Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-21 / 168. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JULIUS 21.. SZERDA A galgamácsai sóvarázsló Klímakonzerv — köhögés ellen Somogyi István festőművész és feltaláló, fejlesztő- mérnök és vállalkozó szívesen alkalmazna mozgássérült mérnököket és közgazdászokat. Ha csak ennyiből állna a közlendőm, azt is örömest dobra verném, hiszen manapság a munkaerőpiacon éppenséggel nincs nagy kereslet a jobban fizető, képzettséget kívánó állásokban a mozgássérült munkavállalók iránt. Most azonban igazi szenzációba botlottam, méghozzá szó szerint, amikor a Somiplast Kft. székhelyén felkerestem Somogyi Istvánt, a kft. ügyvezető igazgatóját. A szenzáció mennyei méretű karfiolra hasonlított, de különleges cseppkőképződménynek is nézhettem volna. — Ez a Somadrin - mutatta be új találmányát. — Bármilyen alakú edénybe beleöntjiik azt a bizonyos sóoldatot, amely a Somadrin nevet kapta, az oldat azonnal párologni és az edény külső oldalán kristályosodni kezd. Szépen lerakódik a tárolóedény falán, s eközben fejti ki tisztító hatását közvetlen környezetére, mondjuk, egy szoba levegőjére. Jót tesz a szobában tartózkodó embernek is, de ezt inkább azoktól érdemes megkérdezni, akiknél már van Somadrin a lakásban. Megkérdeztem. Igazolták Somogyi István szavait. Ismeretes, hogy a barlangklíma kitűnően hat az asztmás és hörghurutos betegekre. A második világháború idején, amikor a barlangok óvóhelyekként szolgáltak, az ilyen betegek mind megkönnyebbültek, többen meggyógyultak. Azt is megfigyelték, hogy a sóbányászok között szinte ismeretlenek a légúti betegségek. Meg is indult a betegek búcsújárása a fellelhető és terápiára berendezkedett sóbányák, barlangok felé. Csak hát ma nem olyan könnyű barlangklímát vásárolni, mert az igazi jó sóbányák mesz- sze határainkon kívül lelhetők, az utazás pedig drága. Nagy csoda lenne, ha Magyarországon nem a betegnek kéne drága pénzen felkeresnie a messzi gyógyhelyeket, hanem itthon, lakóhelyéhez közel, sőt saját lakásában könnyíthetne betegségén; ha a hegy menne Mohamedhez... De mi az, hogy menne, meg lenne? Hiszen a Somadrin, ha jól értem, pontosan ezt a sóbányaklímát képes megteremteni egy hálószobában, tehát olyan találmány, amely egyszerre termék és terápia. A feltételes mód mégis jogos, mert a sóterápia légúti betegségekben sem univerzális csodaszer, nem helyettesíti az orvost, csak segít neki. Annyi már bizonyos, hogy a Somadrin sem edényben kristályosodó formában, sem sótéglaként nem ártalmas. Hatásmechanizmusának vizsgálata azonban — orvospecialisták bevonásával — még tart. * Az irodaként szolgáló kis helyiségben a tárgyalóasztalon térplasztika: két egymásra helyezett téglatest, tetején kehelyszerű forma. — Ilyen a sótégla. A téglákon álló kehely oldalára is kristályosodott só rakódott. — Kitalálhattam volna, mivel bár időnként rágyújt, a szobában nem érezni a do- hányfiistöt. Miből állhat ez a por- és füstnyelő oldat, nem kérdezem, hiszen a találmány az találmány, meg aztán néhány képlet a nem vegyész halandónak úgy sem mondana sokat. Azt azonban szívesen hallanám, hogyan találta fel a gyógyító klíma- konzervet. — Véletlenül fedeztem fel, három éve. ■— Ilyesmit is fel lehet fedezni véletlenül? — A salétrommal kísérleteztem, tudja, azzal, amely makacsul átüt bizonyos lakások falam, elszomorítva az ott élőket. Olyan anyagot kerestem, amely megbirkózik a salétromvirággal. Eközben fedeztem fel a Somadrint. Azonnal konzultáltam orvosokkal, s ők igen érdeklődők, készségesek voltak. Még tart a kísérlet, de lassan itt az ideje, hogy az abban résztvevőknél több emberen segítsünk. * Somogyi István mindig az emberre figyel. Galga- mácsán nőtt fel, ott érett művésszé. Festőművészként is az emberi szenvedés érdekelte. Mintegy 3000 zsűrizett képe tanúskodik erről. Közülük több tucattal hazai és külföldi múzeumokban találkozhat a látogató. Festményei ugyanakkor stílus- és formakísérletek. Valójában örök megújulási vágyának, kutató szenvedélyének gyümölcse az első nagy találmánya, a Somiplast, amely ma egész termékcsalád. Véd a korrózió ellen és szigetel. Alkalmas beton, fa, vas védelmére, bevonó-, tömítő-, szigetelő- és színezőanyag. Felvihető téglára, vakolatra, cserépre is. Nagy tapadó- és szakítószilárdságú, s vizsgálatok tanúsága szerint a környezetre ártalmatlan hő- és hangszigetelő anyag. Legalább két életre való munka, alkotás, termék, találmány. És máris itt a következő! Itt a legújabb, a hő- és hangszigetelő, köny- nyű tégla. A termék legeslegcsodálatosabb tulajdonsága, hogy alapanyaga (részben) a timföldgyártás közben keletkező veszélyes hulladék, a vörösiszap. Ilyen, azt hiszem, még nincs sehol a világon; az emberiség úgy szabadul meg a modern ipar egyik legártalmasabb hulladékától, hogy a szennyezőanyag hasznosul. Természetesen, a feldolgozás közben ártalmatlanná válik. Ugyanez lesz a sorsa még olyan átkos, örökre felbomolhatatlan szemétnek, mint a fölöslegessé vált műanyag fóliák és az elkopott autógumik. A lakásból lett Somip- last-székhely konyhájában minden edényből sós oldat párolog. A sókristályok behavazzák, elvarázsolják az egész konyhát. A gáztűzhely sütőjében hő- és hang- szigetelő téglák száradnak, égetésre várva. A lépcsőfordulóban egy kiállítás-megnyitóra invitáló, 1987-es plakát, alatta műanyag hordókban savanyú illatú folyadék, salétrom ellen. A ház pincéje is kész laboratórium. — Nem orrolnak a lakók? — Szeretnek, Somip- last-tal kifestettem az egész lépcsőházat. így is szűk itt a hely. Anna- völgyben vettem egy üzemet, ott majd lesz nagy labor. * A Somiplast-tal időről időre foglalkoznak az újságok. Tucatnyi kollégám rajzolta meg a művész-vállalkozó portréját. A kérdés kétségtelenül izgalmas, hogyan fér meg együtt az alkotás, a kutatás és a vállalkozás. Az alkotókban, a művészekben olykor nem egy ember lakik. Valamennyiük kiteljesedésének azonban határt szab a szigorú idő. Talán Somogyi Istvánnak megadatott, hogy kifogjon rajta. Őbenne vajon még hány ember lakik? Józsa Teréz Miért a rosszkedv? Az élet szép, süt a nap, s mégis! Vajon miért olyan rosszkedvűek a gödöllői városházán? Hogy mindenki rosszkedvű-e, nem tudom, akikkel én kapcsolatba kerülök, mindenesetre azok. Szótlanul, komor arccal ügyintéznek az ügyfélszolgálati irodán, a kérdésekre nem felelnek, de ha mégis rászánják magukat a feleletre, akkor a lehető legszűkszavúbban teszik, s el nem mosolyognák magukat a világért sem. Ha mint újságíró próbálok valamit megtudni valamelyik osztályon, elutasítanak, megváratnak, de hosz- szas várakozás után sem érek el eredményt. Nem én vagyok az illetékes, nem tudom, nem kötelességem — ezek visszatérő motívumok. És unottak és lekezelők... Lehet, hogy ez nemcsak Gödöllőn van így? Csak én ott tapasztalom leginkább, mert ott lakom — de általában ez a hivatal? Hogy Shakespeare sorai a szó szoros értelmében mindig és mindenütt időszerűek, s a „hivatalnak packá- zásai" változására nincs remény? (nádudvari) Az expotervek egységében Újra szép lesz a Cifra-kert Nagykőrösnek van egy 3 hektár körüli parkocskája, amely a Cifra-kert nevet viseli, noha régóta se nem cifra, se nem kert. Talán még parknak is csak kellő jóindulattal lehet nevezni. Az évek során ebek harmincad- jára jutott hajdanán népszerű zöldövezete. Idilli képére talán csak az idősebbek emlékeznek, a negyvenes korosztálytól fölfelé, kik nagyokat sóhajtva gondolnak a kellemes össznépi mulatságokra az árnyas tölgyfák alatt, a tisztások virágpompáira, a nagyszerű arénára, amely nincs többé, porig égett egy nyári éjszakán. >• ígérték, nem tették Különös hely ez a Cifrákért. Mintha átok ülné, gonosz varázslat, amely örök kárhozatra ítélve nem enged újjászületést. Mert azt ne gondoljuk, hogy az elmúlt évtizedek alatt senkinek sem jutott eszébe a park teljes rekonstrukciója. Dehogynem. ígérte azt a tanács, a KISZ, meg a párt, szocialista brigádok, de az újjáépítés mindig ígéret maradt. A körösi polgár pedig a végén nem hitt már a komoly szándéknak sem. Főleg azóta nem, amióta felocsúdott első döbbenetéből, évtizedes, életerős fákat látván a gépi fűrészek foga alatt kidőlni, parkrendezés ürügyén. A park féltése oly erős lett, hogy visszautasít minden kezdeményezést... Amikor az önkormányzat tavaly megterveztette és napirendre tűzte a Cifra-kert újjáépítését, és tevőlegesen hozzáláttatott a munkálatokhoz, ismét felkevarodtak az indulatok. Zaja erősebb, mint bármikor, hiszen a pártok nyilatkozataiban egyenest politikai töltést kapott az ügy. Holott a tiszta, reális kép alkotásához nem kellene egyebet tenni, mint józanul mérlegelni egy szakmai tervezetet, amely úgy tűnik, figyelemre méltóbb, mint bármely azt megelőző felújítási koncepció. — Meggyőződésem, hogy ez a furcsa ellentmondásosság csak addig jellemzi a Cifra-kert körül kialakult problémát, amíg a lakosság nem látja a kívánatos változásokat — mondja Kiss János polgármester. Tudniillik azzal mindenki egyetért — folytatta —, hogy az elmúlt 30-40 évben Kőrösnek ez a valamikor szép parkja abszolút értelemben elvadult. A lényeg most pedig az, hogy ennek az ön- kormányzatnak fel kellett vállalnia az újjáépítést. A megtartó emlékezet A Cifra-kertet füves, kellően megvilágított, parkos, virágos, sétányos pihenőhelyként tartotta meg az emlékezet, s ezt a régi 20-as, 30-as évekbeli szépségét szeretnénk visszaadni számára. Személy szerint én is harcolok a felújításért, annak ellenére, hogy a tévhitek táplálta ellenérzések kísérik a munkálatokat. Az emberek félnek, hogy a nosztalgiára hajlamosító régi emlékek kárt szenvednek. Nem tagadom, ez a félelem bennem is megvan, mint minden nagy- kőrösiben. Értékelem ezeket az aggodalmakat, mégis azt szeretném kérni mindenkitől, hogy bízzanak meg végre az emberekben. Bizalom nélkül ezt a feladatot sem lehet ellátni. Higgyék el végre, hogy azok az emberek, akiket három éve a város vezetésére választottak valóban jót akarnak. Nem hiányozhat a kritika, de kell a segítség is, mert nem kétséges, hogy az átalakítás igen lelkiismeretes munkát kíván. Terveink szerint jövő év őszére ez be is fejeződik. — Úgy tudom, a Cifrákért rekonstrukciója nemcsak önmagáért történik, hanem egy sokkal nagyobb szabású tervnek a része... — Valóban, hiszen a Cifra-kert beleillik abba a képbe, amit az expopályázatá- ban megfogalmazott a város. Ez a pályázat az első fordulóban sikerrel vette az akadályt. Egyik megvalósult fejezet például a Kuvait-Afor benzinkút újjáépítése. Ezt követi a cifra-kerti rekonstrukció, az elpusztult aréna újjáépítésével, majd a Cifra-csárda, a sportcentrum, és a benzinkút melletti terület vállalkozók általi beépítése. Ez utóbbi tervezetét a napokban fogadta el a testület. Folyamatban van továbbá a nemzeti emlékhely létrehozása. A szobrokat megrendelték az alapítványok, néhány hónap múlva bemutatásra kerülnek. Bács-Kiskun megye kész Petőfi-szobrot ajánlott a 48-as huszárszobrok mellé ajándékként, amit örömmel elfogadtunk. A Pest megyei múzeumigazgatóság segítségével rövidesen a lebontott múzeumszámy is újjáépül, a hozzá való anyag rendelkezésre áll. Minden remény megvan tehát arra, hogy 1996 májusára ez a városrész át- és kiépülve alkalmas színteret kínáljon ahhoz, hogy Kőrös megmutathassa, magát a vendégeknek. A város öröké — Villantsuk fel néhány képben mit talál itt az 1996-os esztendő... — A mezővárosi jelleg manifesztálása mellett az expopályázatunk másik vonal- vezetése, a 625 éves évfordulón látott amatőr, és ifjúsági fúvószenekarok Európa-fesz- tiválja. A harmadik mani- fesztum a lovasbandériumok nemzetközi találkozója, s végül a kárpát-medencei folklór itteni felvonultatása. Tehát eredeti felvetésünkhöz, a Cifra-kert sorsához visszatérve, láthatjuk, hogy annak rekonstrukciója expoterüle- tünknek is része, de a rendezvények elmúltával mégiscsak önmagáért való, a városra örökül maradó érték lesz. Azt kérem tehát a körösi polgároktól, hogy bízzanak ebben, támogassák. M. J.
