészt városi intézményként be kell illeszkednünk a város más kulturális intézményeinek a sorába. — Mely intézményekre gondol elsősorban? — Bár a most újjáépülő kastély múzeumának a berendezése nem a Városi Múzeum feladata lesz, de előreláthatóan mi is kapunk a kastélyban helyet; a két múzeumnak persze szakmai kapcsolatban kell állnia egymással. Egyeztetnünk kell a kiállításainkat, szeretném, ha lenne közös restaurátori műhelyünk például. A múzeum időszakos kiállításainak a művelődési központ ad helyet, de szeretném, ha bent a múzeumban is több időszakos kiállítás lenne. Egyáltalán, hogy a múzeum többet szerepeljen, nyitottabb legyen. — Milyen tervei vannak ehhez? — Múzeumi híradót kéne indítani. Ez a kiállítások ismertetésén kívül tartalmazná a múzeum új szerzeményeinek a lajstromát; megjelentetnénk benne példának okáért „a hónap műtárgyát”. Iskolákkal lehetne kapcsolatot létesíteni, rendhagyó múzeumi órákat tartani gyerekeknek, hogy beszoktassuk őket a kultúra-őrző szentélybe. Hiányoznak a többnyelvű kiadványok a városról, a kastélyról, ennek a pótlása a múzeum feladata lesz, s annál inkább feladata, mivel a világkiállítás előtt állunk. Ennek idejére, 1996-ra felújítják a kastélyt. Gödöllő nagy fejlődés előtt áll; megfigyelhető, hogy a település felívelő szakaszai mindig összefüggtek a kastély jelentőségének megnövekedésével. A múzeumnak minderre szakmailag fel kell készülnie. — Megvannak-e a feltételek ehhez? — Véleményem szerint szükség van két tudományos munkatárs, egy művészettörténész és egy történész alkalmazására a múzeumban. Hiszen várható, hogy a Nagy Sándor- házból is múzeum lesz, a kérdéses a Belmonte Leo-ház sorsa. Talán az utóbbiban művészeti táborok működhetnének. Ha nem is valósulhat meg teljes rekonstrukciója a hajdani Gödöllői Művésztelepnek, de valamit vissza kéne belőle hozni. Megint indítani szövőiskolát... — Mit tart leginkább szem előtt, mikor majd hozzálát a munkához? Nagy Sándor grafikái — Azt, hogy a múzeumnak szerepe legyen az egészséges lokálpatriotizmus élesztésében, abban, hogy a gödöllőiek legyenek rá büszkék, örüljenek, hogy ennek a városnak a polgárai. Az eddiginél nagyobb gondot fogunk fordítani a város irodalmi emlékeinek ápolására. Most különböző szövetségek, egyesületek alakulnak — gyűjteni fogjuk a kiadványainkat. Valamikor várostörténet lesz belőlük. Itt virágoztak a kismesterségek. Most lehetőség van rá, hogy ismét virágozzanak. Ha berendezünk a múzeumban egy-egy műhelyt, úgy, ahogy az régen be volt rendezve, a ma vállalkozóinak felhívjuk rá a figyelmét, milyen hagyományai is vannak a mesterségnek, melyet művelnek. És szeretném a ma Gödöllőn élő művészek munkáit behozni a múzeumba. .. Nádudvari Anna Dombay Lelly: Szállj, madár! (A Leányfalun éló' művésznő' nemrég nyílt tárlatából) Népfőiskola Szolnokon Idősek népfőiskolái tábora nyílt meg hétfőn Szolnokon. A Nyugdíjasok Kulturális Egyesülete által szervezett egyhetes rendezvény programjában előadások hangzanak el a gerontológia, a testilelki higiénia témaköréből, a nyugdíjasok társadalmi helyéről és közéleti szerepéről. A népfőiskola rendezvényén részt vesznek a testvérterület, az erdélyi Szováta képviselői is, ugyanis a szervezők úgy tervezik, hogy a második kurzust Erdélynek e gyönyörű fürdőhelyén tartják. A mostani tanfolyam résztvevői kirándulnak a híres Tiszakürti Arborétumba, Ceglédre, Nagykőrösre és Kecskemétre. A szabadidő vidám eltöltését Jászai Joli néni, „népi költő és életművész” segíti, aki egyben hallgatója is a népfőiskolának, továbbá Németh Lehel, az ötvenes évek népszerű táncdalénekese. Dunakanyar nyári egyetem Esztergomban nemrég nyitották meg a Kodály Zoltán örökségét ápoló Dunakanyar Művészeti Nyári Egyetemet. A rendező, a Komárom-Esz- tergom Megyei TIT ügyvezető igazgatója, Katona László elmondta, hogy immár 29. alkalommal hirdették meg a zenei kurzust, ám első ízben tapasztalták, hogy mérséklődött az érdeklődés. Korábban 130-200 ének-zene szakos tanár, illetve egyetemi hallgató vett részt a rangos rendezvényen. Ezúttal azonban mindössze 60 — többségében külföldi — hallgatója van a kéthetes kurzusnak. Többüket a Jugoszláviában dúló háború híre riasztotta el az utazástól. Újdonságnak számít viszont, hogy a megyei TIT ösztöndíjasaként két-két erdélyi, kárpátaljai, szlovákiai és újvidéki hallgatója is van a nyári egyetemnek. Az esztergomi egyetem programjában az idén is változatlanul a Kodály Zoltán tanítási módszereit ismertető, népszerűsítő bemutatók, közös éneklés, a dallamkész- ség-fejlesztés szerepel. A kurzust július 30-án az esztergomi Bazilikában búcsúkoncerttel zárják. Szentendrei nyár Nyári programfüzetüket átlapozva még csak sejteni lehetett, hogy a Szentendrei Teátrum egészséges meglepetések sorozatát kínálja majd a hazai és az itt vendégeskedő művészet- és szórakozáskedvelő közönség számára. Egy egységes elképzelés képe is kirajzolódni látszott. A szervezők csaknem kivétel nélkül olyan műsorokat ajánlanak érdeklődő figyelmünkbe, amelyek alapeleme a népi ihletett- ség. Azokat a műfajilag más-más formában feldolgozott alkotásokat ajánlják, amelyek közös kulturális múltunk értékeit képezik, a nép művészetének már-már feledett egységét és egyetemességét hirdetik. Erre az erős fonálra fűzték fel a nyári műsor valahány színes gyöngyét, a zenés népi játékoktól az operán és egyéb zenei alkotásokon át a táncmuzsikáig, a költői játékoktól — a mímesek és bábosok előadásán át — a vásári játékokig. Az így összeállt programot ezután már nem volt nehéz egy másik követelményhez: a szó nemes értelmében vett szórakozáshoz igazítani, hiszen e sorban bármely műfajban találni jókedvre, önfeledt derűre hangoló alkotásokat. E helyütt már írtunk a nyári program egyik nagy sikerű előadásáról, a 200 évvel ezelőtt bemutatott, s újra felelevenített Pik- ko Hertzeg és Jutka Perzsi című operáról. Essék most szó a szabadtéri színház egy másik kimagasló produkciójáról, amelynek központi alakja Egy furfangos borbélylegény A mű az operairodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása, Rossini olasz zeneköltő fő műve, a „Sevillai borbély". A kovácsinasból operaszerzővé vált Rossini 24 esztendősen, a szerződés által szabott idő szorításában mindössze tizenhárom nap alatt komponálta meg remekművét. A szövegkönyv nem volt ismeretlen, a témát százszor és ezerszer feldolgozták, s eljátszották már piacterek rögtönzött színpadain, A vén és kapzsi kujonok alakja, a szép és talpraesett lányok egészséges ravaszsága, a fülig szerelmes fiatalemberek kitartó elszántsága, s a szerelmesek egymásra találásában segédkezőfurfangosok figurája soha és sehol nem volt ismeretlen a nép körében. Ezek a közismert szereplők lépnek színre Sevillában is, vígjátéki keretbe foglalva a közkedvelt történetet, amely azt meséli el, hogyan játszották ki a szerelmesek — a gyönyörű Rosina és Almaviva gróf— egy furfangos borbélysegéd, Figaro közbenjárásával, a gyámleányka kezét és vagyonát is elnyerni kívánó öreg, potrohos Bartolo doktort és az ugyancsak nyereségre pályázó Basilio zenemestert. A mulatságos történet józan keresetlenséggel teszi nevetségessé a zsugori gyámapát, a gúny csípős ostorával vág végig mindazokon, akik útját állják az élet normális és egészséges menetének, hirdetve egyben az ifjúság szerelemhez és boldogsághoz való jogát. Rossini a történet puritán egyszerűségéhez komponált, minden bonyolult hangfűzést nélkülöző dallamvilága a romlatlanság frissességét árasztja. Nincsenek benne homályos zeg-zugok, nincsen benne köd és sejtelem, nem lelni fel benne Beethoven pátoszát, sem a mozarti muzsika bonyolultságát. Ez a zene csupa derű, fény és varázslat, merő optimizmus. Rossini muzsikája egy olyan korban vált sikeressé, amikor Európa még alig heverte ki a napóleoni háborúk megpróbáltatásait. A hosszan tartó nélkülözések után végre vidámságot, farsangot akart. Ez a vidám farsangi hangulat jellemezte a szentendrei előadást is, ahol a szabad tér egészen új lehetőségeket kínálfa rendező Kerényi Miklós Gábor számára. Az operát valamely őselőadásához hasonlóan nem csupán a rögtönzött színpadon, hanem az egész téren játszották, nem egyszer a közönséget is aktívan bevonva a mókázásba. A szombati bemutató előadás közönsége egy vérbeli olasz nyelven előadott commedia delTarte produkció részese volt, amelyben olyan mesterek mókáztak s rögtönöztek önfeledten, mint a Bartolo doktort játszó Kenesey Gábor, a Rosi- nát megformáló Ulbrich Andrea, a Figaro borbélyt alakító Póka Balázs, vagy Basilio zenemester szerepében a világhírű basszus, Gregor József. A vígoperát július 29-én ismét előadják Paizs Tibor Színpadon a Szentendrei Teátrum
